Egy váratlan kórházi látogatás olyan fordulatot vett, amelyre Miriam Lancaster egyáltalán nem számított. A 84 éves kanadai nő súlyos hátfájással kereste fel a sürgősségi osztályt, ám állítása szerint az első ajánlat, amit kapott, nem a kezelésről, hanem az életének befejezéséről szólt.
Lancaster 2025 áprilisában érkezett a vancouveri általános kórházba, miután elviselhetetlen fájdalommal ébredt. Elmondása szerint lánya hívta a mentőket, miután a fájdalom olyan erős volt, hogy azonnali segítségre volt szüksége. A kórházban azonban egy olyan mondattal szembesült, amely mélyen megrázta.
„Csak annyit tudtam, hogy elviselhetetlen fájdalmakkal ébredtem, olyan erősek voltak, hogy a lányom egy másik szobából rohant ide. Ő hívta a mentőket. Elmentem a Vancouveri Általános Kórházba, és odajött hozzám egy fiatal orvosnő, akinek az első szava az volt: »Szeretnénk felajánlani önnek a MAiD-et«” – fogalmazott.
A nő számára ez a felvetés teljesen váratlan volt. Nem a halál lehetőségével akart szembesülni, hanem választ keresett arra, mi okozza a fájdalmát.
„Teljesen meglepődtem. Ez volt az utolsó dolog, amire gondoltam. Csak azt akartam megtudni, miért fáj, nem akartam meghalni” – mondta.
A felkínált lehetőség a kanadai orvosilag támogatott eutanázia, az úgynevezett MAiD (Medical Assistance in Dying) program volt. Ez a rendszer lehetőséget biztosít azoknak a felnőtteknek, akik súlyos, gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, és elviselhetetlen fájdalmakkal élnek, hogy orvosi segítséggel fejezzék be életüket. A szabályozás szerint a döntésnek önkéntesnek kell lennie, megfelelő tájékoztatás alapján, és két független szakembernek is jóvá kell hagynia.
Lancaster esete azonban másképp alakult. A nő egy hónapot töltött kórházban, majd állapota fokozatosan javult. Felépülése után ismét aktív életet tudott élni.
„Elég jól felépültem ahhoz, hogy néhány utazást is megtehessek… nemrég jártam Mexikóban és Guatemalában. A felépülésem elképesztő volt, és nem volt szükség a MAiD javaslatára” – mondta Miriam.
Kanadában az elmúlt években jelentősen bővült az eutanázia szabályozása. Az ország 2016-ban legalizálta először a programot a végstádiumú betegek számára, majd később kiterjesztette azt a súlyos és krónikus betegségekben szenvedőkre is. 2021-től azok számára is elérhetővé vált, akiknél a halál nem feltétlenül várható rövid időn belül, de állapotuk súlyos és visszafordíthatatlan.
A program további bővítése is napirenden van: a tervek szerint a jövőben azok számára is hozzáférhetővé válhat, akik kizárólag mentális betegséggel küzdenek, bár ezt az intézkedést már többször elhalasztották.
A hivatalos adatok szerint az orvos által segített halálesetek aránya Kanadában az összes haláleset mintegy 5 százalékát teszi ki. Az ország ezzel azon kevés állam közé tartozik, ahol az elmúlt évtizedben törvényes keretek között vezették be és bővítették az eutanázia lehetőségét.
Lancaster 2025 áprilisában érkezett a vancouveri általános kórházba, miután elviselhetetlen fájdalommal ébredt. Elmondása szerint lánya hívta a mentőket, miután a fájdalom olyan erős volt, hogy azonnali segítségre volt szüksége. A kórházban azonban egy olyan mondattal szembesült, amely mélyen megrázta.
„Csak annyit tudtam, hogy elviselhetetlen fájdalmakkal ébredtem, olyan erősek voltak, hogy a lányom egy másik szobából rohant ide. Ő hívta a mentőket. Elmentem a Vancouveri Általános Kórházba, és odajött hozzám egy fiatal orvosnő, akinek az első szava az volt: »Szeretnénk felajánlani önnek a MAiD-et«” – fogalmazott.
A nő számára ez a felvetés teljesen váratlan volt. Nem a halál lehetőségével akart szembesülni, hanem választ keresett arra, mi okozza a fájdalmát.
„Teljesen meglepődtem. Ez volt az utolsó dolog, amire gondoltam. Csak azt akartam megtudni, miért fáj, nem akartam meghalni” – mondta.
A felkínált lehetőség a kanadai orvosilag támogatott eutanázia, az úgynevezett MAiD (Medical Assistance in Dying) program volt. Ez a rendszer lehetőséget biztosít azoknak a felnőtteknek, akik súlyos, gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, és elviselhetetlen fájdalmakkal élnek, hogy orvosi segítséggel fejezzék be életüket. A szabályozás szerint a döntésnek önkéntesnek kell lennie, megfelelő tájékoztatás alapján, és két független szakembernek is jóvá kell hagynia.
Lancaster esete azonban másképp alakult. A nő egy hónapot töltött kórházban, majd állapota fokozatosan javult. Felépülése után ismét aktív életet tudott élni.
„Elég jól felépültem ahhoz, hogy néhány utazást is megtehessek… nemrég jártam Mexikóban és Guatemalában. A felépülésem elképesztő volt, és nem volt szükség a MAiD javaslatára” – mondta Miriam.
Kanadában az elmúlt években jelentősen bővült az eutanázia szabályozása. Az ország 2016-ban legalizálta először a programot a végstádiumú betegek számára, majd később kiterjesztette azt a súlyos és krónikus betegségekben szenvedőkre is. 2021-től azok számára is elérhetővé vált, akiknél a halál nem feltétlenül várható rövid időn belül, de állapotuk súlyos és visszafordíthatatlan.
A program további bővítése is napirenden van: a tervek szerint a jövőben azok számára is hozzáférhetővé válhat, akik kizárólag mentális betegséggel küzdenek, bár ezt az intézkedést már többször elhalasztották.
A hivatalos adatok szerint az orvos által segített halálesetek aránya Kanadában az összes haláleset mintegy 5 százalékát teszi ki. Az ország ezzel azon kevés állam közé tartozik, ahol az elmúlt évtizedben törvényes keretek között vezették be és bővítették az eutanázia lehetőségét.
