Irodalom gyöngyszemei -versek,idézetek,tanmesék

,Csak akkor van szükséged hatalomra, amikor valami ártalmasat akarsz tenni, minden más esetben a szeretet elég, hogy elérd a céljaidat."
/Charlie Chaplin/

ÉS MOST?" - buddhista tanmese
Buddha egy fa alatt ült, és a tanítványainak magyarázott. Odament hozzá egy férfi, és beleköpött az arcába. Buddha megtörölte az arcát, és visszakérdezett:
– És most? Akarsz még mondani valamit?
A férfi kissé összezavarodott, mert nem számított arra, hogy ha valakinek az arcába köpnek, az képes megkérdezni: „És most?” Ez még egyszer sem történt meg vele.

Ha megsértett valakit, az feldühödött, és visszavágott. Vagy ha gyáva volt és puhány, akkor mosolygott, és megpróbált a kedvében járni.
De Buddha egyikhez sem hasonlított; nem volt dühös, egyáltalán nem sértődött meg, és gyáva sem volt.
Csak tárgyilagosan megkérdezte: „És most?” És más nem történt.
Buddha tanítványai viszont nagy haragra gerjedtek, nem gondolkodtak, hanem reagáltak.

Legközelebbi tanítványa, Ánanda így szólt:
– Ez túl sok, ezt nem tűrhetjük el. Te csak tartsd magad a tanításaidhoz, mi meg majd megmutatjuk ennek az embernek, hogy ilyet nem tehet!
Meg kell büntetnünk érte! Máskülönben mindenki elkezd majd ehhez hasonló dolgokat cselekedni.

Buddha ezt felelte:
– Hallgass! Ő nem okozott nekem fájdalmat, de te igen. Ő új ember, idegen. Bizonyára hallott felőlem valamit, hogy „ez a férfi vallástalan, veszélyes ember, aki letérít másokat a helyes útról, egy forradalmár, egy erkölcstelen gazember”, és ezek alapján alkotott rólam képet.
Nem engem köpött le, hanem a saját elképzelését, azt a képet, amelyet rólam alkotott – hiszen nem ismer engem, akkor hát hogyan köphetett volna le engem?
– Ha mélyebben belegondolsz – mondta Buddha –, a saját elméjét köpte le.

Én nem vagyok része, és látom, hogy ez a szegény férfi bizonyára valami mást is akar mondani, mert ez is a közlés egyik módja – a köpés is egy eszköz arra, hogy elmondjunk valamit.
Vannak pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy a nyelv alkalmatlan – a mély szerelem, az erős harag, a gyűlölet, az imádság idején. Vannak olyan intenzív pillanatok, amikor a beszéd kevés. Ilyenkor tennünk kell valamit.

Amikor nagyon szerelmesek vagyunk, és megcsókoljuk vagy megöleljük a kedvesünket, mit teszünk? Elmondunk valamit.
Amikor haragszunk, rettenetesen haragszunk, és megütjük vagy leköpjük a haragosunkat, azzal is mondunk valamit.
Én megértem ezt az embert. Bizonyára valami mást is akar mondani, ezért kérdeztem meg tőle: „És most?”
A férfi még inkább összezavarodott.
Buddha pedig azt mondta a tanítványainak:
– Ti nagyobb fájdalmat okoztatok, mert ti ismertek engem, évek óta velem éltek, és még mindig visszatámadtok.
A férfi meglepetten, összezavarodva tért haza. Egész éjjel nem tudott aludni.

Ha valaki találkozik egy buddhával, rendkívül nehéz, lehetetlen ugyanúgy álomba merülnie, mint előző éjszaka. Szüntelenül ott kavarog a fejében az élmény. Nem tudta megmagyarázni magának, mi történt. Egész testében remegett, és verítékezett.

Még sohasem találkozott ilyen emberrel; Buddha darabjaira törte egész elméjét, minden megrögzött szokását, egész múltját. Másnap reggel újra odament.

Buddha lábaihoz vetette magát, aki újra megkérdezte:
– És most? Hiszen ez is egy módja annak, hogy elmondjunk valamit, amit szavakkal nem lehet kifejezni. Amikor idejössz, és megérinted a lábamat, azzal olyasmit mondasz, amit szokványos eszközökkel nem lehet elmondani, amihez minden szó kevés; nem fér el bennük.
Aztán így folytatta:
– Nézd, Ánanda, ez a férfi megint itt van, és mond valamit. Olyan ember, akiben mély érzelmek dúlnak.
A férfi felnézett Buddhára, és azt mondta: – Bocsáss meg azért, amit tegnap tettem!
Buddha így felelt:
– Bocsássak meg? De már nem vagyok ugyanaz az ember, akivel tegnap azt tetted.

A Gangesz szüntelenül áramlik; soha nem marad ugyanaz a Gangesz. Minden ember egy folyó.

Az az ember, akit leköptél, már nincs itt; én csak hasonlítok rá, de nem vagyok ugyanaz, sok minden történt ebben a huszonnégy órában!
A folyó nagyon sokat haladt előre. Ezért nem tudok neked megbocsátani, mert nincs bennem semmi neheztelés irántad. És te is más vagy.

Látom rajtad, hogy már nem vagy ugyanaz az ember, aki tegnap idejött, mert az a férfi dühös volt – milyen dühös volt!
Ő köpött, te pedig meghajolsz előttem, megérinted a lábamat; hogyan lehetnél ugyanaz az ember?
Nem vagy ugyanaz, ezért felejtsük is el a dolgot. Az a két ember, aki köpött, és akit leköptek, már nincs többé. Gyere közelebb!
Beszélgessünk valami másról!

Néha…

Néha légy gyereklány…
Néha Nő… Asszony, és Anya…
Néha légy hófehér angyal,
Néha légy az ördög maga…

Néha légy egyedül,
A magány keservében,
Néha lángolj és hamvadj el,
A szerelem tüzében…

Néha légy bűnös,
Világos érvekkel…
Néha légy ártatlan,
Színtiszta lélekkel.

Néha légy kislány…
Ábrándos szemekkel…
De néha légy kőkemény…
Semmi érzelemmel…

Néha légy tűzforró…
Néha jéggé fagyott…
Néha légy hithű keresztény,
És néha hite hagyott…

Néha légy erős…
Néha pedig gyenge...
De engedd, hogy a félelem,
A kezed elengedje…

Néha légy szomorú,
És néha nagyon boldog…
Néha értsd és érezd,
Ahogy változnak a dolgok

Néha csak úgy élj...

De ne légy játék baba!

Néha csak légy
Önmagad…

Nő… Asszony… És anya…

MS 2016 (reprise)

"Miként a rozsda a vasat, az irigyeket is úgy emészti el saját jellemük."
(Antiszthenész)

"Ilyen az élet!
Kis kavicsokkal dobál meg minket - figyelmeztetésképpen.
Ha ezeket a kis kavicsokat nem vesszük észre, akkor egy téglával dob meg. Ha a téglát sem vesszük észre, akkor szétzúz egy kősziklával.

Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor láthatjuk, hogy hol nem vettük észre a figyelmeztető jeleket.
És akkor még van képünk azt mondani: -Miért pont én?"

"Amint társaid jó és rossz tulajdonságaival foglalkozol, rést nyitsz a szíveden, amin belép a gonoszság.
Mások vizsgálata, bírálata és a velük való versengés gyöngévé tesz, majd legyőz téged."
(Uesiba Morihei)

"Aki nem tud hinni, az vár. Aki hisz valamiben, az indul."
(Tatiosz)

Aranyosi Ervin: Húsvéti üzenet

A szeretet megvéd,
oltalmaz, vigasztal,
a szeretet etet,
– vendégváró asztal.

Mert lelkünk hatalmas,
– bárki beleférhet –
jó szívével adhat,
bizakodva kérhet.

Tárd ki hát a szíved,
higgy a szeretetben,
így szépül a világ,
így élhetünk szebben.

A szeretet burok,
minden rossztól megvéd,
ha szívből szeretnél,
Te is jobban tennéd!

A szeretet örök,
a szeretet áldott,
szeressük hát szebbé
az egész világot!

REMÉNYIK SÁNDOR - Vissza

Én nem tudom: hova.
Én nem tudom: mire.
Én nem tudom, hogy ki után.
Csak vágyom, vágyom - -
Talán egykor élt életem,
Talán sosem élt életem után.
Vágyom, vágyom -
És nem tudom, e vágy
Előre néz, vagy vissza:
A reménység, vagy az emlékezet
Felbuzgó talajvizét issza.
Vágyom, vágyom - -
Én azt hiszem, hogy vissza.
Így vágyhatik a kinyílt és csalódott
Virág bimbókorába -
Így vágyhatik a meglett és megrendült
Férfi gyermekkorába -
Így a kipattant rügy a fába vissza -
Így a fa gyökerébe -
Így nemzet a talán valaha volt,
Talán sosem volt ősi dicsőségbe -
Így vissza, vissza
Egyetlenegy nagy fehér békességbe
Az össze-vissza tarka sokaság -
Istenbe vissza,
Vissza, vissza
A teremtett és megromlott világ.

"Mindig lehet találni valakiben olyasmit, amivel felülmúlhat minket.
Az ilyen tulajdonságok keresése másokban hozzásegít minket ahhoz, hogy legyűrjük önteltségünket, arroganciánkat."
(Tendzin Gyaco, dalai láma)