csocsike írta:
Nekem voltak magyar lakoim de mind kirugdostam oket. Nem fizettek , csak a baj volt veluk. Nalunk egy kethaloszobas 800$ Es en dontom el ki koltozik. Tehat ha kell tudok lakast adni. Nem olyan rosz, en is itt lakom, de mindenki olyan almokkal erkezik amit enyiert nem tudnak kielegiteni :shock:
Ezt az "európai igényeket" nem értem.
Ami Magyarországon marad - a panel és hasonlók - az jobb??
Egyébként értem, mit akarsz a magyarokról mondani. Épp eszembe jutott, hogy az elmúlt 3 év alatt férjen kívül 3 magyar bukkant fel a cégnél.
Kettő három hónapra jött, kisegítőnek.
Egyik úgy ment el, hogy utolsó éjjel részegen összetörte a szállodai szoba berendezését (amit a cég fizetett neki), a társa a céges autót törte össze, és nem jelentette - pedig olyan a biztosítás, hogy egy fillérébe se került volna - csak az aláírásába, amit Mo-ról nehezebb beszerezni.
A harmadik tartósabban jött, de nem kötött eü biztosítást (több, mint heti 1000 dolcsi fizuból havi 150 dollárért már nagyon jó biztosítást kapott volna!), ennek ellenére síelt, és combnyaktörést szenvedett.
Ő úgy ment el, hogy a kolléga szerint, akit kontaknak megadott a kórházban, itthagyott egy harmincezer dolláros számlát - és most őt abajgatják miatta. Még jó, hogy kezességet nem vállalt!
Ráadásul az illetőt engedték túlórázni és ki is fizeték neki - ami itt nem szokás - hogy ki bírja fizetni a számlát.
Mondtam a férjemnek, még jó, hogy ő volt az első magyar a cégnél, és nem a többiek alapján ítéltettek itt meg a magyarok.
Persze mi azért jöttünk el, mert ezt a nagyon magyar mentalitást nem bírtuk. Otthon. Itt se.
Férj nemzetközi részlegen van, a világ sok országából vannak itt emberek. Se egyiptomi, se török, se orosz, se cseh, se lengyel... senki SENKI nem hagyott maga után rossz szájízt még itt - csak az a három magyar. És akkor arról ne is beszéljek, hogy a külföldről bedolgozók közül a koordinátornak a magyarokkal van messze a legtöbb baja. A Mo-n élő magyarokkal. :cry:
Na, büszkék legyünk, hogy mi is azok vagyunk? :12:
Tévedés ne legyen, én büszke vagyok a magyarságomra. Különben miért szomorítana el mélységesen, hogy milyen megítélést hagynak itt maguk után azok az emberek. Olyanokban, akiknek ez az egyetlen élményük magyart ismerni.