Ez igaz,hogy a lényegtelent el lehet hagyni,de a Lényeget még nem találtuk meg...
Hogyan iktassuk ki az egónkat?!...című fejezetet körbejártuk...az egót nem kell és nem is lehet kiiktatni...az egó csupán egy eszköz...egy hamis azonosulás, amin keresztül az egy-én kommunikál a külvilág felé...hogy miként azt mindig az szabja meg épp mivel azonosul...és az hogy épp ki áll vele szemben...(van egy régi jó mondás: ki vagyok attól függ, hogy Te ki vagy!)...így a közösség nevében nyilatkozni lehetetlen...mivel az egy-én egyénként van jelen a fórumon...és csak is az egy-éni nézőpontján keresztül vizsgálódik a világban...a sok egy-éni nézőpont viszont ha megosszuk egymással összeadódik...abban a pillanatban mindenki megkapja a választ arra ami benne zajlik...hisz ez a fórum lényege...kommunikálunk...a kommunikáció szavak szintjén kissé korlátozott...épp ezért néha többet átadunk ha csak jelen vagyunk...(jelen lenni, nem azonos a megnyilvánulni szó fogalmával, amit szerettem volna ebben az írásban érzékeltetni)...így vannak akik átérzik a lényeget egy-egy íráson keresztül...és vannak akik csak a szavakat látják azon keresztül is csak azt ami bennük zajlik...de semmi esetre se azt, amit a másik kommunikált feléjük....így a kommunikáció fizikai szinten teljesen természetes, hogy megszűnik...de mivel a fórumok lehetőséget adnak arra, hogy a hasonló gondolkodású emberek megtalálják egymást...így mindenkinek szabadon választott, hol és kivel szeretné megosztani azt ami benne van...ezzel és csak is ezzel fogadjuk el igazán egymás valódi szabadságát...és hagyjuk, hogy az egy-én kommunikációja visszatükrözze mindazt ami benne VAN...
Igen, az egóval azonosult ember pont ilyen, mert vágyait, én tudatát, energiaszintjét kívülről származtatja, akár azáltal is, hogy magára irányítja a többiek figyelmét, például.
Az egóval azonosult ember soha se tud tartósan boldog lenni, mert ahogy Tolle is említi: "Ha a paradicsomban találnád magad, az elméd hamarosan megszólalna: „igen, de...”
Nos mint látjuk Tolle is tévedhet, mert a paradicsomba jutáskor az elme már nem lenne veled...!
Nos mint látjuk Tolle is tévedhet, mert a paradicsomba jutáskor az elme már nem lenne veled...!
Tolle ezt metaforikusan értette. De miből gondolod, hogy például Ádámnak nem volt elméje? A földi létezéshez szükség van az elmére, csak az a kérdés, hogy te használod őt vagy ő használ téged?
...és mindezt tibya szavaival ? ....
Mr. Tolle tudjuk, hogy tudja azt, amit tud, él és hirdet, édi-mókus ....
és ez a montázs-olló? .... avagy az Ő szintjén, őszintén?
Miket tud ez a magyar nyelv?
Ám itt ez a gigantikus kérdés: mit tudunk kezdeni a boldogsággal? ...
O
oliyboty
Vendég
Tudjátok, hogy sok témájú könyvet olvastam el az utóbbi időkben, főleg olyan témájukat, melyek a hamis énnel foglalkoznak és próbáltam igen bölcs tanítók tanításai alapján haladni, de rá kellett jönnöm, hogy összezavartak azokkal, melyeket leírtak, hogy mit figyelj, hogy figyelj, mit ismerj fel, mit és hogyan engedd el, stb aztán csak azon kaptam magam, hogy az utóbbi pár napban olyan nagy káosz lett bennem, hogy azt sem tudtam kiben bízzam, kiben nem, mit fogadjak el, mit nem, amiben hittem eddig, az kétségeket okozott, szóval nem tudtam azt, hogy mit csináljak, vagy ne csináljak, jó úton járok vagy sem, hogyan és merre tovább. A gondolatok és érzések nagyon erőteljesen felerősödtek bennem, szinte rabul ejtettek és átvették az irányítást. Nagyon erősen volt jelen az elme és annak a világa, mely engem is birtokba vett. Aztán drága Bonikámnak írtam, hogy segítséget kérjek tőle és ő ismételten igen nagy bölcsességgel adott nekem "tanácsokat" és mondta azt, hogy azt vegyem észre, mikor birtokba akar venni a gondolat. Azóta elkezdtem lazán figyelni a gondolatokat, észrevenni, melyik akar uralkodni rajtam és próbálni elengedni. Nem azt mondom, hogy tökéletesen jól megy, de azóta sokban javult a helyzet, vannak felismerések, hogy mikor lép életbe az elme és milyen gondolatokkal áraszt el. Egy szó mint száz, Bonit spirituális vezetőnek tartom, aki mindig is úgy vezetett, próbálta fogni a kezünket, kezemet, hogy nem adott olyan válaszokat, melyekbe tud kapaszkodni az elme, mindig próbálta arra felhívni a figyelmet, hogy merüljünk el a csendben, a pillanatban, tegyük ezt lazán és érkezzünk meg magunkhoz. Próbálom észrevenni magamban az ellenállásokat és engedni, hogy áramoljanak szabadon, hogy átalakuljon ez a belső ellenállás, mert nem óhajtok sem magammal, sem semmivel sem harcolni, mert semmire se vezet. Végtelenül hálásan köszönök mindent Boninak és Hannikának is, mert nagyon sok mindenben segítettek és segítenek önzetlenül. No meg a többieknek is köszönöm szépen a sok támogatást, segítséget, önzetlen szeretetüket. Szeretlek titeket! kiss
O
oliyboty
Vendég
Drága Hannah kiss
Egyelőre próbálom nem elemezgetni a bennem végbemenő dolgokat, mert úgy is zsákutca... Tudom, hogy őrületes ellenállásban vagyok önmagammal kapcsolatosan, Boni sok mindenre rávilágított, csak hát kellene a felismerés az egységgel kapcsolatosan is, a logosszal kapcsolatosan, hogy miért van a sötétség, miért van benned ellenállás és hogy ott is megvan az egység, mert a fény és a sötétség csak együtt képes létezni. Bár kérdeztem Bonit, hogy ha mi bennünk van a VAN-ság, akkor miért nem nyilvánul meg, hogy ráébredj Önvalódra? Miért fordítva van a sorrend, hogy először lépj túl az elme, a gondolatok birodalmán, hogy eljuss az ürességbe, a térbe és majd ott születik meg benned az a határtalan csendesség, mely visszavezet téged a forrásodhoz, ami már eleve ott van benned? Szóval, amikor már a part szakad, amikor már valaki nagyon mélyen benne van a káoszban, és próbálja megszólítani az Önvalóját, akkor miért nem nyilvánul meg egy pillanatra hogy észrevegyed és felismerjed? Milyen esetben változhat meg a sorrend megnyilvánulás esetében? Ha itt minden a VAN-ságból ered, ebből a határtalan csendből és minden ebből táplálkozik, e nélkül semmi nem létezik, akkor miért nem mutatja meg erejét a csend, miért nem jön elő úgy, hogy ha nem vagy éber állapotban, és még vannak gondolatok benned, hogy észrevedd és felismerd ki vagy és mi van benned?
Egyelőre próbálom nem elemezgetni a bennem végbemenő dolgokat, mert úgy is zsákutca... Tudom, hogy őrületes ellenállásban vagyok önmagammal kapcsolatosan, Boni sok mindenre rávilágított, csak hát kellene a felismerés az egységgel kapcsolatosan is, a logosszal kapcsolatosan, hogy miért van a sötétség, miért van benned ellenállás és hogy ott is megvan az egység, mert a fény és a sötétség csak együtt képes létezni. Bár kérdeztem Bonit, hogy ha mi bennünk van a VAN-ság, akkor miért nem nyilvánul meg, hogy ráébredj Önvalódra? Miért fordítva van a sorrend, hogy először lépj túl az elme, a gondolatok birodalmán, hogy eljuss az ürességbe, a térbe és majd ott születik meg benned az a határtalan csendesség, mely visszavezet téged a forrásodhoz, ami már eleve ott van benned? Szóval, amikor már a part szakad, amikor már valaki nagyon mélyen benne van a káoszban, és próbálja megszólítani az Önvalóját, akkor miért nem nyilvánul meg egy pillanatra hogy észrevegyed és felismerjed? Milyen esetben változhat meg a sorrend megnyilvánulás esetében? Ha itt minden a VAN-ságból ered, ebből a határtalan csendből és minden ebből táplálkozik, e nélkül semmi nem létezik, akkor miért nem mutatja meg erejét a csend, miért nem jön elő úgy, hogy ha nem vagy éber állapotban, és még vannak gondolatok benned, hogy észrevedd és felismerd ki vagy és mi van benned?
Kedves Berni!
Minél kacskaringósabb, annál tutibb!!!
Egyik szemét sem különb a másiknál,.... még jól is jöhet.
A spirituális miamanó azé, akkor, ott a Berni figyelmét igencsak lekötötte, mialatt azok a dolgok, amelyekkel épp' nem sikerült foglalkozni pompásan megoldódtak maguktól.
Minden jó valamire, ha másra nem , hát kisöpörni a napi porcicákkal.
Szokták vót mondani: ne foglalkozz vele! Ez egy igencsak agyramenős duma! ... ám micsoda hasznosság van benn' !!!!
Minél többet foglalkozunk valamivel, annál jobban bonyolítjuk. Majd má' csak a bakó segíthet rajta!
Anno, a hanni igen csak nehezen értette meg, hogy míg a dolgokkal foglalatoskodik, beszél róla, meg ismét beszél róla, és még beszél róla, addig csak élteti, életben tartja azt.
Miért?
Választ, megoldást, megkönnyebbülést várva!
Ám, ez nem ígyen műkszik! Sajna .... Más kenyerén szűkös a lakoma....
Tudod, volt egy szívemnek nagyon kedves barátném, a 40. szülinapja előtt ment el.
Ami emberileg lehetséges, azt mindent ....
Együtt jártunk mindenféle spirit-ezo-miamanókra, ám valami félrecsúszott, valahol...
A halálos ágyán, a kezét fogtam, és még akkor sem láttam Őt betegnek ... az utolsó kommunikáció egy gyenge kézszorítás volt... másnap az édesanyja telefonált, h. ne menjek be, mert nincs miért.... minden róla szóló gondolat egy csodás jobbulásról szólt ... ám ezt Ő másképp gondolta, látta.... így lett ...
Sokáig azon tűnődtem, h. nem tettem meg mindent.... Vajon, mit kellett volna még tennem, mondanom, éreztetnem, érzékeltetnem???
Ez az Ő döntése volt, tudatosan, tudattalanul, vagy úgy, ahogy ...
És feldobta az élet egyik legnagyobb leckéjét ...
Amíg magunkkal foglalkozunk, foglalatoskodunk... egyszerűen elszalasztjuk az élet adta óriási lehetőséget....
Hogy mi ez?
Semmi más,... mit feladni önmagunk! .... feladni a kis kakastojásos, mókamiki, öncélú, hóbelebancot ...
h
Most csak négy-szemközt
kiss ... és mégsem .... Bízom benn', hogy egyszercsak azt olvasom a berni hsz-ileg, hogy észveszejtően hálás a káoszért ... ahhoz, hogy valami letisztuljon, előbb frankón fel kell keverednie, de úgy isten igazából , olyan totál, tehetetlen butára .... és akkor, mikor a tele van a "t.kökünk" az egész "giga-baromsággal", valahogy elkezdjük elengedni az egészet, alább hagy a ragaszkodás, és megengedjük magunknak a békességet, csendességet, természetesen belsőleg, kint történjék, ami történik ...és akkor mi van...
... semmi ...A vanság olyan, amilyen, gondolatmentes, érzelemmentes .... mindentől mentes életérzés, jelenlét épp' abban, ami van ....
Sovány vigasz, ám erről írni, ezt kifejezni, jellemezni felesleges, menet közben elrontódik, ....
A dualitás, ellentétek világa, ugyanazon dolog két véglete az elme privilégiumában, csak az értékelhetőség miatt képvisel lényeget, kinek, kinek, akinek.
Berni, nagyon is tudom és értem azt, amin most átesel (képtelen vagyok komolyan venni) bocsikiss ... átestem hanni- ügyileg, mert a sok-sok információ a hanninál is kiverte a biztosítékot, a bona meg jött az ökölszorító dumájával
pkiss) .... Na, most felejts el mindent! Szerinted (?) az ellenállást lehetett volna-e mérni bennem?Mi a francról dumál? ( nah, most jókat kacarászik a bonka, mert végigmókázta a hannival ezt az időszakot, és szó szerint körberöhögött kiss , vigyázzá boni emlékplakettet készíttetek, meg készítem a holnapi szeánsz-anyagot
(vodka+narancs))....... kipontozott részek ......
Hogy, hogy-nem hónapok, évek múltán a hannika rádöbbent: jaaa, a bona erről beszélt mindig ... aztaleborultszivarvégét .... és képzeld berni, a bona akkor is képes volt kinevetni, a dühítő fogalmát teljes egészében kimerítve, ez már mindennek a teteje, alföldi csomolungmája ...
Summázva, egy kicsit magunkra kell maradni ahhoz, hogy beérjenek a dolgaink, az önmagunkkal kialakított "jó-viszony" elősegíti a dolgok megérését, megélését, learatását ....
Bonítka, itt és most köszönöm! Későbbiért nem vállalok felelősséget ....
kiss úgy lesz, ahogy lesz A csend.... a csend elmével igen körülményes valamilyen valami .... mihelyst teljes valóddal áhítod, ... egyszercsak megengedődik, megmutatkozik
Csak egy kérdés marad! - észreveszed-e a megszámlálhatatlan fogalomalkotásod közepette, mikor elengeded azokat ....
Berni a hanni osztja az észt, ami nékije se nem vagyon
kiss ... pontosabban fogyatkozóban van ...amíg kettősség van benned(általánosságban, mindenkiről, aki éli)...nem lehetsz egész...amíg az egót valami elkülönült "izéként" kezeled nem születhet meg a harmónia...a harmónia azt jelenti egységben vagy....ehhez viszont meg kell ismerned önmagad...ismerned azt amiből minden született...ez nem más mint a Vanság (sötétség), ami tudatára ébredt...(ha szétnézel az univerzumban a sötétség az úr..
...)...ahogy tudatára ébredt létre jött a TÉR...aztán először vala az IGE...ami nem más, mint a "gondolat"...ami így szólt legyen világosság...és lőn VILÁGOSSÁG...a kettő Egy...így tapasztalhatja csupán meg azt aki...ha leakarod győzni magadban a sötétséget...sose lehetsz boldog...mert önmagaddal szállsz harcba(szeresd ellenséged mint TE magad)...ha megérted a létezés Egységét...és mélyen belülről születik meg ez a felismerés...háládatos szívvel átöleled azt...akkor és csak is akkor születhet meg benned a harmónia...addig meg beszélhetünk az egóról...de valójában fogalmad sincs miért is akarsz megszabadulni az egótól, mi is a problémád valódi oka....ahhoz előbb meg kell ismerned az igazságot...mert az igazság az egyetlen, ami felszabadít...ami engedi látni tisztán azt aki valójában vagy...addig minden ilyen fajta információ teljesen haszontalan...ez is...mert nem benned született meg a felismerés....de ha valaki éli azt AKI...akkor az segíthet neked meglátni igazi önmagad....ez az a csend, ami ha ilyen ember közelében vagy magával ragad....légy hálás érte, és amit kaptál tőle tartsd meg magadnak...ne szajkózd másnak...mert más másként éli meg és ismeri fel önmagában az igazat...a kész válaszok nem segítenek, csak ha te magad hatolsz ezeknek a mélyére...ez az út pedig egyszemélyes...és ha találkozol olyannal aki kérdez (mert tiszteletben kell tartani a nem tudás szabadságát is)...akkor ne más szavait szajkózd csak oszd meg vele azt, ami benned VAN.....kiss
amíg kettősség van benned(általánosságban, mindenkiről, aki éli)...nem lehetsz egész...amíg az egót valami elkülönült "izéként" kezeled nem születhet meg a harmónia...a harmónia azt jelenti egységben vagy....ehhez viszont meg kell ismerned önmagad...ismerned azt amiből minden született...ez nem más mint a Vanság (sötétség), ami tudatára ébredt...(ha szétnézel az univerzumban a sötétség az úr..
Úgy érted, hogy ezeket a szavakat amiket ide leírtál a csendből, jelenlétből született?
Oké, majd, ha találkozom egy ilyen emberrel, akkor majd hálás leszek neki. Csak vicceltem.
Mindenkit tisztelek és becsülök akivel találkozom vagy akivel kapcsolatban vagyok, nem teszek különbséget. És ha a jelenben vagy, észreveheted, hogy mindenki üzen vagy tanít valamire, akár tudatosan akár nem, más szóval mindenki a tanítónk.
a szavak mögött van valami, ami sokkal fontosabb...ne csak a szavakat lásd...az egészet...mert hiába emelsz ki egy egy mondatot az már nem ugyan az...ezért szokta monka írni és jön tibya a montázsollójával
...azzal máris elveszed az üzenet lényegét....példa:Oké, majd, ha találkozom egy ilyen emberrel, akkor majd hálás leszek neki....és lehagyom belőle azt, hogy csak vicceltél...máris másként áll a menyecskén a ruha...így az a mondatom, ha találkozol egy olyan emberrel, aki éli is azt aki...(ebben az esetben Tolléra gondoltam, mert írásaidban tőle idézel)....mert a tanítása mivel benned zajlik, neked szól...enged, hogy a szavakon túlra vigyen...de hát te még ahogy kifejezed magad látszik, hogy ragaszkodsz a szavakhoz, így máris a mindenki tanít valamire és mi is tanítunk elmén keresztüli látásmódhoz nyúlsz vissza...a mondani valóm ezen túlra szólt...valójában így hangzott: az ilyen ember(megvilágosodott) segít meglátni igaz önmagad...de nem ad kész válaszokat az élethez hagyja, hogy azok benned szülessenek meg...hát ha már értelmezzük azt ami bennem született meg(jelen-létből...alássan jelentem jelen vokkiss)...tegyük, úgy hogy az értelme megmaradjon annak, ami valójában általam kifejezésre került... és ne az, amit ebből tibya látni vélt( más biztos, hogy mást olvasott ki belőle) ...ez már csak ilyen más a hemüvegünkOké, majd, ha találkozom egy ilyen emberrel, akkor majd hálás leszek neki. Csak vicceltem.
Mindenkit tisztelek és becsülök akivel találkozom vagy akivel kapcsolatban vagyok, nem teszek különbséget. És ha a jelenben vagy, észreveheted, hogy mindenki üzen vagy tanít valamire, akár tudatosan akár nem, más szóval mindenki a tanítónk.
az olyan ember aki már beért(megérett mint a gyümölcs a fán és nem elért valahová..
)...nem tanít...esze ágában sincs...Ő tudja, hogy egy veled...épp ezért nem tesz mást csak megvilágítja más nézőpontból a dolgokat...a tanító címkét sem ő teszi magára...sőt tanítványokat sem lát...csupán keresőket, akiknek csak útba igazítást ad...arról, hogy valójában hol is találhatja meg a válaszokat...ennél többet sajna ő se tehet...
a szavak mögött van valami, ami sokkal fontosabb...ne csak a szavakat lásd...az egészet...mert hiába emelsz ki egy egy mondatot az már nem ugyan az...ezért szokta monka írni és jön tibya a montázsollójával
az olyan ember aki már beért(megérett mint a gyümölcs a fán és nem elért valahová..
Drága tibya!
Igy ölöljük át egymást..ahogy Bonát,Hannikát,tibyát,Somát,és E.Tollét (akit imádok!!),és mindenkit...és Mi tudjuk miért...nem kell hozzá szó,mert ez leirhatatlan!!!:neutral:
a szavak mögött van valami, ami sokkal fontosabb...ne csak a szavakat lásd...az egészet...mert hiába emelsz ki egy egy mondatot az már nem ugyan az...ezért szokta monka írni és jön tibya a montázsollójával
kissIgen, és jön a monka, aki a hannika (vagy elke
kiss , vagy mégse ,... pusszantás téns'asszonynak) és csak a tibya montázsollóját látja dolgozni....Pedig a hemüveg megvagyon .... és akkor is ollózza, és ollózza, aztán a elvész a gyermek/újszülött/lényeg ....
Mások, más okon mást olvasnak , ... de ennyire mást ?
...én azért várok Rá...kisskiss
Igen, és jön a monka, aki a hannika (vagy elke
Pedig a hemüveg megvagyon .... és akkor is ollózza, és ollózza, aztán a elvész a gyermek/újszülött/lényeg ....
Mások, más okon mást olvasnak , ... de ennyire mást ?
..és Mind,mert úgy leszünk egészen boldogok!
"Több örömöm lesz a mennyországban és Isten szemlélésében,ha te is ott leszel,hogy megoszd velem.És minél többen leszünk együtt,annál nagyobb lesz mindannyiunk öröme.Mert a szemlélődés csak másokkal megosztva éri el a végső tökéletességét.
Mindaddig nem halljuk meg igazán Isten dicsőségének teljes ujjongását,mig meg nem osztjuk végtelen ajándékát,az egész mennyországban: szétárasztva dicsőségét.
Istent látjuk mindenki másban és felismerjük,hogy Ő mindannyiunk élete,és mindnyájan egyek vagyunk Benne." /Thomas Merton:A csend szava/
SpongyaBob:)
Kitiltott (BANned)
O
oliyboty
Vendég
Tudjátok sok mindenre rájöttem, sok minden világossá vált számomra, úgy érzem születtek felismeréseim, melyekhez Boni sok mindenben hozzájárult. Először is, rájöttem arra, hogy felesleges tanuként figyelned önmagad, a gondolataid, mert úgy sem fog sikerülni, belegabalyodsz csak úgy is és nehéz is, görcsösséget ad, majd nyomasztóvá válik és ezáltal önmagad csak pörgeted és pörgeted, hogy mit nem csinálsz jól, mi a baj és megjelenik benned egy belső feszültség, ellenállás és kezdődik az ördögi kör. Továbbá rájöttem arra is, hogy nincsen olyan, hogy jó vagy rossz, nincsen jó tulajdonság, rossz tulajdonság, csak a hozzá társított gondolatok által vetítődnek ki, és ha éppen olyan gondolat vesz birtokba, mely számodra nem kellemes hatással van rád, akkor megjelennek azok a tulajdonságaid is, melyek ezt a nem kellemes hatást erősítik benned. Valamint a gondolatok csak addig vannak életben, ameddig beléjük kapaszkodsz, s hogy egy egy gondolat megnehezíti az életed, vagy kínoz, gyötör, az önmagadnak köszönhető, mert kapaszkodsz beléjük és ragaszkodsz hozzájuk, nem vagy képes elengedni őket. Tehát igenis jól mondják azt, hogy amilyen gondolataid vannak, azok határozzák meg az életedet. Te teremted őket úgy, hogy valósággá válnak, mert figyelsz rájuk, ragaszkodsz hozzájuk. De amint nem fordítasz rájuk figyelmet, képes vagy arra, hogy elengedd, eltűnnek a semmiben. Csak észre kell venni, mikor akar birtokba venni és ahogy észrevetted, abban a pillanatban el is illannak, mert jelen vagy. Az elmét régebben támadtam, okoltam, de rájöttem, hogy az is hozzám tartozik és se nem jó, se nem rossz. Az a dolga, hogy áramoljanak benne a gondolatok, mert azok mindig vannak, csak mi magunk nagyítunk fel egy egy gondolatot, azonosulunk velük és azt hisszük, hogy azok mi vagyunk és mikor már oly annyira szoros a kötődés, az azonosulás velük, akkor megjelenik a félelem, hogy mi van, ha ők már többé nem lesznek, oly szorosan képezi az életünk részét, hogy azt vesszük természetesnek, ragaszkodunk hozzá. Rájöttem arra, hogy semmivel sem kell harcolnom, sem tulajdonsággal, sem önmagammal, sem semmivel. Teljes és egész vagyok, úgy ahogyan vagyok. Nincsen jó és nincsen rossz, a minősítést a gondolatok váltják ki, úgy értem, hogy belefolyunk a gondolatáradatba és éljük azt, mert azt gondoljuk azok mi vagyunk, és részt veszünk a játszmában, felvesszük a szerepeket…, holott mindent mi magunk tartunk életben addig, amíg rajta van a figyelmünk. Még nincsen mindenben felismerésem, de kezdek sok mindent megérteni, s melyeket fentebb megosztottam veletek, azok megtapasztalásokra épülnek, s ezekhez a tapasztalatokhoz, kellett az a mély káosz, mely 2 hete még bennem volt jelen. Most már kezd sok minden letisztulni bennem és hálásan köszönök mindent Boninak, Hanninak, Somának és a többieknek. kiss
SpongyaBob:)
Kitiltott (BANned)
Spongyabobnak nincs barátnője, nincs villája, csak egy ruhája van, és egy barátja, aki ráadásul síkhülye,
ÉS MÉGIS BOLDOG!
Miért kell minden kis apróságon kattogni?
ÉS MÉGIS BOLDOG!
Miért kell minden kis apróságon kattogni?
Hasonló témák
