Sziasztok,egy kis segítség,érdekesség a vitáitokhoz,bár amint olvasgatom,sem az ateizmust,sem a kereszténységet nem tudta még eleddig egyikőtök sem hitelt érdemlően definiálni,ésszerű fundamentumokra építve...
Különböző tudósok Isten létezéséről
Manapság az embernek úgy tűnne, mintha a vallás és a tudomány között rengeteg az összeütközés, és hogy két különböző dologról szól a két terület, amely kölcsönösen kizárja egymást. Az ember azt gondolná, hogy minél többet foglalkozik a tudománnyal, annál jobban kellene belátnia, hogy vagy nincsen Isten, vagy nem játszik aktív szerepet a világ történéseiben. Alább közöltünk xy idézetet különböző világhírű tudósoktól, akik szilárdan hittek Isten létezésében, valamint abban, hogy Isten a világmindenség Teremtője. Az idézetek gyűjteményét Vladimir Vukanovic Tudomány és hit című könyvéből vettük (Kálvin kiadó, Budapest, 1998).
Nikolaj Kopernik (Nicolai Copernicus), aki a heliocentrikus világegyetemet fedezte fel:
„Állandó megfigyelés, valamint a világ szerkezetének isteni bölcs rendjével fenntartott értelmi kapcsolat következtében ki ne csodálkoznék el mindenek Teremtőjének nagyságán.”
Johannes Kepler, a dinamikus asztronómia alapítója:
„Az asztronómia (csillagászat) művelése: olvasás Isten gondolataiban.”
„A (fizikai) törvények belül esnek az emberi szellemi felfogóképességén; Isten azt kívánta, hogy felismerjük őket.”
„Köszönöm Néked, Úr Isten, mi Teremtőnk, hogy megengeded nekem, hogy lássam a szépséget teremtési művedben.”
Isaac Newton, a modern fizika szülőatyja, és a kalkulusz társfelfedezője, és a világ egyik legnagyobb tudósa:
„Olyan voltam, mint egy kis fiú a tengerparton, aki egy sima kavicsot vagy kagylót felszedett, amíg az Igazság hatalmas tengere előtt még felfedezetlenül állt előtte.”(1)
„A Kozmosz csodálatos elrendezése és harmóniája csak egy mindenható és mindentudó lény tervében születhetett meg. Ez mindörökre a legnagyobb felismerésem.”
„A természetfilozófia fő feladata, hogy a jelenségekről induljon ki hipotézisek gyártása nélkül és dedukcióval megtalálja a hatások okait, míg el nem jutunk az első okhoz, amely bizonyára mechanikai…”
Gottfried Wielhelm Leibniz, filozófus, és a kalkulusz másik társfelismerője:
„A rend, a szimmetria, a harmónia elbűvöl bennünket… Az Isten maga a tiszta rend. Ő az egyetemes harmónia megteremtője.”
Rudjer Boskovic (Ruggiero Boscovich), csillagász, fizikus, és matematiks:
„A legmélyebb filozófiai intelligencia és tudomány elválaszthatatlanok egy vallásos világképtől.”
Karl von Linné (Carolus Linnaeus), botanikus és a rendszertan alapítója:
„Láttam az örök, végtelen, mindentudó, mindenható Istentől való jelenségeket, és tisztelettel térdre estem Előtte.”
William Herschel, csillagász és az Uránusz felfedezője:
„Minél fejlettebb a tudomány, annál nehezebb elvetni egy teremtő és mindenható bölcsesség örök létezésének nyilvánvalóságát.”
André Marie Ampère, illetve Hans Oersted, az elektromosságban tevékenykedő fizikusok:
„Isten létének legmeggyőzőbb bizonysága… az a nyilvánvaló harmónia, amely a világegyetem rendjét fenntartja, és amelyben az ott élő lények megtalálják mindazt, … amire szellemi és fizikai fejlődésükhöz szükségük van.”
„Minden alapos természetkutatás Isten érzékeléséhez vezet…”
Karl Friderich Gauss, az egyik legnagyobb matematikusa:
„Midőn végső óránk eljön, kimondhatatlan nagy örömben lesz részünk, olyan örömben, mely felől korábban, munkánk során csak előérzetünk volt.”
Jons Jacob Berzelius, az atomtömegek meghatározója:
„Minden szerves anyagokkal kaocsolatos dolog olyan bölcs célszerűségre mutat, amely valami felsőbbrendű értelemtől származik…”
Augustin Louis Cauchy, a permutációs csoportok felfedezője, komplex változós függvények elméletéhez járult hozzá:
„Én keresztény vagyok, ami azt jelenti, hogy hiszek Krisztus istenségében, éppúgy, mint Tycho de Brache, Copernicus, Descartes, Newton, Leibniz, Pascal…, mint a múlt valamennyi nagy csillagásza és matematikusa.”
Michael Faraday, vegyész és fizikus, az elektrolízis törvény felfedezőjéről:
„Michael Faraday a mélységes keresztény hit és nagy tudományos eredmények embere volt. Életének központi vezérelve az Istenbe mint Teremtőbe vetett hite volt.”
„…mélységes alázattal önmagát nem olyan emberként szemlélte, aki tehetsége álatl fölötte áll kortársainak, hanem mint olyat, aki egy már megírt könyv lapjait forgatja, amelyben rendet, ésszerűséget és tervszerűséget talál, méltót a Nagy Alkotóhoz.”
Heinrich Maedler, csillagász, aki a Holdat térképezte fel:
„A természet komoly kutatója nem tagadhatja Istent.”
„Annak, aki mélyen belenézett Isten műhelyébe, és alkalma volt megcsodálni az örök bölcsességet, térdet kell hajtania a legmagasabb szellem előtt.”
Justus von Liebig, a szerves és mezőgazdasági kémia tudósa:
„Csak azok, akik megkísérlik, hogy olvassanak abból a hatalmas könyvből, melyet mi a természetnek hívunk, fogják ténylegesen megismerni a Teremtő nagyságát és végtelen bölcsességét.”
A termodinamika tudományának alapítóitól:
-Robert Mayer, fizikus és orvos, és az első törvény megalapítója:
„Életem azzal a mély, szívből jövő meggyőződéssel fejezem be, hogy a valós, igaz természettudománynak az Istenben és a keresztény vallásban való hithez kell vezetni.”
-Prescot James Joule, a hőtan megalapítója:
„A jelenségek olyan nagy változatosságával találkozunk, amely érthető nyelven beszél a természet nagy építészének bölcsességéről és áldott kezéről.”
-William Kelvin, a Kelvin-skála és a második főtétel megalapítója:
„Intelligencia és jóakaratú szándék meggyőző bizonyságai vesznek körül bennünket, mutatják nekünk a természet teljességét egy szabad akarat munkáján keresztül, és tanítják nekünk, hogy minden élőlény egy örök teremtő-kormámyzótól függ.”
-Walter Nernst, fizikus, vegyész, a Nernst-egyenlet felfedezője:
„A fizikában dolgozni annyit jelent, mint Isten alkotását szemlélni.”
David Livingstone, geográfus:
„Jézus közel van hozzád és lát téged, és Ő olyan jó és barátságos.”
Johannes Reinke, botanikus:
„A természet nem úgy jelenik meg előttünk, mint vak erői káosza, nem úgy, mint energiának és anyagi részecskéknek a kusza keveréke; éppen ellenkezőleg, nyilvánvaló rend van benne. A bolygónkon tévelygő emberek számára Isten lényege mély titok marad, mindazáltal a természet megfigyelése nem hagy kétséget az Ő létezésének valósága felől, amely egyszerre transzcendens és immanens.”
Ernest Rutherford, Nobel-díjas és a radioaktivitás felfedezője:
„Azok az emberek, akik nem tudományos munkát végeznek, abban a félreértésben élnek, hogy a tudósnak széles körű ismeretei következtében vallástalannak kell lennie; ellenkezőleg, a mi munkánk Istenhez közelebb visz bennünket.”
Max von Laue, a kristályok szerkezetének és az elektromosság kutatója:
„A legjobb fizikusok mindig mélyen hitték, hogy a tudományos igazság bizonyos értelemben Isten megpillantása.”
Robert Millikan, az elektromosság kutatója:
„Akik keveset tudnak a tudományról, és akik keveset értenek a valláshoz, vitatkozhatnak egymással, és akik figyelik őket, azt gondolhatják, hogy eza tudomány és a vallás közti vita, de valójában csak a tudatlanság két formája közti összeütközés.”
Arthur Compton, az elektromosság hullámtermészetének kutatója és a Compton-effektus felfedezője, Nobel-díjas:
„A vallással való összeütközés helyett a tudomány a vallás szövetségesévé lett. A természet fokozódó megismerésével a természet Istenéről is tanulunk, és arróla szerepről, amelyet mi játszunk a kozmosz drámájában.”
Paul Sabatier, szerves kémikus, aki a katalitikus szintézisben dolgozott, Nobel-díjas:
„Csak a tudomány vagy a vallás terén iskolázatlan emberek gondolhatják azt, hogy ez a kettő szemben áll egymással.”
Alexis Carrel, rákkutató, aki az antiszepszishez járult hozzá, Nobel-díjas:
„Az emberi lénynekküzdő lelkűnek is kell lennie… hogy fényt kutasson a világ sötétjében…, hogy vágyjon megragadni az Univerzum láthatatlan alapját.”
„Az emberi lénynek ugyanúgy szüksége van Istenre, mint vízre és levegőre.”
Sir James Jean, matematikus, fizikus, csillagász, aki a kinetikus gázelméletet kutatta:
„Napjainkban széles körű ez a megegyezés – amely a tudományok fizikai részében csaknem általánosan elfogadott -, hogy az ismeretek áradata valamilyen nem mechanikus valósághoz vezet; a világegyetem egyre inkább egy hatalmas gondolathoz hasonlít, mint egy nagy géphez.”
„Felfedezzük, hogy a világegyetem egy tervező vagy vezérlő hatalom nyilvánvalóságát mutatja…”
Heinrich Vogt, csillagász, a teremtéselméletben járult hozzá:
„…Kell lennie egy anyag, tér, idő, és minden létezési szint fölötti értelemnek, amely végtelenül nagyobb, mint az emberi értelem, egy isteni természetű értelemnek, Aki megteremtette a világot, Aki gondozza és irányítja azt, most ugyanúgy, mint a teremtés első napjának hajnalán.”
Max Planck, Nobel-díjas fizikus:
„Abból, amit a tudomány tanít nekünk, arra a következtetésre juthatunk, hogy a természetben emberi léttől független rend van, olyan értelmes rend, amelynek a természet és az ember alá van rendelve. Mind a tudomány, mind a vallás Istenbe vetett hitet kíván. A hívők számára Isten van a kezdetben, a fizikusoknak pedig Ő van minden megfontolás végén. Az előbbiek számára Isten a bázis, az utóbbiaknak a világ minden megfigyelésének a koronája. Amikor mi Istennek tulajdonítjuk a jóság és a szeretet tulajdonságain túl a mindenhatóságot és a mindentudást, akkor az Istenhez menekvés a vigaszt kereső embernek igen nagy biztonságot, boldogságot nyújt. Bárhová nézünk, sohasem találunk ellentmondást a vallás és a tudomány között, inkább teljes összhangot minden lényeges pontban. Vallás és a tudomány párhuzamosak, és a távoli jövőben ugyanahhoz a célhoz jutnak. Ennek megvalósítására legjobb, ha állandóan törekszünk a tudomány lényege és célja és a vallásos hit megértésére. Akkor világosabb lesz az, hogy bár a módszerek különböznek, mivel a tudomány általában az értelemtől függ, a vallás pedig a hittől, a haladás értelme és iránya teljesen megegyezik.”
Werner Heisenberg Keplerről:
„Nem lehet kétség afelől, hogy a modern tudománynak ebben a korai időszakában az újonnan felfedezett konformitás a matematikai törvényhez lett a meggyőző erő igazi alapja. Ezek a matematikai törvények, így olvassuk Keplernél, az isteni akarat kifejezései, és Kepler ujjongásban tör ki annak a ténynek nyomán, hogy ő volt itt az első, aki felismerte Isten munkáinak a szépségét.”
Pascual Jordan, fizikus, aki a kvantum-elektrodinamikában alkotott nagyot:
„…A materialista természetfilozófia nincs többé összhangban a természettudomány felfogásával; valóban ellentmond ennek.”
Walter Heitler, fizikus:
„A világ végtelen. Nem a világegyetem fizikai-csillagászati terére gondolunk, amely valószínűleg véges, vagy a fizikai világegyetem élettartalmára. Mi e világ lelki mélységére gondolunk, arra a mélységre, amely… Istenig terjed ki.”
„Az isteni első intuitív megérzéstől az Isten létezése felőli meggyőződésig a tudománynak lényeges szerepe van.”
Erwin Schroedinger, fizikus, aki a hullámmechanikában alkotott:
„A fizika elméletének jelenlegi állásában erőteljesen alátámasztja azt a tételt, hogy a Szellemet az Idő nem rombolhatja le.”
Arthur Eddington, asztrofizikus, aki a naprendszert kutatta:
„A modern fizika szükségképpen Istenhez vezet.”
Michael (Mihajlo) Pupin, fizikus és feltaláló:
„Ha kulturált népnek lenne az alapvető tudományokban intelligens elsődleges szemlélete, nem kellene ismétlődésben megújítani a tudomány és a vallás közötti állítólagos összeütközést.”
Pierre Lecompte du Noüy, biofizikus, aki a sebek gyógyulásának fiziológiáját vizsgálta:
„Azok, akik megpróbálták eltörölni az isteneszmét, szégyenletes és tudományellenes munkát folytattak. Én az akkoriban divatos kételkedéssel léptem fel a felnőtt korba, és 30 év labóratóriumi munkájába került, hogy meggyőződjem róla: pontosan azok csaptak be szándékosan, akiknek az lett volna a kötelességük, hogy megvilágosítsanak engem, legalább saját tudatlanságuk egyszerű elismerésével. Én erre a hitre a biológia és fizika ösvényeit kutatva jutottam el; meg vagyok győződve róla, hogy bármely gondolkodó tudós számára lehetetlen, hogy el ne jusson erre a következtetésre, hacsak nem vak és tisztességtelen.”
„Az ember és rendeltetése című utolsó könyvemet abban a mélységes meggyőződésben írtam, hogy korunkban a tudomány Isten nélkül lerombolja a világot.”
Hubert Aleya, a Princeton egyetem kémia professzora:
„A tudomány erősíti a vallásosságomat, Minél jobban kapcsolódom a fizikai világhoz. Annál inkább hiszek az Isten valóságában.”
John Gribbin, kozmológus és Martin Rees, a Cambridge-i Csillagászati Intézet igazgatója:
„A modern tudomány, különösen a fizika és a csillagászat csodálatos diadala az a képesség, hogy a természeti világ zavarba ejtő összetettségeit néhány alapvető elvben leírja.”
„Csupán véletlen, hogy a teremtmények elég intelligensek ahhoz, hogy megértsenek néhány e világban meglévő fizikai törvényt, ahol csak fizikai törvényekre van szükség ahhoz, hogy megmagyarázzák, hogyan működik minden? Vagy van valami mélyebb terv, amely biztosítja, hogy a világegyetem az emberiség számára van ’szabva’?”
Robert Jastrow, asztrofizikus:
„Ő (a tudós) megmászta a tudatlanság hegyeit, már a legmagasabb csúcs meghódításához közeledik, mint kinyújtozik a végső szikla felé, teológusok csoportja köszönti, akik ott ültek már századok óra.”
Andrew Miller, molekuláris biológus:
„Ha megpróbáljuk világosan megjelölni a különbséget teizmus és ateizmus (istenhit és istentagadás) között, az alapvető kérdés az, van-e célja a világegyetemnek, vagy nincs. Van-e személyes Teremtője a világegyetemnek, és ennélfogva van-e célja, vagy teljesen értelmetlen erők eredménye? Ezeknek a kritériumoknak az alapján (vagyis, hogy e világ koherens, termékeny, megérthető, megfelelő, és értelmes), és a jelenkori biológia világosságában, az Istenben való hit ésszerű.
Arthur Peacocke, molekuláris biológus:
„Ifjúságomban agnosztikus lettem. De roppant hatást tett rám, amikor kutattam, hogy a világegyetem valójában megérthető. Miért bizonyul a természet mindig értelmesen összefüggőbbnek, mint bármi, amit fel tudunk fogni, mielőtt tanulmányokba kezdenénk? Hiszem, hogy a világegyetem ésszerű, mert szuperértelmes lény van mögötte. Megborzongtat a világegyetem szépsége és ésszerűsége, a kvarkoktól az emberi agyig, annak rendje, bonyolultsága és integráltsága. Hiszem, hogy Isten a végső realitás. Isten örök, téren és időn túli.”
Sam Berry, a londoni egyetem genetika professzora:
„Minket a teremtés többi részétől Isten bennünk lévő képmása (1Móz. 1,26-27) különböztet meg, nem valami genetikus vagy anatómiai elem… Fontos, hogy a teremtés többi részéhez képest minőségileg eltérő módon alanyok és Istennek felelős személyek vagyunk.”
Thomas Torrance, az Edinburgh-i egyetem érdemes professzora, teológus és tudományfilozófus, Caesareai Nagy Bazil, Aranyszájú Szent János, és Nazianzi Gergely nyomán:
„Az esetleges dolgoknak nem kell lenniük, és az esetleges eseményeknek nem kell megtörténniök. Ezek lehetnek vagy nem, de ha már egyszer vannak, akkor valami egyébtől függnek, ami önmaga nem esetleges. …A világegyetemről úgy gondoljuk, hogy semmitől sem függően, csupán szabadon, az Isten akarata és hatalma által kellett létrejönnie, mint olyasvalami, ami végképpen különbözik Istentől és teljesen függ az Ő rendező közreműködésétől. Noha a világegyetem lehetett volna más, mint ami most, nem jöhetett létre isteni indítóok nélkül. Távol attól, hogy csupán Isten akaratának önkényes produktuma legyen, a teremtést úgy tekintjük, mint aminek eredete Isten szeretetében van…”
„Isten fogalma alatt újra felfedeztük a világegyetem esetleges természetét és annak nyitott szövedékű rendjét, amelyek együttesen túlmutatnak önmagunkon értelmünknek az Isten Igéjében való transzcendens forrására és alapjára. Ez az igaz Ige, Aki Jézus Krisztusban, a mi Urunkban és Megváltónkban testté lett.”
Akkor Isten és angyalok micsodák? 
