Nálunk női vázas bringa volt a családi közlekedési eszköz, azon simán állva lehetett, de baráti körben volt módom a "ferdén be a váz alá" figura gyakorlására is. De sok kocsis bácsi rázta az öklét az ember után a lejtőn lefelé, amikor a gravitációra még rá is tekertünk tiszta erőből, hogy "megmondalak apádnak, ne félj!". Szerencsére alkalmas lejtő a szomszéd faluban volt, így mi csak kacagtunk a fenyegetésen. Nem biztos, hogy szép volt tőlünk....Én kisgyermekkoromban 28-as felnőtt csepelen tanulgattam kerékpározni. Még váz alatt. Bizony, a mai gyerekek nem nagyon próbálják, de bizonyára van itt olyan aki hasonlóan tanult meg biciklizni.