Hüség....
- Téma inditó Ági21
- Kezdés dátuma
Nő és férfi
Weöres Sándor
<!-- Weöres Sándor: Nő és férfi -->
A teljesség megbomlásának fő-formája, hogy nő és hím lesz belőle. A nőség vagy hímség felé még csak közeledő kisgyermek ép úgy teljes, mint az egyéni különlét fölé emelkedő lény, aki a nőséget és hímséget egyesíti, a változatlanba oldja.
Ahogy a nő-test és férfi-test kiegészítésre szorul, épp így csonka a nő-lélek és férfi-lélek. A nő nem ismeri a világosságot, a férfi nem ismeri a meleget. A nőből hiányzik az igazi teremtő erő, a férfiból az igazi életerő. A nő ha az emberiség maradandó kincse felé törekszik, csak azt fogja fel belőle igazán, ami benne mozgalmas, eleven pezsgésű eseményszerű: a teremtés templomát úgy tekinti, mit egy uzsonnázóhely, pletyka sarok. A férfi, ha az emberi tenyészés édes játékaiban és meleg meghittségbe helyezkedik, elhomályosul, elgépiesedik: az élet templomát úgy tekinti, mint alkalmat a kényelemre. A nő oldottan lebeg az élt mozgó, forró áramában és csak arra figyel, ami szerves összefüggés tenyészet, enyészet: a férfi zártan határoltan evez a mindenségben és érdeklődése tárgyait szigetekként szemléli.
Ha a férfi olykor átlát egy nő lelkébe, vagy a saját férfi lénye alatt rejtetten létező nőt figyeli: látja, hogy vöröses félhomályban az egymásba mosódó, alaktalan dolgok csíraként forró lüktetésben élnek: ha a nő előtt feltárul egy férfi-lélek, vagy önmagában rejtett férfi lénye: látja, hogy kékes szürke fényben dideregnek a dolgok, egymástól elkülönülve, szoborszerűen.
A nő, ha dolgozik, munkájába örömeit bánatait, egész világát belesugározza: a férfi, ha dolgozik, munkájában minden mást elfüggönyöz előle. A nő, ha kártyázik, feloldódik a játszó csoportban és nyerni a játszóktól akar: a férfi, ha kártyázik, ráhurkolódik a játék váltakozására és nyerni a játékban akar. A nő, ha felbont egy narancsot s abból pár gerezdet jószívvel feléd nyújt, szinte önmagát bontotta fel, saját érzésvilágából nyújtja feléd azt, ami belőle téged illet: a férfi, ha jó szívvel étellel kínál, örül, hogy neked is adhat abból, ami az övé. A nő a szeretett férfi életét egybe akarja olvasztani a saját életével: a férfi a szeretett nőt saját lényéhez akarja fűzni mennél szorosabban. A nő a szerelemben életének mámorára-teljesülését keresi: a férfi a szerelemben a mámorzárt, folyton fokozódó egészét keresi.
Nő és férfi igénye nem fedi egymást: épp ezért a nő kiegészítője nem a kiváló teremtő férfi, hanem az arszlán aki folyton sürög és a nőt magával sodorja, újra meg újra elkápráztatja, még ez a kettős röpködés végül családi biztonsággá higgad: s a férfi kiegészítője nem a kiváló, éltető nő, hanem a bűbájos, aki a férfi érzékeit feltudja pezsdíteni, s ezen át egész lényét lelkesedésbe ragadni, s ráadásul át tudja venni az illető férfi meggyőződéseit, kedvteléseit, terveit. Mint hogy a nő ritkán találja meg egyszemélyben az arszlánt és a családfőt, s a férfi a bűbájost és alkalmazkodót, innen a sok csalódás.
Segítünk Neked
Szeretnéd megosztani valakivel gondjaidat?
Tanácsot is szeretnél kapni?
Szakértőnk készséggel válaszol, ha aktuális családi problémáiddal, kapcsolataiddal, lelki gondjaiddal keresed fel őt. Kattints ide »
A férfi lénye kemény mag, a nő lénye csupa vonatkozás. A családi, vagyoni és egyéb körülmény a férfinál: életének formálója: a nőnél: maga az élet. Egy férfit akkor ismerhetünk meg igazán, ha körülményeitől mentesen, magába-véve vizsgáljuk, egy nőt akkor, ha az emberekhez és körülményekhez való vonatkozásait sorra-vesszük.
Ha egy nő regényében az „ideális férfi” szerepel: nagy nőhódító, tökéletes családfő, bátor és határozott cselekvő, bármihez kiváló tehetsége van, de nem tudjuk, a sok kiválóság hol fér el benne, mert lénye nem több, mint egy felöltöztetett férfiarcú fabáb a ruhaüzlet kirakatában. S a férfi regényében szereplő „ideális nő” csupa rózsaszín finomság és arany okosság, de egyetlen igazi vonatkozása, hogy tűzön-vizet át szerelmes a férfi-hősbe, akivel önkéntelenül azonosítja magát az író is, az olvasó is: oly talajtalanul libeg a világban, mit a karácsonyi képeslapok édeskés angyalkái.
Melyik ér többet: a nő, vagy a férfi? Mindegy. Bármelyik elérheti a legvégsőt: a teljességet. De mindegyik más módon: a férfi saját zárt lényét fejleszti egyre nyitottabbá, teljesebbé: a nő, mint egy puha melegség száll a végső puha, meleg fészekbe.
Weöres Sándor
<!-- Weöres Sándor: Nő és férfi -->
A teljesség megbomlásának fő-formája, hogy nő és hím lesz belőle. A nőség vagy hímség felé még csak közeledő kisgyermek ép úgy teljes, mint az egyéni különlét fölé emelkedő lény, aki a nőséget és hímséget egyesíti, a változatlanba oldja.Ahogy a nő-test és férfi-test kiegészítésre szorul, épp így csonka a nő-lélek és férfi-lélek. A nő nem ismeri a világosságot, a férfi nem ismeri a meleget. A nőből hiányzik az igazi teremtő erő, a férfiból az igazi életerő. A nő ha az emberiség maradandó kincse felé törekszik, csak azt fogja fel belőle igazán, ami benne mozgalmas, eleven pezsgésű eseményszerű: a teremtés templomát úgy tekinti, mit egy uzsonnázóhely, pletyka sarok. A férfi, ha az emberi tenyészés édes játékaiban és meleg meghittségbe helyezkedik, elhomályosul, elgépiesedik: az élet templomát úgy tekinti, mint alkalmat a kényelemre. A nő oldottan lebeg az élt mozgó, forró áramában és csak arra figyel, ami szerves összefüggés tenyészet, enyészet: a férfi zártan határoltan evez a mindenségben és érdeklődése tárgyait szigetekként szemléli.
Ha a férfi olykor átlát egy nő lelkébe, vagy a saját férfi lénye alatt rejtetten létező nőt figyeli: látja, hogy vöröses félhomályban az egymásba mosódó, alaktalan dolgok csíraként forró lüktetésben élnek: ha a nő előtt feltárul egy férfi-lélek, vagy önmagában rejtett férfi lénye: látja, hogy kékes szürke fényben dideregnek a dolgok, egymástól elkülönülve, szoborszerűen.
A nő, ha dolgozik, munkájába örömeit bánatait, egész világát belesugározza: a férfi, ha dolgozik, munkájában minden mást elfüggönyöz előle. A nő, ha kártyázik, feloldódik a játszó csoportban és nyerni a játszóktól akar: a férfi, ha kártyázik, ráhurkolódik a játék váltakozására és nyerni a játékban akar. A nő, ha felbont egy narancsot s abból pár gerezdet jószívvel feléd nyújt, szinte önmagát bontotta fel, saját érzésvilágából nyújtja feléd azt, ami belőle téged illet: a férfi, ha jó szívvel étellel kínál, örül, hogy neked is adhat abból, ami az övé. A nő a szeretett férfi életét egybe akarja olvasztani a saját életével: a férfi a szeretett nőt saját lényéhez akarja fűzni mennél szorosabban. A nő a szerelemben életének mámorára-teljesülését keresi: a férfi a szerelemben a mámorzárt, folyton fokozódó egészét keresi.
Nő és férfi igénye nem fedi egymást: épp ezért a nő kiegészítője nem a kiváló teremtő férfi, hanem az arszlán aki folyton sürög és a nőt magával sodorja, újra meg újra elkápráztatja, még ez a kettős röpködés végül családi biztonsággá higgad: s a férfi kiegészítője nem a kiváló, éltető nő, hanem a bűbájos, aki a férfi érzékeit feltudja pezsdíteni, s ezen át egész lényét lelkesedésbe ragadni, s ráadásul át tudja venni az illető férfi meggyőződéseit, kedvteléseit, terveit. Mint hogy a nő ritkán találja meg egyszemélyben az arszlánt és a családfőt, s a férfi a bűbájost és alkalmazkodót, innen a sok csalódás.
Segítünk Neked
Szeretnéd megosztani valakivel gondjaidat?
Tanácsot is szeretnél kapni?
Szakértőnk készséggel válaszol, ha aktuális családi problémáiddal, kapcsolataiddal, lelki gondjaiddal keresed fel őt. Kattints ide »
A férfi lénye kemény mag, a nő lénye csupa vonatkozás. A családi, vagyoni és egyéb körülmény a férfinál: életének formálója: a nőnél: maga az élet. Egy férfit akkor ismerhetünk meg igazán, ha körülményeitől mentesen, magába-véve vizsgáljuk, egy nőt akkor, ha az emberekhez és körülményekhez való vonatkozásait sorra-vesszük.
Ha egy nő regényében az „ideális férfi” szerepel: nagy nőhódító, tökéletes családfő, bátor és határozott cselekvő, bármihez kiváló tehetsége van, de nem tudjuk, a sok kiválóság hol fér el benne, mert lénye nem több, mint egy felöltöztetett férfiarcú fabáb a ruhaüzlet kirakatában. S a férfi regényében szereplő „ideális nő” csupa rózsaszín finomság és arany okosság, de egyetlen igazi vonatkozása, hogy tűzön-vizet át szerelmes a férfi-hősbe, akivel önkéntelenül azonosítja magát az író is, az olvasó is: oly talajtalanul libeg a világban, mit a karácsonyi képeslapok édeskés angyalkái.
Melyik ér többet: a nő, vagy a férfi? Mindegy. Bármelyik elérheti a legvégsőt: a teljességet. De mindegyik más módon: a férfi saját zárt lényét fejleszti egyre nyitottabbá, teljesebbé: a nő, mint egy puha melegség száll a végső puha, meleg fészekbe.
hűség
Szerintem is nagyon fontos a hűség, de nagyon nagy próbatétel is.
Én is hűséges agyok, szerencsémre olyan típusú vagyok, de sok barátomat láttam ahogy az akart maradni, de ahogy suokták mondani hajtotta a vére, és nagyon nehezen állt ellen. Sajnos sokszor a kémia közbeszól.
Szerintem is nagyon fontos a hűség, de nagyon nagy próbatétel is.
Én is hűséges agyok, szerencsémre olyan típusú vagyok, de sok barátomat láttam ahogy az akart maradni, de ahogy suokták mondani hajtotta a vére, és nagyon nehezen állt ellen. Sajnos sokszor a kémia közbeszól.
A férfiak részéről lehet,de a nők részéről mindez tudatos.
T
TH6777
Vendég
a hűség a normális minden ember életében...önmagával-elveivel-hitével szemben...valamint bármily kapcsolatról beszélünk...azért sztem csak igaz a szerelmes férfiakra....,hogy amikor is normális és kiegyensúlyozott kapcsolatban élnek párjukkal....tudat alatt (is) menekülnek...egy esetleges veszélyt jelentő másik nőktől....azaz hűségesek maradnak...a hűség kialakulása a függőségek kialakulásához hasonló...., már ami az idegrendszer működését illeti....hiszen ugye következésképpen az emberi agy is úgy működik...., hogy partnerünkre lassanként rászokunk...., és egy idő után elvonási tüneteink vannak..., ha túl sokáig nem lehetünk vele....
véleményem szerint maga a kapcsolat...egy "közösségi összefogás"....ahol is az összefogás határozza meg a hűséget...avagy a hűtlenséget...
nem szügségeltetik a kémiát is mélyebben hivatkozásként "bevetni" a hűséget...hűtlenséget illetően....,mert ugye a hűség alapvetően egy döntés, nem pedig érzés....és mint érzés nem kémia...
gondoljuk csak végig... amikor is nagyon szerelmes az ember...., akkor tipikusan nem tud a másik nőre/férfira ránézni....és igy azt mondjuk...,hogy ez egy kódolt ösztönünk a hűséghez.... viszont hamár a kémiára utalgatunk....azt feltétlen tudni kell...,hogy biza a kémiák csillapodásával.... a hűség nem érzelemként jelenik meg..., hanem DÖNTÉSKÉNT....ami csak nem mindegy....
a magamrészéről amondó vagyok...,hogy sztem igazán csak az a nő-ffi tud minden körülmények közt hűséges maradni...,aki magában a hűségben....nem érzést keres....,hanem a hűséget döntésnek kezeli....
az enberek gondolatai racionálisak...igy bizonyos helyzetben a hűség is....mint döntés racionális..., de biológiailag is racionális....
az elveimhez is igyekszem mindig hűséges maradni...ezért azt mondom....,hogy minden embernek...a lelkiismerete fogja megadni...azt a gerinces viselkedést...., amitől is emberek vagyunk...., nem csak a kémia hatásai alapján....hormonvezérelt beszélő állatok....
Hűséges ember nincs. Sem nő, sem férfi.
A férfi és a nő között csupán annyi a különbség, hogy míg a férfi a lába között hordja az "eszét", addig a nő evapatocs szavaival élve tudatos. Tehát, míg a férfit csupán az ösztön irányítja, addig a nő tudatosan keresi a számára (és az utódja számára) legideálisabb jelöltet.
A férfi és a nő között csupán annyi a különbség, hogy míg a férfi a lába között hordja az "eszét", addig a nő evapatocs szavaival élve tudatos. Tehát, míg a férfit csupán az ösztön irányítja, addig a nő tudatosan keresi a számára (és az utódja számára) legideálisabb jelöltet.
Hol itt a hűtlenség??
A hűtlenség akkor bukkan elő, amikor az (itt idézem, amit az "ideális partner" topikban írtam) - ...emberek időről időre, különböző események (öregedés, egzisztenciális változások, szerettünk halála, gyermek vállalás) hatására megváltoznak (és nem mindig pozitív irányba). Ez ellen nem tudunk tenni, az élet keménnyé tesz. Egy idő múlva az ideális partner már nem ideális, más elvárásokat támasztunk egymással szembe, más lesz az életszemléletünk és még sorolhatnánk.
Összességében úgy gondolom, hogy az embernek a különböző életkorában (fiatal, közép, idős) más-más az ideális partner, és én még olyanról nem hallottam, hogy akik több éve,évtizede együtt vannak ugyanolyan legyen a kapcsolatuk egymáshoz, mint amikor fiatalon "összekerülnek"...
Ekkor kezdünk el "zöldebb legelők" felé kacsintgatni.<!-- / message -->
Összességében úgy gondolom, hogy az embernek a különböző életkorában (fiatal, közép, idős) más-más az ideális partner, és én még olyanról nem hallottam, hogy akik több éve,évtizede együtt vannak ugyanolyan legyen a kapcsolatuk egymáshoz, mint amikor fiatalon "összekerülnek"...
Ekkor kezdünk el "zöldebb legelők" felé kacsintgatni.<!-- / message -->
T
TH6777
Vendég
no azért sztem ez nem egészen igy definiálható....hiszen magát a hűtlenséget....,sok esetben meg lehet előzni....,ha időben észrevesszük és kezeljük a problémát....magában az adott kapcsolatban-helyzetekben....hiszen ugye minden kapcsolatban...igy egy családi közösségen bellül is....az együttélés egyik legfontosabb alappillére....a hűség és a bizalom....ami nem kor és nem függő...nem egzisztenciális-vagyoni helyzet teremtménye!
ha régóta nem működik valami jól a kapcsolatban....az életciklusbeli váltásnál-változásoknál (pl.: gyerek(ek) születésnél) a szülő szerep tartósan....,és aránytalanul háttérbe szorítja a párkapcsolatot...,vagy az apa feleslegesnek...,netán magányosnak érzi magát...stb,...azért nem feltétlen szükséges félrelépni...hűtlenné vállni senkinek....az elfogadáson és az önértékelésen van a hangsúly....
valójában sztem a hűtlenség melegágya....a mindennapok egyhangúsága...és az egymás felé irányuló szenvedély mértékének csökkenésében rejlik....biza nagy kisértés a hűtlenségre...amikor is valamelyik fél a kapcsolatban....nem képes tartósan elköteleződni a partnere oldalán...,és igy tuti bizonyos idő után kifelé nyit...
beszélhetünk öregedésről-változásokról-egzisztenciáról-bármiről is a hűséget illetően....a lényeg véleményem szerint...,hogy valójában milyenek is a párok együttélési szabályai...,keretei...,és ezek határai....valamint az elvárásaik egymással szemben...
sztem biza mindenkinek érdemes átgondolnia a saját szerepét is...,ha már esetleges gondok és jelek vannak egy esetleges hűtlenségre...,ő maga hogyan és mivel is járul-járult hozzá..., hogy a "harmadik" megjelenjen....persze azért vagyunk emberek....hogy ha valóban jelent-jelentett valamit is az a másik számunkra....törekedjünk mindketten közösen átbeszélni mi az..., ami nem működik jól a kapcsolatban...,min kell változtatni....és ez már egy pozitivum....,mert sztem egy változás lehetőségének..., a kapcsolat jobbá formálásának...., megújulásának esélye közösen....kizárhatja-kizárja a hűtlenséget....a másik legelőjére való kacsingatást....
amikor is a saját szerepünket is képesek vagyunk belátni a kapcsolatainkban....a konfliktusokban...,a minden ránk váró változásainkban....csak akkor leszünk képesek hűségesek maradni....hiszen igy átélhetjük..., hogy nem kiszolgáltatottja...., hanem alakítói is vagyunk életünk történéseinek....
és ugye első az önmagunkhoz.... életünkhőz való hűség!
T
TH6777
Vendég
no azért ez durva sarkositás ám....aminek hátterében temérdek negativum megtapasztalása-csalodotság van és vélhető...,mint egy nagyfoku önértékelési és önbecsülési probléma is a személyiséget és más emberek személyiségét illetően...
igen is van és létezik mindkét nemet illetően...de összeségébe az emberek tulnyomó része hűséges!...csak végig kell gondolni a mindennapi életét kinek-kinek...
Igazad van. Próbálom nem túl "bő lére" engedni. 19 évesen szerelmesen, mindenkivel szemben nyitottan és bizalommal tekintettem a világba (rózsaszín szemüvegben). Azután az évek teltek, és amiket akkor még elképzelhetetlennek tartottam - a párom megcsalt (ezt még meg tudtam bocsátani, de bízni már nem tudtam benne ezen a téren többé), a gyerekkérdésben is eltérő lett a nézetünk (előbb én akartam várni vele, később neki nem kellett, azóta sincs gyerekünk), a munkahelyeimen mást sem tapasztaltam, csak hogyan tudja egyik-másik kollégám átverni a párját, megcsalni. Ezeken még csak-csak túl lehet lépni.
A legrosszabb mégis tavaly történt, mikor édesapám (hosszú betegség után a kezeim között összeesve) meghalt. Az az ember, akit barátomnak tartottam (amiből számomra nincs sok, lévén nagyon zárkózott ember vagyok-lettem) úgy viselkedett velem, mint egy idegennel, kritizált, bírált, beletaposott a lelkembe (és nem csak az enyémbe, hanem a családoméba is). Ezzel az emberrel szemben azóta is (és sajnos majdnem mindenkivel szemben) távolságtartóan viselkedem, nem engedek magamhoz közel senkit. Minden féle baromságot kezdett el rólam terjeszteni: a férjem terrorban tart, ver és éheztet (10 kilót fogytam az amúgy is csak 63 kilómból). Rájöttem, hogy ezt az embert más nem érdekli, mint a másik magánélete, amin csámcsoghat.
Ha hűtlenségről beszélünk, akkor szerintem ez a legrosszabb, ami megtörténhet az emberrel.
T
TH6777
Vendég
no ezek azért bőven igazolták...,hogy az önbecsülésed és az értékeid meginogtak a lelkedben...személyiségedben...amik miatt felhalmozodott valahol a bensődben mind az ami az emberekkel szembeni önzetlen bizalmadat engedné...
sztem minden velünk szembeni sérelem...megcsalás...és egyéb negativum....fájdalommal jár a bensőnkben....,ami hirtelen nagyon mélyre hat...és sajnos nem csak átmeneti szenvedést okoz...
azt gondolom...,hogy baromi sokat számit....maga a tények és a bekövetkezettek értékelése önmagunkban....és csak azoknak a pozitivumoknak a megőrzése..., amit a másiktól kaptál....,mert azért mindenben van és volt jó is....
a magam részéről azt gondolom...,hogy akár hűtlenségről...akár más fájdalmas és csalodást okozókról beszélünk...a legfontosabbak mi önmagunk vagyunk...és önmagunkban-nak egy olyan tervet kell készitenünk..., hogy fájdalom...,a szenvedések...a csalódotságok helyett....egy számunkra elképzelt világot felépiteni...még akkor is ha álmokkal van teli szőve...
minden rosszat ami ér-ért egy embert....el kell tudni fájni...el kell tudni gyászolni ahoz....,hogy tudatosan éljen az a tényt, hogy végleg vége....,ha ez nem megy és nincs meg...akkor sajnos nem lehet semmit lezártnak tekinteni...igy egy megromlott és hűtlenné vált kapcsolatot illetően sem....és ez alapján képtelen lesz bárki is egy ujabb kapcsolatot teremteni....
azért én csak hűséges vagyok és maradok...az elveimhez is...amik igy hangzanak...
sztem nincs olyan..., hogy csak az egyik fél hibás a kapcsolat megromlásáért....hiszen sokan ezzel takaroznak....,mindenben benne van mindkét fél....,az elválás véglegességének elfogadásában...igy ezáltal baromi sokat segíthet tehát...,hogy ha nagyon őszintén végiggondolod....és mindenki aki esetleg érintett egy megromló kapcsolatnak..., mi-mik is volt-voltak azok..., amiket nem tudtál megadni a másiknak..., és őt vajon mi húzta ki....egyszer csak kettőtök történetéből....magából az egykoron jónak induló kapcsolatból....
....,netán a kettő összefügghetetts talán csak annyit még...Ne feledd...., hogy amit most....vagy egykoron "elrontottál"...,azt esetleg megismétled majd a következőkben is....és estleg ujból jönnek a fájdalmak-csalódások....,és valójában csak ezért is érdemes tanulni abból..., amik és ahogyan eddig történtek...,hogy más szemmel és véleménnyel itéltes az emberekkel kapcsolatban...és megtaláld a boldogságodat....
no ezek azért bőven igazolták...,hogy az önbecsülésed és az értékeid meginogtak a lelkedben...személyiségedben...amik miatt felhalmozodott valahol a bensődben mind az ami az emberekkel szembeni önzetlen bizalmadat engedné...
sztem minden velünk szembeni sérelem...megcsalás...és egyéb negativum....fájdalommal jár a bensőnkben....,ami hirtelen nagyon mélyre hat...és sajnos nem csak átmeneti szenvedést okoz...
azt gondolom...,hogy baromi sokat számit....maga a tények és a bekövetkezettek értékelése önmagunkban....és csak azoknak a pozitivumoknak a megőrzése..., amit a másiktól kaptál....,mert azért mindenben van és volt jó is....
a magam részéről azt gondolom...,hogy akár hűtlenségről...akár más fájdalmas és csalodást okozókról beszélünk...a legfontosabbak mi önmagunk vagyunk...és önmagunkban-nak egy olyan tervet kell készitenünk..., hogy fájdalom...,a szenvedések...a csalódotságok helyett....egy számunkra elképzelt világot felépiteni...még akkor is ha álmokkal van teli szőve...
minden rosszat ami ér-ért egy embert....el kell tudni fájni...el kell tudni gyászolni ahoz....,hogy tudatosan éljen az a tényt, hogy végleg vége....,ha ez nem megy és nincs meg...akkor sajnos nem lehet semmit lezártnak tekinteni...igy egy megromlott és hűtlenné vált kapcsolatot illetően sem....és ez alapján képtelen lesz bárki is egy ujabb kapcsolatot teremteni....
azért én csak hűséges vagyok és maradok...az elveimhez is...amik igy hangzanak...
sztem nincs olyan..., hogy csak az egyik fél hibás a kapcsolat megromlásáért....hiszen sokan ezzel takaroznak....,mindenben benne van mindkét fél....,az elválás véglegességének elfogadásában...igy ezáltal baromi sokat segíthet tehát...,hogy ha nagyon őszintén végiggondolod....és mindenki aki esetleg érintett egy megromló kapcsolatnak..., mi-mik is volt-voltak azok..., amiket nem tudtál megadni a másiknak..., és őt vajon mi húzta ki....egyszer csak kettőtök történetéből....magából az egykoron jónak induló kapcsolatból....
s talán csak annyit még...Ne feledd...., hogy amit most....vagy egykoron "elrontottál"...,azt esetleg megismétled majd a következőkben is....és estleg ujból jönnek a fájdalmak-csalódások....,és valójában csak ezért is érdemes tanulni abból..., amik és ahogyan eddig történtek...,hogy más szemmel és véleménnyel itéltes az emberekkel kapcsolatban...és megtaláld a boldogságodat....
Teljes mértékben egyetértek veled. 15 év távlatából tudom (sejtem) hol rontottam el a dolgokat.
Fiatalon az ember azt hiszi megtudja váltani-változtatni a világot és a benne élő embereket. A párom 9 évvel idősebb nálam, és már van egy házasság a háta mötött 3 gyerekkel (imádom mind a hármat és ők is szeretnek engem, az exével is kijövök).
Azt hittem, hogy ÉN majd át tudom formálni (na nem nagyon) olyanná, amilyennek szerettem volna látni. Ez volt a legnagyobb hiba. Az ember folyton változik és nem mindig a legjobb irányba. Úgy gondolom én sem a jó irányba változtam. Bizalmatlan lettem mindenkivel szemben, aki közeledik felém, legyen az barátsággal való közeledés, vagy "szerelemmel". Jelenleg még együtt vagyok a párommal, de már a régi nagy szerelem a múltté, inkább csak amolyan szeretet-barátság tart minket össze, tulajdonképpen úgy élünk együtt, hogy az inkább egy kölcsönös egymás mellett élést takar, nem pedig EGYÜTT élést.
T
TH6777
Vendég
ja kérem...nincs is min csodálkozni a jelenlegi és kialakult helyzetet
illetően...amikor is ilyen átformálgatásról van szó....
bocsi....,de ez simán a naivitás és az önzés nem is akármilyenje....
egy kapcsolaton bellül bizony....korántsem vezet eredményre...ráadásul összeütközik egymással az egyéni (ego) akarat....a másik személyiségének és szabadságának megtartásával....és tiszteletével....
csak azok az emberek és legyen az nő-ffi....probálja a másikat átformálni a maga elképzeléseinek....akik magában a kapcsolatban...egyénileg nem képesek érvényesülni....és csak a saját érzéseinek....gondolatainak akarnak teret engedni...,mint kapcsolaton bellüli dominens....
az átformálása valakinek egy akarat....az az egyfajta kényszer alkalmazása a másik szabad akarata ellen...és mint ilyen...sztem undoritó....
vagy elfogadom annak és olyannak a másikat ahogy és amilyennek...,mert szeretem és szimpatikus ahogy van...,vagy antiszimpatikus és nem szeretem...,igy viszont az akaratommal nem probálom magamnak szimpatikussá formálgatni....
véleményem szerint amikor már eljut valamelyik fél odáig egy kapcsolatban...,hogy átformálná a másikat...ott baj van és nem is kicsi...,mert valószinűleg teljesithetetlen elvárásai-vágyai vannak az átformálni kivánonak...a másikkal szemben....
véleményem szerint....biza egy jó kapcsolat...,mindig a legfinomabb egyensúlyon....,az ellentétek és az azonosságok egyensúlyán működik....,de soha nem egyéni akaratokon!!!
s talán ami nagyon fontos sztem....minden ember és mi magunk is szabad akarattal....,és persze teremtő gondolattal bírunk...,
amit soha nem szabad-szabadna senkinek a másikra kényszeritenie és elfogadtatnia....akkor pláne nem...ha az ővéivel ellentétesek és nem elfogadhatóak!
Az egyik legfontosabb egy kapcsolatban.
A hűség egy tiszta jellembeli tulajdonság. Megtartása nagyon nehéz, mert nap, mint nap számtalan csábításnak vagyunk kitéve.Mégis az erős jellem mutatója és próbája az, hogy ellent tudunk-e állni a kísértésnek. Aki igazán szereti a másikat és van tartása az igen.
"A hűség azt is jelenti, hogy kötelék fűz össze bennünket, és kitartunk egymás mellett. Kitartunk egy folyton változó ember mellett, egy folyton változó kapcsolatban. A hűség dinamikus. Aki ahhoz ragaszkodik, amije van, máris elveszítette. A hűség azt jelenti, hogy közös jövőnk van."
az embert folyton kísértések érik, a mindennapok során, de ha elfogadod, hogy Te is és párod is változik, akkor talán könnyebben vissza találsz az útra, ha eltévedsz
az embert folyton kísértések érik, a mindennapok során, de ha elfogadod, hogy Te is és párod is változik, akkor talán könnyebben vissza találsz az útra, ha eltévedsz
