Számomra a hűség a párom iránti tisztelet. Ha másra kacsintgatnék, az nem feltétlenül a páromnak esne rosszabbul, mint inkább saját magamnak, hogy bár szeretem őt, mégis mást csábítok. Szerintem a megcsalás nem feltétlenül fizikai dolog, mert ki ne mondaná megcsalásnak az érzelmi megcsalást? Minthogy beleszeret valaki másba, miközben párja van. Épp úgy szakító ok, mint a fizikai megcsalás, hiszen onnantól kezdve a bizalom halott dolog. Meg persze ha valaki fizikailag megcsal, de érzelmileg nem, azt egyesek még meg tudják bocsájtani, míg az érzelmi megcsalást lehetetlen, mivel onnantól a pár egyik tagja csak olyan "ha ló nincs, szamár is jó"-vá válik, ami megalázó szerintem.
Teljesen egyet értek veled, próbálgattam megfogalmazni a véleményemet, de neked sikerült helyettem is . Van aki a félrelépése után rájön, hogy hibázott, de a bizalom már nehezen jön vissza, persze nem zárom ki, hogy helyre áll később .
Megbocsájtani meg nincs mit, ez nem az a kategória az én meglátásom szerint. A megalázást, megbántást nem bocsánatkéréssel lehet elintézni, hanem kiengeszteléssel, figyelemmel, már ha valaki komolyan gondolja az újrakezdést. Ha a megcsalt fél tudja szeretni még így is a másikat, akkor lehet, hogy mégis egymásnak teremtették őket és akkor nem szabad veszni hagyni a kapcsolatot, hiszen nem valószínű, hogy újra megtörténjen a hűtlenkedés, annál nagyobb lesz a ragaszkodás a majdnem elveszített társhoz. Remélem nem hangzik túl naívan amit írtam !