Idézetek

Lábnyomok

Álmomban mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Ö mindig ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomait!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?"

kiss Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
"Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak."

A félelemről

„A legnagyobb félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk.
A legnagyobb félelmünk az, hogy túlon-túl erősek vagyunk.
A fényességünk, nem pedig a sötétségünk az,
ami leginkább megrémít minket.
Azt kérdezzük magunktól, hogy ki vagyok,
aki briliáns, isteni, tehetséges, nagyszerű?
Valójában ki az, aki nem te vagy?
Isten gyermeke vagy.
Ha lekicsinyled magad,
az nem szolgálja a világot.
A megvilágosodásnak semmi köze ahhoz,
ha lekicsinyíted magad, csak azért,
hogy mások ne érezzék kényelmetlenül magukat körülötted.
Mindannyiunknak ragyognia kellene,
úgy ahogy a gyermekek teszik.
Azért születtünk meg, hogy kinyilvánítsuk Isten dicsőségét,
amely bennünk van.
Nemcsak néhányunkban, mindannyiunkban.
És ahogy hagyjuk saját fényünket felragyogni,
akaratlanul is hozzájárulunk ahhoz,
hogy mások is ezt tegyék.
Ahogy megszabadulunk saját félelmeinktől,
a jelenlétünk önkéntelenül felszabadítja a többieket.”

Sík Sándor: Ketten a Mesterrel

Fehér fényben, fehér ruhában,
Egy férfi jár előttem egyre.
Vezet, vezet, kezem kezében,
Föl a magányos, nagy hegyekre.
Az emberarcok ködbe vesztek,
Ketten vagyunk a hegyeken.
Kézen fogva vezet a Mester,
S én követem.

Megláboltam a pusztaságot,
Homokviharos, síró tengert.
Szürke porát szívembe szórta,
Szörnyű magánya majd hogy elnyelt.
De tikkadt lelkem felüdítve
A Mester arca járt velem.
Kezem meleg kezébe fogta,
S én követem.

Lehevertem illatos fűre
Oázisok mézes szélében,
Elálmodoztam rózsás felhőn,
Távol dalon, zsongó levélen.
De kezét homlokomra tette
S megnyitja álmodó szemem,
Előre mutatott a Mester,
S én követem.

Elértem a hegyek tövébe
S indultam fölfelé nyomában.
Dideregten a szirti szélben,
A szikla megvérezte lábam.
Ha megálltam, szembe nézett
És rám mosolygott csendesen.
S belém szállott a Mester lelke.
S követem.

Mikor az első csúcsra értem,
Verejtékes nap estelén,
Megkísértett a nagy Kísértő,
S egy világot tárt elém.
De a Mester szemembe nézett,
Szomorú szemmel, könnyesen,
S rajta kívül nem láttam semmit.
És követem.

Járok magányos hegytetőkön,
A magasságos szirhazában.
S egy férfi jár előttem egyre,
Fehér fényben, fehér ruhában.
Léptünk alatt meleg virágok
Serkednek a vad köveken.
Kézen fogva vezet a Mester,
S én követem.

Kónya Mária: Fénysugaras igaz úton

Egy magyarországi, ma is élő, Vas megyei költőnő egyik versét osztom meg veletek. Eddig öt verseskötete jelent meg, többezer példányban keltek el magánkiadásban versei.


Fénysugaras igaz úton

Keresd az igaz utat porszemnyi ember,
bár folyvást szűkülnek ott a terek.
A szorosoknak elért lépcsőfokán
mint lámpák, úgy égnek a fényjelek.

A hamis útvonal szertelenül tágas,
egy ideig fut rajta a szekér,
de fájdalmas a lélek zuhanása,
ha mélyponton a szakadékba ér.

Te légy lámpása az elesettnek,
aki sötétben keresi a fényt,
hitedből fakadó életerővel
csüggedt szívben gyújtsd fel a reményt.

Külső káprázat a kincs, boldogság,
Minden a vég-kútjába merül,
ha érző szíved jóságkinccsel telve,
igaz úton nem vagy egyedül.

Mint mélyen ülő csend az őszi tájon,
oly megható a lélek békéje.
Emelt szinten tükrözi lényedet
a jótettek magas mércéje.

Igaz útnak kinyílik a titka,
őszinte szív ott a biztos tét.
Az igazság fényjele hatja át
emberséged tiszta jellemét.

Sziasztok!

Én még új vagyok itt a fórumon. Eddig csak olvasgattam az üzeneteket, és most eldöntöttem, én is csatlakzom.

Szeretem, és gyűjtöm az idézeteket, rövid, érdekes mondásokat, így azt hiszem ez lesz az egyik kedvenc témám továbbra is.

Egy egyszerű,de szerintem elgondolkodtató idézettel szeretnék indítani:

"Nincs semmi, a világon, ami annyira meggazdagítaná az ember életét, mint éppen a másik emberért való felelősségének szeretettel való vállalása." (a szerző számomra anonimusz..)

A szeretet csodát művel minden nap:
Elgyengíti az erőst és erőssé teszi a gyengét;
Bolondot csinál a bölcsből és bölcset a bolondból;
Kegyeli a szenvedélyt; és feledi az értelmet -
egyszóval mindent a feje tetejére állít.
(Marguerite de Valois)

A szép rögtön kell.

Az igazra alszunk egyet.

Lelkünknek elég a kép.

A testnek keret is kell.

Márai Sándor

Tóth Árpád

Bús, délelőtti vers

"Új szívünk nőjön, égi,
Szelíd szív, ne a régi,
Ne tudjon kínt meg lázat,
Ne érje több gyalázat.

Dühöt, bosszút ne értsen,
Ne gyűlöljön, ne sértsen,
Szeressen, csak szeressen,
Forrón, ezerszeresen."

"Érzések szívbeszorulva,
emlékek hevernek szerteszórva
Össze már nem szedhetem,
emlék vagyok én is, sosem volt szerelem."


(Szécsi Magda)

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="98%" align=center><TBODY><TR><TD class=idezet style="PADDING-BOTTOM: 6px" align=middle colSpan=3>Soha ne vitatkozz idiótákkal! Lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal. </TD></TR><TR><TD align=left> </TD><TD class=idezet align=middle>Allen, Woody</TD></TR></TBODY></TABLE>

<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o> </o>
„Nem tisztelem a szenteket, mert remetének álltak, vagy egy kolostorba menekültek.<o></o>
egy kupleráj közepén tessék szentnek lenni.”<o></o>
<o> </o>
( Gandol )<o></o>

sziasztok nagyon jok az idézetek

„Életünk olyan, amilyenné gondolataink teszik."(Marcus Aurelius)

„Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz."(Rousseau) ://:

„Az optimista egyáltalán nem az, aki soha nem szenvedett, hanem az, aki átélte és legyőzte a kétségbeesést."

„A legjobb módszer önmagunk felvidítására, ha felvidítunk valaki mást."(Mark Twain)

„Az ember korlátlan lehetőségei elé a legtöbb akadályt önmaga állítja."

„Elárulom a titkot, ami segített nekem, hogy célba érjek: az én erőm egyes egyedül a makacs kitartásomban van." (Louis Pasteur)

"A mosoly olyan fény, mely az arc ablakán mutatkozik, hogy a szív otthon van."

"A boldogságunk vagy a boldogtalanságunk attól függ, ahogyan az eseményket fogadjuk, és nem az események természetétől." A. de Mello

"A boldogság az egyetlen kincs. A hely, ahol boldogok lehetünk - itt van.
Az idö, amikor boldogok lehetünk - most van.
A mód, ahogy boldogok lehetünk - ha másokat azzá teszünk." (Robert G. Ingersole)kiss

"A szél lobogtatta a templomi zászlót.
Két szerzetes arról vitatkozott, vajon a zászló mozog-e vagy a szél.
Csűrték-csavarták a szót, de egyikük sem tudta meggyőzni a másikát.
Egyszer csak megszólalt mellettük a hatodik pátriárka:
- Nem a szél és nem a zászló az, ami mozog. Hanem a tiszteletre méltó elmétek."
(Zen bölcsesség)

" A meditáció megszüli a célt, ami az emberben szunnyad. Akár napi tízpercnyi, elmét tisztító meditációval is többet érhetsz el, mint bármilyen könyv, vagy előadás segítségével."
/Doreen Virtue , Istennők és angyalok /