Gondolat
- Téma inditó gizko52
- Kezdés dátuma
VALLOMÁS
( csali vers)
Késő ősz volt már,
amikor megláttalak.
csak álltam előtted
és némán csodáltalak.
Olyan szép voltál,
amilyenre rég vártam;
mit hosszú évek óta,
titokban kívántam.
Tétován nyúltam feléd,
lopva megérintettelek.
Közben elcsukló hangon
magamnak kértelek….
Te akkor enyém lettél;
és én örültem neked!
Azóta sok boldog évet
Töltöttem el veled.
Lehetett bármily
zord, fagyos a tél,
velem voltál mindig!
S felmelengettél…
De elmúlt a varázslat;
Most már meguntalak!
Kiábrándultam belőled
és félre dobtalak.
Bár sokszor még sajnállak;
Hogy kár érted, belátom…
Lesz-e még valaha
Ilyen „nagykabátom”?
Bencs Gizi
VIRTUÁLIS SZERELEM
Tréfát űzött velem az élet,
mikor utamba sodort Téged! -
S nem engedte, hogy kikerüljelek.
Éter hullámain küldött nekem,
sosem fogtad még a kezem,
mégis hagyta, hogy megszeresselek.
Virtuális érzelmet adott,
mellyel illúzióba ringatott,
engedte, győzzön a képzelet…
Pajkos hévvel játszik velem,
e virtuális NET – szerelem,
mikor monitoron nézem képedet…
Így is nagyon boldog vagyok!
A képről szemed, csak rám ragyog…
lelkem, egekig száll Veled!
Szárnyalunk együtt, mind magasabban!
Hóbortos szívünk egy ütemre dobban,
Ahogy a „kékmadár” csábítón vezet…
Óh, csodás érzés, maradj meg nekem!
S boldogan hagyom, játsszál csak velem;
Ha becsapsz is, én nem ellenkezem!
Bencs Gizi
Tréfát űzött velem az élet,
mikor utamba sodort Téged! -
S nem engedte, hogy kikerüljelek.
Éter hullámain küldött nekem,
sosem fogtad még a kezem,
mégis hagyta, hogy megszeresselek.
Virtuális érzelmet adott,
mellyel illúzióba ringatott,
engedte, győzzön a képzelet…
Pajkos hévvel játszik velem,
e virtuális NET – szerelem,
mikor monitoron nézem képedet…
Így is nagyon boldog vagyok!
A képről szemed, csak rám ragyog…
lelkem, egekig száll Veled!
Szárnyalunk együtt, mind magasabban!
Hóbortos szívünk egy ütemre dobban,
Ahogy a „kékmadár” csábítón vezet…
Óh, csodás érzés, maradj meg nekem!
S boldogan hagyom, játsszál csak velem;
Ha becsapsz is, én nem ellenkezem!
Bencs Gizi
ESTI FOHÁSZ
Kis falumban, ha megkondul az estharang;
magas égig felhallik a " giling-galang ".
Imára kulcsolom fáradt kezem,
s búgó harangszóval üzenem:
hallgass meg engem,
óh, én Istenem!
Lelkem templomának zsámolyán,
letérdelek eléd.
Oltárán, szívem felemelve
ajánlom Feléd...
Könnybe lábad két szemem,
Tiéd minden érzelem -
fogadd el tőlem,
Istenem !
S ha majd rám borul az éji csend,
már a harangszó sem zeng,
kopogtat a félelem -.
Te legyél akkor is velem!
Vigyázz reám,
én Istenem !
Bencs Gizi
Kis falumban, ha megkondul az estharang;
magas égig felhallik a " giling-galang ".
Imára kulcsolom fáradt kezem,
s búgó harangszóval üzenem:
hallgass meg engem,
óh, én Istenem!
Lelkem templomának zsámolyán,
letérdelek eléd.
Oltárán, szívem felemelve
ajánlom Feléd...
Könnybe lábad két szemem,
Tiéd minden érzelem -
fogadd el tőlem,
Istenem !
S ha majd rám borul az éji csend,
már a harangszó sem zeng,
kopogtat a félelem -.
Te legyél akkor is velem!
Vigyázz reám,
én Istenem !
Bencs Gizi
HITVALLÁS
Hogy van egy Isten a földöntúl
valahol,
azt hisszük!
Hogy elküldte fiát értünk áldozatul
a magasból,
azt tudjuk!
Hogy tudatosan hiszünk mi a
földöntúli létben,
azt valljuk!
Hogy be tudjuk vallani őszintén az
igaz hitünket,
azt akarjuk!
Hogy akarva tudunk csak hinni
vallásunkban,
azt éljük!
Hogy vallásos hittel akarunk élni
tudatunkban,
azt reméljük!
Hogy élő hitünk reményét megvallva
tudjunk akarni,
azt kérjük!
Hogy kérésünkkel a hitvallás akaratát
tudja remélni életünk,
azt add meg Istenünk!
Bencs Gizi
Hogy van egy Isten a földöntúl
valahol,
azt hisszük!
Hogy elküldte fiát értünk áldozatul
a magasból,
azt tudjuk!
Hogy tudatosan hiszünk mi a
földöntúli létben,
azt valljuk!
Hogy be tudjuk vallani őszintén az
igaz hitünket,
azt akarjuk!
Hogy akarva tudunk csak hinni
vallásunkban,
azt éljük!
Hogy vallásos hittel akarunk élni
tudatunkban,
azt reméljük!
Hogy élő hitünk reményét megvallva
tudjunk akarni,
azt kérjük!
Hogy kérésünkkel a hitvallás akaratát
tudja remélni életünk,
azt add meg Istenünk!
Bencs Gizi
RÉV KÖZELBEN
Életem hajója,
parthoz közeledik.
Part közelében
a víz, csendesedik.
Kifogom a vitorlákból
Vad, szélparipámat;
szelíd hullámok sodorják
révbe a bárkámat.
Rég volt, hogy hajóra
szálltam, erősen és bátran
a túlsó partról elindulva,
új csodákra vágytam.
HITEM volt a rakományom,
REMÉNY a vezérem,
SZERETET a hajtóerőm,
míg a túlpartot elérem.
Óh, hányszor kerültem
viharba édes Istenem!
Hányszor kértem segítséged,
ha rámtört a félelem!
Hányszor éreztem, hogy
"rakományom" elvesztem!
S mikor "vezérem"elfáradt,
mennyire kétségbe estem!
Hányszor hánykódott hajóm
a háborgó tengeren,
rettegve kegyetlen kalózoktól,
végtelen vizeken!?
Ám "hajtóerőm"- a szeretet -
mégsem hagyott cserben.
Égig csapó - hullámok közt,
átsegített engem...
Most a parthoz közeledve,
vissza – visszanézek.
Mögöttem tengerbe hulltak
a kalandos évek.
Kikötőben már vár rám,
az igaz boldogságom!...
S az átkelés az Óceánon,
nem volt más csak álom…
Bencs Gizi
Életem hajója,
parthoz közeledik.
Part közelében
a víz, csendesedik.
Kifogom a vitorlákból
Vad, szélparipámat;
szelíd hullámok sodorják
révbe a bárkámat.
Rég volt, hogy hajóra
szálltam, erősen és bátran
a túlsó partról elindulva,
új csodákra vágytam.
HITEM volt a rakományom,
REMÉNY a vezérem,
SZERETET a hajtóerőm,
míg a túlpartot elérem.
Óh, hányszor kerültem
viharba édes Istenem!
Hányszor kértem segítséged,
ha rámtört a félelem!
Hányszor éreztem, hogy
"rakományom" elvesztem!
S mikor "vezérem"elfáradt,
mennyire kétségbe estem!
Hányszor hánykódott hajóm
a háborgó tengeren,
rettegve kegyetlen kalózoktól,
végtelen vizeken!?
Ám "hajtóerőm"- a szeretet -
mégsem hagyott cserben.
Égig csapó - hullámok közt,
átsegített engem...
Most a parthoz közeledve,
vissza – visszanézek.
Mögöttem tengerbe hulltak
a kalandos évek.
Kikötőben már vár rám,
az igaz boldogságom!...
S az átkelés az Óceánon,
nem volt más csak álom…
Bencs Gizi
VÁGYÁLOM
Ma Rád gondoltam Kedvesem!
Álmomba lopództál csendesen.
Kopogtál szívem bezárt kapuján;
s én kitártam előtted, Bandikám!
Itt voltál velem, fogtad két kezem…
ősz fejed fáradtan pihent keblemen.
Lágyan simogattam megtört arcodat,
szomjazva ittam, vágyott hangodat -
ahogy becézve szólítottál nevemen…
Hangod elakadt, kigördült könnyeken.
Aztán már újra, szólalni sem tudtál,-
Ölelő karomba, oly szorosan bújtál.
Szemedből feltört, a legszebb érzelem,
s vágyó remegés cikázott át a testemen.
Úgy öleltél, mint senki soha még! …
Beteljesült álmom, mire vágytam rég.
Hosszú volt az út, mi hozzám vezetett.
S hajód, nálam végre, révbe érkezett.
Kikötőben ring most, álmok tengerén…
Itt is maradunk már ketten: Te meg Én.
Nem hajózunk nyílt vizekre, soha többé már!
A boldogság „kékmadara”itt majd megtalál.
S valahányszor álomra csukódik majd szemem,
tudom, mindig eljössz hozzám - itt leszel velem!
Körülöttünk minden elvész – tér és az idő…
S a vágyálmot nem moshatja el, novemberi eső.
Bencs Gizi
Ma Rád gondoltam Kedvesem!
Álmomba lopództál csendesen.
Kopogtál szívem bezárt kapuján;
s én kitártam előtted, Bandikám!
Itt voltál velem, fogtad két kezem…
ősz fejed fáradtan pihent keblemen.
Lágyan simogattam megtört arcodat,
szomjazva ittam, vágyott hangodat -
ahogy becézve szólítottál nevemen…
Hangod elakadt, kigördült könnyeken.
Aztán már újra, szólalni sem tudtál,-
Ölelő karomba, oly szorosan bújtál.
Szemedből feltört, a legszebb érzelem,
s vágyó remegés cikázott át a testemen.
Úgy öleltél, mint senki soha még! …
Beteljesült álmom, mire vágytam rég.
Hosszú volt az út, mi hozzám vezetett.
S hajód, nálam végre, révbe érkezett.
Kikötőben ring most, álmok tengerén…
Itt is maradunk már ketten: Te meg Én.
Nem hajózunk nyílt vizekre, soha többé már!
A boldogság „kékmadara”itt majd megtalál.
S valahányszor álomra csukódik majd szemem,
tudom, mindig eljössz hozzám - itt leszel velem!
Körülöttünk minden elvész – tér és az idő…
S a vágyálmot nem moshatja el, novemberi eső.
Bencs Gizi
HAZÁNK
Kicsiny országunk olyan,
mint egy nagy emberi test.
Lüktető, meleg szíve,
A gyönyörű Budapest.
Kacskaringós országútjai,
mint megannyi lüktető ér,
és mi áramlunk át rajta,
mint testben az éltető vér…
Idősödő hölgy a mi
Drága kis hazánk;
egyre nehezebben
visel gondot ránk.
Most éli a klimaxkort;
állandóan fáj a feje.
A kínzó hőhullámtól,
már azt sem tudja
hol a helye…
Ingerült és nyugtalan
ha rászólnak, összerezzen.
Minden porcikája sajog –
és egyre hevesebben…
Nyugtatókkal csitítgatják,
gyötrelmes érzéseit…
Kikaparják, hagyja el
rendetlen vérzéseit…
Bár rajta, most nem segít!
Szervezetében tombolva
dühöng a kínos változás…
Mégsem veszett ki belőle
a szerető anyai pártfogás.
Féltő gonddal vonja keblére
most is, összes szülötteit!
Távolba szakadt,
vagy vele maradt
Kedves gyermekeit…
Meggyötört testedet,
sírva öleljük át!
Szenvedő Anyánk…
Türelmesek leszünk,
s Te meggyógyulsz!
Szép Magyar Hazánk!
Bencs Gizi
Kicsiny országunk olyan,
mint egy nagy emberi test.
Lüktető, meleg szíve,
A gyönyörű Budapest.
Kacskaringós országútjai,
mint megannyi lüktető ér,
és mi áramlunk át rajta,
mint testben az éltető vér…
Idősödő hölgy a mi
Drága kis hazánk;
egyre nehezebben
visel gondot ránk.
Most éli a klimaxkort;
állandóan fáj a feje.
A kínzó hőhullámtól,
már azt sem tudja
hol a helye…
Ingerült és nyugtalan
ha rászólnak, összerezzen.
Minden porcikája sajog –
és egyre hevesebben…
Nyugtatókkal csitítgatják,
gyötrelmes érzéseit…
Kikaparják, hagyja el
rendetlen vérzéseit…
Bár rajta, most nem segít!
Szervezetében tombolva
dühöng a kínos változás…
Mégsem veszett ki belőle
a szerető anyai pártfogás.
Féltő gonddal vonja keblére
most is, összes szülötteit!
Távolba szakadt,
vagy vele maradt
Kedves gyermekeit…
Meggyötört testedet,
sírva öleljük át!
Szenvedő Anyánk…
Türelmesek leszünk,
s Te meggyógyulsz!
Szép Magyar Hazánk!
Bencs Gizi
FÉRJEM NÉLKÜL
Olyan kihalt minden,
mióta egyedül ébredek.
Nem hallom a szobában,
Csoszogó léptedet.
Hinném azt, hogy lustálkodsz
a melegen ölelő takaró alatt ;
de megvetett ágyad, üresen tátong.
Érintetlenül, hidegen maradt.
Csend van. -
Üvöltve zúg a néma csend. -
Új nap. -
Egy újabb fájdalmat jelent.
Bencs Gizi
Olyan kihalt minden,
mióta egyedül ébredek.
Nem hallom a szobában,
Csoszogó léptedet.
Hinném azt, hogy lustálkodsz
a melegen ölelő takaró alatt ;
de megvetett ágyad, üresen tátong.
Érintetlenül, hidegen maradt.
Csend van. -
Üvöltve zúg a néma csend. -
Új nap. -
Egy újabb fájdalmat jelent.
Bencs Gizi
KARÁCSONY
Fenyőfákon szent este -
ha kigyúlnak a fények,
lelkünk mélyén fellobbannak,
újra a remények.
Beköltözik a szívekbe,
Szeretet és Béke…
Áldást hoz a kisded Jézus
Világnak népére…
Legyen olyan mindennap,
mint egy szép karácsony! –
Boldog legyen e szent ünnep,
Szívemből kívánom!
Bencs Gizi
Fenyőfákon szent este -
ha kigyúlnak a fények,
lelkünk mélyén fellobbannak,
újra a remények.
Beköltözik a szívekbe,
Szeretet és Béke…
Áldást hoz a kisded Jézus
Világnak népére…
Legyen olyan mindennap,
mint egy szép karácsony! –
Boldog legyen e szent ünnep,
Szívemből kívánom!
Bencs Gizi
MESSIÁS
Szent Karácsony éjjelén,
-ha fenyőfán kigyúl a fény -
kisded Jézus eljön hozzánk,
ártatlanul mosolyog ránk.
Melegséggel árasztja el
megdermedt szívünket,
szeretettel simogatja
meggyötört lelkünket...
Te vagy a megváltó!
- Istennek szent fia -
Értünk hozott világra,
a szeplőtlen Szűzanya!...
Hogy eljöttél hozzánk,
köszönjük mi Néked!
Álld meg karácsonyát,
árvának s szegénynek!
Ragyogja be mosolyod,
az egész nagyvilágot!
Szétszórt Magyar Nemzetedre,
Hints Békét, s boldogságot!
Bencs Gizi
Szent Karácsony éjjelén,
-ha fenyőfán kigyúl a fény -
kisded Jézus eljön hozzánk,
ártatlanul mosolyog ránk.
Melegséggel árasztja el
megdermedt szívünket,
szeretettel simogatja
meggyötört lelkünket...
Te vagy a megváltó!
- Istennek szent fia -
Értünk hozott világra,
a szeplőtlen Szűzanya!...
Hogy eljöttél hozzánk,
köszönjük mi Néked!
Álld meg karácsonyát,
árvának s szegénynek!
Ragyogja be mosolyod,
az egész nagyvilágot!
Szétszórt Magyar Nemzetedre,
Hints Békét, s boldogságot!
Bencs Gizi
Újévi köszöntő
Pezsgőspohár csengésével
temetjük a múltat.
tiszta szívünk melegével,
köszöntjük az újat.
Ami rossz volt, feledjük el!
Keressük a szépet!
Fájó könnyet nem érdemel,
mi álmokat széttépett…
Teremtsünk hát önmagunknak,
mit csak bír a képzelet!
Így érezzük majd boldognak
Az eljövendő éveket!
Bencs Gizi
Pezsgőspohár csengésével
temetjük a múltat.
tiszta szívünk melegével,
köszöntjük az újat.
Ami rossz volt, feledjük el!
Keressük a szépet!
Fájó könnyet nem érdemel,
mi álmokat széttépett…
Teremtsünk hát önmagunknak,
mit csak bír a képzelet!
Így érezzük majd boldognak
Az eljövendő éveket!
Bencs Gizi
FÁJÓ SZÍV
Jaj, hogy tud fájni a szív,
mikor emészti a bánat!
Úgy mar, mint partot a víz;
Folyó, ha hömpölygőn árad.
Szomorúság áradata
ha elönti a szíveket,
nincs ki megállíthatja
a felduzzadt könnyeket!
Vágyakozás könnycseppje
csillan fel a szemekben;
magánynak a keserve
dúl az árva szívekben…
Mert akivel nem törődnek,
árvább mindenkinél!
Mostohája az életnek;
elvesztetten él. -.
Vagy talán nem is él ?...
Bencs Gizi
Jaj, hogy tud fájni a szív,
mikor emészti a bánat!
Úgy mar, mint partot a víz;
Folyó, ha hömpölygőn árad.
Szomorúság áradata
ha elönti a szíveket,
nincs ki megállíthatja
a felduzzadt könnyeket!
Vágyakozás könnycseppje
csillan fel a szemekben;
magánynak a keserve
dúl az árva szívekben…
Mert akivel nem törődnek,
árvább mindenkinél!
Mostohája az életnek;
elvesztetten él. -.
Vagy talán nem is él ?...
Bencs Gizi
EGYSZER VOLT…
Annyi mindent szerettem volna,
elmondani még Neked!
Ám, gyorsan elmúlt a „titkos óra”,
s a búcsúzás elérkezett…
Lopott boldogság, mit adtál,
mégis egekig szálltam Veled!
S ahogy jöttél, úgy itt is hagytál…
Meg sem rezdült két szemed.
Elköszöntünk, mint két jó barát…
Meg sem csókoltad égő ajkamat!
Arcodon, zavart mosoly suhant át,
ahogy megérintetted arcomat.
Csak néztem utánad némán,
amint a távolból integet kezed,
s kicsordult könnyemet itta a szám,
mikor suttogva kimondtam Nevedet.
.
S Te, eltűntél a messzeségben…
Talán nem is gondolsz többé rám…
Én meg magamnak, majd elmesélem:
„Volt egyszer egy Bandikám!”
Annyi mindent szerettem volna,
elmondani még Neked!
Ám, gyorsan elmúlt a „titkos óra”,
s a búcsúzás elérkezett…
Lopott boldogság, mit adtál,
mégis egekig szálltam Veled!
S ahogy jöttél, úgy itt is hagytál…
Meg sem rezdült két szemed.
Elköszöntünk, mint két jó barát…
Meg sem csókoltad égő ajkamat!
Arcodon, zavart mosoly suhant át,
ahogy megérintetted arcomat.
Csak néztem utánad némán,
amint a távolból integet kezed,
s kicsordult könnyemet itta a szám,
mikor suttogva kimondtam Nevedet.
.
S Te, eltűntél a messzeségben…
Talán nem is gondolsz többé rám…
Én meg magamnak, majd elmesélem:
„Volt egyszer egy Bandikám!”
BÚCSÚZÁS
Még alig találtunk egymásra,
máris búcsúzunk.
Elágazáshoz érkeztünk és itt
elválik utunk...
Nehéz tőled elköszönni,
csillagszemű kedvesem.
most én mégis kezet nyújtok,
könny nélkül csendesen.
Elcsuklik a hangom,
szívem megremeg...
Vajon találkozom-e még
valaha veled ?
Amikor, úgy estelente
el-el fog a bánat,
gondolatom sóhajszárnyon
száll majd teutánad.
Tőle üzenem meg Neked
mennyire szeretlek ! -
Lehetsz bármily messze tőlem,
sohasem feledlek !
Bencs Gizi
Még alig találtunk egymásra,
máris búcsúzunk.
Elágazáshoz érkeztünk és itt
elválik utunk...
Nehéz tőled elköszönni,
csillagszemű kedvesem.
most én mégis kezet nyújtok,
könny nélkül csendesen.
Elcsuklik a hangom,
szívem megremeg...
Vajon találkozom-e még
valaha veled ?
Amikor, úgy estelente
el-el fog a bánat,
gondolatom sóhajszárnyon
száll majd teutánad.
Tőle üzenem meg Neked
mennyire szeretlek ! -
Lehetsz bármily messze tőlem,
sohasem feledlek !
Bencs Gizi
MENEDÉKHELY
Úgy áll lelkem
szíved ajtaja előtt,
mint koldus,
ki alamizsnát kéreget.
Áll megdermedten,
mint nyirkos délelőtt
fázós hajléktalan,
ki álmából ébredett…
Csak egy kis rést
hagyj nekem
szíved ajtaján,
melyen hozzád
belopódzhatok!
Odabent,
agyon fagyott lelkem
megpihen talán,
s leolvadnak róla
a rideg jégcsapok.
Dobj, bármily
ócska rongyot
a szív egyik zugába!
S én meghúzódom
szerényen ott,
a fagyos éjszakában.
Engedd meg,
hogy ott maradjak!
Ígérem, nagyon
csendben maradok…
Nefélj,
soha nem zavarlak!
Csak érezzem,
Nálad otthon vagyok.
Bencs Gizi
Úgy áll lelkem
szíved ajtaja előtt,
mint koldus,
ki alamizsnát kéreget.
Áll megdermedten,
mint nyirkos délelőtt
fázós hajléktalan,
ki álmából ébredett…
Csak egy kis rést
hagyj nekem
szíved ajtaján,
melyen hozzád
belopódzhatok!
Odabent,
agyon fagyott lelkem
megpihen talán,
s leolvadnak róla
a rideg jégcsapok.
Dobj, bármily
ócska rongyot
a szív egyik zugába!
S én meghúzódom
szerényen ott,
a fagyos éjszakában.
Engedd meg,
hogy ott maradjak!
Ígérem, nagyon
csendben maradok…
Nefélj,
soha nem zavarlak!
Csak érezzem,
Nálad otthon vagyok.
Bencs Gizi
MÉG NE
Ne engedd még el a kezem!
Hisz látod, beléd kapaszkodok...
Maradj még egy kicsit velem!
Nélküled, oly gyenge vagyok.
Kérlek, segíts talpra állnom!
Hisz már oly rövid az élet…
Segítsd megőrizni álmom!-
melyben álmodtalak Téged.
Ne engedd, hogy elveszítsem
a sok ábrándos szép éjszakám!...
Még egy kicsit , maradj nekem!
Nélküled nem bírom ki Bandikám!
Bencs Gizi ( PÁPRÁD )
Ne engedd még el a kezem!
Hisz látod, beléd kapaszkodok...
Maradj még egy kicsit velem!
Nélküled, oly gyenge vagyok.
Kérlek, segíts talpra állnom!
Hisz már oly rövid az élet…
Segítsd megőrizni álmom!-
melyben álmodtalak Téged.
Ne engedd, hogy elveszítsem
a sok ábrándos szép éjszakám!...
Még egy kicsit , maradj nekem!
Nélküled nem bírom ki Bandikám!
Bencs Gizi ( PÁPRÁD )
A FÖLD HALÁLA
Vénöreg Föld! -
Vajon meddig bírod még
cipelni súlyos terhedet?...
Nyikorgó tengelyeden
a szédítő forgást,
mikor állítja meg Istened?...
Halálra vagy ítélve! -
Lassú, kínhalál a véged.
A huszadik század ítélt el
és hóhéroddá tette néped...
Az ember - kit úgy kényeztettél,
hogy minden kincsed neki adtad;
gazdag éléskamrádból etettél
és nemes véreddel itattad,
Neked teremtette Istened, -
ő fordult most ellened!...
Kegyetlenül foszt meg
minden vagyonodtól!...
Könyörtelenül oltja beléd
a gyilkos mérgeket!...
Eszeveszetten kínoz,
fertőz, megalázva rombol...
Pusztítását megfékezni
többé már nem lehet!...
És mikor majd rádöbben,
hogy általad saját magát
pusztítja el; -
Szörnyű lánggal veszi életed!...
S Veled együtt hamvad el.
Bencs Gizi
Vénöreg Föld! -
Vajon meddig bírod még
cipelni súlyos terhedet?...
Nyikorgó tengelyeden
a szédítő forgást,
mikor állítja meg Istened?...
Halálra vagy ítélve! -
Lassú, kínhalál a véged.
A huszadik század ítélt el
és hóhéroddá tette néped...
Az ember - kit úgy kényeztettél,
hogy minden kincsed neki adtad;
gazdag éléskamrádból etettél
és nemes véreddel itattad,
Neked teremtette Istened, -
ő fordult most ellened!...
Kegyetlenül foszt meg
minden vagyonodtól!...
Könyörtelenül oltja beléd
a gyilkos mérgeket!...
Eszeveszetten kínoz,
fertőz, megalázva rombol...
Pusztítását megfékezni
többé már nem lehet!...
És mikor majd rádöbben,
hogy általad saját magát
pusztítja el; -
Szörnyű lánggal veszi életed!...
S Veled együtt hamvad el.
Bencs Gizi
JÓ LENNE VELED
De jó lenne most hozzád bújni!
Érezni selymes bőröd melegét…
Elcsukló hangon, füledbe súgni,
szerelmes szívem, bús üzenetét.
Ölelő karjaidban meg pihenni,
Veled tölteni sok lázas éjszakát!
S aztán mindörökre ott maradni…
Melletted, egy hosszú életen át…
Szemed sugarában megfürödni,
s csókommal oltani égő ajkadat,
szeretni önfeledten, csak szeretni!
Oly édes volna, minden pillanat!
Jó lenne néha kicsit belehalni,
mikor magasra röpít az érzelem!
S mindent - mindent elfeledni!
Oly jó volna! Ha lennél velem…
Bencs Gizi
De jó lenne most hozzád bújni!
Érezni selymes bőröd melegét…
Elcsukló hangon, füledbe súgni,
szerelmes szívem, bús üzenetét.
Ölelő karjaidban meg pihenni,
Veled tölteni sok lázas éjszakát!
S aztán mindörökre ott maradni…
Melletted, egy hosszú életen át…
Szemed sugarában megfürödni,
s csókommal oltani égő ajkadat,
szeretni önfeledten, csak szeretni!
Oly édes volna, minden pillanat!
Jó lenne néha kicsit belehalni,
mikor magasra röpít az érzelem!
S mindent - mindent elfeledni!
Oly jó volna! Ha lennél velem…
Bencs Gizi