Életünk találkozások sorozata; ezek formálják, alakítják az embert. Az ember azért képes én-ként megérezni magát, mert találkozik másokkal, és ez a nem én-nel való találkozás ébreszti fel benne a vagyok érzését. Martin Buber Én és Te című könyvében írja: az ember a Te által lesz Énné. Ez az Én-tudat tesz minket emberré. László András szerint minden más – fel nem ismert önmagam! (Amit másnak hiszek, az is én vagyok.) A találkozás folyamata az Ő-től a Te-n át jut el az egyesülésig, az Én-ig. Eszerint minden találkozás önmagammal való találkozás, Istennek egy kis részecskéjével való találkozás. Akkor visz előre egy találkozás, ha felfedezzük a másikban a pillanatnyi állapota mögötti lényeget, a másik isteni mivoltát. A találkozás négy fázisa az előkészület (figyelmes, tudatos fizikai ismerkedés a másik külső lényével), a felajánlás (kölcsönös megnyílás, ismerkedés a másik belső lényével), az átváltozás (a karmikus kapcsolat felismerése: miért is találkoztunk?) és az eggyéválás (tudatos, tiszta egység). Minden találkozás üzenet, lehetőség a továbbfejlődésre, ha képesek vagyunk a másikat előítéletmentesen elfogadni, és csak akkor mondjuk el neki saját véleményünket, ha az építőleg hat rá is. A nagy kérdés az, hogyan vagyok képes úgy eggyé válni másokkal, hogy közben megtartom saját én-tudatomat is. Ez csak a kozmikus szeretet által lehetséges. Sokan félünk a találkozásoktól, hiszen meg kell nyitnunk magunkat a másik előtt. Ennek kockázatát felvállalva viszont új fejlődési lehetőséghez jutunk.
forrás:http://w3.sopron.hu/borostyan/2003januar/varadi.html