Hogyan iktassuk ki az egónkat?!

hannah22 said:

Míg az elme az úr a "házban", addig valóban meghatározók a gondolatok és az érzések, mert azt hisszük azok vagyunk.... és nincs tovább ...., ám van egy nagy svédcsavar ebben a valósághomályosító, redőny-lehúzó, megmagyarázós, elme-mizériában : a villanykapcsoló!!!! - varázs-szerkentyű a javából....
Használd a kapcsolót!

Van, aki imád időigényes,verejtékes izommunkával veszélyes hegyet mászni, .... van, aki beül a felvonóba és pillanatok alatt a csúcson van ...
Használd a felvonót!

h

Click to expand...

Azt hiszem, hogy veszelyes es idoigenyes munkaval itt VIRTUALIS hegyeket maszik meg az ember, s az a gond, hogy a tapasztalat, ahova e gondolat es erzes-hegyek, a meghatarozasok, eloirasok, dobozolt felismeresek elvisznek nem VALODI...Illetve ezekbe belemelyulhetsz, es a munkat veluk megtapasztalhatod, de a kozvetlen Valosagot magat nem.
Arra a tapasztalatra is szukseg van, hogy mindezek ismerete nem lenyed legbelso elevensegenek megeleset jelentik...

Amikor Tollet vagy akar Csikszentmihalyi Mihalyt olvasom valoban mintha az O forrasaikra kapcsolodnek... De amikor pusztan idezetekel vagy parafrazisokkal valaszol barki, akkor nem erzem a forrasokat, sokkal jobban szeretnem hallani ilyenkor a masik tapasztalatait, mint egy eloiranyzott idezetet... De lehet, hogy azt kell tiszteletben tartanom, hogy MOST ezeken keresztul tud szolni, sajat hangon valamiert nem szeretne kommunikalni......
Mert az vegtelenul izgalmas , mit el meg a masik... , mikozben persze csatorna mindaz, amit tanult, de amint sikerult altala valamit felismerni s megelni, mar minosegileg fennebb kell lennie nehany emelettel... Mar masonnan kellene szolnia..., ha hasznalja a kozvetitett tudast, mar a hozott tapasztalatnak nem elmeletinek kellene lennie... Pl. ha valaki az oromrol beszel es orombol szol..., ha az elfogadasrol elfogadasbol.., es ezt erzem, akkor mar en is ott vagyok...
Sajat tapasztalat alapjan, akkor amikor meg csak a gondolatok hagoin kapaszkodtam, vagy az volt az erzesem, hogy nagy utakat jarok be, mikozben ott toporogtam egy liftajto elott, ugy ereztem nem Elek. Es amit kimondhattam, az csak az volt, amit megtanultam nagyon-nagyon, hogy a helyes uton maradhassak...
Amint valami csoda folytan bekerultem a'' liftbe'', es egyszerrecsak elindult, s mintha hatalmas ugrassal kerultem volna valami ismeretlen elet magaslataiba... innen mar mast mond az ember..., ha mond.

De tisztelet minden tapasztalatnak, mert idonkent meg mindig toporgok liftajtok elott..., es az ut barmilyen fazisan levo emberrel kozosseget tudnek vallalni , mint boldog csiga... , akinek mivel jol megkuzdott utakkal, sebesseggel, idovel s minden mas kordinatakkal..., egyszerre fontos lett, hogy mindezek folszamolodjanak..., mert vegre OTT akart lenni...S azt a tapasztalatot is ismerte valahonnan.... (S ez a csiga minosegebol is azonnal kivetkoztette olyankor! )

(Ez az iras inkabb a kozosseg-vallalas hangja szeretett volna lenni..., mert mostanaban erzett ra arra az ember leanya, hogy mindenki ott van Jol, ahol van, es csak onnan lehet tovabblepni... De nagyszerunek tartotta, hogy mindenki tud abbol beszelni , ahol VAN, mert igy ha nem is ismerem fel azonnal, honnan is hallom a hangot, tajekozodasi pont, hogy mas tapasztalatok mas magassagok, mas melysegek is vannak...Mas tudatallapotok, mas megelesek, amikbol maskent mozdul az ember... es most minden hozzaszolast uj szemmel olvasott.kiss )

Soma77 said:

...a halállal való közvetlen vagy közvetett élmény újra szembesít bennünket halandó mivoltunkkal...ez fáj igazán...hogy már megint emlékeztetnek bennünket arra, amitől a világon a legjobban félünk...

Click to expand...

Szia Soma!kiss
Nem értek egyet veled,mert a szenvedéseinket nem az okozza,hogy félünk a haláltól /max:esetleg egyedül leszünk-e,vagy lesz,aki úgymond átsegit a nehézségen,mert az sem mindegy,hogy rideg kórházban,idegenek között kell-e meghalni,vagy körülvesznek,akik igazán szeretnek...),hanem az űr,ami bennünk marad a szeretteink elvesztése után.
Az üresség,a fájdalom mindig ott marad??

Soma77 said:

hogy a halál egyszer majd úgyis elszakít bennünket attól, amit igazán fontosnak és értékesnek találunk ebben az életben...csalókán azt hisszük, hogy van valamink...pedig mindent csak kölcsönbe "kaptunk"...előbb utóbb vissza kell majd adnunk mindent, amit kaptunk....

Click to expand...

Ezzel egyetértek!kiss

Soma77 said:

így ha ragaszkodunk az élethez, ragaszkodunk a szeretteinkhez, ragaszkodunk a tudásunkhoz, az gondolatainkhoz, az értéktárgyainkhoz, a vagyonunkhoz, a véleményünkhöz...akkor óhatatlanul rohanunk a szenvedés karjaiba...mihez a halál tartja nekünk...a legfájdalmasabb tükröt...

Click to expand...

Igen,a ragaszkodásunk minden szenvedés forrása,mégis vannak helyzetek,amiket meg kell Élni!

Kedves Eva, szamomra egy kedves ember halalanak az elmenye azt hozta, hogy megtisztitotta a figyelmem, valamikeppen az ember fele iranyitotta, az ember valodi szuksegletei fele..., oda, ahol O tart, s ahonnan lepni tud..., ahonnan Elni tud...Talan ezeket a fenti szohasznalattal ''liftajtokat'' kezdtem el nyitogatni..., ahonnan valodi ertelmet erezhetem annak, hogy Vagyok, s hogy a masik VAN... Ez onismeretimunkat, befele vezeto figyelmet is jelentett..., minden osveny vegigjarasat, amit csak folfedezek...Mintha kihivas lett volna barhonnan KITALALNI onmagamhoz...

Soma77 said:

...a halállal való közvetlen vagy közvetett élmény újra szembesít bennünket halandó mivoltunkkal...ez fáj igazán...hogy már megint emlékeztetnek bennünket arra, amitől a világon a legjobban félünk...hogy a halál egyszer majd úgyis elszakít bennünket attól, amit igazán fontosnak és értékesnek találunk ebben az életben...csalókán azt hisszük, hogy van valamink...pedig mindent csak kölcsönbe "kaptunk"...előbb utóbb vissza kell majd adnunk mindent, amit kaptunk...így ha ragaszkodunk az élethez, ragaszkodunk a szeretteinkhez, ragaszkodunk a tudásunkhoz, az gondolatainkhoz, az értéktárgyainkhoz, a vagyonunkhoz, a véleményünkhöz...akkor óhatatlanul rohanunk a szenvedés karjaiba...mihez a halál tartja nekünk...a legfájdalmasabb tükröt...

Click to expand...

kiss sokaig szoktattam magam a halal gondolatahoz, megneztem magam s az ertekeim, kedves embereim a Tukreben....
De ez olyan lett szamomra mintha a kepek negativjat elnem...
Egyszer aztan elhataroztam, hogy szeretni akarok, de nem mert ez majd elmulik, hanem mert VAN..., lenni, megismerni, megelni a dolgokat, mert Vannak, ...nem azert ertekelni, mert aztan nem lesznek egyszer...
Nincs szebb a mulando dolgoknal, mondta egy baratom, mert mulandosagaban egyszeri es orokkevalo... Amit talan Lao Ce ugy fogalmazott meg, hogy soha nem lephetunk ugyanabba a patakba... Figyelhetek arra, hogy soha tobbe..., vagy arra, hogy belelepek..., minketto energia... En inkabb az utobbit valasztom...De ugyanazt mondom , amit Te csak nem a mulandosag fajdalmat akarom megelni altala, hanem az egyszeriseg orometkiss.

(Ira Csillagvirag orommel, azert is mert szolni akart Hozzad!)

evapatocs said:

Az üresség,a fájdalom mindig ott marad??

Click to expand...

a fájdalom elmúlik, amint megbékélsz önmagaddal, és elfogadod a tényt, hogy nincs többé (a seb begyógyul)....de cserébe az üresség ott marad, hogy mindig emlékeztessen arra, ami már nem lehet ott...

Csillagvirag said:

kiss sokaig szoktattam magam a halal gondolatahoz, megneztem magam s az ertekeim, kedves embereim a Tukreben....
De ez olyan lett szamomra mintha a kepek negativjat elnem...
Egyszer aztan elhataroztam, hogy szeretni akarok, de nem mert ez majd elmulik, hanem mert VAN..., lenni, megismerni, megelni a dolgokat, mert Vannak, ...nem azert ertekelni, mert aztan nem lesznek egyszer...
Nincs szebb a mulando dolgoknal, mondta egy baratom, mert mulandosagaban egyszeri es orokkevalo... Amit talan Lao Ce ugy fogalmazott meg, hogy soha nem lephetunk ugyanabba a patakba... Figyelhetek arra, hogy soha tobbe..., vagy arra, hogy belelepek..., minketto energia... En inkabb az utobbit valasztom...De ugyanazt mondom , amit Te csak nem a mulandosag fajdalmat akarom megelni altala, hanem az egyszeriseg orometkiss.

(Ira Csillagvirag orommel, azert is mert szolni akart Hozzad!)

Click to expand...

kiss az élet dualitásához mindkét élmény hozzátartozik...az öröm és a fájdalom egyaránt magtapasztalódik, sokszor akaratunktól függetlenül...valójában persze mindkettő EGY tőről fakad... így mindegy melyik élményt éled, ugyan azt ÉLED...és ez a lényeg...hogy az élethez nincs recept...nincs jó vagy rossz útmutatás...az élet olyan, mint a folyó amely utat vág magának a sivatagi homokba is, meg a sziklába is ha arra viszi útja...megtalálja a maga útját...ha akarod, ha nem...ha hiszed...ha nem

Azt hiszem azert eros nyomot hagy mindenki, aki hozzank tartozik, tartozott...., valahogyan rajtuk keresztul lepunk be az eletbe..., valosagba... Es irtal arrol, hogy a hianya altal is jelen van, aki meghalt, de egy ido utan talan valami mas altal...Talan azaltal, ahogyan O maga szervezodott megnyilvanulo Elette, mert ez eroteljes tudatos vagy tudattalan mintakat kozvetit..., masreszt, minden egyes Elet elvezet valahova, beavat valamibe.... Tanuljuk egymast, magunkon es egymason keresztul az Eletet....., ami ezen a forman keresztul utat tort maganak...Es a format is, es a forma mogott a lenyeget...

Csillagvirag said:

Azt hiszem azert eros nyomot hagy mindenki, aki hozzank tartozik, tartozott...., valahogyan rajtuk keresztul lepunk be az eletbe..., valosagba... Es irtal arrol, hogy a hianya altal is jelen van, aki meghalt, de egy ido utan talan valami mas altal...Talan azaltal, ahogyan O maga szervezodott megnyilvanulo Elette, mert ez eroteljes tudatos vagy tudattalan mintakat kozvetit..., masreszt, minden egyes Elet elvezet valahova, beavat valamibe.... Tanuljuk egymast, magunkon es egymason keresztul az Eletet....., ami ezen a forman keresztul utat tort maganak...Es a format is, es a forma mogott a lenyeget...

Click to expand...

...az élet egy társas vállalkozás...így mindenki, ki társadul szegődik az úton, így vagy úgy, de otthagyja a lába nyomát az utadon...szüleid génjeit hordozod, örökölted tulajdonságaik egy részét, ahogy megörökölted a világról alkotott tudásuk, világképük egy részét is...mivel az élethez nincs útmutató, mindenki a maga módján próbálja kihozni belőle a "legjobbat" ...elkerülhetetlen, hogy a "hozott" vagy "kapott" tudás, kölcsön-tapasztalat előbb utóbb át ne essék a saját tapasztalok tűzkeresztségén...minden, ami túléli azt, integrálódik...majd tovább öröklődik...minden ami elég, az enyészeté lesz...a gondolatok, eszmék ugyan úgy harcolnak a túlélésért, mint ahogy mi emberek harcolunk a fizikai túlélésért...csodás evolúciós táncparkett ez, ahol nem tudjuk, mi a helyes, mi a helytelen...kinek van igaza, kinek nincs...visszafelé tekintve az ember mindig okos, de ebben a pillanatban sem lehet megmondani, a következő pillanat vajon jót hoz-e vagy rosszat... ha nyitottá válunk minden eshetőségre, megnyílunk az élet igaz természetére...és benne megpillanthatjunk önmagunk igaz természetét is...ami független mindentől amit gondolunk róla...független jótól, rossztól, szülőktől, gyermekektől, ismerettől, tudástól...független mindentől, amit valaha kerestünk....

evapatocs said:

Szia Soma!kiss
Nem értek egyet veled,mert a szenvedéseinket nem az okozza,hogy félünk a haláltól /max:esetleg egyedül leszünk-e,vagy lesz,aki úgymond átsegit a nehézségen,mert az sem mindegy,hogy rideg kórházban,idegenek között kell-e meghalni,vagy körülvesznek,akik igazán szeretnek...),hanem az űr,ami bennünk marad a szeretteink elvesztése után.
Az üresség,a fájdalom mindig ott marad??


Ezzel egyetértek!kiss


Igen,a ragaszkodásunk minden szenvedés forrása,mégis vannak helyzetek,amiket meg kell Élni!

Click to expand...

"Nem értek egyet veled,mert a szenvedéseinket nem az okozza,hogy félünk a haláltól" es a valasz ra amit Te magad irtad "Igen,a ragaszkodásunk minden szenvedés forrása"Attol felsz amit elveszitesz.

Egy arany meglatas : Semmi sem Allando!!

tibya said:

De honnan jön az az érzés, amely egy külső szituáció kapcsán jelenik meg bennünk? Emlékeztek Tolle szavaira?: "Az érzelem az elme tükröződése a testben. "

"Ha jelenlét híján tudattalanul azonosulsz az érzelemmel, akkor ideiglenesen az érzelem leszel „te”.

Click to expand...

Maga az érzelem egy fölerősített és energetizált gondolatminta.
És ha elég éberek vagyunk, akkor időben észrevesszük, hogy egy külső hatás következtében vagy akár meditációban, hogy megjelent bennünk egy érzelem.
És ha itt elvágja az ember, nem azonosul magával az érzéssel. Csak egy érzés amit megfigyel, igen ott van, átérzi, beleviszi a figyelmét, de nem reagál, semleges, közömbös marad.
Mi történik ilyenkor? Igen, az érzés egy idő után megszűnik. Csönd és nyugalom veszi át a helyét. Ha pedig cselekvésre van szükség, akkor cselekvésünk már ebből a tudati állapotból születik és nem a kondicionált elménk diktálta reagálás lesz.
Számos spirituális tanítás azt javasolja, hogy eresszük szélnek félelmeinket és vágyainkat. De, igazából ezeket a dolgokat nem tudjuk addig véghez vinni amíg nem történik meg bennük a tudatváltás. Ez a módszer valóban megváltoztatja az embert belülről.
Amúgy maga a Vipassana is a testérzések átélésére és annak a reagálás nélküli folyamatos tudatosítására, semlegesítésére épül.

evapatocs said:

Tibya,te hogyan kezeled "önmagad",ha elveszted a szerettedet??

Click to expand...

tibya said:

Maga az érzelem egy fölerősített és energetizált gondolatminta.
És ha elég éberek vagyunk, akkor időben észrevesszük, hogy egy külső hatás következtében vagy akár meditációban, hogy megjelent bennünk egy érzelem.
És ha itt elvágja az ember, nem azonosul magával az érzéssel. Csak egy érzés amit megfigyel, igen ott van, átérzi, beleviszi a figyelmét, de nem reagál, semleges, közömbös marad.
Mi történik ilyenkor? Igen, az érzés egy idő után megszűnik. Csönd és nyugalom veszi át a helyét. Ha pedig cselekvésre van szükség, akkor cselekvésünk már ebből a tudati állapotból születik és nem a kondicionált elménk diktálta reagálás lesz.
Számos spirituális tanítás azt javasolja, hogy eresszük szélnek félelmeinket és vágyainkat. De, igazából ezeket a dolgokat nem tudjuk addig véghez vinni amíg nem történik meg bennük a tudatváltás. Ez a módszer valóban megváltoztatja az embert belülről.
Amúgy maga a Vipassana is a testérzések átélésére és annak a reagálás nélküli folyamatos tudatosítására, semlegesítésére épül.

Click to expand...

Ha ez a válaszod a feltett kérdésemre,akkor Te egy Buddha vagy.
Én ezen a tudatszintemen nem tudok mit kezdeni vele,ugyanis az elmélet nem egyenlő a gyakorlattal.

-Ha a szomszéd bácsira vetitem ki,akkor elfogadható,és kivitelezhető,de a közvetlen hozzánk-tartozóra már nem érvényes...

Ééés,megint felvetődhet a ragaszkodás kérdése,ami megint nem egyenlő a halandóságunk felismerésével,és elfogadásával,inkább érezzük azt,hogy örökre EGY-ként vagyunk összekötve/összekovácsolódva,és már a fizikai szinten is nehéz az elengedése...

tibya said:

Maga az érzelem egy fölerősített és energetizált gondolatminta.
És ha elég éberek vagyunk, akkor időben észrevesszük, hogy egy külső hatás következtében vagy akár meditációban, hogy megjelent bennünk egy érzelem.
És ha itt elvágja az ember, nem azonosul magával az érzéssel. Csak egy érzés amit megfigyel, igen ott van, átérzi, beleviszi a figyelmét, de nem reagál, semleges, közömbös marad.
Mi történik ilyenkor? Igen, az érzés egy idő után megszűnik. Csönd és nyugalom veszi át a helyét. Ha pedig cselekvésre van szükség, akkor cselekvésünk már ebből a tudati állapotból születik és nem a kondicionált elménk diktálta reagálás lesz.
Számos spirituális tanítás azt javasolja, hogy eresszük szélnek félelmeinket és vágyainkat. De, igazából ezeket a dolgokat nem tudjuk addig véghez vinni amíg nem történik meg bennük a tudatváltás. Ez a módszer valóban megváltoztatja az embert belülről.
Amúgy maga a Vipassana is a testérzések átélésére és annak a reagálás nélküli folyamatos tudatosítására, semlegesítésére épül.

Click to expand...

...amit te keresel, azt nem az érzelmek semlegesítésével lehet megtalálni....hiszen az érzelmek olyanok, mint a festékek, amiket a művész felvisz a vászonra...bár önmagukban nem érnek semmit, mégis a végén összeállnak valamivé, aminek már van "értelme"...hordoz mondanivalót, elgondolkodtat, megérint, gyönyörködtet, elkápráztat, vagy taszít...az érzelmek adják emberi mivoltunk színeit...ezek nélkül az ÉLET sivár lenne és fakó...így miért akarod őket semlegesíteni???...ami nélkül viszont a színek sem érnének semmit, az a vászon, amire a színek felkerülnek...amely "összetarjta", "megjeleníti", hordozza őket...lehet, hogy ezt a "vásznat" keresed...amely mindenkiben ott van...háttere mindennek, ami élő...háttere mindennek, ami VAN...háttere mindennek, ami felől döntesz, hogy életre hívod...hogy megéld...ez a háttér mindig ott volt, ott van és ott lesz...akkor is, ha nem viszel fel rá színeket, és akkor is, ha a kép merő egy színkavalkád .!..így ahelyett, hogy semlegesítenéd a színeket, örülj nekik!...csodáld őket!...és közben tudd, te nem a színek vagy...az igaz lényed ott van mind emögött, amely lehetővé teszi mindezt, hogy megszülessen...általad...

evapatocs said:

-Ha a szomszéd bácsira vetitem ki,akkor elfogadható,és kivitelezhető,de a közvetlen hozzánk-tartozóra már nem érvényes...

Ééés,megint felvetődhet a ragaszkodás kérdése,ami megint nem egyenlő a halandóságunk felismerésével,és elfogadásával,inkább érezzük azt,hogy örökre EGY-ként vagyunk összekötve/összekovácsolódva,és már a fizikai szinten is nehéz az elengedése...

Click to expand...

...a szeretet az egyik legtisztább, mégis az egyik legösszetettebb és legbonyolultabb érzelem...mert képes magába olvasztani és energiával táplálni nagyon sok más (kapcsolódó) érzelemet...ezeknek az érzelmeknek a kusza szövedékében lüktet az ember nap mint nap...olyanok ezek, mint az idegpályák...behálózzák az emberi lelket...és bizony ezeken az ideg-húrokon zenél az élet....minden olyan lény, aki irányába szeretetet érzünk, valójában sok más érzelmet is életben tartunk...aggódunk, gondoskodunk, óvunk, együttérzünk, tisztelünk, becsülünk, felnézünk, büszkék vagyunk, hűségesek vagyunk, örülünk...és még hosszasan lehetne sorolni...ezek az érzelmek szövik össze az embereket, akik összetartoznak...és amikor már nincsenek, ezek az érzelmi pályák hülnek ki...sorvadnak el...fájdalmasan, kínzóan....még azokkal szemben is vannak érzéseink, akiket lehet, hogy sosem ismertünk, mégis látjuk őket meghalni egy balesetben...és látjuk az ottmaradt családokat...a fájdalmat, amit maguk mögött hagynak...még akkor is, ha személyesen sosem éreztünk irántuk semmit, az emberben benne van a képesség az empátiára embertársai iránt...így valójában semmi sem maradhat rezdületlenül a lelkünkben, ha halálról, születésről, emberi mivoltunkat fenyegető vagy bearanyozó dolgokkal szembesülünk....mert az emberi lét már csak ilyen...halandó, mégis gazdag....érzelmekben és érzésekben...amelyekkel óhatatlanul is EGY-gyé szőjük az élet szövetét....

tibya said:

Maga az érzelem egy fölerősített és energetizált gondolatminta.

Click to expand...

...sajnálatos, hogy a legtöbb (egyébként nagyon is mély tartalommal bíró) spirituális tanítás ilyen csúnyán esik áldozatul a spirituális "populizmusnak" ...amikor sokszor bonyolult és gondos ismereteket igénylő dolgokat (eredetileg az ezoteria zárt tudást takart) csak azért akarja valaki leegyszerűsíteni, hogy az az avatatlan, ámde széles tömegekhez is eljuthasson, akkor a túlzott egyszerűsítés nyomán elvész a lényeg...ha premisszaként elfogadjuk az egyszerűsített meghatározásokat, vajon milyen utat fognak nekünk mutatni?...egyszerűt, könnyűt, erőfeszítésektől és kudarcoktól mentes útmutatások lesznek ezek...instant spiritualizmus-t veszünk, ahol van egy gyors recept, csak összeütöm, és már kész is...."útmutató a megvilágosodáshoz" írja E. Tolle a Most Hatalma c. könyvének alcímeként...ha követed a jól definiált lépéseket, elérheted, amire vágysz, kedves fogyasztó....hiszen ha az IKEA-ban vásárolt bútort is össze lehet rakni már otthon, szakember segítsége nélkül, akkor megvilágosodni is meg lehet tanítómester nélkül...azokhoz az régi és hosszú utakhoz, amelyek egy-egy buddhista vagy keresztény kolostor celláinak mélyén várták a megvilágosodni vágyókat, a mai modern embernek nem fűlik a foga...a gyorséttermek, instant ételek, szappanoperák korában a megoldásnak gyorsan kell jönnie...különben már senkit nem érdekel...ha nem gyors, akkor már gagyi...olyan, mint a telefon...ha már nem négymagos processzor hajtja, akkor már az iskolásoknak sem kell...és ezt a tendenciát lehet látni a spirituális, lelki világban is...a ma emberének nincs ideje meditálni...önmagába tekinteni...lecsillapodni...mert a teljesítménykényszer akkora, hogy erre nincs idő...nincs pénz...nincs lehetőség...így marad a spirit piacot elárasztó amerikai álom, amely elmondja neked a tuti receptet...neked már csak követni kell....mint a használati utasítást...ne kérdezz, csak csináld...ne kételkedj, csak csináld...JUST DO IT...végy példát a NIKE-ről...ne legyenek kétségeid...csak csináld...ha már eltérsz a recepttől, akkor magadra vess!...nem fog működni...mert ezt neked raktuk össze...rád van szabva...így csináld...ez a te spirituális edzésterved, az én kis spirituális edzőtermemben...végy bérletlet...aztán irány a csúcs!

...lehet hogy csak én vagyok túl szkeptikus a mai spirituális mainstream irodalommal kapcsolatban...olyan európai emberként, aki vonzódik a keleti kultúrához nap mint nap veszem észre az amerikai álom negatív hatásait az élet szinte minden területére...többek között a saját leki fejlődésünkre gyakorolt romboló hatásait...a hamis idolokkal és célokkal kivilágított kifutópályáról vajon hová lehet felrepülni...?

Soma77 said:

...amit te keresel, azt nem az érzelmek semlegesítésével lehet megtalálni....hiszen az érzelmek olyanok, mint a festékek, amiket a művész felvisz a vászonra...bár önmagukban nem érnek semmit, mégis a végén összeállnak valamivé, aminek már van "értelme"...hordoz mondanivalót, elgondolkodtat, megérint, gyönyörködtet, elkápráztat, vagy taszít...az érzelmek adják emberi mivoltunk színeit...ezek nélkül az ÉLET sivár lenne és fakó...így miért akarod őket semlegesíteni???...ami nélkül viszont a színek sem érnének semmit, az a vászon, amire a színek felkerülnek...amely "összetarjta", "megjeleníti", hordozza őket...lehet, hogy ezt a "vásznat" keresed...amely mindenkiben ott van...háttere mindennek, ami élő...háttere mindennek, ami VAN...háttere mindennek, ami felől döntesz, hogy életre hívod...hogy megéld...ez a háttér mindig ott volt, ott van és ott lesz...akkor is, ha nem viszel fel rá színeket, és akkor is, ha a kép merő egy színkavalkád .!..így ahelyett, hogy semlegesítenéd a színeket, örülj nekik!...csodáld őket!...és közben tudd, te nem a színek vagy...az igaz lényed ott van mind emögött, amely lehetővé teszi mindezt, hogy megszülessen...általad...

Click to expand...

kisskiss Elkápráztattál Soma,csodálatos post.

Soma77 said:

...sajnálatos, hogy a legtöbb (egyébként nagyon is mély tartalommal bíró) spirituális tanítás ilyen csúnyán esik áldozatul a spirituális "populizmusnak" ...amikor sokszor bonyolult és gondos ismereteket igénylő dolgokat (eredetileg az ezoteria zárt tudást takart) csak azért akarja valaki leegyszerűsíteni, hogy az az avatatlan, ámde széles tömegekhez is eljuthasson, akkor a túlzott egyszerűsítés nyomán elvész a lényeg...ha premisszaként elfogadjuk az egyszerűsített meghatározásokat, vajon milyen utat fognak nekünk mutatni?...egyszerűt, könnyűt, erőfeszítésektől és kudarcoktól mentes útmutatások lesznek ezek...instant spiritualizmus-t veszünk, ahol van egy gyors recept, csak összeütöm, és már kész is...."útmutató a megvilágosodáshoz" írja E. Tolle a Most Hatalma c. könyvének alcímeként...ha követed a jól definiált lépéseket, elérheted, amire vágysz, kedves fogyasztó....hiszen ha az IKEA-ban vásárolt bútort is össze lehet rakni már otthon, szakember segítsége nélkül, akkor megvilágosodni is meg lehet tanítómester nélkül...azokhoz az régi és hosszú utakhoz, amelyek egy-egy buddhista vagy keresztény kolostor celláinak mélyén várták a megvilágosodni vágyókat, a mai modern embernek nem fűlik a foga...a gyorséttermek, instant ételek, szappanoperák korában a megoldásnak gyorsan kell jönnie...különben már senkit nem érdekel...ha nem gyors, akkor már gagyi...olyan, mint a telefon...ha már nem négymagos processzor hajtja, akkor már az iskolásoknak sem kell...és ezt a tendenciát lehet látni a spirituális, lelki világban is...a ma emberének nincs ideje meditálni...önmagába tekinteni...lecsillapodni...mert a teljesítménykényszer akkora, hogy erre nincs idő...nincs pénz...nincs lehetőség...így marad a spirit piacot elárasztó amerikai álom, amely elmondja neked a tuti receptet...neked már csak követni kell....mint a használati utasítást...ne kérdezz, csak csináld...ne kételkedj, csak csináld...JUST DO IT...végy példát a NIKE-ről...ne legyenek kétségeid...csak csináld...ha már eltérsz a recepttől, akkor magadra vess!...nem fog működni...mert ezt neked raktuk össze...rád van szabva...így csináld...ez a te spirituális edzésterved, az én kis spirituális edzőtermemben...végy bérletlet...aztán irány a csúcs! :wink:

...lehet hogy csak én vagyok túl szkeptikus a mai spirituális mainstream irodalommal kapcsolatban...olyan európai emberként, aki vonzódik a keleti kultúrához nap mint nap veszem észre az amerikai álom negatív hatásait az élet szinte minden területére...többek között a saját leki fejlődésünkre gyakorolt romboló hatásait...a hamis idolokkal és célokkal kivilágított kifutópályáról vajon hová lehet felrepülni...?

Click to expand...

Szia Soma!
E.Tolle csodálatos Tanitó,és gondolom Oshó is az,mert az ő tanitását nem ismerem annyira,de az emberek hozzáállása a tanitásukhoz a mérvadó.
Elolvassa az ember a tanitásukat,aztán éli azokat,mert ha csak szajkózza,és idézgeti azokat,úgy ledegradálja a definició szintjére.
Szerintem egyikőjük sem azt szerette volna,hogy szó szerint vegyék gondolataikat,inkább útmutatást adtak azok számára,akik készek voltak azt befogadni.
Befogadni pedig csak nyitott szivvel képes az ember,és miután befogadta éli is azt.

evapatocs said:

Szia Soma!
E.Tolle csodálatos Tanitó,és gondolom Oshó is az,mert az ő tanitását nem ismerem annyira,de az emberek hozzáállása a tanitásukhoz a mérvadó.
Elolvassa az ember a tanitásukat,aztán éli azokat,mert ha csak szajkózza,és idézgeti azokat,úgy ledegradálja a definició szintjére.
Szerintem egyikőjük sem azt szerette volna,hogy szó szerint vegyék gondolataikat,inkább útmutatást adtak azok számára,akik készek voltak azt befogadni.
Befogadni pedig csak nyitott szivvel képes az ember,és miután befogadta éli is azt.

Click to expand...

szia Évi kiss nekem ilyenkor mindig a legnagyobb japán bonsai mesterek jutnak eszembe, akik a ma napig tradicionális módon, azaz tanítómester-tanítvány kapcsolaton keresztül adják át a bonsai művészetét nagyon-nagyon limitált hallgatói körnek...akiknek így majdhogy kezüket-lábukat törniük kell azért, hogy tanítványul szegődhessenek egy-egy mesterhez, és a nevükkel fémjelzett iskolába járhassanak...ez a keleti ember útja...nem csak a bonsai mesterekre igaz, de beszélhetünk harcművészetről, képzőművészetről (pl. kardkovácsok, kimono-készítők, stb) és még sok más területről, ahol a tudásnak igenis értéke van...persze vannak középszerű, tucat-iskolák is, ahova nem csak a legjobbak járhatnak, de itt az átadott ismeret is felhigul...minél jobban szélesedik a kör, a tudást annál kevésbé lehet specifikusan átadni...higítani kell a töménységet, hogy mindenki számára emészthető legyen...sajnos én erről a tendenciáról beszélek...a nyugati világban a kereslet-kínálat által vezérelt piacon ha megjelenik az igény, egyből lesz, aki erre az igényre reagál...a kereslet szüli a kínálatot...ez a nyugati ember útja...

...nem vonom kétségbe a tanítómesterek tanító szándékát...nem vonom kétségbe a mondanivaló vagy tanítás hitelesséágét sem...a tanítás módját viszont már igen...az igazán értékes tudás továbbra is csak azok számára kellene hogy hozzáférhető legyen, akik hajlandóak tenni azért, hogy ne csak a higított tanítással lakjanak jól, hanem be tudják fogadni a "magasabbröptű" mondanivalót is...sajnos mindez egy nyugati (fogyasztói) társadalmi modellre felépítve sosem fog műköni, mert itt a fizetőképes kereslet az úr, nem pedig a befogadóképes kereslet...és ez szerintem egy óriási különbség....

...így maradnak az egyszerűsítések...a nyugati ember számára "elő-emésztett" többezer éves keleti és indiai világnézet, filozófia és vallás összepárosítása a nyugati kereszténységgel, valamifajta áltudományos pszichológiai köntösbe bugyolálva, közérthetővé téve, végletekig lecsupaszítva, hogy az is megértse, akinek lövése sincs filozófiáról, szociológiáról, pszichológiáról, biológiáról, asztrológiáról...mert az a cél, hogy nagy tömegekhez eljusson...nem pedig az, hogy azok számára, akik keresik, megadja a megfelelő válaszokat...mert akit porig éget a vágy, hogy tudja a választ a "ki vagyok én?" kérdésére, és nem tudja/akarja a magába befelé vezető utat egyedül végigjárni, az el fog utazni Indiába, el fog zarándokolni Nepálba, vagy keresni fog egy tanítót valahol Európában...vagy kis hazánban...nem pedig a kandalló melletti fotelből fog felnyúlni a könyvespolra, hogy ott találjon válaszokat...mert ha meg is találja a válaszokat, ki mondja majd meg, hogy amit talált, az tényleg helyes-e?...követendő-e?....megszívlelendő-e?...nem zsákutca-e?...egy könyv sosem helyettesítheti az élő szót...a kedves útmutatást...a figyelmet a mester...és a befektetett munkát...a tanítvány részéről

kevesek áldása az, hogy nem a tanítást látják, hanem a tanítót...nem a szavakat hallják...hanem az igazat...nem az igazságot akarják elmondani..hanem a jelen-léttűkel megmutatni azt...és még kevesebbeké....akik jelen-léte elég ahhoz, hogy meglásd önmagadban az igazat...és növekedni kezdjen az...az ilyen találkozás többet ér minden szónál......minden elmondható érzésnél...mert ez maga a határtalan...ami már nem fér bele egy icike picike gondolatba...így minden erőfeszítés arra, hogy bezárd teljesen haszontalan....ezért nem azon van a hangsúly miket mond a mester...azon mit mutat általa...

Bonaona said:

....ezért nem azon van a hangsúly miket mond a mester...azon mit mutat általa...

Click to expand...

Vagy ami még fontosabb: Amit tapasztalsz általa.