www.konyhaweb.hu
jégtől a mágneses technológiáig: a hűtés története
A hűtés többezer éves múlttal rendelkezik. Hosszú időn át a jeget használták hűtésre, tartósításra. A késő középkorban próbálták meg először mesterségesen előállítani a hideget, ám a gépi hűtésre még várni kellet, egészen az 1840-es évekig. 1918-ban vásárolták meg az első háztartási hűtőt, s ma már szinte alig akad olyan otthon, ahol nem található meg a készülék.
<!-- Adverticum zone: 25265 (write) billboard --><CENTER><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 border=0><TBODY><TR><TD align=middle><SCRIPT type=text/javascript>if(!window.goAdverticum)document.write('<sc'+'ript src="http://img.adverticum.net/scripts/gwloader.js?ord='+Math.floor(Math.random()*1000000000)+'" type="text/javascript"><\/sc'+'ript>');</SCRIPT><SCRIPT type=text/javascript>if(window.goAdverticum)goAdverticum.addZone(25265);</SCRIPT><SCRIPT src="http://ad.adverticum.net/js.prm?zona=25265&ord=f6Lw5Vi5Vo4Qh4Oc1N&re=http%3A%2F%2Fimages.google.hu%2Fimgres%3Fimgurl%3Dhttp%3A%2F%2Fwww.konyhaweb.hu%2Fkonyha%2Fberendezes%2Fgepek%2Fhuto%2Ftortenet%2Fkelvinator_1927.jpg%26imgrefurl%3Dhttp%3A%2F%2Fwww.konyhaweb.hu%2Fkonyha%2Fberendezes%2Fgepek%2Fhuto%2Ftortenet%2Findex.html%26usg%3D__SieMge6vgfqMkIH5OR7h8K08r_w%3D%26h%3D281%26w%3D150%26sz%3D10%26hl%3Dhu%26start%3D12%26sig2%3D5byhJ4S1YELQ61tf46Q1ag%26tbnid%3DNqAj0ITnecTpUM%3A%26tbnh%3D114%26tbnw%3D61%26ei%3D0l-xSayTG9b__Qa6kcS-BA%26prev%3D%2Fimages%253Fq%253Dj%2525C3%2525A9gsz%2525C3%2525A1ll%2525C3%2525ADt%2525C3%2525B3%2526hl%253Dhu%2526sa%253DG" charset=iso-8859-2></SCRIPT><NOSCRIPT></NOSCRIPT></TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER><!-- Adverticum zone: 25265 (write) billboard END -->
A jéghűtés korszaka
Egészen a kőkorszakig visszamehetünk, ha a hűtés eredetét kutatjuk. A kőkori emberek jégbarlangokban "tárolták" az elejtett állatokat. Később, i. e. 3000 környékén az egyiptomiak és mezopotámiaiak hópincéket - melyek aljára jeget tettek - használtak az élelmiszerek tartósítására, az italok hűtésére. I. e. 1140 táján a Földközi-tenger környékén élénk hó- és jégkereskedelem folyt.
I. sz. 37 és 68 között Néró császár állítólag kizárólag azért tartott egy futárt, hogy a vendégeit jégdesszertekkel, rózsavizzel és gyümölcsökkel kínálhassa.
1500 körnéykére, a késő középkorra tehetők az első próbálkozások, a hideg mesterséges előállítására, melyet nátrium-nitrát vízzel való reakciójával idéztek elő. Később 1607-ben Galileo Galilei felfedezte, hogy a folyadékok sűrűségét befolyásolja a hőmérséklet változása.
<CENTER>
</CENTER>
A természetes jég használata a hőmérséklet csökkentésére azonban a XIX. század közepéig meghatározó volt. Olyannyira, hogy a jég kitermelésének, felhasználásának és exportjának fontos világgazdasági szerep jutott. 1799-ben például jégszállító hajó indult New York-ból Dél-Karolinába, ám az áru az úton jelentős veszteséget szenvedett, 66 %-a ugyanis elolvadt. Később a célnak jobban megfelelő, szigetelt hajók építésével hatékonyabban, kisebb veszteséggel szállíthatták a jeget, így 1872-ben az Egyesült Államokból már 225 000 tonna jeget exportáltak.
Kísérletek a gépi hűtésre
A "jéghűtéses" korszakkal párhuzamosan több lépés is történt a gépi hűtés megvalósítására. Az első mesterséges hűtést William Cullen mutatta be a Glasgow-i Egyetemen 1748-ban. Eljárását (etil-étert gőzölögtetett vákuumban) gyakorlati célokra még nem alkalmazták. 1805-ben Oliver Evans gőzzel működő hűtőgépet tervezett, ami nem került legyártásra, viszont később, 1844-ben John Gorrie hasonló elven működő berendezést épített. Berendezésével - melynek működési elve a mai hűtési módszerekével megegyezik - sárgalázas betegek kórtermeit hűtötték Floridában.
Az első háztartások számára szánt hűtőszekrényt 1918-ban adta el a detroit-i "Kelvinator" cég. Készülékük működése a kompresszortechnikán alapult.
Két svéd diák, Baltazar von Platen és Karl Munters 1922-ben kifejleszti az adszorpciós folyamatot, melynek következtében három évvel később, 1925-ben az eljárás szabadalmaztatása után a svéd Electrolux piacra dobta az első adszorpciós hűtőszekrényt. Világsiker lett belőle. 1936-ig egymillió darabot adtak el belőle. Egy igen előnyös tulajdonsága a kompresszoros elődökhöz képest, a lényegesen csendesebb üzemelés.
1928-ban Thomas Midgley feltalálta a freont (CFC), egy színtelen, szagtalan, nem mérgező, nem gyúlékony gázt. Ettől kezdve ezt a hűtőközeget használták a korábbi (pl. ammónia, kén-dioxid) helyett, mivel azok szivárgása igen balesetveszélyes volt. A kompresszortechnika fejlődésével egyre jobbá vált, annyira, hogy a következő évtizedekben legyőzte az adszorpciós technikát.
1974-ben kimutatták a freon ózonkárosító hatását. Később a freon helyettesítésére más gázokat fejlesztettek ki.
1992-ben jelentek meg az első zöld (Greenfreeze) hűtőszekrények prototípusai a piacon. Ezek egyáltalán nem tartalmaztak ózonkárosító gázokat és energiafogyasztásuk is alacsonyabb volt. Három évvel később betiltották az ózonkárosító gázok használatát a háztartási hűtőgépek hűtőközegeként. Helyette környezetbarát hűtőanyagokat - mint az R 600 A szénhidrogént - kezdtek el alkalmazni.
A jövő hűtője 2003-ban megszületett az ezidáig legkörnyezetbarátabb, legtakarékosabb hűtőszekrény: a mágneses hűtő, ami talán a kompresszoros hűtő utódja lesz valamikor. Laboratóriumi körülmények között már működőképes a készülék, a háztartásokban történő használatra azonban még nem alkalmas a mágneses technika.
Már nagyon vártam vasárnap délutánokat s füleltem ,hogy mikor hallom meg a csilingelését .
