Hogyan iktassuk ki az egónkat?!

evapatocs · 2013 Január 22

Félelem a teljes szabadságtól - Szatszang Moojival

[video=youtube;Fg4EvuDCNn0]http://www.youtube.com/watch?v=Fg4EvuDCNn0[/video]

Senrikton · 2013 Január 23

Nem tudom rám emlékszel-e. Még az ős-ős időkben jártam erre

Az írásod első fele nagyon ismerősen hangzik. Valami ilyesmit élek meg én is. De vajon tényleg tudod h milyen vagy valójában? Akkor gondolom szerencsés vagy, és csak azt kell választanod.

Ha valamit csinálsz a hangok elhalkulnak. Túlgondolkozni dolgokon és tudatosnak lenni nem ugyan az.
Elengedni valamit. Szerintem azt nem lehet, vagyis nem egyszerű. Ha valamit el akarsz engedned, ki kell zárnod, mással kell foglalkoznod, mert az már bele égett a fejedbe, az idegpályák megszokták.
Oke nem akarom itt elkoptatni a klaviatúrát, ezt is inkább magamnak írtam talán

. Mindenesetre sok sikert!

oliyboty · 2013 Január 23

Senrikton írta:
Nem tudom rám emlékszel-e. Még az ős-ős időkben jártam erre Az írásod első fele nagyon ismerősen hangzik. Valami ilyesmit élek meg én is. De vajon tényleg tudod h milyen vagy valójában? Akkor gondolom szerencsés vagy, és csak azt kell választanod. Ha valamit csinálsz a hangok elhalkulnak. Túlgondolkozni dolgokon és tudatosnak lenni nem ugyan az.
Elengedni valamit. Szerintem azt nem lehet, vagyis nem egyszerű. Ha valamit el akarsz engedned, ki kell zárnod, mással kell foglalkoznod, mert az már bele égett a fejedbe, az idegpályák megszokták.
Oke nem akarom itt elkoptatni a klaviatúrát, ezt is inkább magamnak írtam talán . Mindenesetre sok sikert!

Szia!

Persze, hogy emlékszem rád! kiss Régen hallottam már felőled és jó volt újra olvasni téged. 2 nappal ezelőtt Drága Somával beszélgettem és őszintén szólva, elég sokat segített a beszélgetés, mert rájöttem arra (de persze még mindig nem tudatosan), hogy minden téren csak az elmét okoltam mindenért, meg a gondolatok, amik áramoltak bennem, azért is az elme volt felelős, no meg olyan csodás mesét hittem el, mindenről, ami van, amit akartam, hogy megéljek, megtapasztaljak, vágytam rá, szerettem volna. Most meg ott állok, hogy sehol sem állok és tényleg azt tudom, hogy semmit nem tudok. Ahogy a múltkori hozzászólásomban is kifejtettem. Szerintem békét kell kötnöm a buksimmal, hiszen neki sok mindent köszönhetek, sok mindenben segít. A múltkori kifejtős vizsgám -ami nagyon nehéz volt - meglett maximális pontszámú jelessel és ezt neki köszönhetem. Szóval kicsit elvetettem a sulykot és most vissza kéne állítani az egyensúlyt valahogy. Csak még ezt nem tudom hogyan, mert van mellettem egy jó nagy adagnyi félelem, ami nem akar elbúcsúzni tőlem, no és persze lehet én se engedem őt könnyen. No meg, ami nekem még paradoxon, hogy hogy vegyek észre valamit (csend), ami már az enyém? A semmit hogyan kell észrevenni? Nem tudom hogyan kell csinálni, a semmiben is lehetnek gondolatok, vagy ott már eltűnik minden? A semmi és a csend marad egyedül? Tehát nem igazán tudom mi az a csend, hogy megtudjam, megtapasztaltam már, vagy meg fogom, vagy sem. Értitek?

tibya · 2013 Január 23

hannah22 írta:
Ezért szajkózzák a felébredettek, hogy lépjünk túl az elmén ... nem a megállítását hangoztatják, hanem hogy lássunk túl rajt', nézzünk mögé ... van élet az elmén túl is ...

Valójában ha elég éberek vagyunk, hogy idejében észrevegyük, hogy megjelent bennünk egy érzés vagy egy gondolat, már túl is léptünk az elmén. Onnantól, már szabadon dönthetünk. Mert ugye, hogy milyen gondolat jelenik meg bennünk, azt nem mi döntjük el, mert az nem tudatos, de ha tudatában vagyunk annak, ahogy az keletkezik(Tolle ezt éber "látásnak" nevezi), onnan már mi döntünk, hogy folytatjuk-e azt a bizonyos gondolatot.
Két dolog ami fontos: az éberség, hogy mindig mindent észrevegyél, és a puszta figyelem(közömbösség).
Vagyis a gondolataink illetve az érzelmeket kísérő testérzések megfigyelése által (és azok mulandó természetük által), képessé válhatunk vakon reagáló szokásaink megváltoztatására.

oliyboty · 2013 Január 23

Egyre inkább arra jövök rá, hogy amiket olvasgattam, tanulgattam, ilyen olyan kacskaringós utat bejártam spirituális és nem spirituális téren, annyi féle szemét összegyűlt bennem, hogy okés, már nagyon régóta nem foglalkozom vele, nem olvasok ilyen témájú könyveket, meg a tanítókat is figyelmen kívül hagyom és amit csak el lehet képzelni, de az a baj, hogy mindenre emlékszem, pedig milyen jó is lenne, ha amik felesleges szemetekké váltak, egy gomb nyomásra ki lehetne törölni őket, hogy ne is emlékezzél rájuk, és akkor máris tisztább lenne a kép, nem lenne ekkora káosz... Mindenki átesett már ilyen vagy ehhez hasonló dolgon, megtapasztaláson?

hannah22 · 2013 Január 24

oliyboty írta:
Egyre inkább arra jövök rá, hogy amiket olvasgattam, tanulgattam, ilyen olyan kacskaringós utat bejártam spirituális és nem spirituális téren, annyi féle szemét összegyűlt bennem, hogy okés, már nagyon régóta nem foglalkozom vele, nem olvasok ilyen témájú könyveket, meg a tanítókat is figyelmen kívül hagyom és amit csak el lehet képzelni, de az a baj, hogy mindenre emlékszem, pedig milyen jó is lenne, ha amik felesleges szemetekké váltak, egy gomb nyomásra ki lehetne törölni őket, hogy ne is emlékezzél rájuk, és akkor máris tisztább lenne a kép, nem lenne ekkora káosz... Mindenki átesett már ilyen vagy ehhez hasonló dolgon, megtapasztaláson?

Kedves Berni!
Minél kacskaringósabb, annál tutibb!!!

Egyik szemét sem különb a másiknál,.... még jól is jöhet.
A spirituális miamanó azé, akkor, ott a Berni figyelmét igencsak lekötötte, mialatt azok a dolgok, amelyekkel épp' nem sikerült foglalkozni pompásan megoldódtak maguktól.
Minden jó valamire, ha másra nem , hát kisöpörni a napi porcicákkal.
Szokták vót mondani: ne foglalkozz vele! Ez egy igencsak agyramenős duma! ... ám micsoda hasznosság van benn' !!!!
Minél többet foglalkozunk valamivel, annál jobban bonyolítjuk. Majd má' csak a bakó segíthet rajta!

Anno, a hanni igen csak nehezen értette meg, hogy míg a dolgokkal foglalatoskodik, beszél róla, meg ismét beszél róla, és még beszél róla, addig csak élteti, életben tartja azt.
Miért?

Választ, megoldást, megkönnyebbülést várva!
Ám, ez nem ígyen műkszik! Sajna .... Más kenyerén szűkös a lakoma.... :cool:

Tudod, volt egy szívemnek nagyon kedves barátném, a 40. szülinapja előtt ment el.
Ami emberileg lehetséges, azt mindent ....

Együtt jártunk mindenféle spirit-ezo-miamanókra, ám valami félrecsúszott, valahol...
A halálos ágyán, a kezét fogtam, és még akkor sem láttam Őt betegnek ... az utolsó kommunikáció egy gyenge kézszorítás volt... másnap az édesanyja telefonált, h. ne menjek be, mert nincs miért.... minden róla szóló gondolat egy csodás jobbulásról szólt ... ám ezt Ő másképp gondolta, látta.... így lett ...
Sokáig azon tűnődtem, h. nem tettem meg mindent.... Vajon, mit kellett volna még tennem, mondanom, éreztetnem, érzékeltetnem???
Ez az Ő döntése volt, tudatosan, tudattalanul, vagy úgy, ahogy ...
És feldobta az élet egyik legnagyobb leckéjét ...
Amíg magunkkal foglalkozunk, foglalatoskodunk... egyszerűen elszalasztjuk az élet adta óriási lehetőséget....

Hogy mi ez?

kiss

kiss
Semmi más,... mit feladni önmagunk! .... feladni a kis kakastojásos, mókamiki, öncélú, hóbelebancot ...

h

evapatocs · 2013 Január 24

oliyboty írta:
Egyre inkább arra jövök rá, hogy amiket olvasgattam, tanulgattam, ilyen olyan kacskaringós utat bejártam spirituális és nem spirituális téren, annyi féle szemét összegyűlt bennem, hogy okés, már nagyon régóta nem foglalkozom vele, nem olvasok ilyen témájú könyveket, meg a tanítókat is figyelmen kívül hagyom és amit csak el lehet képzelni, de az a baj, hogy mindenre emlékszem, pedig milyen jó is lenne, ha amik felesleges szemetekké váltak, egy gomb nyomásra ki lehetne törölni őket, hogy ne is emlékezzél rájuk, és akkor máris tisztább lenne a kép, nem lenne ekkora káosz... Mindenki átesett már ilyen vagy ehhez hasonló dolgon, megtapasztaláson?

Szia Berni!

Ez nekem magas.

Miért lenne szemét,ami megtanultál,vagy láttál-hallottál,ha külön tudod választani mi ebből,ami hasznositható?
Ha én annak idején nem leltem volna rá azokra a könyvekre,nem lennék itt,ezen a fórumon...a gondolkodásom olyan szűkös lenne,ahogy anno annak idején megtanitottak az iskolában,mert ugye azt szent,és sérthetetlen volt.Ma már megkérdőjelezem.

.
Számomra kinyilt a világ,el tudom különiteni a tanult anyagot - ami nem azt jelenti,hogy nem használom

,persze,amikor kell,de nem vagyok annak a rabja,hogy csak az az egyetlen igazság,ahogy azt tanitották.

Ma is elmegyek 1-1 rendezvényre,pl:Énok kulcsáról szoktak előadást tartani Bp.-en,(1x voltam),de ez engem egyáltalán nem fogott meg,mert kierőszakolni Isten jelenlétét,azáltal,hogy hivogatjuk különféle verzióban...távol áll tőlem.

Vagy, elmentem Suresh 2 napos sky workshop-jára,ami hatalmas energiával töltött fel,de úgy érzem ez csak mankó,segitség abban ahová haladni szeretnék ..az utamon.
Nem akarattal keresem a lehetőségeket,inkább érzés alapján,mondhatnám hallgatok a belső hangomra - az sosem csap be.
szeretettel:Éva

Oriana · 2013 Január 24

oliyboty írta:
Egyre inkább arra jövök rá, hogy amiket olvasgattam, tanulgattam, ilyen olyan kacskaringós utat bejártam spirituális és nem spirituális téren, annyi féle szemét összegyűlt bennem, hogy okés, már nagyon régóta nem foglalkozom vele, nem olvasok ilyen témájú könyveket, meg a tanítókat is figyelmen kívül hagyom és amit csak el lehet képzelni, de az a baj, hogy mindenre emlékszem, pedig milyen jó is lenne, ha amik felesleges szemetekké váltak, egy gomb nyomásra ki lehetne törölni őket, hogy ne is emlékezzél rájuk, és akkor máris tisztább lenne a kép, nem lenne ekkora káosz... Mindenki átesett már ilyen vagy ehhez hasonló dolgon, megtapasztaláson?

Én rengeteget olvasok, még sincs tele a fejem sok „szeméttel”. Ellenkezőleg: a könyv kikapcsol, szórakoztat, tanít, sőt választási lehetőséget kínál, stb… A spirituális útkeresés kiváló példa erre. Minden irányzat, vagy vallás ugyan azt tanítja, csak más-más módszerrel, más úton, más tanítókkal. Ha megismerkedsz velük lehetőséged nyílik a számodra megfelelőt kiválasztani.

Furrier · 2013 Január 25

evapatocs írta:
Számomra kinyilt a világ,el tudom különiteni a tanult anyagot - ami nem azt jelenti,hogy nem használom,persze,amikor kell,de nem vagyok annak a rabja,hogy csak az az egyetlen igazság,ahogy azt tanitották.

Amikor Isten szól hozzánk, akkor az emberi fogalmakból kihullik az értelem, s elenyészik a semmi tüzében,
de megnyílik a valóság, mely szavakba nem önthető, mégis emberi értelmünk részévé képes válni.

Bedzsi · 2013 Január 25

Használd a saját józan eszedet!

oliyboty írta:
Egyre inkább arra jövök rá, hogy amiket olvasgattam, tanulgattam, ilyen olyan kacskaringós utat bejártam spirituális és nem spirituális téren, annyi féle szemét összegyűlt bennem, hogy okés, már nagyon régóta nem foglalkozom vele, nem olvasok ilyen témájú könyveket, meg a tanítókat is figyelmen kívül hagyom és amit csak el lehet képzelni, de az a baj, hogy mindenre emlékszem, pedig milyen jó is lenne, ha amik felesleges szemetekké váltak, egy gomb nyomásra ki lehetne törölni őket, hogy ne is emlékezzél rájuk, és akkor máris tisztább lenne a kép, nem lenne ekkora káosz... Mindenki átesett már ilyen vagy ehhez hasonló dolgon, megtapasztaláson?

Használd a saját józan eszedet!

Mindenki még nem! Csak akik, ténylegesen elengedik akár csak egy pillanatra is a "szokásokat", korlátaikat, melyeket szándékosan mások kínáltak nekünk. Minden gyermeki/őszinte lény lépre megy! Elcsábul..
"

Az öntökéletesítés belső munka is, és külső is. Az ember nem képes tökéletesíteni önmagát az emberekkel való kapcsolat nélkül, a rá gyakorolt hatásuk nélkül se, és anélkül a hatás nélkül se, melyet ő gyakorol rájuk.

Három csábítás/kísértés gyötri az embert: a test gerjedelme, a büszkeség, és a bőségvágy. Ezektől származnak az emberek bajai. A buja vágy, a büszkeség, és a kapzsiság nélkül minden ember boldogan élne. Hogyan szabadulhatnánk meg ezektől a szörnyű bajoktól? Ezektől megszabadulni nehéz, legfőbb oka ennek, hogy a gyökere/csirája ezeknek az emberi természetünkben van.

"

Úgyhogy, ne "harcolj" magad ellen!

http://www.youtube.com/watch?v=4WAC3...&feature=share

Használd a saját józan eszedet!

oliyboty · 2013 Január 25

oliyboty írta:
Gondolkodtam azon, hogy írjak vagy ne írjak ide..., már egy ideje jól kivontam magam innen..., csak hát úgy hiányoztok, az a jó kis közösség, a sok nevetés, eszmecserék, az a sok jó, amit egymástól kaptunk, tőletek kaptam, hogy egyfajta űrt érzek, hogy rég beszéltünk már, megszakadt kicsit a kapcsolat, s most lehet, akik csak olvasgatnak minket -de nem ismerik a közös történetünket, hogyan kovácsolódtunk össze - lehet mosolyognak, nevetnek azon, hogy on-line kapcsolatban állunk egymással, van akivel még életem során egyszer sem találkoztam és mégis ilyen szoros kötődés alakult ki. Lehet szimplán csak dilisnek néznek, értetlenkedve, csodálkozva..., de hát ezt hosszú kifejteni, mi történt és hogy alakult, hogy idáig jutottunk el (akinek nem inge, csak általánosságban írok, nem magunkra venni). Szóval tudom, hogy én is eltűntem jó ideje és nem látogattam az oldalt, nem voltam aktív tag, kicsit úgy éreztem, hogy elegem lett mindenből, meg ezekből a spirit dolgos marhaságból, amik jól megtévesztik az embert, aztán mire kikupálódsz a kacskaringós ösvényből, hát kinek kevesebb, kinek több idő... Na valami ilyesmin megyek most át, vagyis nem teljesen, mert a megtévesztésen már túl jutottam, csak még nem találom az utat, amire rá kell lépnem. Hogy mondjam nektek, nem tudom volt-r már veletek ilyen, hogy azt érzitek, hogy 2 féle dolog, avagy általunk vélt igazság csapódik össze, melyek elakarják hitetni magukról, hogy valóság..., s csak mesélnek, kivetítenek, érzelmekkel, gondolatokkal dúsítják az életet, locsognak, fecsegnek, hangoskodnak, s mindenfélét csinálnak, csak azért, hogy a figyelem valami máson legyen, mint önmagadon. Nem létező problémákat generálnak, csámcsognak rajta, múltba vagy jövőbe utaztatnak, mindegy, csak ne legyél benne a jelenben..., s sokszor észre se vesszük, észre se veszem, hogy mi történik, csak azon kapom magam, hogy ezzel is és azzal is azonosultam, csak olyan nehéz különválni már, megkülönböztetni mi az, ami igaz, mi az ami nem, hogy inkább próbálok nem is foglalkozni vele, csak hogy attól még az ott marad... Szóval valami olyasmit élek meg, hogy tudom is kivagyok és azt is mi nem vagyok, de ugyanakkor olyan, mintha mégsem tudnám ki vagyok és mi vagyok... Ez olyan nagyon nehéz és bonyolult, főleg elmagyarázni, hogy értse az is, aki nem érti. Ugyanakkor, meg lehet ez is a mese részéhez tartozik, hogy elhitetem magammal tudom ki vagyok és mi nem vagyok, hogy ezzel tartom magam sakk - matt helyzetben, se előre, se hátra, csak középen hánykolódom. Érdekes is egyrészt, másrészt pedig sok energiát leszív, nem mondhatnám azt, hogy a mindennapjaim boldogsággal telnek emiatt, mert rendesen kavarog belül sok minden, az ész és a szív csap össze, melyik az igaz, kinek hihetek, melyik utat válasszam, vagy ki is vagyok valójában, hogyan legyek önmagam, mikor azt se tudom már, milyen önmagamnak lenni. Kicsit emiatt olyan kiégettnek, kiüresedettnek érzem néha magam, olyan céltalannak, mert nem tudom mi az, ami érdekel, ami boldoggá tesz, olyan semleges állapot van megint, de ugyanakkor ott van ez a "megszabadulnék" ettől az egész mindenséges csinált problémáktól, meg ami van, ami hamis, ami nem igazi. Szóval tényleg azt érzem, hogy semerre se haladok, egy helyben tipegek, kicsit erre, kicsit arra, de középen... Amit megfigyeltem az utóbbi pár napban, hétben, hogy mikor halkul bennem minden, tehát nincs olyan sok gondolat bennem és csak bambulok, vagy lazulok (mert eléggé lefáraszt ám elme téren is ez a sok mindenféle hülyeség), akkor halk a locsogás, alig van gondolat, de mihelyst észhez kapok, hogy hoppá, kezdenek a gondolatok eltűnni, csökkenni, egyből olyan mennyiségű gondolat áradat áraszt el, hogy azt se tudom hirtelen, mi a szösz történhetett, amikor még az előbb minden olyan lazább volt, nyugisabb. S olyankor ez a locsogó, fecsegő elme még erőteljesebben rákapcsol és teljesen zajossá tesz, eláraszt a sok gondolat és olyan gyorsan, hogy követni se tudom néha, csak hogy nehogy megint elkezdjek halkulni... Ez a tudatosság, vagy micsoda a kiváltója úgy érzem, mert amint tudatosul bennem mi történik, egyből kizökkenek, csak nem értem miért... Hát mindenki azt mondja, légy tudatos, tudatosítsd magadban a dolgokat, minél tudatosabb vagy, annál kevésbé lesz fecsegőbb az elméd. Hát lehet nálam ez fordítva működik, vagy nem is tudom..., csak olyan nem tudom hova helyezzem ezt az egészet, amit tényleg csak 1-2 hete figyeltem meg, tapasztaltam meg magamon. Ja és azt mondanom sem kell, hogy sikerült elképzeljek egy olyan világot, pontosabban lehinni, ami lehetővé teszi azt, hogy ott legyen az a fránya vágy, elvárás, hogy majd ha meglesz a csend, ami ugye sose lesz meg, mivel már a tiéd (ez is tök kicseszés, hogy hiába a tied, ha nem tudsz benne lenni, nem veszed észre), akkor majd ez és az változni fog..., na hát mondanom sem kell, olyan csodálatosan kapaszkodtam ebbe bele (lehet még mindig kapaszkodom bele, nehéz kicsit elengedni sajna...), hogy szépen felépítettem a vágyat, mögötte az elvárással, a céllal, hogy ezt kell "meglelni, megszerezni" és akkor hopplá egyből megoldódik minden, az egész élet, mert egyesül az Önvalóddal. Pedig tudom, hogy hiába keres valaki bármit is, az úgy sem fogja az életbe megtalálni, mert amíg keresed, addig nem találod meg. Na most mondjátok meg nekem, ha ezzel tisztában vagyok, hogy nincs technika, nincs módszer semmilyen téren, sőt ne keressél, mert akkor még jobban távolodsz, akkor mi a csudának csinálom ezt? Mert valahol vágyom a csendre, mert sok mindent építettem köré, alkottam egy szép kis világot, ha majd meglelem persze önmagamban, akkor mi lesz..., de ez csak mese... Olyan rossz, hogy ennyire egyszerű, és még se lehet kivitelezni, mert a semmittevés, hogy csak engedj el mindent, az annyira könnyű, hogy ez teszi lehetetlenné szinte. Mondanom sem kell, hogy egyfajta félelem is van bennem, bár ezt még 3 héttel ezelőtt nem mertem volna bevallani önmagamnak, csak hát rá kellett jöjjek arra, hogy félek elengedni, de ugyanakkor meg olyan jó lenne mindent elengedni, ha tudnám hogyan kéne. Úgyhogy jelenleg ott tartok, hogy sehol se tartok és azt tudom, hogy semmit sem tudok...

oliyboty írta:
Egyre inkább arra jövök rá, hogy amiket olvasgattam, tanulgattam, ilyen olyan kacskaringós utat bejártam spirituális és nem spirituális téren, annyi féle szemét összegyűlt bennem, hogy okés, már nagyon régóta nem foglalkozom vele, nem olvasok ilyen témájú könyveket, meg a tanítókat is figyelmen kívül hagyom és amit csak el lehet képzelni, de az a baj, hogy mindenre emlékszem, pedig milyen jó is lenne, ha amik felesleges szemetekké váltak, egy gomb nyomásra ki lehetne törölni őket, hogy ne is emlékezzél rájuk, és akkor máris tisztább lenne a kép, nem lenne ekkora káosz... Mindenki átesett már ilyen vagy ehhez hasonló dolgon, megtapasztaláson?

evapatocs írta:
Szia Berni!

Ez nekem magas. Miért lenne szemét,ami megtanultál,vagy láttál-hallottál,ha külön tudod választani mi ebből,ami hasznositható?
Ha én annak idején nem leltem volna rá azokra a könyvekre,nem lennék itt,ezen a fórumon...a gondolkodásom olyan szűkös lenne,ahogy anno annak idején megtanitottak az iskolában,mert ugye azt szent,és sérthetetlen volt.Ma már megkérdőjelezem..
Számomra kinyilt a világ,el tudom különiteni a tanult anyagot - ami nem azt jelenti,hogy nem használom,persze,amikor kell,de nem vagyok annak a rabja,hogy csak az az egyetlen igazság,ahogy azt tanitották.

Ma is elmegyek 1-1 rendezvényre,pl:Énok kulcsáról szoktak előadást tartani Bp.-en,(1x voltam),de ez engem egyáltalán nem fogott meg,mert kierőszakolni Isten jelenlétét,azáltal,hogy hivogatjuk különféle verzióban...távol áll tőlem. Vagy, elmentem Suresh 2 napos sky workshop-jára,ami hatalmas energiával töltött fel,de úgy érzem ez csak mankó,segitség abban ahová haladni szeretnék ..az utamon.
Nem akarattal keresem a lehetőségeket,inkább érzés alapján,mondhatnám hallgatok a belső hangomra - az sosem csap be.
szeretettel:Éva

Drága Évi és a többiek! kiss

A fentebbi leghosszabb hozzászólásomból eredő dolgok a problémák, amiket ott leírtam... Ezek eredményezik azt, ahol állok most jelenleg és semerre se tartok. Az akaratot hogy a csudába lehet elengedni, vagy az alázatosság, hogy legyen jelen az életemben, hogy a szív által legyek alázatos ne egy felvett szerep legyen?

evapatocs · 2013 Január 25

oliyboty írta:
Az akaratot hogy a csudába lehet elengedni, vagy az alázatosság, hogy legyen jelen az életemben, hogy a szív által legyek alázatos ne egy felvett szerep legyen?

Ez egy nagyon jó kérdés!!kiss Jó lenne tutira tudni a választ!
Számomra az a legfőbb érv,hogy őszinte legyek először saját magamhoz,aztán a többi ebből már adódik is...úgy gondolom.

-Egy példa,csak a hitelesség kedvéért

:van egy topic,ahová szivesen jártam,de hiányolok ott 1-2 embert,és amikor utána érdeklődtem,hogy hová lettek,válasz nélkül hagytak,vagy kaptam 1 diplomatikus választ,olyan szelleműt,mintha az ashram-ba lennék...Hol itt az őszinteség??
Én őszintén érdeklődtem,de viszont már nem tanusitották velem szemben - de ez legyen az Ő problémájuk.

Mit tehetek? Nem veszek fel több szerepet...

Bonaona · 2013 Január 25

oliyboty írta:
Drága Évi és a többiek! kiss

A fentebbi leghosszabb hozzászólásomból eredő dolgok a problémák, amiket ott leírtam... Ezek eredményezik azt, ahol állok most jelenleg és semerre se tartok. Az akaratot hogy a csudába lehet elengedni, vagy az alázatosság, hogy legyen jelen az életemben, hogy a szív által legyek alázatos ne egy felvett szerep legyen?

Szióka!

a kérdés az...Ki az aki mindezt gondolja...ki az aki elakarja engedni az akaratot...és ki az aki azt hiszi, halad vala merre....és valami mássá kell váljon, mint ami...kiss...csak légy önmagad...és hagyd ott ahol történt...aztán megint légy önmagad...azt engedd el, aki mindezt elemezni próbálja....csak hagyd a dolgokat ott ahol vannak....éld meg és lépj tovább...

evapatocs · 2013 Január 25

Bonaona írta:
..azt engedd el, aki mindezt elemezni próbálja....csak hagyd a dolgokat ott ahol vannak....éld meg és lépj tovább...:wink:

Drága Bona!kiss

Pontosan ezt a "legnehezebb":smile:...de magam részéről ezt észbe tartom:razz:,főleg mikor túlzásba vittem a "rágódást".:smile: De miért ragaszkodik az elme,miért szeret szavakba kapaszkodni,vagy visszaigazolást várni...? Tudom, ezáltal tartja életben magát,pedig a francnak sem hiányzik...:razz:

TmintTibi · 2013 Január 25

Bonaona írta:
Szióka!

a kérdés az...Ki az aki mindezt gondolja...ki az aki elakarja engedni az akaratot...és ki az aki azt hiszi, halad vala merre....és valami mássá kell váljon, mint ami...kiss...csak légy önmagad...és hagyd ott ahol történt...aztán megint légy önmagad...azt engedd el, aki mindezt elemezni próbálja....csak hagyd a dolgokat ott ahol vannak....éld meg és lépj tovább...

Hát igen...mert különben csak egy szerepjáték lenne minden amiről azt gondolja az ember,hogy oda kell érnie valahova...mert minden "mászkálás" nélkül ott van az emberfia

ahol kell és az aki...nem kell keresgélnie senkit...pláne önmagát nem...há helyén van itt minden... 3 ponttal "Bonásan"

Besenyő Pista bácsisan mondva: Há miiiiinek? Mikor én vagyok én

az én meg a helyén van...há hova "mennyek" akkor?...

Mit keressek magamon kívül? Pláne kívül... mikor teljes "egészben" ott vagyok belül...mindig is ott voltam

Há nem megyek én a Dunának... menjen a Shcirilla

Mit engedjek el...? Max csak a mesémet tudom

Az meg ittendék vala

Kézcsók Bona :..:

TmintTibi · 2013 Január 27

Há mi van itt?

Mindenki ennyire "kivilágosodott"... vagy +világosodott://:hogy kiiktatta magát,nem csak az "zegóját" hanem a megnyilvánulásait is kiiktatta he!!!:222:Vagy csak kiiktatta magát:222:aztándék KO van :555:és átment a topic a "Hétvégi csendélet" című rehabilitációs műsorba

na ez ám a teljes mértékű csend.... vagy mégsem...? Megyek és csendbe leszek én is...lehalkítom magam

de csak úgy simán ám

módszer vagy egyéb gyakorlat nélkül

Meghallgatom a lélegzetet

TmintTibi · 2013 Január 27

oliyboty írta:
Drága Évi és a többiek! kiss

A fentebbi leghosszabb hozzászólásomból eredő dolgok a problémák, amiket ott leírtam... Ezek eredményezik azt, ahol állok most jelenleg és semerre se tartok. Az akaratot hogy a csudába lehet elengedni, vagy az alázatosság, hogy legyen jelen az életemben, hogy a szív által legyek alázatos ne egy felvett szerep legyen?

Minek is tartanál valahova...amikor ott vagy mindig is ott voltál(+ ott is leszel)

,csak elképzelted,hogy tartanod kell valahova,végülis az emberi éneddel mit is tudnál megtanítani a Belső "nagyfőnöknek?

Gondolod szüksége van emberi szintű infókra?

Gyakorlatokra? Mint a náóótába ...Az légy aki vagy és érezd jól magad...

ennél jobbat nem is adhatsz magadnak...ha ezt tudatosítod magadban oda is érsz,hogy nem akarsz menni máshova...gondolja valaki hogy ennél több kell? Nyak kitekerő módszerek... meg tűz légzés + stb...?

evapatocs · 2013 Január 28

TmintTibi írta:
Megyek és csendbe leszek én is...lehalkítom magam de csak úgy simán ám módszer vagy egyéb gyakorlat nélkül Meghallgatom a lélegzetet

Ez is egy módszer

,de nem rossz...és önmagunkba vezet...

TmintTibi · 2013 Január 28

evapatocs írta:
Ez is egy módszer ,de nem rossz...és önmagunkba vezet...

Hát...ezt próbálja meg valaki "kihagyni"...

ezen kívül mindent el lehet hagyni...

sőt...ezzel ellehet hagyni mindent mi lényegtelen.

most · 2013 Január 28

TmintTibi írta:
Há mi van itt? Mindenki ennyire "kivilágosodott"... vagy +világosodott://:hogy kiiktatta magát,nem csak az "zegóját" hanem a megnyilvánulásait is kiiktatta he!!!:222:Vagy csak kiiktatta magát:222:aztándék KO van :555:és átment a topic a "Hétvégi csendélet" című rehabilitációs műsorba na ez ám a teljes mértékű csend.... vagy mégsem...? Megyek és csendbe leszek én is...lehalkítom magam de csak úgy simán ám módszer vagy egyéb gyakorlat nélkül Meghallgatom a lélegzetet

hm pl énis eltüntem ... jól látod.. miden fórumnak vannak hangadói akik megszabják a társalgás mikéntjét- illemét s igy az olyanná válik mint ők
( a többit leugatják)
elke is megfogalmazta... pontosan.. mert érzi vmi nem stimmel
én is szóltam korábban h nagyobb hangsúlyt kell pl fektessünk az egyenlő komunikációra ..
különben csak gittetrágunk s végül megszünik a társalgás... másként... a fórum oka fogyott lesz..

kis háttér sztem ...a budhista módszerek az egyénfelelőségét hangsúlyozzák és a személyes megvilágosodást ..
a megvilágosodott embereknek ugymond nincs többé szükségük ...? a másikra...
minden jól va núgy ahogyan van .. s majd te is megtérsz önmagadhoz a saját idődben...
s mindenben önmagukat látva ... ahhoz senki nem tud hozzá tenni semmit
teljesen természetes folyománya az ügynek a csend.. minen más fodrot vetne "tiszta" tavukra ...

megvilágosodot budhista vagy hazamegy a falujába( odadja magát az övéinek)... vagy mesterré válik ( s őrzi a tavát )

a nyugati kultúra ellenben mindig a közösségek ...(mint.. az egész több a részeknél )nehezebb tán lasabb utát választotta..
(amúgy ugyanoda tart)
itt a szocializáció s a közelség miatt is az együtt fejlődést és a közös szinteket részesítjük-tenénk előnyben...

-ez sok embernek okoz gondot! s a technika elsajátításának egyéni lehetősége miatt ..budhistaként próbálnak élni
s a problémát másik emberben látja ... amit az nem oldott meg .... ha kérdez vagy szól és nem tiszta tó ként csendben van
igy kommunkiációt a konfrontációval együtt minimumra csökkenti.. az én dologom ... a te dolgod ...eszközével
bár az agykontroll is közös tudatról beszél ...számukra tavuk csendje fontosabbá vált mint a folyamatos fejődés
s az h odaadják magukat...a másiknak
( hozzátenném még kivűlröl is ez kapják.. hiszen h a társadalom egyes gazdasági érdekek miatt forgácsolódik,
s mind inkább egyénnek s nem közösségek csoportjaivá válik... amit önszervezödéssel próbálunk korrigálni )
kicsit átestünk a ló túl oldalára

úgygondolom egyéniségünk szokszínűsége nem a saját kincsünk- söt csapdánk, de igen is mások érdeme és haszna kell legyen
ahogyan szellemi alkotásaink- termékeink is az emberi közösségben válik csak értékké, s mint ilyen nem saját, hanem közös tulajdonunk'

nem én mondom meg a tutit ,de szerettem volna megbeszélni...(mivel én is csak sejtem ) de ha ti is így látjátok...
aszem mégis nyitok egy topicot a Gordon módszerröl a fórumért s tudatos komunikáció "megmentéséért"

Hogyan iktassuk ki az egónkat?!

Állandó Tag

Állandó Tag

oliyboty

Vendég

Állandó Tag

oliyboty

Vendég

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

oliyboty

Vendég

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Kormányos

Kormányos

Kormányos

Állandó Tag

Kormányos

Állandó Tag

Hasonló témák