mylady52
Kitiltott (BANned)
No, hát itt van "nyersanyag" a honlapodhoz...
Amennyiben kellenek "retro" képek (amit mi emlékeknek hívunk) csak írd ide és már jönnek is ezerrel
Ha emlékszel ezekre, akkor már "öreg" vagy...
- Téma inditó Spanky
- Kezdés dátuma
Amennyiben kellenek "retro" képek (amit mi emlékeknek hívunk) csak írd ide és már jönnek is ezerrel
Kb 10 éve még sikerült a lányomnak diavetítöt venni és filmeket is,de ez inkább nekem lett nosztalgia öt a videok jobban lekötötték.
Én vigyáztam rájuk, nagyon is! Amik megvannak:Mert nem vigyáztál rá eléggé.
Az a pár, ami nekem nem kallódott el, az még mindig levetíthető, nem száradt ki, és még színei is vannak. Igaz, mai szemmel (ami már nem jó) eléggé pocsék a diavetítő "sárga" fénye
Mézeske és Árnyaska Ára: 4,80 Ft
Morgó csodálatos kalandjai I. 18,80 Ft
Nyuszi és az elefánt 4,80 Ft
Kacor király 5,90 Ft
Gulliver az óriások országában 21,40 Ft
Molnár és a szamár 4,60 Ft
Csipkerózsika 18,80 Ft
A kiskakas gyémánt félkrajcárja 6,70 Ft
Kiscsibe és a búzakalász 4,80 Ft
Szürke gida 4,60 Ft
Gulliver 21,40 Ft
Hófehérke és a hét törpe 18,80 Ft
Ezek még az én filmjeim, de a fiamnak - aki ma már 26 éves - is levetítettem őket, és mivel megvan még a diavetítő is, talán egyszer - ha lesz(nek) -, még az unoká(im)nak is le fogom
Diogenes-45
Kitiltott (BANned)
Neuhauser!
-- Amikor hozzászólásodat olvastam, először azt hittem, a katolikus egyházról beszélsz. Boszorkányégetések, pápai orgiák, tömeggyilkosságok isten nevében, az indiánok és a négerek erőszakos térítése, stb... Vér és mocsok amerre az egyház megjelent. A pedofil papok, a cölibátustól elferdült tudatú egyházi vezetők és az őket minden tekintetben kiszolgáló apácák...
-- Aztán azt hittem, hogy a fasizmusról és a haláltáborok borzalmairól, vagy a dunába lőtt emberekről szólsz.
-- Végül rájöttem, hogy csupán azt a Németországot "sztárolod", amelyik 1944-ben megszálta hazánkat, krematóriumokban égette el honfitársainkat, majd leszerelte gyárainkat és vagonok ezreivel vitte ki az értékeket az országból.
-- Bizonyára a te szemszögedből ilyen a világ, de engedd meg, hogy mi ne osszuk ezirányú nézeteidet. Ha meggyőződésem, hogy nem a mi világunk a "degenerált". Mi a 60-as, 70-es, 80-as évek magyarországáról beszéltünk, amelyben talán divat volt énekelni a szovjet himnuszt, de a mai nyugatimádat sem sokkal jobb.
Csak azt akartam mondani, hogy a te nézeteid mások, mint a mieink, de attól még nincs jogod degeneráltnak nevezni ifjúságunk igenis szép korszakát.
Kedves Mindannyian, kik e nosztalgia topikban társalogtok, bizony, az én fiatalságom idejéről is,
tanulságos dolgokról írtatok. Mindenki a maga szemszögéből, családi indíttatásából látja a
maga múltját ugyanabban a korban.
Noha nem történelmi-politikai fórum ez, ami érthető - abból elege van már mindenkinek -, mégis
néhány megjegyzés idekívánkozik, ezek is inkább az emlék-idézés, mint a politizálás szándékával.
A következőket tenném hozzá az előző néhány lapon olvasottakhoz:
1. Neuhauser nem csúsztat, amiket felsorolt, mind megtörtént, csak éppen keveri a szezont a fazonnal.
A Dunába lőtt emberek 1944-ben voltak a nyilas rémuralom alatt és német parancsra, a csengőfrász, az
Andrássy 60 és a kitelepítések a 40-es évek legvégén és az 50-es évek elején (mi családunkat is mélyen
érintette), ez volt a Rákosi-korszak, az arccal földbe temetettek az '56 utáni megtorlás hősi áldozatai voltak
(pl. Nagy Imre) szeretett Kádár elvtársunk derék közreműködésével (itt megjegyzem, én 57-ben születtem,
hogy tudjátok hova tenni szerény jöttömet a nagy magyar valóságban), a rendőrlovakkal letapostatott
sírhantok szintén az 56-os áldozatok sírjaira vonatkoznak, amelyeket még a gyászoló szülőknek sem lehetett
látogatni, mert rendőrök, államhatóságiak üldözték el onnan és bélyegezték meg azokat, akik a sírjaikhoz
kimentek (ilyesmiknél már állásvesztéstől is tartani lehetett), a vallásgyakorlás akadályozása és
kötelező felvonulások szintén az 50-es évekre tehetők, de a 60-as, 70-es években is jellemző volt, még ha
nem olyan mértékben is (én igazgatói intőt kaptam a 70-es években a gimiben, mert nem voltam hajlandó
elmenni a kötelező április 4-i felvonulásra, kár, hogy ma ezért engem nem istenít senki és ez okból nem lettem
jól fizetett politikus, na eddig a vicc), a szovjet himnusz éneklése biza az utolsó időkig, a rendszerváltásig stimmel.
Ausztria jól áll, köszöni, Németország kellőképpen lepusztult, amióta nagy boldogság közepette a
nyakába szakadt az NDK, nem tudom, ezeknek végképp mi köze a mi ifjúságunkhoz. A magyar történelem
gyalázatos volt mindig is, 45 előtt, után, az 50-es években, a gulyás-kommunizmusban és most is az
szerintem, és nem csak a nagypolitika tehet róla, maga az isten áldotta magyar nép is, de ez valóban
más és nagy téma, nem ide tartozik.
Kádár János látogatása a Habselyem Kötöttárugyárban, 1984. (MTI, fotó: Manek Attila)
2. Én nem csak a szépre emlékezem, mert nekem nem volt az, bár kétségtelen, mára letisztultak
fiatal korom időszakának kétségtelen értékei (pl.: az emberség valóban szempont volt, a kultúra mindenki
számára elérhető, különbségek ekkorák sose voltak akkoriban emberek között, mint ma, és ha sok
vacak ételt is ettünk, de éheznünk nem kellett). Tiszteletben tartva mindenki emlékét és beállítottságát,
megjegyzem, nekem "osztályidegenként" semmi jó emlékem nincs, végigszorongtam az egész átkost,
anyám folyton aggódott, ne legyen bajom a "nagy pofámból", mert hogy akkoriban véleményt nyilvánítani
maga volt az "ellenforradalom", és én képtelen voltam megtartani magamnak, egy munkahelyemet
emiatt el is kellett hagynom, és nem vált javamra a felvételiken sem.
A diafilmekre is emlékszem, mennyire szerettem volna, de csak jómódúbb rokonnál láthattam ezeket,
mivel nekünk ilyesmire nem tellett. Általában soha nem tellett semmire, ez nagyjából máig így maradt,
azzal a különbséggel, hogy a nagy semmi, amiért három évtizedet végigdolgoztam, nem elég arra,
hogy mostanra tartalékoljak, amikor totálisan leírják az élet palettájáról és a munkahelyekről a korosztályomat.
3. Magam is meglepődtem mikor elkezdték leretrózni a gyerek- és ifjúkoromat, ekkor döbbentem rá,
hogy lejártunk, bár amúgy nem érzem, ha az új - és megjegyzem, szerintem nálunk ezerszer
hülyébb és primitivebb és tehetségtelenebb és tudatlanabb és méltatlanul agyonsztárolt - generáció
(tisztelet a ritka kivételnek!) nem figyelmeztet rá lépten-nyomon. Hát igen, kíváncsi leszek rá, ha megérem,
pár év múlva (mondjuk 20-30, mindjárt itt lesz, kár olyan nagyra lenni a fiatal korukkal, ami nem érdem,
csak múló állapot, mint ahogy a mi korunk sem szégyen, csak szintén állapot), hogy például az akkori
40-50-60-as korúakat hogy fogják nevezni majd a kölykeik, vagy az utókor, például a "neoidióták" kora,
és társítják majd hozzájuk a manager-képzőket, ahol embertelenségre képeznek ki fiatalokat, meg
a valóvillákat és a meztelen seggüket mutogató "sztárok" ezreit, meg azt a hallatlan szellemi, lelki és
kulturális nívótlanságot, amiben élnek és amit a képünkbe löknek nap mint nap, a kereskedelmi rádiók,
tévék és a bulvár sajtó aktív közreműködésével.
Igen, a retró. Én is nézegetek ilyen honlapokat, fórumokat, nézem a kopott homályos szódásüveget, a pajtás
fényképezőgépet, a fabulon a bőre őrét stb., és szorongok. Eszembe jut a kopárság, sivárság, bumburnyák
elvtársi stílus, ami körülvett. A szemét, lepusztultság, 50 éve málló falak, siralmas vonatkocsik, wc-papír
nélküli iskolai mosdók, stb. Egyszer eljutottam az akkori NSZK-ba, és sírva fakadtam, mert megláttam,
hogy lehet SZÍNEK között is élni, főképp hogy mindent lehetett kapni az akkori német fizetésekből
könnyen megvehetően (ma már itt is van minden, több is mint kellene, megvenni nem lehet és a
métely és lélekpusztítás legfőbb eszköze; és a szemét ma már mindent ellep, jobban mint valaha).
Meg eszembe jut amiket szerettem, de sose volt rá elég pénzem (könyvek, komolyzenei és Illés-Koncz
lemezek, fotózás, színház stb.), hogy nem volt külön szobám soha, a testvéreimmel emiatt folyton
veszekedtünk, ami elkerülhető lett volna, ha az embernek fiatalon megvan a minimális élettere, aztán a
pártideológia, ami az iskolától a rémes munkahelyekig mindenütt rátelepedett az emberre, és a
legtöbben lapítva alkalmazkodtak is hozzá, ma ezek közül sokan a jobboldali pártokban kötöttek ki.
Lehet, hogy akinek "maszekok" voltak a szülei vagy munkás származása megfelelt a kor elvárásainak, és
emiatt talán kicsit több jutott a családjának anyagiakban és lehetőségekben egyaránt,
szebbek az emlékei, én nem tartoztam ezek közé, ami szép volt, kifejezetten a saját álomvilágom
és fantáziám teremtette képzeletvilág, mely folyamatosan korlátokba ütközött. És eszembe jut az a bamba
KISZ-fiatalság, akik selypegve fontoskodtak a KISZ-gyűléseken, otthon semmiről soha nem hallottak, se
56-ról, se Rákosiról, semmiről, emiatt van a mai mérhetetlen tájékozatlanság a közép- és fiatal generációknál,
ma az ő gyerekeik azok, akiket itt a topikban Mylady52 (asszem) olyan jól leírt...
Mindez csak mazsolázás a múlt tengeréből, melyben nagyon sok volt a rossz, de jó is akadt. Szerettem a
mesekönyveket (Kockás Peti, Pöttyös Panni, Grimm és Andersen Rónay Emi rajzaival stb.), általában a
könyveket.
Szépek voltak a nyarak a Balatonnál, a suli utáni séták és dumák a barátnőkkel, a lelkesedés, rajongás,
amivel az általunk szépnek talált dolgok iránt viseltettünk. Nekem is rengeteg barátom volt és van, nekem
ma is tizenévesek, mint egykor, én nem látom rajtuk az időt, mert az többnyire egybefolyik, ezt
majd megtapasztalják a ma taknyosai is.
Ami régen nyomasztó és fojtogató volt, annál már csak a ma nyomasztóbb, csak másképpen.
A munkahelyek - tévedések elkerülése végett - célja nem a teljes foglalkoztatottság volt valójában,
hanem ennek ürügyével a totális ellenőrzés, mindenki ellenőrizhetősége, lásd: III/3, ott meg lehet nézni,
ki mit súgott a munkahelyi klozetben kollégájának, valami kritikusat a vállalvezetésről, a pártról
vagy ilyesmi. Ma a munkahelyek egyrészt nincsenek, másrészt - a legszükségesebbeken túl, mint
mondjuk az élelmiszeripar - kizárólag marketing, ami gyakorlatilag semmit se jelent, önmutogatás, jópofizás,
látszat tevékenységek vagy gazdasági manipulációk miatt működnek, és olyan is a felvételi rendszerük.
Ideológiai nyomás helyett pénznyomás van, szavjetszkije kultyura (pl. lukba-vécézés) helyett amerikai
primitivizmus, üresen kongó üzletek és hiánygazdaság helyett ehetetlen és drága külföldi gyümölcsök,
felesleges árudömping és mammon-imádat, a kopottság eltüntetése helyett megalomániás multi
építmények, az úttörő segít ahol tud helyett dögöljön meg mindenki, ott ahol van stb, sorolhatnám.
A korai kapitalizmus és az eredeti tőkefelhalmozás korát éljük (a mai Al Caponékból csak most készülnek
a jövő tisztes Elnök urai).
Na és el ne felejtsem, nagyon köszönöm a feltett régi számokat, ezek még inkább az egész
kicsi koromból valók, de mindre emlékszem!
Kedves Spanky,
a topikod fantasztikus, átnéztem az első 40 oldalt majd még találomra jó sokat, mondhatom,
kellemesen elfáradtam, kár, hogy hamarább nem néztem be ide.
És kár, hogy az elejéről eltűntek a fotók, amik annyira tetszettek a látogatóknak.
Itt van az én hamarjában összeállított listám is, csatlakozva az előttem listázókhoz,
bocs, ha ismétlés akad közte, mivel mind a háromszáz akárhány oldalt nem bírtam egyszerre
végignézni, kevés volt az éjszaka.
És van pár hozzáfűzésem is korábbi bejegyzésekhez:
Mylady52: A Békekölcsönt NEM FIZETTE vissza az állam, illetve nem mindenkinek, azt kihúzták,
többnyire manipulálva a véletlent a munkásosztály és a párttagok számára. Anyám pl. sose kapta vissza,
pedig neki is hatalmas érvágás volt a tanári fizetése és három gyermeke mellett.
Alberth: a parkőr és utcaseprő, aki mindent összeszedett - nem úgy mint ma a FKFV - akkoriban a
parkokban CSŐSZ néven futott, és futhatott előle, ki ledobott valamit, mert arra még rá is szólt.
Na a rászólás az, amit ma nem ismernek a magukat istennek képzelő és maguknak minden
pofátlanságot sokszor megengedő fiatalok.
Alberth: Gőzmozdony - Almádiban gyerekkorunkban kiültünk esténként az állomásra gőzmozdonyokat nézni!
Pacsni: többen hozzászóltak, receptet is írt valaki, lényeg, hogy most is kapható, de meg sem közelíti a régit.
Hócipő: a gombosat írta valaki, nekem zippzáros volt, a félcipőre kellett ráhúzni, anyaga fehér gumi volt
asszem, és még így is fázott a lábam folyton...
Orosz órás iskolai emlékekhez, melyről szintén szó volt:
Tavaris pripadavatyelnyica, ja dakladuváju vam, sto szasztav klasszov...
aztán a többit nye panyemáju
Lista hirtelenjében:
Ez a divat
Fürge ujjak
Képes újság
Tükör majd Újtükör
Film, Színház, Muzsika
Esti Hírlap
Szabad Nép
Ifjúsági Magazin
Világ Ifjúsága
Melba
Arany és Ezüst Kocka (kézzel készített csokik voltak, az arany kókusz és
tömény csokikrém rétegű volt, az ezüst tiszta kókuszos)
Arany és Ezüst Tallér (pénzformájú csoki, főleg szilveszterkor)
Melódia szelet (valaki írta ugyan, de ez olyan mámorítóan finom volt, hogy ki kell emelnem!
Ráadásul a rendszerváltás után nem sokkal rövid ideig felbukkant a boltokban, hogy aztán
végleg elnyelődjön a süllyesztőben és ehessük a globalizált
egyen-csokoládékat ezerféle csomagolásban)
Dunakavics
Francia drazsé - mindkettő ma is van újra
Cigaretta rágógumi
Üveges joghurt
Tini Tonic (arclemosó)
Hemovit H (arckrém)
Divatcsarnok
Skála Kópé (a szíve a vásárlóké)
akácvirág evése a fáról
gesztenyefa hosszúkás, tokos termésének ragacsos belseje - kievés az iskolaudvaron
NDK turmixgép
Varia bútor
csipegető csirke (a lendkerekes egér párja)
Házmester
Szemfelszedő
MÉH
Takarékszövetkezet (útba esik jövet-menet)
Mézesmackó (szó volt róla többször is, na de a szlogen: A Mézes-mackó házhoz szállít!
Mi elé tettük: elvtársak, álljunk a sorba! Nem kell sorbanállnia, mert... szlogen)
társbérlet (az ikertelefon témához csatolom)
munkásszálló
Emlékkönyv
kisbőrönd babaruhákkal
kinyithatós, álló-képes, olykor mozgatható figurás mesekönyvek: Kacor király,
Csizmás kandúr, Hófehérke, Hamupipőke, Csipkerózsika, Piroska és a farkas...stb.
Marék Veronika: A csúnya kislány
Fehér Klára: Én sose kapok levelet
Padló-vixelés
Bagarol
Pityke őrmester
Rumcájsz (szintén szó volt róla, de felejthetetlen, akár csak Frakk, Mekk Elek, Mézga, Kukoriék stb.)
Minden egér szereti a sajtot
Egér a Marson
Piszén pisze medvebocs (nem jut eszembe pontosan, Márkus László volt a narrátor)
Kisvakond
Gombóc Artúr
Sajdik-rajzok az újságokban (kivágtuk!)
Ságvári liget, iskolai kirándulás
akadályverseny
zászlófelvonás és levonás - iskolában, nyári táborban naponta
trafik fotók színészekről, énekesekről: fekete-fehér 2 Ft, színes 4 Ft
Izsmán Nelli (egy trafikos Almádiban ingyen odaadta a fotót, hogy ne kelljen néznie)
Pancsoló kislány- Jaj, úgy élvezem én a strandot...
Caterina Caselli
Angela, kicsi angyalkám
Fernandel
Louis de Funes
Dr Kildare
Janis Joplin (Mercedes Benz)
Zabriskie Point (Antonioni)
Nagyítás
Szelíd motorosok (Easy Rider, fiatal Fonda)
Ha (If)
Lobo a farkas
Halál 50 órája
Kenyér, szerelem sorozat (Lollo, Visconti)
A pap felesége (Loren, Mastroianni)
Országúton (Fellini)
Volt egyszer egy vadnyugat (csodás Bronson, öreg Fonda)
Love Story
És végül egy félreértés és két vicc:
"Mi kommunista ifjak indulunk,
mert bennünk apáink reménye"
én így értettem: mert bennünk a pánik reménye.
Ti hogy értettétek a mozgalmi-dal szövegeket?
Vicc: a német-német határnál beszélget az endékás meg az eneszkás gyerek, utóbbi banánt eszik.
- Bee, nálunk van banán! - így az eneszkás.
- Bee, nálunk meg van kommunizmus - így az endékás.
- Bee, majd nálunk is lesz kommunizmus - nszk-s.
- Beee, akkor majd nálatok se lesz banán - ndk-s.
Miért nem ragad a Lenin-bélyeg?
Mert nem a ragasztós oldalát köpik.
Ti emlékeztek viccekre az átkosból?
a topikod fantasztikus, átnéztem az első 40 oldalt majd még találomra jó sokat, mondhatom,
kellemesen elfáradtam, kár, hogy hamarább nem néztem be ide.
És kár, hogy az elejéről eltűntek a fotók, amik annyira tetszettek a látogatóknak.
Itt van az én hamarjában összeállított listám is, csatlakozva az előttem listázókhoz,
bocs, ha ismétlés akad közte, mivel mind a háromszáz akárhány oldalt nem bírtam egyszerre
végignézni, kevés volt az éjszaka.
És van pár hozzáfűzésem is korábbi bejegyzésekhez:
Mylady52: A Békekölcsönt NEM FIZETTE vissza az állam, illetve nem mindenkinek, azt kihúzták,
többnyire manipulálva a véletlent a munkásosztály és a párttagok számára. Anyám pl. sose kapta vissza,
pedig neki is hatalmas érvágás volt a tanári fizetése és három gyermeke mellett.
Alberth: a parkőr és utcaseprő, aki mindent összeszedett - nem úgy mint ma a FKFV - akkoriban a
parkokban CSŐSZ néven futott, és futhatott előle, ki ledobott valamit, mert arra még rá is szólt.
Na a rászólás az, amit ma nem ismernek a magukat istennek képzelő és maguknak minden
pofátlanságot sokszor megengedő fiatalok.
Alberth: Gőzmozdony - Almádiban gyerekkorunkban kiültünk esténként az állomásra gőzmozdonyokat nézni!
Pacsni: többen hozzászóltak, receptet is írt valaki, lényeg, hogy most is kapható, de meg sem közelíti a régit.
Hócipő: a gombosat írta valaki, nekem zippzáros volt, a félcipőre kellett ráhúzni, anyaga fehér gumi volt
asszem, és még így is fázott a lábam folyton...
Orosz órás iskolai emlékekhez, melyről szintén szó volt:
Tavaris pripadavatyelnyica, ja dakladuváju vam, sto szasztav klasszov...
aztán a többit nye panyemáju
Lista hirtelenjében:
Ez a divat
Fürge ujjak
Képes újság
Tükör majd Újtükör
Film, Színház, Muzsika
Esti Hírlap
Szabad Nép
Ifjúsági Magazin
Világ Ifjúsága
Melba
Arany és Ezüst Kocka (kézzel készített csokik voltak, az arany kókusz és
tömény csokikrém rétegű volt, az ezüst tiszta kókuszos)
Arany és Ezüst Tallér (pénzformájú csoki, főleg szilveszterkor)
Melódia szelet (valaki írta ugyan, de ez olyan mámorítóan finom volt, hogy ki kell emelnem!
Ráadásul a rendszerváltás után nem sokkal rövid ideig felbukkant a boltokban, hogy aztán
végleg elnyelődjön a süllyesztőben és ehessük a globalizált
egyen-csokoládékat ezerféle csomagolásban)
Dunakavics
Francia drazsé - mindkettő ma is van újra
Cigaretta rágógumi
Üveges joghurt
Tini Tonic (arclemosó)
Hemovit H (arckrém)
Divatcsarnok
Skála Kópé (a szíve a vásárlóké)
akácvirág evése a fáról
gesztenyefa hosszúkás, tokos termésének ragacsos belseje - kievés az iskolaudvaron
NDK turmixgép
Varia bútor
csipegető csirke (a lendkerekes egér párja)
Házmester
Szemfelszedő
MÉH
Takarékszövetkezet (útba esik jövet-menet)
Mézesmackó (szó volt róla többször is, na de a szlogen: A Mézes-mackó házhoz szállít!
Mi elé tettük: elvtársak, álljunk a sorba! Nem kell sorbanállnia, mert... szlogen)
társbérlet (az ikertelefon témához csatolom)
munkásszálló
Emlékkönyv
kisbőrönd babaruhákkal
kinyithatós, álló-képes, olykor mozgatható figurás mesekönyvek: Kacor király,
Csizmás kandúr, Hófehérke, Hamupipőke, Csipkerózsika, Piroska és a farkas...stb.
Marék Veronika: A csúnya kislány
Fehér Klára: Én sose kapok levelet
Padló-vixelés
Bagarol
Pityke őrmester
Rumcájsz (szintén szó volt róla, de felejthetetlen, akár csak Frakk, Mekk Elek, Mézga, Kukoriék stb.)
Minden egér szereti a sajtot
Egér a Marson
Piszén pisze medvebocs (nem jut eszembe pontosan, Márkus László volt a narrátor)
Kisvakond
Gombóc Artúr
Sajdik-rajzok az újságokban (kivágtuk!)
Ságvári liget, iskolai kirándulás
akadályverseny
zászlófelvonás és levonás - iskolában, nyári táborban naponta
trafik fotók színészekről, énekesekről: fekete-fehér 2 Ft, színes 4 Ft
Izsmán Nelli (egy trafikos Almádiban ingyen odaadta a fotót, hogy ne kelljen néznie)
Pancsoló kislány- Jaj, úgy élvezem én a strandot...
Caterina Caselli
Angela, kicsi angyalkám
Fernandel
Louis de Funes
Dr Kildare
Janis Joplin (Mercedes Benz)
Zabriskie Point (Antonioni)
Nagyítás
Szelíd motorosok (Easy Rider, fiatal Fonda)
Ha (If)
Lobo a farkas
Halál 50 órája
Kenyér, szerelem sorozat (Lollo, Visconti)
A pap felesége (Loren, Mastroianni)
Országúton (Fellini)
Volt egyszer egy vadnyugat (csodás Bronson, öreg Fonda)
Love Story
És végül egy félreértés és két vicc:
"Mi kommunista ifjak indulunk,
mert bennünk apáink reménye"
én így értettem: mert bennünk a pánik reménye.
Ti hogy értettétek a mozgalmi-dal szövegeket?
Vicc: a német-német határnál beszélget az endékás meg az eneszkás gyerek, utóbbi banánt eszik.
- Bee, nálunk van banán! - így az eneszkás.
- Bee, nálunk meg van kommunizmus - így az endékás.
- Bee, majd nálunk is lesz kommunizmus - nszk-s.
- Beee, akkor majd nálatok se lesz banán - ndk-s.
Miért nem ragad a Lenin-bélyeg?
Mert nem a ragasztós oldalát köpik.
Ti emlékeztek viccekre az átkosból?
sziasztok
Mint látjátok a nevem a régi időkről szól ,de nem a korom miatt hanem mert a régi dolgokat szeretem.Borella nagyon örültem amikor megláttam a képeket amiket feltettél .Én nem élhettem még akkor de egy pár dologra én is emlékszek.pl.:nekem is volt sokol rádió,utaztam olyan buszon amiről van is itt kép.
A zenében is gyűjtöm a '70-'80-as évek zenéit és van pár igazán régi tárgy is a birtokomban
Mint látjátok a nevem a régi időkről szól ,de nem a korom miatt hanem mert a régi dolgokat szeretem.Borella nagyon örültem amikor megláttam a képeket amiket feltettél .Én nem élhettem még akkor de egy pár dologra én is emlékszek.pl.:nekem is volt sokol rádió,utaztam olyan buszon amiről van is itt kép.
A zenében is gyűjtöm a '70-'80-as évek zenéit és van pár igazán régi tárgy is a birtokomban
És egy vers teljes terjedelmében, amit annyit idéztetek a topikban
és többször elkezdtétek, de úgy láttam, nem fejeztétek be:
Fazekas Anna: [SIZE=+3]Öreg néne őzikéje[/SIZE]
Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.
Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.
Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.
Ápolgatja, dédelgeti,
friss szénával megeteti,
forrásvízzel megitatja,
mintha volna édesanyja.
Cili cica, Bodri kutya
mellé búvik a zugolyba,
tanultak ők emberséget,
nem bántják a kis vendéget.
Gyorsan gyógyul gida lába,
elmehetne az őzbálba,
vidám táncot ellejthetne,
de nincs hozzá való kedve.
Barna szeme bús-szomorún
csüng a távol hegykoszorún.
Reggel bíbor napsugarak
játszanak a felhők alatt.
Esti szellő ködöt kerget,
dombok, lankák üzengetnek:
"Vár a sarjú, gyenge hajtás,
gyere haza, gida pajtás!"
Könnybe lábad az őz szeme,
hej, nagyon is visszamenne,
csak az anyja úgy ne várná,
csak a nénét ne sajnálná!
Éjjel-nappal visszavágyik,
hol selyem fű, puha pázsit,
tarka mező száz virága
őztestvérkét hazavárja.
Ahol mókus ugrabugrál,
kopácsol a tarka harkály,
vígan szól a kakukk hangja,
bábot cipel szorgos hangya.
Várja patak, várja szellő,
kék ég alján futó felhő,
harmatgyöngyös harangvirág,
vadárvácskák, kékek, lilák.
Öreg néne megsiratja,
vissza - dehogy - mégse tartja,
ki-ki lakjék hazájában,
őz erdőben, ember házban.
Kapuig is elkíséri,
visszatipeg öreg néni,
és integet, amíg látja:
"Élj boldogul, őzgidácska!"
Lassan lépdel, csendben ballag,
kattan ajtó, zörren ablak,
onnan lesi öreg néne,
kisgidája visszanéz-e.
Haszontalan állatkája,
egyre jobban szaporázza,
s olyan gyorsan, mint a villám,
fenn terem a mohos sziklán.
De a tetőn, hegygerincen
megfordul, hogy búcsút intsen
"Ég áldjon, rét, kicsi csalit" -
s mint a szél, eliramodik.
Nyár elröppen, levél sárgul,
lepereg a vén bükkfárul,
hó borul már házra, rétre,
egyedül él öreg néne.
Újra kihajt fű, fa, virág,
nem felejti a kisgidát,
fordul a föld egyszer-kétszer,
zörgetnek a kerítésen.
Kitekint az ablakrésen:
ki kopogtat vajon éjjel?
Hold ragyogja be a falut,
kitárja a kicsi kaput.
Ölelésre lendül karja:
kis gidácska meg az anyja
álldogál ott; beereszti,
szíve dobban, megismeri:
őzmama lett a kisgida,
az meg ott a gida fia.
Eltörött a mellső lába,
elhozta hát a kórházba,
hogy szemével kérve kérje:
gyógyítsa meg öreg néne,
puha gyolcsba bugyolálja,
ne szepegjen fiacskája.
S köd előtte, köd utána,
belevész az éjszakába.
Gida lábát két kezébe
veszi lágyan öreg néne.
Meg is gyógyul egykettőre,
felbiceg a dombtetőre,
s mire tölgyről lehull a makk,
a kicsi bak hazaballag.
Mátraalji falu széle,
kapuban ül öreg néne,
nincs egyedül, mért is volna?
Ha fú, ha fagy, sok a dolga.
Körülötte gidák, őzek,
látogatni el-eljőnek,
télen-nyáron, évről évre,
fejük hajtják az ölébe.
Falu népe is szereti,
kedves szóval becézgeti
öreg nénét, és azóta
így nevezik: Őzanyóka.
Piros pipacs, szegfű, zsálya
virít háza ablakába,
nagy köcsögben, kis csuporban
szivárványszín száz csokor van.
Egyiket Gál Péter hozta,
másikat meg Kovács Julcsa,
harmadikat Horváth Erzsi,
úttörő lesz valamennyi.
Vadvirágnak dal a párja,
énekszótól zeng a háza,
oly vidám a gyereknóta,
nevet, sír is Őzanyóka.
Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék
mese őrzi aranyszívét.
Gidára vár sós kenyérke,
kalácscipó aprónépre;
egyszer te is légy vendége,
itt a vége, fuss el véle!
Róna Emy rajzaival
és többször elkezdtétek, de úgy láttam, nem fejeztétek be:
Fazekas Anna: [SIZE=+3]Öreg néne őzikéje[/SIZE]
Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.
Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.
Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.
Ápolgatja, dédelgeti,
friss szénával megeteti,
forrásvízzel megitatja,
mintha volna édesanyja.
Cili cica, Bodri kutya
mellé búvik a zugolyba,
tanultak ők emberséget,
nem bántják a kis vendéget.
Gyorsan gyógyul gida lába,
elmehetne az őzbálba,
vidám táncot ellejthetne,
de nincs hozzá való kedve.
Barna szeme bús-szomorún
csüng a távol hegykoszorún.
Reggel bíbor napsugarak
játszanak a felhők alatt.
Esti szellő ködöt kerget,
dombok, lankák üzengetnek:
"Vár a sarjú, gyenge hajtás,
gyere haza, gida pajtás!"
Könnybe lábad az őz szeme,
hej, nagyon is visszamenne,
csak az anyja úgy ne várná,
csak a nénét ne sajnálná!
Éjjel-nappal visszavágyik,
hol selyem fű, puha pázsit,
tarka mező száz virága
őztestvérkét hazavárja.
Ahol mókus ugrabugrál,
kopácsol a tarka harkály,
vígan szól a kakukk hangja,
bábot cipel szorgos hangya.
Várja patak, várja szellő,
kék ég alján futó felhő,
harmatgyöngyös harangvirág,
vadárvácskák, kékek, lilák.
Öreg néne megsiratja,
vissza - dehogy - mégse tartja,
ki-ki lakjék hazájában,
őz erdőben, ember házban.
Kapuig is elkíséri,
visszatipeg öreg néni,
és integet, amíg látja:
"Élj boldogul, őzgidácska!"
Lassan lépdel, csendben ballag,
kattan ajtó, zörren ablak,
onnan lesi öreg néne,
kisgidája visszanéz-e.
Haszontalan állatkája,
egyre jobban szaporázza,
s olyan gyorsan, mint a villám,
fenn terem a mohos sziklán.
De a tetőn, hegygerincen
megfordul, hogy búcsút intsen
"Ég áldjon, rét, kicsi csalit" -
s mint a szél, eliramodik.
Nyár elröppen, levél sárgul,
lepereg a vén bükkfárul,
hó borul már házra, rétre,
egyedül él öreg néne.
Újra kihajt fű, fa, virág,
nem felejti a kisgidát,
fordul a föld egyszer-kétszer,
zörgetnek a kerítésen.
Kitekint az ablakrésen:
ki kopogtat vajon éjjel?
Hold ragyogja be a falut,
kitárja a kicsi kaput.
Ölelésre lendül karja:
kis gidácska meg az anyja
álldogál ott; beereszti,
szíve dobban, megismeri:
őzmama lett a kisgida,
az meg ott a gida fia.
Eltörött a mellső lába,
elhozta hát a kórházba,
hogy szemével kérve kérje:
gyógyítsa meg öreg néne,
puha gyolcsba bugyolálja,
ne szepegjen fiacskája.
S köd előtte, köd utána,
belevész az éjszakába.
Gida lábát két kezébe
veszi lágyan öreg néne.
Meg is gyógyul egykettőre,
felbiceg a dombtetőre,
s mire tölgyről lehull a makk,
a kicsi bak hazaballag.
Mátraalji falu széle,
kapuban ül öreg néne,
nincs egyedül, mért is volna?
Ha fú, ha fagy, sok a dolga.
Körülötte gidák, őzek,
látogatni el-eljőnek,
télen-nyáron, évről évre,
fejük hajtják az ölébe.
Falu népe is szereti,
kedves szóval becézgeti
öreg nénét, és azóta
így nevezik: Őzanyóka.
Piros pipacs, szegfű, zsálya
virít háza ablakába,
nagy köcsögben, kis csuporban
szivárványszín száz csokor van.
Egyiket Gál Péter hozta,
másikat meg Kovács Julcsa,
harmadikat Horváth Erzsi,
úttörő lesz valamennyi.
Vadvirágnak dal a párja,
énekszótól zeng a háza,
oly vidám a gyereknóta,
nevet, sír is Őzanyóka.
Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék
mese őrzi aranyszívét.
Gidára vár sós kenyérke,
kalácscipó aprónépre;
egyszer te is légy vendége,
itt a vége, fuss el véle!
Róna Emy rajzaival
Igen, láttam a hozzászólásaidat, meg is lepődtem, hogy fiatal létedre menyire vonzódsz a régi dolgokhoz.
Azt vettem ki szavaidból, hogy van saját topikod vagy blogod. Írd meg a címét, ha van, hogy megnézhessem kép és zene gyűjteményedet!
Mylady52-nek még visszatérve a korábbi témához:
terv- és békekölcsön
A lakosságtól történő pénzelvonás és az állami
hitelfelvétel sajátos formája az 1950-es években.
Tervkölcsönt először 1949 őszén bocsátottak ki 500
millió Ft névértékben. Ezek futamideje 5 év, kamatuk
évi 5 százalék volt. A következő években 1956-ig öt
alkalommal bocsátottak ki hasonló célú - "a béke
építését szolgáló" -, de csak 10 év múlva
visszafizetendő állampapírokat. Ezek összértéke 6,7
milliárd Ft. volt. Valódi kereslet ezek iránt egyre
kevésvé mutatkozott, ám elvárták a lakosságtól a
jegyzést. Visszafizetésükre az 1960-as és 1970-es
években került sor valorizálatlanul, tehát az időközbeni
pénzromlásra való tekintet nélkül.
hitelfelvétel sajátos formája az 1950-es években.
Tervkölcsönt először 1949 őszén bocsátottak ki 500
millió Ft névértékben. Ezek futamideje 5 év, kamatuk
évi 5 százalék volt. A következő években 1956-ig öt
alkalommal bocsátottak ki hasonló célú - "a béke
építését szolgáló" -, de csak 10 év múlva
visszafizetendő állampapírokat. Ezek összértéke 6,7
milliárd Ft. volt. Valódi kereslet ezek iránt egyre
kevésvé mutatkozott, ám elvárták a lakosságtól a
jegyzést. Visszafizetésükre az 1960-as és 1970-es
években került sor valorizálatlanul, tehát az időközbeni
pénzromlásra való tekintet nélkül.
RI
Forrás: mek.oszk.hu/01900/<WBR>01906/html/index1396.html
És ismét ideírom: voltak, akik sosem kapták vissza!
És ismét ideírom: voltak, akik sosem kapták vissza!
A sok kacat, ócskaság
mi évek óta összegyűlt
szerteszéjjel ott hevernek ők
a polcokon meg mindenütt.
Gyertyaszál, gyöngyszemek
felébetört mézeskalács
Hajcsatok, karkötők
s egy régen elszakított lánc.
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Kidobni őket nincs erőm,
s mind értéktelen
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Ők tudják, mennyit ér az életem.
A művirág sok éve már
a céllövöldében kinyílt
Se fénye már, se illata
de őrzi még az álmait.
A rongybaba csak porfogó
és ott hever az asztalon
A lelke már az égbe szállt
de eltemetni nem tudom.
Filléres emlékeim oly drágák nekem...
Nem ketyeg az óra sem
törékeny szíve megszakadt
A kis tükör homályosan
őrzi még az arcokat.
Egy régi dal a szalagon
és több a zaj már, mint a jel
De néhanap, ha felteszem
a múlt időt idézi fel.
(a szívemet szorítja el - ahogy korábban énekelte ezt a sort)
Filléres emlékeim oly drágák nekem...
én is kedves Alberth,nem csak hallgatom,éneklem is
Szia!
Én is nagyon szeetem a Kis hajó az álmok tengerén, de nem tudom hol lehetne megszerezni. Esetleg tudnál segíteni benne? Köszi ÉvaHasonló témák
