Te szent szalmaszál! Jól termeltetek röpke 20 óra alatt
.
Gondolkodtam, hogy reagáljak-e, mivel úgy látom lenyugodtak a kedélyek
, de muszály megkérdeznem.
Kedves Diogenes!
Azt írod:
Engedd meg, hogy picit máshonnan közelítsem meg a témát és
elvonatkoztassak Istenben való hitről.
Nem tudom, hol tartana ma világ, ha a hit nem játszana szerepet
minden cselekedetben.
Ha pl. az oroszlán nem hinne abban, hogy el tudja kapni zsákmányát: éhenhalna, nem szaporodna és kihalna. Mint az összes többi ragadozó.
Ha a tudósok, feltalálók nem hinnének abban, hogy amire rájöttek vagy amit kitaláltak, az működik is (még akkor is, ha csak pusztulással jár).
Azt mondod, hogy a tudomány és a hit ellentétje egymásnak?
Szerintem nem. A tudomány és a hit kézen fogva jár.
Azt mondod, hogy a kereszténység és a nácizmus felelős a sok millió-milliárd ember haláláért?
Akkor tehát Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombomba az egész amerikai népet terheli?
Ennek ellentmond az a kijelentésed, hogy a "város szemetéről" nincs értelme beszélni, mert azt nem a város, hanem az egyes ember szemete
kiss
Kedves Cat34!
Először is köszönöm, hogy még ebben az ellenem irányuló össztűzben is logikus és korrekt kérdéseket tettél fel. Egy ilyen beszélgetésben mindig is partner vagyok, ezért válaszom részletesebb és pontosabb lesz, mint az azoknak adott válaszaim, akikben az érdeklődés sincs meg a válaszok elolvasására.
Rendben, vonatkoztassunk el az Istenhittől. Tudod, ez nekem nem jelent gondot.
Természetesen a hitet értelmezhetjük szűken és tágabban is. A szűk értelmezési tartományba az Istenhit tartozik, amelyről itt eddig beszéltünk. Ha azonban a hitet a "bármiben való hitre" tágítjuk, akkor valóban szükség van rá. Erről régebben én is írtam. De akár így, akár úgy értelmezzük, a hit mégis csak a tudás ellentéte. A Te példáiddal élnék:
- Ha az oroszlán csupán hinne abban, hogy a zsákmánya ott van elérhető távolságra, akkor éhen pusztulna. Ezért látja, érzi a szagát, követi a nyomát. Tehát EMPIRIKUS tapasztalást szerez róla. Ha csak hinné, hogy ott van, akkor ábrándokat kergetne, mint a hívő, aki csak hiszi, hogy létezik egy Isten, anélkül, hogy tapasztalná létezését, vagy logikus okfejtéssel jutna el létezésének bizonyítékáig. Mivel ilyen bizonyíték NEM LÉTEZIK, inkább nem is keresi. Azzal ámítja önmagát, hogy "a hit nem igényel bizonyosságot". Ez pedig önbecsapás. Nem véletlen, hogy az ókeresztény korban megpróbáltak bizonyítékot találni Isten létére és az sem véletlen, hogy nem sikerült.
- Ugyanez a helyzet a tudósról hozott példáddal is. Nyilván sokan hisznek abban, hogy működni fog amit kitaláltak, de ... ez nagyon kevés. A tudós a találmányát megtervezi, elkészíti, számol, elkészíti és KIPRÓBÁLJA! Szó sincs tehát arról, hogy a hit elég lenne bármire is. A hit a tudósnál és az oroszlánnál is csupán remény, hogy sikerül a találmány, illetve, hogy ott a zsákmányállat. A hívő embernél a hit ugyanígy csak remény, csak vágy egy Isten létezésére, de semmiképpen sem bizonyosság, semmiképpen sem tudás.
A tudás viszonya a hithez - mint már leírtam -, olyan, mint a pohárba töltött víz viszonya a pohárban lévő levegőhöz. Minél több vizet (tudást) töltünk az "emberiség poharába", annál jobban kiszorul belőle a levegő (hit). A kettő nem keveredik. (Még a szódavízben sem, mert ott is csak buborékokként, zárványokként) marad meg a levegő (hit) a vízben (tudás).
A világban éppen ennek lehetünk tanúi. A tudomány "vizében" a hit csak zárványokként létezik, az emberek alig gyakorolják a hitet (esetleg templomokban, kisebb vallási közösségekben. A miszticizmus is hígítja a tudást, mert az is egy a vallással egyenértékű hit, de még így is csökken a "bármiben hívők" száma.
Ez utóbbit (mármint a misztikus tanokban hívőket) nevezi a vallástudomány Isten nélküli hívőknek.
A másik kérdésed nem kevésbé izgalmas és a hit kérdésétől a filozófia irányába kanyarítja beszélgetésünket.
A rövid válaszom, hogy igen. Az atombombáért az amerikaiak a felelősek... de nem csak ők!!! Az atombombáért az emberiség teljessége felelős, mint ahogy a haláltáborokért, és minden másért. De hogy jót is hozzunk példa gyanánt, a békekötésekért, a felfedezésekért, stb...
Tudod, a felelősség bár egyetemleges, de nem egyforma mértékű. Mint ha a történelem (és minden más) egy irányba mutatna, azaz a véletlenek és a tágabb értelemben vett evolúció ránk mutatna. (Később kiderül, hogy ez csak látszat, de ez most nem tartozik ide.)
Szóval például Obama megválasztása ugyan közvetlenül az amerikai nép döntése volt, de ki tagadhatná, hogy az események láncolata vezetett el a győzelméig. Afrika léte, a rabszolgakereskedelem, a feketék betelepülése, az amerikai társadalom rétegződése, Martin Luther King mozgalma, a kisebbségek jogainak kivívása, két ember kapcsolata (Obama szülei), de még az amerikai iskolarendszer is szinte közvetlenül tették lehetővé ezt az eseményt. És akkor még nem is szóltam a többi, még távolabbi összefüggésről, amely akkor és ott állt össze egészé, például arról, hogy Obamát ugyan az amerikai nép többsége választotta meg, de a "nép" csupán univerzálé, azaz önmagában nem létező valami. A nép az egyének sokasága, akik mind önálló motivációval, késztetéssel rendelkeztek, amikor a voksukat erre, vagy arra a jelöltre adták. Sőt, például a magyar lakosság esetében választásokat dönthet el, hogy jó idő van-e a szavazás napján, mert ha tavasszal a választás napján jó az idő, akkor a kistelepülések, falvak, tanyák lakói kimennek a földjükre és zömében a városi lakosság dönt, annak pedig mások az elsődleges és másodlagos pártpreferenciái. (Bocsánat, de a politológus is előbukkant belőlem.)
Összegzésül: bizony, a felelősség az egyes emberé, de nem mindegy, hogy a döntéseket közvetlenül meghozók, miként lépnek.
Ha az atombombát nem fejlesztették volna ki, ha a világpolitikai helyzet másként alakul, akkor az USA nem dobja le azt a bombát, ha az időjárás más, akkor pedig nem oda. Ez az egyik tipusú felelősség. A másik, hogy ha az Enola Gay meghibásodik, vagy ha a pilóta irányt téveszt, vagy ha... Szóval bizonyára érted.
A felelősség egyetemleges, de individuális is. De ez MINDIG AZ EMBER (EMBERISÉG) felelőssége és soha sem Istené, még ha létezne is.
A hívő különleges "képessége", hogy minden mögé Istent képzel, de ilyenkor azt mondja, hogy az ember dönthet másként, akár Isten akarata ellen is. De ez azonnal megsemmisíti Isten Isteni mivoltát. Ezért (is) irracionális az istenhit.
Diogenes / János
