Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk.
Vannak, akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk,
elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre,
hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük... A fenébe is!
Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértjük az élet sürgető dübörgését?
Ez itt most - ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk...
nem pedig a múlt valamely aranykora vagy a jövő ködös utópiája...
Ez itt az időnk.. akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk még akkor is,
ha gyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk.
Ez az élet, a mi nekünk adatott... és múlik, múlik... Mi a csudára várunk hát?"
(A Talmud)