Ha emlékszel ezekre, akkor már "öreg" vagy...

aniko45

Állandó Tag
Állandó Tag
Igen..., emlékszem! Nem a madzagon lógatott lekváros kenyérre, de az osztály szintű első előadásunkra, ami Petőfi Sándor János vitézéből egy rövid részlet volt. Nagy átadással ripakodtam Iluskára, Kukorica Jancsival töltött röpke idő vesztesége miatt....
Én is a János vitézzel debütáltam !5.osztályos lehettem,én voltam a "narrátor" ,nagy átéléssel mondtam":Jó hogy nem ült János ,hanem állt a széken!" :p nevetés minden oldalról,nem tudtam mi olyan vicces,úgy izgultam....Soha nem feledtem azóta sem....
 

alcsút

Kitiltott (BANned)
Állandó Tag
A sorozatok még most is népszerűek, de meg sem közelítik a régi nézettségeket, hallgatottságukat. A Szabó családnál még megtették, hogy áttették a kevésbé hallgatott időpontokba többször, azután szüntették meg, mert kevesen hallgatták, a Szomszédokat már hatalmi szóval tüntették el (de az ismétlése még most is nézett). Helyettük nézhetjük a külföldi (és magyar) vég nélküli sorozatokat többnyire gyenge minőségben, de olcsón.

Nem régen hallottam egy TV-stől, hogy a filmek csak arra valók, hogy a reklámok között kitöltsék az időt. A közszolgálati TV-nek nem az lenne a feladata, hogy minőségi műsorokat adjon? Hol vannak a saját készítésű műsorok, a színházi közvetítések, a külföldi átvételek, amik minőséget is képviselnek?

Most már nincs olyan sorozat sem, aminek olyan sikere lenne, mint egykor:
Nyomorultak
A nyomok a hetedik mennyországba vezetnek
Orion űrhajó
Négy páncélos és a kutya
Daktari
Forsyte Saga
A tavasz tizenhét pillanata
Luis de Funes csendőr,vagy Fantomas filmjei

Vagy magyar sorozatok, amik most is sikeresek, többször ismétlik:
Tenkes kapitánya
Szomszédok
Linda

De van még olyan, amit elővehetnének:
Egy óra múlva itt vagyok
Bors Máté
Abigél
Princ a katona
Kémeri
Kántor
A dunai hajós
Homoki-Nagy filmjei (Pl. a Cimborák 2 filmje, a Plutó és Puck sorozat, és a többi.)

Ezek a letöltő oldalakon most is sikeresek, már ahol fent van.
És még lehetne sorolni.

Jó lenne, ha most is készülnének ilyenek, lennének színházi közvetítések!
De legalább átvennének olyan műsorokat is, amiknek nem csak az a szerepük, hogy két reklám között kitöltsék az időt, nem csak az egykor sikeres műsorokat ismételnék únos úntalan.
Elővehetnének olyan filmet-sorozatot is, amik mostanában még nem kerültek elő, de a rendezője és a színészei megérdemelnék, hogy újra megnézhessük.
A négy páncélos és a kutya épp most nézem
Kántort nem találom
A többit láttam
Nem írtátok az angyalt
(The Saint)
Simon Templar


1744619684783.png

És hol marad aTell Wilmos sorozat
És az
Ivanhoe kalandfilm
Ami szintén
Roger Moore játszotta
 
Utoljára módosítva:

barern

Állandó Tag
Állandó Tag
A négy páncélos és a kutya épp most nézem
Kántort nem találom
A többit láttam
Nem írtátok az angyalt
(The Saint)
Simon Templar


Csatolás megtekintése 2056953

És hol marad aTell Wilmos sorozat
És az
Ivanhoe kalandfilm
Ami szintén
Roger Moore játszotta

Szia, a Kántort itt megnézheted
 

vazulneni8

Állandó Tag
Állandó Tag
Ilyen babakocsim volt. Fekete-fehér gyerekkori kép alapján találtam a fotókat. A nagymamám csak "szekér"-nek hívta.
 

Csatolások

  • babakocsim 1.jpg
    babakocsim 1.jpg
    93.1 KB · Olvasás: 5
  • babakocsim 2.jpg
    babakocsim 2.jpg
    47.5 KB · Olvasás: 5

Heppandi

Állandó Tag
Állandó Tag
*
Nagy örömet okoztál a beírásoddal! U.azokat a dolgokat élted meg, amiről én írtam. Egy romantikus, szép nyaralásról. Olyanról, amit már felnőttként soha nem élhettem meg. Persze, voltak és vannak olyan csoportok, akik felnőttként is elvonulnak kirándulni és sátrazni, van tábortűz és nyárson sült hal és szalonna és kenyérre csepegtetett (szenes? :) szalonna zsír - ami így volt finom, mert otthon olyat soha nem ettünk, meg sűlt hagyma stb .) - S, nem tudom emlékszel-e arra, hogy a tábori teának milyen fantasztikusan jó íze volt? Pedig azt citrompótlóval ízesítették és nem citrommal, annyi cukrot nem is tettek bele, mint amennyivel otthon "kísérleteztem", de azt az ízt soha, de soha nem tudtam elővarázsolni. Pedig a legolcsóbb teából készült és ettük mellé a vajas kenyeret, meg a pirítós kenyeret sok fokhagymával, no ez sikerül. Mind a mai napig :)
Az a hangulat, igen, igen, a sátor körbe ásása... A mai gyerekeknek erről fogalma sincs. Mert ők már összkomfortos lakásokban "táboroznak", olyanokban, mint amilyenben naponta élnek bármelyik lakótelepen. Csak legfőképpen az a különbség, hogy a zánkai tábor mellett ott van a Balaton... U.ezt az otthonukról el nem mondhatják. De talán még az, hogy ténylegesen a fákat Zánkán nem vágták ki, ténylegesen MÉG romantikus sétányokat meghagyták. De nyomában nincs annak a régi-régi tábornak, mint amilyent mi éltünk meg - anno.

A következő videó pedig személyes emlékem is, mert én is minden évben ott nyaraltam Balatonszéplakon, ahol egymás mellett volt az Interpress, a Hirlapkiadó és a Rádiónak az üdülője. Családostól fiammal, férjjel voltunk a --modern épületben-- lévő lakrészben.

Természetesen fürdőszobával, erkéllyel és kilátással a Balatonra. A három üdülő egy területen volt, s be volt kerítve, az ott nyaralóknak az autója is ezért volt védett. Soha nem felejtem el, hogy A, B, C menüből lehetett választani, előző nap, hogy másnap mit szeretnénk enni. Ha úgy döntöttünk, hogy akár autóval, akár hajóval átmegyünk Badacsonyba, v. Tihanyba - akkor kaptunk úti csomagot is. No persze, a bekerítés - ténylegesen kerítés volt, hogy a gyerekeink biztonságban voltak, nem kószálhattak csak úgy sem a partra, sem az útra. A területen volt az "egy lábú" Orion bár, amelynek utcáról is volt bejárata - de az üdülő területéről is. Természetesen az üdülő felőli be-kijáratnál biztonsági őr vigyázott arra, hogy senki idegen ilyen módon az üdülő területére nem léphetett. Mi volt még? Természetesen volt saját tábortűz rakó helyünk, sok vidorság és a munkatársak, valamint színészek is ott múlatták az időt. Peches voltam, mert rendszeresen valamilyen vizsga miatt fel kellett gurulnom, aztán nagy vidoran vissza, hogy ez is, meg az is - mármint vizsgám - jól sikerült. A fiamnak is nagy élmény volt, hja és az üdülőnek saját stége is volt!
A szívem "vérzik", hogy abból a csodás üdülőből - főként a kerítés maradt meg... - No de, minden más is megváltozott... Nekem, az a régi, az maradt meg szép emlékeimben.


No meg volt ugye a Tihanyi Újságíró Üdülő (szerintem még megvan) - ott külön-külön házakban volt az elszállásolás, őrületesen ízes konyhára ott is, no meg az akkori fő gondnokra, aki közénk ült és kifogyhatatlan történetekkel szórakoztatott minket. Ezt is évente 1x igénybe vehettük. - S, akkor még nem szóltam Dunavarsányról. Az egy aprócska "szigetecske" volt, s ott a terület az akkori önkormányzaté, az ott, oda épült faházak viszont saját tulajdonban, amit a munkatársak - ritkán! - adtak-vettek egymástól. Oda csak újságíró igazolvánnyal rendelkező munkatárs "költözhetett". Ha jól emlékszem, a sziget egyik felében 2 sorban voltak a faházak, a hátsó sorban néhány Ilka faház, amit a munkatársak minden évben kiigényelhettek max. 2 hétre. Aki viszont össze tudott kuporgatni annyi pénzt, s évekig kivárta, amíg valaki eladja - annak sikerült ott egy faházat vásárolnia. Nekem is volt, saját stéggel, egyszerű, de nagyszerű aprócska kis nyári otthon. A víz nem volt bevezetve, a szigeten volt egy vizes blokk ott lehetett fürdeni, volt közös konyha pár tűzhellyel, de ez utóbbit nagyon kevesen vették igénybe, mert a saját házukban, vagy az Ilka faházban létesített kis konyhában, rezsón főzték az egyszerű lakmákat: lecsó, krumpli paprikás, gulyás leves, rántott hús - no és igen, hűtőnk is volt! Királyi üdülési lehetőség, a sajátunkba bármikor mehettünk, akár télen is egy jót vacogni, forró teát aki autót vezetett, a többiek pedig forralt bort kortyoltak és jókat énekeltünk. Visszatérve a kiindulási pontra - valóban csodás életem volt. Természetesen a bajok, a problémák, a gondok, a veszteségek engem sem kerültek el, mint mindegyikünket - de van mire visszaemlékezni. S, ez az ami csodás az életünkben. A rosszat felejtjük, a jót megtartjuk.
Dunavarsányban a munkatársak többsége megrögzött horgász volt, fogták a halat a Dunából és sütötték ükre-főre - amit nem ettem, mert nem szerettem és nem is szeretem a halat. Ha kedvem volt, autóba ültem - bármelyik feleséggel és a faluban bevásároltunk. Ha nem volt kedvünk, akkor az ott dolgozó gondnok vásárolt be a faluban. A közelben viszont volt egy aprócska vegyes bolt, ahol még cérnát és tűt is lehetett kapni. Hihetetlen gazdag választék mindenből, igaz, a felvágottakból a szokásos - párizsi, téli- turista szalámi, diák csemege, debreceni és előre megrendelt virsli. No meg mindenféle zöldség, gyümölcs. Felejthetetlen nyarakat töltöttünk ott is.
No csak ennyit az emlékeimről, amelyek mostani éveimet is széppé teszik.

Most olvastam az írásod az Interpress, a Hirlapkiadó és a Rádió üdülőkről...Nos, nekem is az egyik legszebb emlékeim voltak a két évenkénti széplaki nyaralások. Mi a mellettetek lévő Medicorban vagy a szemben lévő Pelsóban nyaraltunk. Imádtuk, és nagyon sajnálom, hogy lerombolták, mert egy ilyen megfizethető, közvetlen balaton-parti üdülőt manapság csak "horror" áron tudnék megfinanszírozni. Most jut eszembe, mellette a színész-újságíró üdülő volt, Psota művésznőre emlékszem abból az időből, a jellegzetes turbánnal a fején :)
Legutoljára 2000-ben voltunk ott, a férjemmel, a fiammal és az unokatesójával...aztán lassan lassan az enyészetté lett:( Kár érte!
 
Oldal tetejére