Aeren
Kitiltott (BANned)
Lehet egyáltalán teljes szívvel szolgálni a mestered?
Isten és más mesék
- Thread starter Diogenes-44
- Start date
- Status
F
Feketerigó
Vendég
szolgálat
Nem lehet. Ha megkisérled, feladod magad, ha ellenállsz,
oda a "teljesség"......
F.
Nem lehet. Ha megkisérled, feladod magad, ha ellenállsz,
oda a "teljesség"......
F.
Nem,csak egy bizonyos határig,mert nincs teljesen önzetlen ember!
F
Feketerigó
Vendég
hívd a párbajsegédeket!
.....neked legyen mondva! .......
F.
Nincs lehetetlen csak tehetetlen...
.....neked legyen mondva! .......
F.
Kedves Aeren!
Azt hiszem ez a cél,amit lejjebb adni nem lehet,és betölteni sem tökéletesen.
Törekedni rá, viszont fontos.
Mert az emberben vagy a" megosztott szív" igyekszik teret nyerni,vagy az "osztatlan szív" .
Isten keresésénél is úgy tűnik,egyik feltétel a teljes szívből,vagy teljes lélekből való keresés:
" És az Úr szétszór titeket a népek közé, és szám szerint kevesen maradtok meg a népek között, a kik közé visz titeket az Úr.
És szolgáltok ott emberi kéz által csinált isteneknek: fának és kőnek, a melyek nem látnak, nem is hallanak, nem is esznek, nem is szagolnak.
De ha onnan keresed meg az Urat, a te Istenedet, akkor is megtalálod, hogyha teljes szívedből és teljes lelkedből keresed őt."
V.Mózes 4
"Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! 2. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" (Mk 12,30-31)
.......
Ezenkívűl még gondoltam azokra az emberekre,akik tudatosan átadják magukat a sötét oldalnak,és komoly erőkkel bírnak.
Itt is a feltétel az önátadás.
.........
Az Istennek való önátadás persze inkább hasonlítható az igaz szerelemhez,ahol az ember nem mérlegel.(Énekek éneke)
Tehát ebben az értelemben kéne látnunk önmagunk feladását,amiről Feketerigó is írt.
Űzött,bizalmatlan viszonyban,valahogy így gondolkodik az ember:
...."adok magamból neked 12,5%-ot,még így is marad nekem 87,5%,-így ha válságosra fordul a kapcsolatunk,biztonságban leszek....
"
"Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!"
Hát lehet szeretni mesefigurákat is !
Viszont az Istenetek egy kegyetlen,szadista,gyilkos figura.Egy ilyet szeretni ? Még szerencse,hogy a valóságban nem létezik.Képzeljétek,ha tényleg létezne mennyi borzalmat tudna m ég kitalálni és ránk adni.
Hát lehet szeretni mesefigurákat is !
Viszont az Istenetek egy kegyetlen,szadista,gyilkos figura.Egy ilyet szeretni ? Még szerencse,hogy a valóságban nem létezik.Képzeljétek,ha tényleg létezne mennyi borzalmat tudna m ég kitalálni és ránk adni.
Kedves Hamp!
Egy nagyon egyszerű kérdést tennék fel neked.
Ha mélyen elvágod a kezed (már a szöveteket is érinti),akkor mit tesz a sebész?
Nyilván tudod,fertőtleniti,összevarrja,steril kötéssel lezárja.
Mi történik ezután?
Ki gyógyitja meg? Talán az orvos,mert összevarrta?
Beláthatod,hogy az emberi szervezet működése pontosabb bármely svájci óránál.
Aeren
Kitiltott (BANned)
Hát azért látod ez egy veszélyes kijelentés ha tényleg a bibliai istenben hiszünk.Képzeld el kedves Hamp,hogy ezt a sok szörnyűséget mi magunk hoztuk létre.
Elhiszed ezt?
Számomra nehéz nem azt a zsarnokot látnom benne amivel a sátán példálózik az ördög ügyvédjében, mert lássuk be: Az ő tervezése, az ő hibája, az ő nemtörődömsége és nem utolsó sorban az ő figyelmetlensége miatt átkozott ki minket a paradicsomból.
Ha az ember igazán jó, tiszta és ártatlan akkor minden esetben naiv is. Ilyennek teremtettünk. Könnyen manipulálhatónak és kizsákmányolhatónak. A kisgyerek sem feltételezi a rosszat másról addig amíg meg nem tapasztalja azt.
S mégis, nem csak Ádám és Éva lett elátkozva azért amivé tette őket isten hanem minden utódjuk is.
A Biblia rengeteg olyan dolgot tartalmaz amely isten személyében és szerepében kétséget ébreszt.
A jelen időnk is erről szól. Van egy 2000 éves szó szerint **arrá másolt könyvünk egy ember legendájáról aki magát isten fiának nevezte és egyre inkább kérdésessé válik hogy mennyi igazság tartalma van. Mozdítja isten akárcsak a kis úját is hogy megerősítse az embereket a tulajdon létében? Hát nem éppen.
A biblia mint példabeszéd és mint történelmi érték? Felbecsülhetetlen.
A biblia mint konkrét utasítás a vallással kapcsolatban? Hihetetlenül torz.
Kicsit ez a videó jut eszembe az egészről:<object width="480" height="360">
<embed src="http://www.youtube.com/v/urlTBBKTO68?version=3&hl=hu_HU&rel=0" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="480" height="360"></object>
A bibliában semmi kivetnivalót nem találok mint példabeszéd, mint filozófiai munka, mint tanulságos mese, mint távlat az élethez, mint cél keresés, ésatöbbi.
Azonban abban a pillanatban hogy szó szerint próbáljuk értelmezni (személy szerint) az én agyam ledobja az ékszíjat és sűrű szikra eső/füst közepette lefullad.
Végezetül:
Félreértés ne essék, ha az objektív logika útján haladok akkor igazat kell hogy adjak neked, egyet kell hogy értsek a kijelentéseddel. A rossz dolgok miattunk kerülnek a világba és cirkulálnak ott körbe körbe.
Ugyanakkor ha elismerem isten létét mint felvigyázóét, akkor őt komoly felelősség terheli abban hogy nem tesz semmit ezeknek a dolgoknak a megakadályozásáért.
Nem is lenne szükséges aktívan beavatkoznia az életünkbe. Pusztán azzal sokkal jobbá tehetné ezt a világot hogy ahelyett hogy hagy mindenkit a homályban tapogatózni, bebizonyítja a tulajdon létét..... ezt pedig forgathatom ahogy akarom, de ha igaz hogy a második eljövetelekor elpusztít mindent ami nem az ő igényei szerint fejlődött... hát akkor azt kell hogy mondjam hogy ez a faszi egészen biztos hogy nem komplett.
Én előbb hagynám eltöröltetni az egzisztenciámat mintsem hogy olyasvalakit imádjak aki épp hogy nem szántszándékkal fojtotta vérbe testvéreim milliárdjait, mert cseszett rá hogy mindenki 100%os tisztasággal rendelkezzen a létét és a szabályait illetően.
Ha isten teremtette az embert a saját képmására és beengedte a paradicsomba, tudás nélkül mi különböztette meg pl. egy birkától? Miért volt tiltva számára a tudás? Tulajdonképpen a világi helytartóság is tűzzel-vassal üldözte - ameddig tudta - a tudósokat. Mitől ez a rettenetes félelem a 'tudós' emberektől. Talán félt a konkurenciától, hogy a teremtménye is eljut arra a szintre, hogy elkészíti saját szörnyét? Talán túlságosan is fog hasonlítani mesterére?
Egyet értek Aeren-el, a Biblia, mint mű felbecsülhetetlen érték. Számomra azonban sokkal több kérdést vetett fel, mint amire valamennyire lefogadható választ adott. Mai napig sokkol Jób könyve. Milyen perverz gondolattól vezérelve fogadnak valaki hűségén, hogy válogatott kínok közt tegyen tanúbizonyságot.
Egyet értek Aeren-el, a Biblia, mint mű felbecsülhetetlen érték. Számomra azonban sokkal több kérdést vetett fel, mint amire valamennyire lefogadható választ adott. Mai napig sokkol Jób könyve. Milyen perverz gondolattól vezérelve fogadnak valaki hűségén, hogy válogatott kínok közt tegyen tanúbizonyságot.
Aeren
Kitiltott (BANned)
Ez még azért egy érthető koncepció, hiszen az ember eredendően jónak teremtetett. Nem volt szégyen érzete, nem kételkedett, nem volt egoja ami minden belső és külső probléma forrása a mai napig.
Számomra nem az a kérdés hogy miért nem lett volna szabad szert tennünk az ego-ra, hiszen az csak rosszat tett velünk. Kiszakadtunk a tökéletes egyensúly és boldogság állapotából, ésatöbbi.
Sokkal inkább érdekelnének azok a kérdések, hogy egyáltalán miért kellett odatenni azt a fát? Miért nem figyelt (?) isten amikor a kígyó elcsábította az embert? Miért nem tartotta távol a kígyót az embertől? Miért büntette meg az embert azért mert jó, azért mert naiv volt? Miért nem forgatta vissza azt ami történt? Miért hagyta minden gyermeküket szenvedni?
Úgy értem most komolyan... ha választhatnál hogy egész életedet nirvánában töltsd, szabadon minden negatív érzéstől és szituációtól vagy szakadj bele a kételyek, az önbecsülés, az uralkodás, egyszóval az "én" gödrébe....
Hát.... én személy szerint biztos nem tartottam volna igényt arra a szenvedésre amire életem során szert tettem.
Számomra a probléma a storyban a bibliai isten "személye" és döntései. Nehéz ugyanis nem a nagyítóval játszó kisgyereket látni mögötte aki egy hisztis pillanatában arra ítélte emberek milliárdjait hogy szenvedést okozzanak egymásnak és saját maguknak valamint gyerekeiknek és azok gyerekinek év ezredről évezredre.. nem túlzás azt mondani hogy megalkotta a földi poklot holott a felelősség a történtekért minden esetben hozzá fut vissza.
Ádám és Éva eseténél,ami talán egyszerűen belátható:
-Isten szólt hozzájuk,az Ő szava volt szívűkben,ez adott világosságot....
-Éva pedig Isten szavával szemben bizalmatlanná vált,ami egyenlő a bűn iránti affinitással
Az Isten ismeret miatt a hívő elfogadja Isten szeretetét,bölcsességét---,emiatt az ismeret miatt feltételezi a jót az első emberpár megkísértésével kapcsolatban is.
És hogy a jónak és gonosznak tudása lehet,hogy a bűn megtapasztalásával egyenlő,amely automatikusan halált okoz?(Nem elméleti tudásról van szó,hanem a rossz és jó küzdelmének a megismeréséről,ha a rosszat választjuk..)
Ezen is el lehet gondolkodni..
...............
"A hit tehát személyes kapcsolatot jelez Istennel; ez a kapcsolat lehet, hogy még tökéletlen és akadozó, de mégis valóságos. Vagyis Istent nem mint elméletet vagy elvont elvet ismerjük, hanem mint személyt. Ismerni egy személyt pedig sokkal többet jelent, mint tényeket tudni az adott személyről. Valakit ismerni annyi, mint lényegileg szeretni."
Kallistos Ware hitről és hitetlenségről
davidlaura
Új tag
Istenben hinni kell, nem bírálni!
Aeren
Kitiltott (BANned)
Na és ezzel meg is fogalmaztad a vallások egyik legnagyobb problémáját.
Válaszul engedd meg hogy beidézzek egy nagyon tanulságos történetet:
"Hang nélkül, füst nélkül lángoló napszínű oszlop lüktetett a talaj fölött, egy méterre se az öregtől.
- ... és add a világnak úgy, amiképpen néked adatott – hangzott egy szelíd hang a fényből -, add mindeneknek, kik vágyják az igazságot, honnan jövénk, mi létünk értelme, s mely irányt követendjünk útban örökkévaló otthonunkba.
Pár méterre a remetétől megtorpantunk, lenyűgözött a látvány. Életemben egyetlenegyszer láttam ilyen ragyogást, évekkel korábban. Akkor kápráztatott el egy véletlen felvillanása annak, amit még a mai napig is csak úgy tudok megfogalmazni: szeretet. Ez a fény itt, ami most láttunk, ugyanolyan volt, olyan sugárzó, hogy mellette a világ lábjegyzetté töpörödött, jelentéktelen, mellékes megjegyzéssé.
A következő pillanatban a fény eltűnt. Ahol láttuk, most a földön aranyszín lapok hevertek, szépen formált betűkkel teleírt kézirat.
A remete némán, csukott szemmel térdelt, nem vett tudomást rólunk.
Leslie odalépett, lenyúlt a fénylő lapokért, felszedte őket....
Azt hittük, rúnákat vagy hieroglifákat fogunk látni, de angol szavak álltak a kéziratban. Hát persze, gondoltam. Az öreg franciául olvasná őket, egy perzsa meg farsziul. Így kell lennie ennek a megvilágosodással – nem a nyelv számít, csupán az, hogy a gondolatok kapcsolatba kerülhessenek egymással.
Fény-teremtmények vagytok, olvastuk. Fényből érkeztek, fénybe fogtok távozni, és minden lépéseteket örök létezésetek fénye kíséri.
Leslie lapozott.
Saját választásotok szerint tartózkodtok most egy magatok teremtette világban. ami szívetek vágya, az válik valóra, és amilyenekké lenni törekedtek, olyanokká lesztek.
Ne féljetek, ne rettentsen benneteket a sötétség, puszta látszat az, sem a gonoszság, csalóka látomás az, sem a halál, üres köpeny az. Csupán ti állítottátok magatok elé mindezeket próbatételekként. Fenőköveknek választottátok őket, általuk élesítitek, edzitek szellemeteket. tudnotok kell, hogy mindig és mindenhol veletek van a szeretet valósága, és gyarapodó tudásotokat használva bármelyik pillanatban hatalmatokban áll változtatni a világotokon.
És így folytatódott, sok száz oldalon át. Döbbenten lapozgattuk, bele-beleolvastunk.
Formákat teremtő élet vagytok. Kard vagy az évek terhe éppúgy nem okozhatja halálotokat, mintha egy szobából egy másikba mennétek át. Minden egyes szobában újabb mondanivalót tanultok, hogy mondhassátok, minden egyes átjáróban újabb dalt, hogy dalolhassátok.
Leslie rám nézett, csillogott a szeme. Ha ez az írás így hat ránk, huszadik századi emberekre, micsoda hatása lenne azokra, akik ebben a században élnek, hányadik is lehet ... a tizenkettedik!
Megint a kéziratba mélyedtünk. semmi rituális szöveg, sehol semmi szertartásrend, sehol egyetlen átok, könyörgés tüzes mennykövekért az ellenség fejére, elpusztításukért, egyetlen katasztrófa-beígérés sem a hitetleneknek, sehol egy könyörtelen Attila-isten. Említés sem tétetik templomokról, papokról, rabbikról vagy gyülekezetekről, zsolozsmákról, miseruhákról, megszentelt ünnepekről. Ez az írás szeretettől áthatott belső énünknek szólt, csak ennek a belső lénynek.
Ha ezek a gondolatok ebben a században elterjednek, gondoltam, és ráébresztik az embereket, hogy felül lehet emelkedni hiteken, felismerik a szeretet hatalmát és nem lesz többé rettegés. Kimaradhat a sötét középkor a történelemből!
Az öregember kinyitotta a szemét, most meglátott bennünket, de félelem nélkül nézett ránk, mintha már végig elolvasta volna a kéziratot. Rám pillantott, aztán a tekintete hosszan elidőzött Leslie-n.
- Én Jean-Paul Le Clerc vagyok – szólalt meg. Ti meg angyalok.
Meglepetésünkben megnémultunk, az öreg pedig vidáman elnevette magát. – Láttátok a Fényt? – kérdezte.
- Itt az üzenet – nyújtotta feléje a feleségem a kéziratot.
- A megvilágosító sugalmazás, igen. – Úgy hajolt meg Leslie előtt, mintha emlékezne rá, mintha legalábbis Leslie biztosan angyal volna. – Aki kész olvasni, megtudja belőle az igazságot, aki megfogadja, életet ad annak. Gyermek voltam, amikor a Fény megígérte, hogy azon a napon, amikor ti megjelentek, megkapom a kéziratot. megvénültem mire csakugyan megérkeztetek, és megjött az írás is.
- Meg fogja változtatni a világot – mondtam.
Furcsán nézett rám. – Nem.
- De hát azért kaptad őket...
- Próbatételként kaptam – felelte.
- Próbatételként?
- Messze földeket bejártam – nézett ránk -, százféle hit írásait tanulmányoztam Kínától a magas északi tájakig. És a sok olvasás ellenére megtanultam egyet-mást. Minden vallás fényárban kezdődik. De a fényt csak a szívek őrzik tartósan. Pergamenlapok nem képesek megőrizni.
- De hát itt vannak, a kezedben tartod őket... – mondtam. - Olvasd! Gyönyörű!
- Amit a kezemben tartok, az csupán pergamen – felelte. - Ha ezeket a szavakat a világ tudomására hozod, azok, akik már ismerik a bennük foglalt igazságokat, örömmel és megértéssel fogadják majd. Csakhogy mielőtt útjukra bocsátanánk ezeket a lapokat, nevet kell adnunk nekik. És ez a vesztüket fogja okozni.
- Ha egy szépséges dolognak nevet adunk, ezzel a vesztét okozzuk?
Meglepetten nézett rám. – Nem, a dolgokat elnevezni általában nem rejt veszélyeket. De ha ezeknek az eszméknek nevet adunk, ezzel új vallást alapítunk.
- Miért?
Mosolyogva kezembe nyomta a kéziratot. – neked adom...? – kérdően pillantott rám.
- Richard.
- Én ezeket a lapokat, amelyeket magától a Szeretet Fényétől kaptam, ezennel neked adom, Richard. Akarod-e te is továbbadni, a világnak, az embereknek, akik vágynak rá, hogy megismerjék, amit e lapok tudatnak, nekik, akik nem részesülhettek a kegyben, hogy itt legyenek, amikor a megvilágosító sugalmazás érkezett? Vagy meg akarod tartani őket egyedül magadnak?
- Természetesen tovább akarom adni Őket!
- És milyen nevet fogsz adni az adományodnak?
Vajon hová akar kilyukadni, csodálkoztam. – Fontos ez?
- Ha te nem adsz neki nevet, majd adnak mások. Úgy fogják hívni: Richard könyve.
- Értem. Jó. Elnevezhetem bárminek..., mondjuk, Lapoknak.
- És gondozni is fogod majd a Lapokat? Vagy elnézed, hogy mások szerkesztgessék, amit nem értenek, megváltoztassák, kihagyják belőle, ami nem tetszik?
- Dehogy! Egyetlen szót sem szabad megváltoztatni! Hiszen a Fénytől valók! Semmi változtatás nem lesz!
- Biztos vagy benne? Egy-két sort se fognak megváltoztatni, ha alapos ok van rá? “Ezt így nem fogják megérteni”, “Ezzel megsérthetünk valakit”, “Az üzenet nem világos”?
- Nincs változtatás!
Kérdően felhúzta a szemöldökét. – És ugyan ki vagy te, hogy ennek érvényt is szerezhess?
- Itt voltam, amikor az üzenet érkezett – vágtam rá. – A saját szememmel láttam, ahogy a kézirat megjelent!
- Szóval – mondta lassan – te lettél A Lapok őrizője?
- Nem feltétlenül kell nekem lennem. Ha megígéri, hogy nem változtat az üzeneten, akárki is lehet.
- De valakiből csak lesz A Lapok őrizője?
- Lehet. Gondolom, igen.
- És ezzel létrejött a laphívők rendje. Mindazok, akik az életük árán is meg akarnak óvni egy gondolatrendszert, óhatatlanul a rend tagjává lesznek. Csakhogy minden új rend, minden új szervezet változás. Változás, mely világunk eddigi rendjének végét jelenti.
- A Lapokon semmi nincs, ami bárkit vagy bármit fenyegetne – mondtam. – Szeretetet hirdetnek meg szabadságot.
- A szeretet meg a szabadság a félelem meg az elnyomás végét jelenti.
- Hát persze – vágtam rá ingerülten. Mire akar ez a vénember kilyukadni? És Leslie miért nem szól egy szót sem? Ő nem úgy látná, hogy ez...
- Akik hasznot húznak a félelemből meg az elnyomásból – mondta Le Clerc -, gondolod, ők is örülnek majd a Lapoknak?
- Azt nem hiszem, de csak nem hagyhatjuk, hogy ez a ... Fény ... kárba vesszen?
- Ígéred, hogy óvni fogod a Fényt? – kérdezte az öreg.
- Természetesen!
- És a többi laphívő, a barátaid, ők is óvni fogják?
- Igen.
- És ha a félelem és az elnyomatás haszonélvezői meggyőzik a királyt, hogy országa vesztére törtök, ha megrohanják a házatokat, ha karddal rontanak rátok, akkor hogyan fogjátok megvédeni a lapokat?
- Elmenekülök előlük! Megmentem a Lapokat!
- És ha üldöznek, elfognak, sarokba szorítanak?
- Ha harcolnom kell értük, hát harcolni fogok – fogadkoztam nekihevülten. – Létezik fontosabb is az életnél. Vannak eszmék, amelyekért érdemes akár meghalni is.
Az öregember nagyot sóhajtott. – És így kezdődik majd a Nagy Lapvédő Háború – mondta szomorúan. – Vértek és kardok, pajzsok és lobogók, paripák és gyújtogatás, vértől csatakos utcák. A háború hosszú lesz és pusztító. Lelkes hívők ezrei fognak csatlakozni hozzátok, mit ezrek, tízezrek! Harcra készek, erősek, merészek. Ám a Lapok eszméin felbőszül minden uralkodó, aki megfélemlítés és szellemi sötétség által tartja fenn a hatalmát. Tízezrek támadnak majd rátok.
Végre derengeni kezdett, mit is akar mondani nekem Le Clerc.
- Hogy megismerjenek benneteket – folytatta -, és ti is felismerhessétek egymást, szükségetek lesz egy jelképre. Mit fogtok jelképül választani? Mi leng majd a lobogótokon?
Nőtt bennem az aggodalom, de még nem adtam fel.
- A Fény jelét – vágtam rá. – A láng.
- És így leend – mondta, mintha egy még megíratlan történelemkönyvből olvasna fel hangosan -, hogy Frankhon földjén összecsap A Láng Jele A Kereszt Jelével, és a Láng kerekedik felül, dicső győzelmet arat, és a Kereszt városaiból néhányat porrá éget. Hanem azután a Kereszt szövetkezik a Félholddal, és egyesült seregeit özönölnek délről és keletről és északról is, százezer állig felfegyverzett harcos tör rátok, nyolcvanezretekre.
Álljon meg a menet, akartam közbeszólni. Már tudtam, mi következik.
- És a Kereszt minden egyes meggyilkolt katonájáért és a Félhold minden egyes lemészárolt harcosáért, akiket a nagyszerű ajándék védelmében megöltetek, száz ember gyűlöl meg benneteket. Apjuk, anyjuk, feleségük, lányaik, fiaik és barátaik, mind gyűlölni fogják a lapvédőket és a nyomorult Lapokat, hiszen szeretteiknek meg kellett halniuk miattuk, és minden lapvédő gyűlölni fog minden keresztényt meg minden átkozott Keresztet, minden mohamedánt meg minden átkozott Félholdat, mivel azok meg az ő szeretteik pusztulásának okozói.
- Nem! – kiáltottam. Igaz volt minden szava.
- És a Nagy Háború idején oltárok épülnek, katedrálisok égretörő tornyai emelkednek majd a Lapok tiszteletére. Akik fejlődésre, a megismeréssel járó megértésre vágytak, azon veszik majd észre magukat, hogy újabb babonaságok, újabb tiltások kötik gúzsba szellemüket: Harangok és jelképek, előírásos mozdulatok és kántálás, szertartások, imák, ornátusok, tömjénfüst meg perselyekbe hullajtott aranypénzek. Arany, még pompásabb templomokra, arany a kardokra, a nem hívőket megtéríteni, a lelküket megmenteni.
- És arra is kell majd arany, Lapok első őrizője, hogy ha meghalsz, megformálják belőle a képmásodat. Hatalmas szobrokat, óriási freskókat, festményeket kell alkotni, hogy a halhatatlan művészet őrizze e magasztos pillanat emlékét...
Nem! gondoltam. Lehetetlen!
Csakhogy nem lehetetlen volt, hanem elkerülhetetlen.
- Ha ezeket a lapokat a világ tudomására hozod, újabb hatalmas vallás támad, újabb papság, újabb Mi és újabb Ők, újabb gyilkos ellentét. Mához száz évre milliónyi áldozata lesz e szavaknak, amelyeket most a kezünkben tartunk; mához ezer évre sokszor tízmilliónyi. És mindez ezek miatt a lapok miatt.
Az öregember hangjában nem csengett keserűség, sem cinizmust, sem elkeseredést nem lehetett benne felfedezni. Okulva azon, amit egy hosszú létidő során tanult, Jean-Paul Le Clerc bölcs nyugalommal egyszerűen tudomásul vette a tényeket.
Leslie megborzongott.
- Tegyem rád a zekémet? - kérdeztem.
- Nem, köszönöm – mondta. – Nem a hidegtől van.
- Nem, nem a hidegtől – bólintott Le Clerc. Lehajolt a tűzhöz, felvett egy üszkös gallyat és az aranyszín lapokhoz érintette. – Mindjárt megmelegszel.
- Ne! – elrántottam a lapokat. - Elégetnéd az igazságot?
- Az igazságot nem lehet elégetni. Bárki, aki keresi, mindig fellelheti – felelte az öregember. – Csak ezeket a lapokat lehet elégetni. Rajtatok áll, választhattok. Akarjátok, hogy a laphit legyen a következő vallás a világon? – Elmosolyodott. – ti lehetnétek az új egyház első szentjei...
Leslie-re néztem, a bennem támadt rémületet láttam az ő szemében is.
Kivette az öreg kezéből az izzó fadarabot, és a kézirat sarkaihoz érintette. A gally parazsa hirtelen vakító fehér nap-virággá nyílt, elejtettük a kéziratot, lángolva hullt a földre. Pár pillanatig égett még, aztán hamuvá szürkült.
Az öregember megkönnyebbülten sóhajtott fel. – Áldott nap ez a mai! Milyen ritkán is adódik alkalom, hogy megmentsük a világot egy új vallástól!
Aztán reménykedő mosollyal a feleségemre nézett. – Most megmentettük, ugye?
Leslie visszamosolygott rá. – Megmentettük, Jean-Paul Le Clerc. Egyetlen hang nincs a történelemben a laphívőkről vagy a háborújukról."
Részlet a minden és mindenki egy c. könyvből.
Tömör és alapvető világosság.
Lehet,hogy egy élet kell ahhoz,hogy az ember azt mondja :Igen,ezt kellett volna tennem.
Aeren
Kitiltott (BANned)
Azért ha nem bánod megkövetlek... a hit elbírálás nélkül fanatizmust szül ami pedig ellentétet, összetűzést és viszályt hoz magával.
A kereszténység ennek a legszebb példája. Bár főbenjáró bűnnek számít benne a gyilkosság, mégis olyan dolgokkal van tarkítva a múltja mint a boszorkány üldözések és a keresztesháborúk.
A koránban is szerepel az élet tisztelete... ennek ellenére a mai napig élő hagyomány a halálra kövezés.
Csak az én véleményem, de abban a pillanatban hogy szemet hunysz az ellentétek felett azért hogy imádhass valamit amit saját magadnak alkottál meg... nem egy olyan út ami "tömör és alapvető világossággal" jellemezhető lenne...
Tudod Steve talan vegre el kellene donteni, hogy kicsoda Isten.
Isten megegyezik-e az otestamentum Jehovajaval, vagy valami egeszen mas?
Kedves Aeren!
A galibánk már a paradicsomban elkezdődött,ahol élhettünk volna teljes boldogságban.
Nem az a kérdés,hogy Isten miért tette oda azt a fát,hanem,hogy mi miért szegtük meg a parancsát,pedig mindenünk meg volt ott.
A kigyó maga a sátán,Lucifer személye,aki a kigyó képében jelent meg.
Lucifer istenszerű lény,ezért halhatatlan,aki rendelkezik isteni képességekkel.
Isten Teremtő,és nem pusztitó.Lucifer szembeszegült Istennel,mégsem pusztitotta el,pedig megtehette volna,de ez ellentmondott volna saját törvényeinek,ezért sem tehette,hogy visszaforditsa a folyamatot.
A probléma abból adódik,hogy sokan azt gondolják,hogy ami hibás,azt tegye jóvá Isten.Ez teljes képtelenség.
Azt nem tudom,hogy miért nem alkototta tökéletesre az embert.
Talán próbára tette hűségünket?
Az biztos,hogy ennek az egyetlen kritériumnak sem tudtunk megfelelni.
Hogy miért isszuk a levét,csak mert az egyetlen ember-pár vétkezett?
Talán,mert emberek vagyunk,szellemi-lények,és nekünk ez jutott.
Nem lehet mindenki istenszerű-lény,mint az angyalok,nem igaz?
Nekem a léte ott van minden virágban,kőben,a levegőben,amit beszivok,az az energia,ami éltet,és gyógyit.
Kell ennél több bizonyiték?
Egyszer már eljött,de azt sem tisztelték az emberek,pedig csak követniük kellett volna őt.
Ellenben mindenféle koholt vádakkal illették,a végén pedig megölték,és pontosan azok a benfentesek tették,akiknek hirdetniük kellett volna igéjét.
A videó nagyon mulatságos volt
Véleményem szerint a számonkérésnél lehull a lepel,minden földi státus a porba hull.A sziv,és a gondolat összhangja megadja a választ,akár ateista,akár keresztény.
Ezzel én is igy vagyok
,bár nem mérgelődöm igazán,talán még nem jött el az időm,hogy szó szerint megértsem.A második eljövetele az Emberfia személyében jön el,és nem pusztit,hanem kapunk még egy esélyt,szabad akarat-nélkül.
Ez lesz az Ezeréves Birodalom!
Aeren
Kitiltott (BANned)
Ez a kérdés azt feltételezi hogy Ádámnak és Évának volt választási lehetősége a kérdésben. Szerintem pedig nem volt ugyanis ez a történet egy paradoxon.
Ha tényleg jónak teremtettek akkor ebbe benne foglaltaik az is hogy nem feltételezik a rosszat (jóság, ártatlanság, tisztaság -> naivitás) következés képpen lejátszhatod ezt a történetet hatszázhetvenhárommilliószor, akkor is az lesz a vége hogy a gyermeki ártatlanságból és naivitásból kifolyólag engedni fognak a kígyónak, ugyanis nem tudhatják és nem is sejthetik hogy hazudik.
Viszonyítás képpen:
Ha a 4 éves gyereked valaki ráveszi hogy lopjon a boltból mert örülnél az ajándéknak akkor:
1. Nem teheted felelőssé a gyereket, mert nincs koncepciója sem a hazugságról, sem a következményekről, sem a vele járó összes problémáról
2. Téged fognak felelősségre vonni, mert a gyerek a te felelősséged és nem mondhatod azt hogy "pedig én megmondtam neki hogy ne lopjon".
Teljesen mindegy hogy emberről vagy a jó istenről beszélünk, ez a felelősség alpári módon lévő áthárítása.
Ezzel akkor kilőttük az isten mindenható pontot.
Igen, ezt jászladány is próbálta elmagyarázni nekem.
Ő a "ha egy pillanatra feltételeznéd hogy igaza van a bibliának" példát használta.
Nézd, én őszintén megmondom hogy nem akarom még véletlenül se kikezdeni a hitedet. Sem a tiedet, sem másét. Ugyanakkor ez egy "önbeteljesítő" paradoxon.
Ha én ~feltételezem~ hogy a bibliának igaza van, akkor a bibliának igaza van. Itt nincs semmilyen mozgás tér, logika, objektivitás, bizonyítás, se ez, se az. Ha feltételezem hogy isten van, akkor isten van.
Ha én látni akarom/vélem/tudom mindenben istent, akkor ott van. Ha nem akarom ott látni, akkor nincs. Ezt egyszerűen fantáziának hívják csak maximum társul hozzá egy adag meggyőződés.
Ember és ember között az idők végezetéig fenn fog állni a bizalom kérdése.
Te elhinnéd nekem és követnél engem ha most azt mondanám hogy én vagyok isten másodszülött fia és Jézus reinkarnációja?
Látod ez a különbség a tiltott gyümölcs előtt és után között.
A tiltott gyümölcs megevése után képessé váltunk a kételkedésre és a reflektálásra. Képesek lettünk volna a tiltás megértésére és a kígyó szavainak figyelmen kívül hagyására.
Előtte... előtte elhitted volna hogy én vagyok a második Jézus krisztus mert én ezt mondtam.
2000 év távlatából úgy gondolom hogy ezt a kérdést objektívan megítélni lehetetlen.
Nem tudhatod hogy történtek-e csodák vagy sem.
Soha nem felejtem el David Kopperfield repülőgép eltüntetős mutatványát amikor azt mondja a nézőknek hogy ez nem kamera trükk. Persze az volt és ő egyszerűen hazudott én pedig elhittem, mert nem gondoltam volna hogy a szemembe hazudik.
Nem tudom megítélni ezt a kérdést.
Ezt én is hasonlóan látom. A kritika belülről jön és nem kívülről, egy harmadik személy vagy entitás által.A videó nagyon mulatságos volt
A sziv,és a gondolat összhangja megadja a választ,akár ateista,akár keresztény.
Tudod nekem volt egy olyan korszakom hogy azt hittem a hiba bennem van hiszen a világ tökéletes. Ha engem nem fogadnak el akkor a hiba csak bennem lehet.Ezzel én is igy vagyok
Sok könnybe került megérteni hogy a világ sajnos nem így működik pedig isten látja lelkemet: örülnék neki hogy ha így lenne. Örülnék neki ha a világ összes problémáját magamra vehetném és elhalhatnék vele, de ironikus módon sajnos ez sem így működik...
Az ilyen kinyilatkoztatásokra mindig csak azt mondom hogy neked legyen igazad.
Végezetül még egyszer kihangsúlyoznám hogy senkit sem akarok megingatni a hitében vagy kritizálni, kigúnyolni abban. Ha ellentétet szül bennetek amit írok akkor inkább hagyjátok figyelmen kívül.
- Status
Similar threads
