A faj hímjének szárnyszíne halvány liláskék, keskeny fekete szegéllyel. A nősténynek széles, feketés-barna szárnyszegélye van. Mindkét ivar szárny-fonákja kékesfehér, az elülső szárnyon nyújtott fekete foltok sorával, a hátsó apró fekete pontmintázattal. Erdőkben, bozótosokban, kertekben fordul elő.
Hernyó: Zöld, oldalán sárgászöld vagy fehér csík, hátán fehér és bíborrózsaszín mintázat van.
Elterjedés: Európa-szerte elterjedt, Észak-Afrikáig és a mérsékelt övi Ázsián át Japánig.
Az északi félteke egyik leggyakoribb lepkéje. Elülső szárnya élénk narancsvörös, fekete foltokkal és szürke szegéllyel. Hátsó szárnyai túlnyomórészt sötétszürkék.
Hernyó: Zöld, rajta változatos mintázat van, mely a hátán olykor bíborrózsaszín. Tápnövénye a sóska.
Elterjedés: Európában, Afrikában, a mérsékelt övi Ázsiában Japánig, és Észak-Amerikában terjedt el.
Ennek a találó elnevezésű lepkének a szárnya csokoládébarna, kockás mintázattal. A két ivar hasonló, de a nőstény kissé nagyobb testű. Röpte gyors, surranó, egyszerre csak rövid távolságra repül. Tisztásokon fordul elő, főleg dombvidékeken 1400-1500 m magasságig.
Hernyó: Világos sárgásbarna, az idősebbek rózsaszín csíkosak. Füveken élnek, pl.: Szálkaperjén.
Elterjedés: Európától Kelet-Szibériáig, valamint Észak-Amerikában él.
A nőstények felismerhetők az elülő szárnyukon lévő két fekete pontról és fekete sávról. A hátsó szárny fonákja mindkét ivarnál élénksárga, gyenge fekete behintéssel.
Hernyó: Világoszöld, a hátán és az oldalán fekete és sárga csíkokkal. A káposztán él, melynek leveleit teljesen szétrághatja. Mezőgazdasági kártevő lehet.
Ennek az igen gyakori fajnak számos alfaját írták le. A hímek általában kisebbek és sötétebbek. Mindkét ivar szárny fonákja hasonlít felszínhez, az elülső szárny narancs-, a hátsó barna színű, de a nőstényeken határozottabban elkülönülnek a világosabb és a sötétebb régiók.
Hernyó: Zöld, hosszú fehér szőrökkel, oldalán pedig hosszanti fehér csíkokkal. Fűféléket eszik, főként tippan és perje fajokat.
Elterjedés: Európától Észak-Afrikáig és Iránnig fordul elő.
Latin neve: Maniola jurtina
Fesztávolság: 4-55 cm
Megjegyzés: Hazánkban sokkal gyakoribb az Erdei ökörszemlepke, szinte mindenhol előfordul!
Napjainkban nagyjából 1.200 féle üvegszárnyú rovarról tudunk. Minden kontinensen megtalálhatóak az Antarktisz kivételével, többnyire mégis a trópusi hőmérsékletet szeretik. Jóllehet az "üvegszárny" nem álcázás a szó szoros értelmében, a védekező áttetszőség mégis egy módszer, amivel beolvadhatnak a környezetükbe. Kiváló példák erre az átlátszó pillangók, amelyek Amerika sűrű trópusi erdeiben röpködnek, mert ezeket szinte lehetetlen észrevenni, amikor az erdő aljához közel levő sötét árnyékban repülnek. Ezek a szárnyak tényleg a fény és árnyék játékáról szólnak, aminek igenis van értelme, mivel az üvegszárnyú rovarok általában a trópusi erdők eldugottabb részeiben élnek, ahol a fény és az árnyék gyakran váltogatják egymást.
Az üvegszárnyú pillangónak elbűvölő neve van: Greta Oto. A Mexikótól Panamáig terjedő esőerdőben él. Szárnya eléri az 5.5 - 6 cm-t. A pillangókat a törékeny szárnyuk miatt csodálják, amelyeken csak az erezet látható. Annyira sebesen mozgatják a szárnyukat repülés közben, hogy nehéz szemmel követni őket.
Ha nagyítóval megvizsgáljuk, akkor láthatjuk a pillangók szárnyainak finom szerkezetét, az apró, színes fedőpikkelyek úgy fedik egymást, mint a cserepek a háztetőt.
Monteverde erdeiben is él egy faj, amelynek a szárnyát csak nagyon kevés pikkely borítja, így csaknem átlátszó. A szitkárfélékhez tartozó üvegszárnyú lepkék a talaj fölött köröznek rovartetemek, virágnektár után kutatva. Az üvegszerű szárnyak legvalószínűbb oka, hogy a földközelben táplálkozó rovarok mindig sebezhetőbbek. Ez az átlátszó felület megnehezíti, hogy a madarak észre vegyék őket, így növelik túlélési esélyeiket.
A hím elülső szárnyáról hiányzik a határozott narancssárga folt. Nyomai néha láthatók. A hátsó szárnyuk végén rövid faroknyúlvány látható. Öreg erdőkben, ösvényeken, irtásokon fordul elő.
Hernyó: Zöld, sárga csíkokkal. Tápnövényei elsősorban a kökény, de a nyír is.
Elterjedés: Európa és a mérsékelt övi Ázsia az élőhelye
Ennek a gyöngyházlepkének a narancssárga szárnyfelszínén fekete foltok vannak. A szárnyfonák színes mintázata alapján különíthető el a rokon fajoktól. Köznapi elnevezése a hátsó szárny szegélyére utal.
Hernyó: Barna, fehéren szemcsézett, sárgásbarna tüskékkel. Tápnövénye az ibolya.
Elterjedés: Európa-szerte elterjedt, a mérsékelt övi Ázsiában és Észak-Amerikában is előfordul.
Latin neve: Boloria selene
Fesztávolság: 3-5 cm
Megjegyzés: Fakó gyöngyházlepkének is hívják. Hazánkban védett lepke!
A hímek szárnyfelszíne sötét, rajta változó számú elmosódott folt van. A nőstények nagyobbak és világosabb színűek. A szárnyfonákon található jellegzetes, sárga gyűrűs szemfoltról kapta nevét a csoport.
Hernyó: Világos sárgásbarna, halvány és sötét csíkokkal. Különböző fűféléket eszik. Évente egy nemzedéke van.
Elterjedés: Elterjedt, gyakori Európában és a mérsékelt övi Ázsiában.
Találtam az Interneten és itt is, egy gyönyörű óriáslepke képet, de sem a nevét, sem egyéb paramétereit nem tudni. Aki a fotót feltette, az sem tud róla semmi közelebbit. Én sem bukkantam nyomára, pedig kutakodtam.
Ha valaki ismeri a nevét, vagy hogy hol lehet utánanézni, kérem írja meg! Köszönöm.
Jellemzés: Ez a pillangó különösen feltűnő fekete-sárga rajzolatú. Hátsó szárnyának változatos mintázata, narancssárga szemfoltja és rövid faroknyúlványa van. Az USA-ban ezt a fajt óvilági fecskefarkúnak hívják.
Hernyó: Élénkzöld, fekete csíkokkal és piros foltokkal. Tápnövénye a Mocsári kocsord és egyéb ernyő virágzatúak.
Elterjedés: Európa mocsaraiban és rétjein, a mérsékelt övi Ázsián keresztül Japánig elterjedt. Kanada és az USA szubarktikus, arktikus tájain szintén él.
A gyönyörű bíbor-kék szárnya színjátszó. A nőstények nagyobbak, sötétebbek, szárnyuk szegélyén széles sötétbarna sáv van. A hátsó szárny szegélyén fekete pöttyök sorakoznak. A fonák világosbarna, fehér körökkel, gyűrűkkel és fekete pöttyökkel. A szárnytő kék árnyalatú lehet.
Hernyó: Narancs-rózsaszín. A pukkantó dudafürt termésében él.
Elterjedés: Sziklás területeken, bokorerdőkben 2000 méter tengerszint feletti magasságig Dél- és Közép-Európában, Törökországban. Iránban és Észak-Afrikában él.
Az északi félteke egyik leggyakoribb lepkéje. Elülső szárnya élénk narancsvörös, fekete foltokkal és szürke szegéllyel. Hátsó szárnyai túlnyomórészt sötétszürkék.
Hernyó: Zöld, rajta változatos mintázat van, mely a hátán olykor bíborrózsaszín. Tápnövénye a sóska.
Elterjedés: Európában, Afrikában, a mérsékelt övi Ázsiában Japánig, és Észak-Amerikában terjedt el.
Más fajjal összetéveszthetetlen lepke. Szárnyfelszíne sötét lilásbarna, a szárnyszegély mentén kék foltokkal és halványsárga sávval. A szárny fonákja sötétszürke, feketével vonalkázott, széle sárgásfehér szemcsézett. A két ivar hasonló.
Hernyó: A lárva tüskés, bársonyos fekete színű, apró fehér pöttyös. Hátán vörösbarna foltok sorakoznak. Különféle lombhullató fákon él.
Elterjedés: Megtalálható Európában és a mérsékelt övi Ázsiában. Észak-Amerikában és Dél-Amerika északi részén szintén előfordul.
A hátsó szárny fonákja feltűnő, mivel fehér, ovális fekete gyűrűs szemfoltjai vannak. Felszíne egyszínű sötétbarna, egy-két sárgás elmosódott folttal az elülső szárny sarka felé. Általában 1250 méter alatt magas füvű, nedves réteken vagy bokorerdőkben fordul elő.
Hernyó: A zöldes-fehér testű lárva fűfélékkel táplálkozik. Évente egy generációja van.
Elterjedés: Skandinávia déli részétől egészen a Mediterrán vidékig szórványosan megtalálhatók elszórt populációi.
A Budapesti Állatkert első lepkekertje 2000-ben létesült a kert egy ma már más célokra használt részén. A jelenlegi helyén 2002-ben alakították ki a Lepkekertet, és azóta minden nyáron megnyitotta kapuit a közönség előtt. Az idei évben a Lepkekert építményét kissé átalakították, amelynek eredményeként a lepkék férőhelye is tágasabb lett az immár 260 m2 alapterületű létesítményben.
A Lepkekert 1200 m3-nyi légterében jelenleg 44 különböző lepkefaj mintegy 700 egyede kínál ízelítőt a trópusi lepkék változatosságából. A bemutatott lepkefajok Közép-Amerikában, Afrikában, illetve Délkelet-Ázsiában honosak. A lepkéket természetesen nem a vadonban fogták be, hiszen az induló állomány valamennyi faj esetében olyan lepkefarmokról került az Állatkertbe, ahol természetes körülmények között tenyésztik ezeket az állatokat. A lepkék báb állapotban érkeztek Budapestre, és a már látható kifejlett állatok mindegyike az Állatkertben kelt ki. A Lepkekert kialakítása lehetővé teszi, hogy a látogatók közvetlenül a lepkék között sétálhassanak. Emellett – kis szerencsével – a lepkék kikelését is meg lehet figyelni. A Lepkekertben elhelyezett üvegfalú bábszekrényben ugyanis minden alkalommal több tucat báb függ, amelyekből rendszeresen kelnek ki a lepkeimágók.
A lepkék egyedfejlődésének különböző szakaszaira különböző táplálkozás jellemző. A lárvaállapotú lepkék, amelyeket hernyónak nevezünk, levelekkel táplálkoznak, hiszen hernyókorban a testet felépítő tápanyagok a legfontosabbak az állat szervezete számára. A Lepkekertben látható fajok között akadnak olyanok, melyeknek hernyói golgotavirág-félék, banánnövények leveleivel, illetve csalánlevéllel táplálkoznak. A kifejlett lepkék teste már nem fejlődik, viszont sokat repülnek, ezért energiában gazdag táplálékra van szükségük. Ennek megfelelően édes gyümölcsök nedvét, és a számukra kikevert nektárt szívogatják jellegzetes szájszervükkel. A nektárt az Állatkert szakemberei speciális kolibri tápszer, meleg víz és jóféle magyar akácméz keverékéből állítják elő. Ezenfelül természetes nektárhoz és virágporhoz is jutnak a Lepkekert virágzó növényeit látogatva. A frissen kikelt lepkék a közönség szeme láttára pumpálják fel és szárítják meg szárnyukat, a gondozók pedig időről időre kinyitják a szekrény ajtaját, hogy a frissen kikelt lepkék kirepülve csatlakozhassanak a már a Lepkekert légterében repdeső társaikhoz.
Ez a faj a csőröslepkék csoportjának egyetlen európai képviselője. Sötétbarna rajzolata és jellegzetes szárnyalakja alapján könnyen felismerhető. Az elülső szárny fonákja a felszínhez hasonlít , a hátsó szárnyé viszont teljes egészében szürkésbarna.
Hernyó: Színe barna, vagy zöld. Kis csoportokban táplálkozik a Déli ostorfán.
Elterjedés: Közép- és Dél-Európában, Észak-Afrikában, Japánban és Tajvanon él; számos alfaja ismeretes.
Ez a törékeny fehér lepke egy olyan kis, európai csoportba tartozik, melynek tagjaira a hosszú, karcsú potroh jellemző. A mustárlepke felismerhető viszonylag apró termetéről és tiszta fehér szárnyairól, amin szürke sáv van. A hím elülső szárnyának csúcsán szürke folt látható, a nősténynek viszont csak halványszürke csíkjai vannak. A fonák sárgás árnyalatú, a hátsó szárny erei szürkék. Talaj közelben mozognak, röptük gyenge, csapongó.
Hernyó: Sárgászöld, hátán sötét, oldalán sárga csíkkal. Különféle vadon növő pillangós virágú növényeket eszik.
Elterjedés: Európa és Brit-szigetek nagy részén, erdős területeken fordul elő.
A hímek szárnya jellegzetes gyöngyházlepke rajzolatú, elülső szárnyukon illatpikkelyek vannak. A nőstények általában narancsszínűek, fekete foltokkal. A hátsó szárny fonákja nagyrészt zöldes, ezüstös árnyalattal.
Hernyó: Sötétbarna, hátán két narancssárga csíkkal és vörösbarna tüskékkel. Tápnövényei az ibolyák.
Elterjedés: Európa-szerte és Észak-Afrikában továbbá a mérsékelt övi Ázsián keresztül Japánig elterjedt.
Ki gondolta volna, hogy egyszer pillangót is lehet majd tenyészteni, pedig, most már erre is van lehetőség, hiszen egy igen egyszerű eszköz segítségével a gyerekek nem csak elméletben és a tanár által rajzolt ábrákról tanulhatnak a rovarok fejlődésmenetéről, hanem élőben, testközelből követhetik figyelemmel, ahogy a színes hernyóból először báb, majd csodás pillangó válik. Megvásárolható már egy olyan készlet, amely teljesen fel van szerelve a keltetéshez, tehát nem csak a tenyésztő "kalitkát" kapjuk, hanem magát a hernyót, és a hernyó etetéséhez szükséges eleséget is. Így lényegében szinte semmi tennivalónk nincs azon kívül, hogy figyeljük az átalakulást. A forgalmazó felhívja a figyelmet, hogy a kikelt pillangót néhány nap után engedjük szabadon a kertünkben, ne tartsuk fogságban. A kiürült tenyésztő eszközt "feltölthetjük", mivel lehetőség van arra, hogy online rendeljünk hernyókat a már kirepültek helyébe. A kalitkákat lehetőségünk van többféle méretben és felszereltséggel megvásárolni, és természetesen minden tartozékot külön-külön is rendelhetünk. A honlapon részletes tájékoztatást kapunk minden teendőnkről, és a várható folyamatokról, időtartamokról.Hogy teljes legyen a kínálat, pillangók helyett tenyészthetünk katicabogarakat is, ahol szintén nagy választék, eleség, határozófüzet áll rendelkezésünkre. A legolcsóbb készlet 19 font, a legdrágább, legnagyobb pedig 40 font (6.000Ft - 13.000Ft). Ha valaki rendelkezik egy kis kézügyességgel, akkor szúnyogháló és egy használt madárkalitka segítségével otthon is építhet ilyen eszközt. A hernyók és az eleség kiválasztása egy kicsit több szakértelmet kíván, hiszen nagyon sok faj csak egy vagy két növénnyel táplálkozik. Szerencsére ma már kiváló határozók állnak a rendelkezésünkre, így ez sem lehet akadálya az otthoni lepke tenyésztésnek.
Tájékoztatunk, hogy oldalunk a jobb felhasználói élmény érdekében sütiket használ.
A CanadaHun.com további használatával ezt elfogadod. Az adatvédelmi (GDPR) törvény értelmében, valamit kötelező megjelenítenünk. Valószínű, hogy már 100+ másik ilyet elfogadtál...rajta hát.
Celastrina_argiolus1.jpg
celastrina_argiolus4.jpg
Celargio.jpg
