Nézd, Tisztelt ratalics. A magyarázatod meglehetösen eröltetettnek tünik ami logikailag sem állja meg a helyét. A majmokból sok van. Az emberekböl sok van de ami közöttük volt azokat felfalták az oroszlánok, tigrisek vagy megfagytak, vagyaz influenza végzett velük. Ha ez igy van akkor a majomból nem lehettek végül is emberek mert a majom és ember közötti lény nagyon kevés kellet, hogy legyen amiböl következik, hogy a már embernek nevezhetö lény ennél is kevesebb volt tehát ugyanúgy el kellet volna, hogy tünjön az ember is. Egyetértek azokkal akik azt mondják ha lettek volna átmeneti fajok akkor több helyen találtak volna megkövesedett lenyomatot róluk.
Kedves Blober!
Kihagytad a tőlem való idézésből, hogy a legtöbb előd majomemberfajt és ősemberfajt és emberfajt valószínűleg éppen az utód majomemberfajok és ősemberfajok és emberfajok pusztították ki, mint veszélyes konkurenciát (vagy mint alsóbbrendű "barbárokat", "vadembereket").
Ezt írod az (emberi) evolúció ellenérveként: "A majmokból sok van. Az emberekböl sok van de ami közöttük volt azokat felfalták az oroszlánok, tigrisek vagy megfagytak, vagyaz influenza végzett velük. Ha ez igy van akkor a majomból nem lehettek végül is emberek mert a majom és ember közötti lény nagyon kevés kellet, hogy legyen amiböl következik, hogy a már embernek nevezhetö lény ennél is kevesebb volt tehát ugyanúgy el kellet volna, hogy tünjön az ember is." Na de. Egyrészt az általad vázolt előzményekből miért kellett volna következnie, hogy eltűnjön az ember is? Másrészt nem tudjuk, hogy hányszor tűnt el korábban esetleg olyan faj, amely egyébként azonos volt a mai genotípusunkkal, fenotípusunkkal. Lehet, hogy többször is kihalt a mutációk révén létrejött "mai ember", aztán egyszer, egy újabb ugyanolyan mutációkor csak-csak mégis fennmaradt - eddig. Harmadrészt minden mai, sokpéldányos fajra igaz, hogy valamikor "kevesen volt", sőt, valamikor csak egyetlen példánya volt. Az új fajok kialakulásának az a jellemző útja, hogy egyetlen példány mutálódik egy korábbi fajból, és az adott mutáció a sok-sok picike egyéb mutáció mellett olyan mértékű, hogy új fajt eredményez, ha az adott mutációs tulajdonság fennmarad az adott mutációval nem rendelkező példányokkal történő szaporodás során - de néha megtörténik az is, hogy egymástól függetlenül, több egyedben alakul ki ugyanaz a mutáció, aztán esetleg ezek összetalálkoznak vagy nem. Tehát kezdetben (szinte) minden új faj olyannyira "kevesen van", hogy egyetlen példánya van. Aztán egy kis néhány fős csoportja. (Az új fajok jellemző sorsa, hogy "egy-két példányos korukban" kihalnak, merthogy az evolúció különféle paraméterei inkább a faji változatlanság mellett hatnak, és kevésbé a változékonyság mellett.) A ma élő összes ember egyetlen női őstől származik, az úgynevezett mitokondriális Évától, amely valószínűleg kb. 200ezer évvel ezelőtt élt. Tehát a homo sapiens egyetlen női őstől származik. A homo sapiens sapiens pedig úgy tűnik, hogy egyetlen férfiőstől, a "genetikai Ádámtól", valószínűleg kb. 70ezer évvel ezelőttről. Tehát adott pillanatokban éppen elég "kevesen volt" a fajunk ahhoz, hogy eltűnjön - és akár többször ki is halhatott, hiszen nem tudjuk, hogy a különféle majomembereken, ősembereken kívül hány olyan faj tűnt el (halt ki) korábban vagy később, amely tulajdonképpen azonos volt a sapiensszel vagy a sapiens sapiensszel. Éppen a mi fajunk maradt fenn, de kétszer is egyetlen példányból állt a fajunk, és többször is néhány tíz-száz példányból (ez minden fajjal így történik). Aztán felszaporodtunk. Mellesleg ma is vannak majomfajok, amelyek éppen kihalnak - miattunk.
Azt írod: "Egyetértek azokkal akik azt mondják ha lettek volna átmeneti fajok akkor több helyen találtak volna megkövesedett lenyomatot róluk." Több helyen, több helyen... Na jó, de minél több helyen? Hány helyen találtak eddig? És még esetleg hány helyen fognak találni?
Utoljára módosítva: