Hétköznapi Furcsaságok, ...és Mindennapi Csodák.....

apolika · 2010 Március 26

Kedves bubamama, mint mindíg, most is csak egyetérteni tudok veled. Nagyon frappánsan, pontosan fogalmaztál, leírtad mi van kishazánkban.

Soha nem gondoltam volna, hogy visszasírom azokat az időket, mikor a nagyszülőkkel együtt éltünk...s h minnél kevesebb legyen a kiadás, este a nagyszülők az ő gyerekkorukról beszéltek, meséltek. Emlékszem, nagyikámnak a lábához ültem, s úgy hallgattam, meg néztem, ahogy szép lassan besötétedik. Szinte 1 álom világból ébredtem, amikor vége volt. Akkor még annyira szerették, s vigyáztak a természetre.... hallottam meséket a fecskékről, gólyákról.
Mi hárman vagyunk testvérek, 1 kereső volt a családban, mert édesanyám htb.volt.Tudjátok, aki "nem" dolgozott, csak otthon volt, nevelt minket, főzött, mosott, s az öregeket rendezte. (4)
Mi nem voltunk puccosan felöltözve, de amit hordtunk, az mindíg tiszta volt. Egymástól örököltük a ruhákat. Szüleim kiadták az egyik szobát színészeknek, s rájuk is mosott. Így ismertem meg "moha bácsit , a törpét", s Gyurkovics Zsuzsát, a magyar Piafot.
Életemben akkor ettem annyi fagyit, amennyi belém fért, mikor moha bácsi meghívott a város elit cukrászdájába...
Abban az időben tanultam meg az egymásra figyelést, az öregek iránt a tiszteletet (persze a kor nem érdem), s segíteni, ahol csak tudok. És az összetartást családon belül...nem lenézni másokat. Édesapám is tudott nagyot ütni( ritkán) Elég volt, ha csak mérgesen ránk nézett..
Ó de sok minden előjött...

Szóval hol vannak azok az emberek, akik nem mások kárára akarnak előbbre jutni, akik segítenének felvirágoztatni ezt a kis országot?

Ennyi idő után már bizalmatlanok vagyunk még egymással is.
Nyári időben megteszem, hogy a város sétáló utcáján leülök a padra, s nem sok idő telik el, s idősebb emberek ülnek mellém, 1 kis beszélgetésre...s olyan sorsokról
hallok, amit nehéz kitalálni...vagy buszra ülök, s ott is mindíg akad társam...

Annyira sajnálom őket, a kis öregeket, akik egyedül maradnak , maradtak ebben a rohanó világban, s szinte éhezik a kedves szót, hogy valakivel beszélhessenek...
A szívem szakad meg...hol a megoldás, ki segít? Én is sajnálom az unokáimat, mire, milyen világra nőnek fel?

apolika · 2010 Április 3

Mindenkinek Kellemes, nyugodt Ünnepeket kívánok

bubamama · 2010 Április 4

Húsvéti üdvözlet...

Kedves Mindenki!

Áldott Húsvéti Ünnepeket, jó pihenést, gyönyörű tavaszt, - és minden szépet-jót kívánok Nektek és Családotoknak, szeretettel: Márta

cathy222 · 2010 Április 4

Kedves Bubamama! Én is szép, áldott ünnepet kívánok!
Imádkozom unokáim szebb életéért.

Kicsi Fecske · 2010 Április 4

ÁLdott Húsvéti Ünnepeket Kívánok!
Nagyon sok szeretettel Erzsi.kiss

mamaci1 · 2010 Április 18

www.tvn.hu_b347c153a2bb1f26ba3653fad354ba39.gif

Itt jártam csak beköszöntem, nagyon csöndes mostanában itt minden.

apolika · 2010 Április 29

Sziasztok, lehet már ismeritek, de azért ide teszem, most kaptam én is

Subject: Anyák napjára

Csak egy Anya?

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban
a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.

A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.

'Úgy értem,'-magyarázta a hivatalnok-

''van munkája, vagy csak egy...?'

''Persze, hogy van munkám,'- csattant fel a nő,

''Anya vagyok.'

''Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó!'-
hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak
ugyan ebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban.

A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott,
hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint:
'Hivatali Vallató' vagy ''Városi Nyilvántartó'.

''Mi a foglalkozása?'-kérdezte.

Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom.
Csak úgy kibuktak belőlem a szavak.

''Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok
területén.''

A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében
és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall.

Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat.
Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet
fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.

''Megkérdezhetem,'-kezdte a hivatalnok érdeklődéssel-
'Pontosan mit csinál ezen a területen?'

Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban,
Hallottam magam válaszolni:
'Továbbképző kutatómunkát végzek,
(amit az anyák nem)
Laboratóriumban és terepen,
(általában úgy mondom a házban és a házon kívül).
A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak)
szereztem már négy elismerést (mind lány).
Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön,
(akar valaki ellentmondani?)
és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz).
De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier
és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.''

A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat,
felállt és személyesen kísért az ajtóhoz.

Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben
elmerülve,
szaladtak elém a laborasszisztenseim--13, 7 és 3 évesek.
Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk
új kísérleti modelljét (egy 6 hónapos kisbabát),
amint egy új hangmintát tesztelt.
Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára!
Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb
az emberiség számára, mint 'csak egy másik Anya''.

Anyaság!
Micsoda nagyszerű karrier!
Különösen, ha egy cím is van az ajtón.

Akkor a Nagymamák
'Vezető tudományos munkatársak a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok
területén '',

és a Dédnagymamák
''Ügyvezető tudományos munkatársak'?

Szerintem igen!!!

És hiszem, hogy a nagynénik
'Tudományos munkatárs helyettesek'.

bubamama · 2010 Április 30

ANYÁK NAPJÁRA.....

DSIDA JENŐ: HÁLAADÁS

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal fáradni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve,
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.

Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az ÉDESANYÁMAT!!!

DSIDA JENŐ: ÉDESANYÁM KEZE

A legáldottabb kéz a földön,
a te kezed jó Anyám
Rettentő semmi mélyén álltam
közelgő létem hajnalán;
A te két kezed volt a mentőm
s a fényes földre helyezett
Add ide, - csak egy pillanatra
Hadd csókolom meg kezedet!

Ez a kéz áldja, szenteli meg
a napnak étkét, italát.
Ez a kéz vállalt életére
Gyilkos robotban rabigát,
Ez tette éltünk nappalokká
A nyugodalmi perceket.
Add ide, - csak egy pillanatra
Hadd csókolom meg kezedet!

Hányszor ügyelt rám ágyam mellett,
Ha éjsötétbe dőlt a föld,
Hányszor csordult a bánat könnye,
Amit szememről letörölt,
Hányszor ölelt a szent kebelre,
Mely csupa, csupa szeretet!
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Lábam alól, ha néha-néha
El is tévedt az igaz út,
Ujjaid rögtön megmutatták:
Látod, a vétek szörnyű rút!
Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy egykor
Feledni bírnám ezeket!. . .
Add ide, - csak egy pillanatra
Hadd csókolom meg kezedet!

Oh, hogy így drága két kezeddel
Soká vezess még, adja ég.
Ha csókot merek adni rája
Tudjam, hogy lelkem tiszta még.
Tudtam, hogy egy más, szebb hazában
A szent jövendő nem veszett!
Add ide, - csak egy pillanatra
Hadd csókolom meg kezedet!

A legáldottabb kéz a földön,
A te két kezed, jó Anyám!
Mindenki áldja közeledben:
Hát én hogy is ne áldanám?!
Tudom, megáldja Istenünk is,
Az örök Jóság s Szeretet!
Némán, nagy, forró áhítattal,
Csókolom meg a kezedet!

Csukás István: Istenke, vedd térdedre édesanyámat

Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e föld alatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat!

gabexxx · 2010 Május 13

Megkésve bár, de minden kedves édesanyának, nagymamusnak boldog anyák napját kívánok!

Radványa · 2010 Május 15

Ritkán tudok jönni, de úgy látom itt csendes minden...
köszi a jókivánságokat!

bubamama · 2010 Június 13

aasmodeus írta:
Most akor megelőzhető, vagy gyógyítható? nem mindegy.

Kedves Aasmodeus,

Azt, hogy megelőzhető, - elég régóta tudjuk. Hogy, esetleg gyógyítható, - arról elég ritkán esik szó. ( Aki meggyógyult, - az nem igen beszél róla. )
Ami a cikket illeti, - kaptam, és feltettem, - mert ha csak egyetlen embernek, segít, vagy könnyít, vagy reményt ad, - akkor már hála és köszönet annak, aki a cikket megírta, és hála és köszönet annak is, - aki nekem elküldte.
Márta

szalay.p · 2010 Június 16

Valoság

Szia,szerintem teljes tudatosságal érdemes rájuk tekinteni.

szalios · 2010 Június 20

Sziasztok már régen jártam erre!
Bubamama köszönöm a feltöltést én leszedtem és az összes ismerősömnek elküldtem - bárhogy is van, de ha egy kicsit elgondolkodnak rajta nekem már az is elég!
Hálás köszönet a megosztásért: szalios

apolika · 2010 Július 5

Sziasztok...
Látom, tombol a nyár, ki dolgozik, ki nyaral, ki otthon van...én az utóbbiba tartozom...vigyázok 3 unokámra....
Mindenhol azt hallom, a gyászon az idő segít...nekem nem. Egyre többször gondolok Édesanyámra, hogy hol csináltam rosszul, mit tehettem volna jobban...de hát én csak 1 botcsinálta ápolónő voltam 6 éven keresztül...de szeretettel tettem amit kellett...de én is emberből vagyok..
Próbálok pozitívan állni a dolgokhoz, de nehéz, ha még családon belül is problémák vannak. Pedig az Édesanya a központ, akárhogy is vesszük...s most én vagyok a rangidős....
Nem, nem panaszkodom, mert vannak gyönyörű pillanatok is az életemben, amiket észre is veszek...hisz ezek nélkül nehezebb lenne...
Az a baj, hogy bárhová is nézek, mindenkinek megvan a maga baja...akár gazdag, akár szegény...

apolika · 2010 Július 8

Nekem annyira tetszik, hogy azonnal meg kell osztanom veletek:

Miután megalkotta Isten Ádámot és Évát, azt mondta nekik:
Még két adományom maradt. Az egyik, az állva pisilés művészete és. . . . .
-Én!!! Én!!! Én!!!! Én akarom Istenem, kérlek, kérlek, kérlek!!!!! -szakította félbe azonnal Ádám - ez annyira leegyszerűsítené az életemet. . . . !

Éva beleegyezett, neki nem volt fontos ez. Isten tehát Ádámnak adta az első adományt.
Ádám kiáltozott örömében, szaladgált az édenkertben, minden fa mellett megállt pisilni, kiszaladt a tengerpartra, pisilve rajzolt a homokba. . . .

Isten és Éva nézték egy darabig a boldog férfit, aztán Éva a Teremtő felé
fordult és megkérdezte:
- Mi a másik ?
- Az agy Éva, az agy.

buba7712 · 2010 Július 8

Szia mindenkinek!!!
Én két történetet írnék le,ha nem zavarok senkit....
1.történet:
Édesanyám 2008 augusztus 27.én hagyott itt minket 53 évesen.Halála előtt az volt a kérése,hogy ne a férje mellé temessük,hanem hamvasztassuk el és kevés ember ( családtagok,közeli jóbarátok jelenlétében ) hamvait szorjuk a Dunába.Nem értettem vele egyet ugyan,de kérésének eleget tettem...
Miután kikötöttünk a hajóval és sétáltunk a kocsi felé (úgy 10-12 -en )lehettünk,megjelent a semmiből egy fekete szukakutya...
Embert nem láttunk körülette,fogalmunk sem volt rólla,hogy honnan került oda,csak tippeltünk.A kutya egyenessen felém vette az irányt,én legugoltam hozzá...
a kutya a melső két lábát és a kis fejét az ölembe rakta én megsiogattam,ő erre megnyalogatta kezeimet és arcomat.
Autó matikusan ezeket a szavakat montam:
" Szívessen öreglány!(így hívtam anyut )Mond meg apunak,hogy szertem és puszilom őt is és a Jerry (kutyám )is!Hiányozni fogtok "Amikor befejeztem mondandomat a kutya a szemeibe nézett,majd ahogy jött úgy el is tünt...
Én egészen biztos vagyok,hogy ezt a helyes kis blökit édesanyám küldte,hogy megköszönje,még egyszer utoljára...
2.történet:
2008 decembere,édesanyám halála után 4 hónappal.Álmomban megjelent édesanyám és ezt mondta: " Kislányom tedd le a cigarettát,mert kislányod lesz "
Két héttel később kiderült,hogy babát várok aki 2009 október 1.-én meg is született.Fiú lett,de nem bántam,Nico-nak neveztük el....
Azt azért még hozzáteszem,hogy már három éve próbálkoztunk a babával és sehogy sem jött ösze...anya segített ebben biztos vagyok...
Köszönöm,hogy meghallgattatok,jó,hogy ha van akinek beszélhetek erről...

panzerpeter · 2010 Július 8

sziasztok

Nagyon tetszik az oldal és érdekes témákról beszélgettek!

buba7712 · 2010 Július 9

apolika írta:
Nekem annyira tetszik, hogy azonnal meg kell osztanom veletek:

Miután megalkotta Isten Ádámot és Évát, azt mondta nekik:
Még két adományom maradt. Az egyik, az állva pisilés művészete és. . . . .
-Én!!! Én!!! Én!!!! Én akarom Istenem, kérlek, kérlek, kérlek!!!!! -szakította félbe azonnal Ádám - ez annyira leegyszerűsítené az életemet. . . . !

Éva beleegyezett, neki nem volt fontos ez. Isten tehát Ádámnak adta az első adományt.
Ádám kiáltozott örömében, szaladgált az édenkertben, minden fa mellett megállt pisilni, kiszaladt a tengerpartra, pisilve rajzolt a homokba. . . .

Isten és Éva nézték egy darabig a boldog férfit, aztán Éva a Teremtő felé
fordult és megkérdezte:
- Mi a másik ?
- Az agy Éva, az agy.

Na igen!!!!
A férfiak hmmmmm....

buba7712 · 2010 Július 9

apolika írta:
Sziasztok...
Látom, tombol a nyár, ki dolgozik, ki nyaral, ki otthon van...én az utóbbiba tartozom...vigyázok 3 unokámra....
Mindenhol azt hallom, a gyászon az idő segít...nekem nem. Egyre többször gondolok Édesanyámra, hogy hol csináltam rosszul, mit tehettem volna jobban...de hát én csak 1 botcsinálta ápolónő voltam 6 éven keresztül...de szeretettel tettem amit kellett...de én is emberből vagyok..
Próbálok pozitívan állni a dolgokhoz, de nehéz, ha még családon belül is problémák vannak. Pedig az Édesanya a központ, akárhogy is vesszük...s most én vagyok a rangidős....
Nem, nem panaszkodom, mert vannak gyönyörű pillanatok is az életemben, amiket észre is veszek...hisz ezek nélkül nehezebb lenne...
Az a baj, hogy bárhová is nézek, mindenkinek megvan a maga baja...akár gazdag, akár szegény...

Milyen igazad van!!!
Anya csak egy van,és nem könnyű nélküle...
Nekem is sokszor eszembe jut,hogyan ápolt-óvott amikor beteg voltam még huszonévessen is,és most én teszem ugyanezt...
sírok mert nincs,de ahogy mondani szokás:nem azt siratjuk aki elment,hanem saját magunkat,mert " egyedül " maradtunk...
És tisztában vagyok azzal is,hogy van akinek még ennyi sem jutott mint nekem-nekünk....

szalios · 2010 Július 14

buba7712 írta:
Szia mindenkinek!!!
Én két történetet írnék le,ha nem zavarok senkit....
1.történet:
Édesanyám 2008 augusztus 27.én hagyott itt minket 53 évesen.Halála előtt az volt a kérése,hogy ne a férje mellé temessük,hanem hamvasztassuk el és kevés ember ( családtagok,közeli jóbarátok jelenlétében ) hamvait szorjuk a Dunába.Nem értettem vele egyet ugyan,de kérésének eleget tettem...
Miután kikötöttünk a hajóval és sétáltunk a kocsi felé (úgy 10-12 -en )lehettünk,megjelent a semmiből egy fekete szukakutya...
Embert nem láttunk körülette,fogalmunk sem volt rólla,hogy honnan került oda,csak tippeltünk.A kutya egyenessen felém vette az irányt,én legugoltam hozzá...
a kutya a melső két lábát és a kis fejét az ölembe rakta én megsiogattam,ő erre megnyalogatta kezeimet és arcomat.
Autó matikusan ezeket a szavakat montam:
" Szívessen öreglány!(így hívtam anyut )Mond meg apunak,hogy szertem és puszilom őt is és a Jerry (kutyám )is!Hiányozni fogtok "Amikor befejeztem mondandomat a kutya a szemeibe nézett,majd ahogy jött úgy el is tünt...
Én egészen biztos vagyok,hogy ezt a helyes kis blökit édesanyám küldte,hogy megköszönje,még egyszer utoljára...
2.történet:
2008 decembere,édesanyám halála után 4 hónappal.Álmomban megjelent édesanyám és ezt mondta: " Kislányom tedd le a cigarettát,mert kislányod lesz "
Két héttel később kiderült,hogy babát várok aki 2009 október 1.-én meg is született.Fiú lett,de nem bántam,Nico-nak neveztük el....
Azt azért még hozzáteszem,hogy már három éve próbálkoztunk a babával és sehogy sem jött ösze...anya segített ebben biztos vagyok...
Köszönöm,hogy meghallgattatok,jó,hogy ha van akinek beszélhetek erről...[/quote

Annyira szép a történeted, és olyan jó hogy azt láttad meg benne amit kellett, sokan nem fogadják vagy nem fogják fel hogy jelet kaptak és elmennek mellette. Köszi a történetet!kiss

Hétköznapi Furcsaságok, ...és Mindennapi Csodák.....

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Csatolások

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák