Érted is azt, amire válaszoltál, vagy csak beindult a pavlovi reflex?
Isten és más mesék - 2013
- Téma inditó Frank-FHI
- Kezdés dátuma
Mondd, nem unod még a butaságok terjesztését?
Mondjuk ahhoz tudni kellene például azt, hogy mi a különbség az "öntudat elvesztése" és a módosult tudatállapot között.
Aztán: tudod, milyen egy epileptikus roham? Nem kívánom, hogy ki kelljen próbálnod... de "rózsafüzérre, imamalomra való koncentrálás" nem a tipikus odavezető út...
Kedves yeti!
Valójában,akinek van egója,az nem tud feltétel nélkül szeretni,mindig valamihez köti,valamiért teszi,tehát cserébe elvár valamit - ez nem önzetlen szeretet.A szerelem is csak addig a pontig az,mig nem jelenik meg az elme...mert az kalkulál...és máris oda a varázs...
Az állatok ösztön lények,tehát a bennük lévő kódok alapján cselekszenek -nincs ego.
Náluk az evés falás,a párosodás ösztönösségen alapul,semmi cicoma...a védekezés,és támadás szintén- de ezt nem kell ecsetelnem,ezt te is tudod.
És természetesen a szeretet is feltétel nélküli!
Kedves Kati (1958)!
Valahogy a sorsom úgy hozta, hogy csak emberekkel, emberek cselekvései következményeivel találkoztam (a természet konzekvens történéseit leszámítva). Én alapjában hiszek az emberekben. Sok ember visszaigazolta ezt a hitet, s nem csalódtam bennük. Más emberekben csalódnom kellett. Lehet szerencsétlen véletlen is, de akikben csalódnom kellett, azok jellemzően nagyon gyakran hivatkoztak istenre. Mintha csak egy alibi lenne részükre a hitük. Ők személy szerint nem tehetnek róla, isten akarta így! Én örülök, hogy ezt a "csodát" magamon nem tapasztaltam meg. De a legvallásosabb államhatalom sem fogadja el az istenhit e sarkalatos pontját: Hiába hivatkozik bárki istenre, amikor számon kérik a cselekedeteit. Aki nagyon konzekvensen ragaszkodik az "isteni sugallat"-ra való hivatkozáshoz, azt korábban eretnekként megégették, ma már diliházba zárják. Az istenben hívők, a vallásosak is. Ad absurdum, miért nem képzelhető el egy új Jézus eljövetele?!!! Mert a régi Jézus is ember volt, aki ugyan a maga szelíd és megszállott módján meg akarta változtatni (s nem megváltani) a világot, az embereket, akikben ő is hitt. Ezért életét is áldozta, de nevében háborúk háborúkat, gyilkosságok gyilkosságokat követtek. Tehát az ember nem tökéletes. Igazából talán megváltoztatni is csak hosszú-hosszú fejlődésen keresztül lehet. Hogy Jézus is istenre hivatkozott? Igen, igaz. De az ő korában ez volt az egyetlen lehetősége arra, hogy meghallgassák. Az ő istene is az EMBER. Akitől ő is származott, aki az ő atyja is. Az ember tehát tökéletlen, tele negatív tulajdonsággal (ld. bibliai főbűnök). Ha valamilyen isten teremtette volna az embert, akkor bizony kontármunkát végzett volna. Azt azért mégsem illik feltételezni, hogy ez direkt van így, s valamilyen isten azon szórakozik, hogy nézi tökéletlen teremtései vergődését!!! (erre vonatkozott első hozzászólásom)
Valahogy a sorsom úgy hozta, hogy csak emberekkel, emberek cselekvései következményeivel találkoztam (a természet konzekvens történéseit leszámítva). Én alapjában hiszek az emberekben. Sok ember visszaigazolta ezt a hitet, s nem csalódtam bennük. Más emberekben csalódnom kellett. Lehet szerencsétlen véletlen is, de akikben csalódnom kellett, azok jellemzően nagyon gyakran hivatkoztak istenre. Mintha csak egy alibi lenne részükre a hitük. Ők személy szerint nem tehetnek róla, isten akarta így! Én örülök, hogy ezt a "csodát" magamon nem tapasztaltam meg. De a legvallásosabb államhatalom sem fogadja el az istenhit e sarkalatos pontját: Hiába hivatkozik bárki istenre, amikor számon kérik a cselekedeteit. Aki nagyon konzekvensen ragaszkodik az "isteni sugallat"-ra való hivatkozáshoz, azt korábban eretnekként megégették, ma már diliházba zárják. Az istenben hívők, a vallásosak is. Ad absurdum, miért nem képzelhető el egy új Jézus eljövetele?!!! Mert a régi Jézus is ember volt, aki ugyan a maga szelíd és megszállott módján meg akarta változtatni (s nem megváltani) a világot, az embereket, akikben ő is hitt. Ezért életét is áldozta, de nevében háborúk háborúkat, gyilkosságok gyilkosságokat követtek. Tehát az ember nem tökéletes. Igazából talán megváltoztatni is csak hosszú-hosszú fejlődésen keresztül lehet. Hogy Jézus is istenre hivatkozott? Igen, igaz. De az ő korában ez volt az egyetlen lehetősége arra, hogy meghallgassák. Az ő istene is az EMBER. Akitől ő is származott, aki az ő atyja is. Az ember tehát tökéletlen, tele negatív tulajdonsággal (ld. bibliai főbűnök). Ha valamilyen isten teremtette volna az embert, akkor bizony kontármunkát végzett volna. Azt azért mégsem illik feltételezni, hogy ez direkt van így, s valamilyen isten azon szórakozik, hogy nézi tökéletlen teremtései vergődését!!! (erre vonatkozott első hozzászólásom)
Kedves Kati!
Ez a hozzászólás ugyan nem nekem szólt, de szeretnék reflektálni. "A kereszténység ma már nem tudományellenes". Fontos megállapítás, mert 2 évezreden keresztül ez nem volt maradéktalanul így. A keresztény vallás is sok tényt elfogadott, amit már végképp nem lehetett tovább tagadni. De akkor hol van a Biblia szentsége? Hogy isten mindent közöl papjaival, ami az emberre vonatkozik? (Hiszen a papok útmutatásai szerint kellene élnünk!) S hol van a vége? hiszen az ember nap mint nap új ismeretekre tesz szert, s valóban olyan dolgok létezését fedezi fel, amikről korábban fogalma sem volt. Aki elfogadja ezt a fejlődést, mint fogalmat, annak szükségszerűen kétségei kell hogy támadjanak egy teremtő isten létében. Legalábbis a bibliai értelemben. S akkor valóban nem beszéltünk még konkrétan egy adott vallás hiedelemvilágáról, tanításairól. Amíg ez emberek semminek nem tudták az igazi okát, addig nagyon jól jöttek a vallási tanítások:disznóhúst enni tilos (+30 fokban a disznóhus megromlik), a fitymát körül kell metélni (különben olyan fitymagyulladást kapsz, hogy na), tavasszal böjtölni kell (méregtelenítsd a szervezetedet), s még sorolhatnánk. A bennszülöttek erre bevezették a tabu fogalmát, s természetesen ők is mindenféle vallási hókusz-pókusszal megfűszerezve. Ma már marad az ok-okozati összefüggések feltárása, s annak belátása, hogy az anyagi világ bizonyos törvényeit ismerjük (meggyőződésem, hogy ez még az elenyésző kisebbség), s nagyon sok egyéb törvényszerűséget még nem. De ez nem jelenti azt, nem bizonyítja, hogy azokat isten teremtette, isten mozgatja.
Szia Ernoe!
A Te meggyőződésed a Tied!!! Többek között a Viskó című könyv is megértette velem Isten szeretetének lényegét!!! Megértettem, hogy minden szenvedésem által tanultam és még jobbá váltam!!! A világ olyan amilyen de Isten számára mindenki fontos, és minden fűszál. Mindenki még az is aki hitetlennek mondja magát váratlan helyzetében az Istenhez fohászkodik!!!
Két hete fel kellett keressek egy csontkovácsot, és kezelés alatt sok érdekeset mesélt például.: Elment hozzá egy nagy komcsi aki csak a pártjában hitt. Amikor kezelésbe vette a lábát már nem a pártjához szólt hanem Istenhez!!!
A szíve mélyén minden ember tudja, hogy létezik egy olyan erő amit nem ugyan azon a néven szólít meg minden EMBER!!! És ez az erő Isteni csodákat tesz, ami által segít!!!
Ez nem is lehet kérdés!!! Itt nincs helye struccpolitikának!!! Nincs szemellenzés sem!!!
Fénnyel teli áldott szép napot kívánok.:Kati
Kedves Szergej77!
Érthető,hogy mindennemű emberi kisiklás,megbotránkoztató lehet számunkra,főleg a hívőké.Odasorolhatjuk a többi közé,mi az amivel nem szertnénk azonosulni.(Növeli azt a halmazt számomra,ami még inkább bizonyítja,hogy világunk romlott.
Önmagában a humánus,becsületes élet,amelyet megfelelő tettek bizonyítanak,alapvetően fontosak,sőt Isten előtt is az üdvösség felé visznek bennünket.(Erről ír a bibliai is elismerően,mint azokról az emberekről,akik lelkiismeretük szavára hallgatva,követik az Isteni parancsolatot,anélkül,hogy hívőnek tartanák magukat.)
De önmagában nem elég a nagy kérdés megválaszolására:Van-e valóságos reménység az ember,az állatvilág,az egész teremtett világunk számára.Létezik-e személyes Isten,aki szereti a teremtett világot,és annak valóban szebb jövőt tartogat-e?
Kihez fordulhatunk kétségeinkkel?
Juthatok-e egyértelmű válaszhoz?
Ki mit tanácsol,mivel igazolja állítását?
Az ima pedig ajándék,kapcsolat-építésre,Atya-és fiúi viszony kialakítására.És fontos,mint a lélegzetvétel,mert testben távol vagyunk az Úrtól.
Kedves Kati!
Én így vettem a Krisztust,a biblián keresztül nem a pápa beszélt rá.Ezért merek ragaszkodni hozzá,mint Isten eszközéhez.
Ha valami abból kimaradtat szoktam olvasni,azt mindig megvizsgálom,hogy nem mond-e ellent Krisztus üzenetének,és Szellemének.Illetve,hogy amit olvastam,az Isten és ember szemszögéből nézve tényleg hasznos-e,lényegesen változtat-e valamin,vagy csak arra jó,hogy megosztást hozzon létre.
De mint mondtam,hiszem hogy Isten,nekem a bibliát adta zsinormértékül.De nem is a betű a fontos,hanem az Értelmező Szentlélek!
Köszönöm,hsz.-edet.Kedves Steve3!
Igen ez az istenhit szimpatikus számomra. Akinek lelki szükséglete a hit, s saját magányában "elintézi" az őt nyomasztó kérdéseket kettesben a saját istenével. De ez nem léphet ki a hívő és imádsága keretein, nem hivalkodhat, nem irányulhat a másként gondolkodó emberek megtérítésére, s pláne nem erőszakos megtérítésére. Az ember tényleg egyedül van ebben a világban, s ha nincsenek társak, nincs szerető család körülötte, akkor nagyon nehéz lehet egy isten, mint társ, mint állandó támasz nélkül . Szerencsére én családban élek, 5 gyermekem és 10 unokám szeretetét élvezve nem érzem magam egyedül. S megvan a reménység is: bennük tovább élek majd, ha nekem bevégeztetett. De tágabb értelemben az emberiség egészét is családomnak tekintem, s ha reménytelenség fogna el, akkor a bennük érzett hitemhez menekülök. Hitem tehát van, de nem istenhez, nem egy (vagy több) transzcendentális lényhez kötött.
Igen ez az istenhit szimpatikus számomra. Akinek lelki szükséglete a hit, s saját magányában "elintézi" az őt nyomasztó kérdéseket kettesben a saját istenével. De ez nem léphet ki a hívő és imádsága keretein, nem hivalkodhat, nem irányulhat a másként gondolkodó emberek megtérítésére, s pláne nem erőszakos megtérítésére. Az ember tényleg egyedül van ebben a világban, s ha nincsenek társak, nincs szerető család körülötte, akkor nagyon nehéz lehet egy isten, mint társ, mint állandó támasz nélkül . Szerencsére én családban élek, 5 gyermekem és 10 unokám szeretetét élvezve nem érzem magam egyedül. S megvan a reménység is: bennük tovább élek majd, ha nekem bevégeztetett. De tágabb értelemben az emberiség egészét is családomnak tekintem, s ha reménytelenség fogna el, akkor a bennük érzett hitemhez menekülök. Hitem tehát van, de nem istenhez, nem egy (vagy több) transzcendentális lényhez kötött.
Kedves Kati!
Az, hogy valaki egy kommunista párt tagja, nem jelenti azt, hogy tényleg ateista. Különösen egy hatalomban levő párt esetében, minél "magasabb" polcon van, annál kevésbé. A hatalom önmagában is megrontja az embert -- ezt, mint hívő, bizonyára nagyon jól tudja, hisz Jézus tanításai között is szerepel. Tudta azt, hogy Brezsnyev a pletykák szerint csillagjósokat alkalmazott egy-egy fontosabb döntése előtt? Nos, hát ezért bukott meg a kommunizmus, nem a magasztos eszme vallott csődöt (többek között a jézusi tanítások és a kommunizmus alapeszméje között nagyon sok a hasonlóság, csak az idealista, istenalapú világkép helyett a sokkal korszerűbb dialektikus materializmusra építi idealizmusát. Amely dialektikus materializmus úgyszintén nem kizárólag kommunista "találmány"). Tehát bármilyen "komcsi" is imádkozik istenhez, az nem ateista, miként a volt kommunista párt tagjainak nagy része messze volt a kommunizmus eszméjétől, mint Makó Jeruzsálemtől.
Az, hogy valaki egy kommunista párt tagja, nem jelenti azt, hogy tényleg ateista. Különösen egy hatalomban levő párt esetében, minél "magasabb" polcon van, annál kevésbé. A hatalom önmagában is megrontja az embert -- ezt, mint hívő, bizonyára nagyon jól tudja, hisz Jézus tanításai között is szerepel. Tudta azt, hogy Brezsnyev a pletykák szerint csillagjósokat alkalmazott egy-egy fontosabb döntése előtt? Nos, hát ezért bukott meg a kommunizmus, nem a magasztos eszme vallott csődöt (többek között a jézusi tanítások és a kommunizmus alapeszméje között nagyon sok a hasonlóság, csak az idealista, istenalapú világkép helyett a sokkal korszerűbb dialektikus materializmusra építi idealizmusát. Amely dialektikus materializmus úgyszintén nem kizárólag kommunista "találmány"). Tehát bármilyen "komcsi" is imádkozik istenhez, az nem ateista, miként a volt kommunista párt tagjainak nagy része messze volt a kommunizmus eszméjétől, mint Makó Jeruzsálemtől.
Kedves Szergej!
A realitás talaján mozogsz - meglátásom szerint.Ez teljesen valós,ami ehhez a földhöz/anyaghoz való kötöttséget illeti.
Van a család,a munka,ahol támaszt lehet találni.De ad ez valódi megnyugvást,célt,és végső menedéket,amikor elmondhatod öreg napjaidra,hogy megérkeztél?
Vagyis,ha ragaszkodunk ahhoz,amit úgy vélünk a "miénk", ad ez szabadságot,egy olyan felszabadult örömet,hogyha elvesztitjük bármelyiket is nyugodtak tudunk maradni?
Ha csak egy rajtunk kivülálló Istenben hiszünk ugyan igy csalódni fogunk.
Azt gondolom,hogy Isten,a Teremtő,és a Teremtés is,és minden,ami körülvesz,ami Van,Az mind Ő!
Kedves evapatocs!
Újabb szempontot világított meg, ami ismételten csak azt erősíti: az istenhit az ember belső kételyeit, szorongását, ismeretlentől való félelmét enyhíti. Az ember teremti magának istenét, megbocsátót, aki önmaga megbocsátó, agresszív bosszúállót aki önmaga agresszív bosszúálló. Nem tagadom, hogy bennem is van sokszor szorongás, amikor nem tudom szeretteimnek megadni azt, amit szeretnék. De tudom, hogy ezt rajtam kívül, olyan formában, ahogyan én szeretném más úgysem adhatja meg. Természetesnek veszem, s belenyugvással gondolok arra, hogy az élet véges, de félek, hogy a vég fájdalommal, szenvedéssel fog elérni. ("Csak az a vég, csak azt tudnám feledni...") Szüleimet már rég elveszítettem (40 éve), első feleségem 13 éve halt meg rákban. Szegény sokat szenvedett, a végigélt szenvedést nem "érdemelte" volna meg. De nem segített volna rajta az sem, ha hitt volna valamilyen istenben. Fájdalmai ellenére sem hiányzott neki, nem volt rá szüksége, mert mellette voltam.
Újabb szempontot világított meg, ami ismételten csak azt erősíti: az istenhit az ember belső kételyeit, szorongását, ismeretlentől való félelmét enyhíti. Az ember teremti magának istenét, megbocsátót, aki önmaga megbocsátó, agresszív bosszúállót aki önmaga agresszív bosszúálló. Nem tagadom, hogy bennem is van sokszor szorongás, amikor nem tudom szeretteimnek megadni azt, amit szeretnék. De tudom, hogy ezt rajtam kívül, olyan formában, ahogyan én szeretném más úgysem adhatja meg. Természetesnek veszem, s belenyugvással gondolok arra, hogy az élet véges, de félek, hogy a vég fájdalommal, szenvedéssel fog elérni. ("Csak az a vég, csak azt tudnám feledni...") Szüleimet már rég elveszítettem (40 éve), első feleségem 13 éve halt meg rákban. Szegény sokat szenvedett, a végigélt szenvedést nem "érdemelte" volna meg. De nem segített volna rajta az sem, ha hitt volna valamilyen istenben. Fájdalmai ellenére sem hiányzott neki, nem volt rá szüksége, mert mellette voltam.
Kedves Szergej!
Minden,ami Van,ami Éltet,maga az energia,ami bennünk,és körülöttünk "munkálkodik",az maga a Teremtés.
Ugye Életenergia nélkül nem is léteznénk,és mindegy minek nevezzük...bár,ha úgy vesszük nem mindegy,mert ha Istennek nevezzük azt az energiát,azonnal ellenérzést válthat ki sok emberből...Miért is?? Mert az emberek felhatalmazva érezték magukat,hogy más nevét bemocskolva érjék el céljukat.Isten nevében inditottak keresztes háborút,és égettek meg elevenen embereket.
Miért nem x,vagy y személy vállalta fel tetteit,és persze annak következményeit??
Ugye a fanatizmus nem ismer határokat,csak ürügy kell,ami megosztja az embereket,és az lehet ideológia,vallás stb.
Az Istent szerető ember nem azért nem fél a haláltól,mert bizakodik,hátha van még valami...
,hanem tudja,hogy az ember nem csupán test..
Kedves Szergej77!
Teljes mértékben megértelek. Sajnos mindenki elveszít szeretteiből előbb-utóbb. Persze ez nem vigasz senki számára.
Hogy mi miért történik, nem tudjuk. Mint ahogyan nem tudjuk az élet értelmét sem megfejteni. Azzal együtt vannak olyan jelenségek, történések, melyek szintén magyarázhatatlanok.
Ami elgondolkodtató, azok az emberi megtapasztalások, melyet az alábbi eset is megerősít:
" Beszélt Istennel a halálból visszatért férfi
Don Houston felesége mellett kapott szívrohamot és hosszú percekre leállt a keringése. Az intenzív osztályon közölték feleségével, hogy elvesztette férjét, ám ő váratlanul magához tért, és elmesélte mi történt odaát.
Don Houston felesége, Rita mellett kapott szívrohamot az ágyban és hosszú időre leállt a keringése. A kiérkező mentősök is csak percekre tudták visszaállítani a szívverését, az intenzív osztályon pedig közölték a rémült nővel, hogy nem tehetnek semmit a férjéért, akit már csak a gépek tartanak életben.
Rita bement hozzá elbúcsúzni, ám Don váratlanul felébredt. Elmesélte a körülötte álló rokonoknak, hogy amíg odaát volt, angyalok vették körül, és egy nagy fehér szobában volt, ahol Isten szólt hozzá.
- Ez nem álom volt, hanem a valóság. Angyalok voltak ott, és Isten szólt hozzám. Megtörtént - nyilatkozta a férfi a Mirror cikkében....."
http://www.mirror.co.uk/news/world-news/don-houston-patient-claims-visited-1866012
Kedves Csillagözön!
Furcsa dolgokat képes produkálni az ember idegrendszere, különösen a klinikai halál állapotában. A szentek egy részének is hosszú kínlódás, nélkülözés, sivatagi szenvedés után volt látomásuk, s ezen nem is lehet csodálkozni. De tényként elfogadni?....
Furcsa dolgokat képes produkálni az ember idegrendszere, különösen a klinikai halál állapotában. A szentek egy részének is hosszú kínlódás, nélkülözés, sivatagi szenvedés után volt látomásuk, s ezen nem is lehet csodálkozni. De tényként elfogadni?....
Engem mindig az döbbentett meg a testelhagyásos élményekkel kapcsolatban,hogy a lélek a saját testét látja,arról érzései vannak,és egy új látásmóddal (szellemi látással)látja a testit,annak szervét a testi szemeket.Szemek nélkül lát,és pontos leírást tud adni sokféle láthatóról,akár távolabbi helyekről,emberek gondolatairól...(pl.kórházi szoba felül nézetből,szomszéd kórházi szoba,baleset színhelye,....stb.)
Itt azonnal felismerhető,hogy többről van szó,mint agyműködésről.(leépülő állapotban ! az agy többet teljesítene mint normál állapotában!)
Itt azonnal felismerhető,hogy többről van szó,mint agyműködésről.(leépülő állapotban ! az agy többet teljesítene mint normál állapotában!)
Az is érdekes, hogy akivel megtörtént - és ilyen rengeteg van - az valóságosnak mondja, aki pedig csak hallott az esetről, az az agy furcsa játékának tekinti. És rengeteg esetben - a tudomány mai állása szerint - az ilyen élmény átélésekor már "agyhalott" volt az illető. Ráadásul sok az olyan személy is a HKÉ-t átéltek között, akik addig elutasították az ilyen dolgok létezését, valóságosságát.
Persze a hit nem itt kezdődik - már mint az ilyen esetek megítélésénél. Azt gondolom, hogy a mások által elmondottak tagadása, az valamilyen módon a saját keserűségünkhöz való igazolás keresése....
Ha komolyabban érdekel a dolog, és esetleg még nem olvastad, javaslom az alábbi könyvet. Még mindig a legreálisabb, és korrektebb összefoglalója a halálközeli élményeknek.
http://hu.scribd.com/doc/35318675/Raymond-A-Moody-Elet-az-elet-utan
Na igen kedves Szergej,de már a tudomány emberei sem találnak rá magyarázatot,mert pl: a hypoxia sem lehet magyarázat arra,hogy miért látják legtöbbször egyformán azokat az eseményeket,akik megélik a történéseket.
Az orvostudomány nem talál megfelelő választ az ilyen esetekre!
Tudod engem a másik oldal érvei is foglalkoztatnak,ezért is nézek utána.
Hasonló témák
