Ausztráliában olyan gigantikus vízügyi projekt épül, amely naponta akár 30 millió liter ivóvizet állíthat elő tengervízből. A Belmont közelében készülő sótalanító üzem egyik leglátványosabb része most került a helyére: óriási betonszerkezeteket telepítettek a tengerfenékre, mintegy 800 méterre a parttól.
A tervek szerint a 2028-ra elkészülő, 530 millió dolláros beruházás a Lower Hunter régió napi vízigényének körülbelül 15 százalékát biztosíthatja. Ez különösen fontos lehet az egyre gyakoribb aszályok és a kiszámíthatatlan csapadék miatt.
Az ausztrál vízügyi vállalat, a Hunter Water szerint a cél nem az, hogy teljesen kiváltsák a hagyományos víztározókat és gátakat, hanem hogy legyen egy plusz vízforrás arra az esetre, amikor kevés az eső.
A mérnökök azért választották ezt a megoldást, hogy minél kevésbé bolygassák meg a Nine Mile Beach strand felszínét. A sós víz így a homok és a tengerfenék alatt jut majd el a feldolgozóállomásig.
A tengeri munkálatokhoz már egy speciális önemelő bárkát is telepítettek a part közelében, amely stabil platformot biztosít az építkezéshez.
A környezetvédelmi szempontok azért is fontosak, mert a térség egyszerre népszerű strand, hajózási terület és tengeri élőhely.
Bár a módszer energiaigényes és drága, sok ország szerint hosszú távon elkerülhetetlenné válhat. Az ausztrál projekt is azt mutatja, hogy a jövő vízellátásában egyre nagyobb szerepet kaphat az óceán.
Egy város vízigényének jelentős részét fedezheti
A rendszer feladata az lesz, hogy sós tengervizet szívjon be az óceánból, majd egy föld alatti alagúton keresztül a szárazföldi tisztítóüzembe juttassa. Ott a vizet sótalanítják és ivóvízzé alakítják.A tervek szerint a 2028-ra elkészülő, 530 millió dolláros beruházás a Lower Hunter régió napi vízigényének körülbelül 15 százalékát biztosíthatja. Ez különösen fontos lehet az egyre gyakoribb aszályok és a kiszámíthatatlan csapadék miatt.
Az ausztrál vízügyi vállalat, a Hunter Water szerint a cél nem az, hogy teljesen kiváltsák a hagyományos víztározókat és gátakat, hanem hogy legyen egy plusz vízforrás arra az esetre, amikor kevés az eső.
Ivóvíz másképpen: a tenger alatt fut majd az egész rendszer
A projekt egyik legbonyolultabb része a tengerfenék alatt húzódó alagút megépítése lesz. Ez köti majd össze az óceáni vízbeszívó rendszert a szárazföldi üzemmel.A mérnökök azért választották ezt a megoldást, hogy minél kevésbé bolygassák meg a Nine Mile Beach strand felszínét. A sós víz így a homok és a tengerfenék alatt jut majd el a feldolgozóállomásig.
A tengeri munkálatokhoz már egy speciális önemelő bárkát is telepítettek a part közelében, amely stabil platformot biztosít az építkezéshez.
A tengeri élővilág miatt is aggódnak
Az egyik legérzékenyebb kérdés az, hogy a vízbeszívó rendszer milyen hatással lesz a tengeri élőlényekre. A tervezők szerint a szerkezetet alacsony áramlási sebességre alakították ki, hogy a halak és más tengeri állatok el tudják kerülni a rendszert.A környezetvédelmi szempontok azért is fontosak, mert a térség egyszerre népszerű strand, hajózási terület és tengeri élőhely.
Egyre több ország fordul a sótalanítás felé
A tengervíz sótalanítása világszerte egyre fontosabb technológiává válik, főként olyan tengerparti régiókban, ahol a klímaváltozás miatt bizonytalanabbá válik az édesvízellátás.Bár a módszer energiaigényes és drága, sok ország szerint hosszú távon elkerülhetetlenné válhat. Az ausztrál projekt is azt mutatja, hogy a jövő vízellátásában egyre nagyobb szerepet kaphat az óceán.
