[FONT=Times New Roman CE, serif]- És Kay? Mikor beszélsz már Kayról? - vágott közbe türelmetlenül a kis Gerda. - Talán ő is ott volt a várakozók között?[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]- Várj! Várj! - intette türelemre a varjú. - Mindjárt hallasz róla is. A harmadik napon egy fiatal legényke érkezett a palota elé. Se hintója, se lova, ment nagy hetykén egyenest a palotába. Ragyogott a szeme, akár a tiéd, szép hosszú haja volt, de a ruhája kopott és szegényes.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]- Kay volt, [/FONT][FONT=Times New Roman CE, serif]csak ő lehetett! - ujjongott. Gerda. - Hát nyomára akadtam! - tapsolt örömében.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]- Egy kis batyu volt a hátán - folytatta a varjú, de , a kislány közbevágott:[/FONT]
[FONT=Times New Roman CE, serif]- A kis szánkója volt, azt húzta magával, amikor eltűnt.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]- Lehet - hagyta rá a varjú. - Nem néztem[/FONT][FONT=Times New Roman CE, serif] meg olyan apróra. De azt tudom a szelídített menyasszonyomtól, hogy amikor belépett a palota kapuján, és meglátta a testőröket talpig ezüstben, meg a lépcsőn a lakájokat talpig aranyban, bizony nem akadt a torkán a szó. Csak biccentett nekik, és azt mond[/FONT][FONT=Times New Roman, serif]t[/FONT][FONT=Times New Roman CE, serif]a: “Unalmas lehet itt a lépcsőn álldogálni! Inkább bemegyek!” Fényben úsztak a nagy termek, titkos tanácsosok és kegyelmes urak járkáltak mezítláb, és aranyedényeket hordtak körül; áhítat foghatta el, aki körülnézett idebenn. Hanem az ifjú legényke cseppe[/FONT][FONT=Times New Roman, serif]t sem ijedt meg, pedig ugyancsak nyikorgott a csizmája.[/FONT]
[FONT=Times New Roman CE, serif]- Ő volt, biztos, hogy Kay volt! - kiáltotta Gerda. - Az új csizma volt rajta, amikor elment; otthon is hallottam a nyikorgását.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]- Bizony elég hangosan nyikorgott! - folytatta a varjú. - S belépett nag[/FONT][FONT=Times New Roman CE, serif]y vidáman a királykisasszonyhoz, aki egy gyöngyszemen ült, de az akkora volt, akár a rokka kereke. Körülötte az udvarhölgyei a komornáikkal meg a komornáik komornáival, meg a főrangú lovagok az inasaikkal meg az inasaik inasaival, meg azoknak a szolgáival[/FONT][FONT=Times New Roman, serif], akik annál jobban feszítettek, minél lejjebb álltak a sorban. Az inasok inasainak szolgái csak bocskorban járnak, de pillantást se lehet vetni rájuk, olyan büszkén állnak az ajtóban.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]- Ó de rettenetes lehet! - mondta a kis Gerda. - És mondd csak, megkapta Kay a királykisasszonyt?[/FONT]
[FONT=Times New Roman CE, serif]- Volnék csak ember, nem varjú, bizony pályáztam volna magam is a kezére, bár nekem már gyűrűs menyasszonyom van. No de mindegy. Azt mondja a szelídített kedvesem, az ifjú legénykének éppen úgy a helyén volt a nyelve, mint nekem, amikor varjúnyelven beszé[/FONT][FONT=Times New Roman, serif]l[/FONT][FONT=Times New Roman CE, serif]ek. Merészen és ékesen beszélt; nem is leánykérőbe jött, csak azért, hogy megtapasztalja a királykisasszony híres okosságát, s tetszett neki, hogy őt is okosnak tartja a királykisasszony.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]- Kay volt, nem lehetett más! - vágott közbe megint Gerda. - Mindig olyan okos volt, még törtekkel is tudott szorozni és osztani, méghozzá fejben! Ugye, elvezetsz ahhoz a palotához, kedves varjú?[/FONT]
[FONT=Times New Roman CE, serif]- Nem olyan könnyű dolog ám az! - felelte a varjú. - Várj csak, hogy is lehetne? Majd megkérdem a szelídített menyasszonyomtól, ő majd tanácsol valami okosat. Mert azt mondhatom neked, hogy ilyen magadfajta kislány sose juthatna be egyenes úton a palotába![/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]- Én bizony bejutok! - mondta Gerda. - Hiszen ha Kay meghallja, hogy ott vagyok, kijön értem, és bevisz.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]- Várj! Várj meg annál a kerítésnél! - mondta a varjú, azzal búcsút biccentett és elrepült.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Öreg este volt, mire visszatért.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]- Kár, kár! Tiszteltet a menyasszonyom - mondta, amikor letelepedett Gerda mellé -, és küldött neked egy darab kenyeret; a konyhából emelte el, mert ott van elég, te meg nagyon éhes lehetsz. A palota kapuján semmiképp se lép[/FONT][FONT=Times New Roman CE, serif]hetsz be, hiszen mezítláb vagy, s utadat állnák a talpig ezüst testőrök meg a talpig arany lakájok. De ne búsulj, bejutsz azért a palotába! A menyasszonyom tud egy kis hátsó lépcsőt, amely egyenest a hálószobába vezet, s azt is tudja, hol a hálószoba kulc[/FONT][FONT=Times New Roman, serif]sa.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]El is indultak mindjárt, mentek a palota kertjébe, a nagy fasorba, ahol sárga levelek hulldogáltak. Amikor a palota utolsó ablaka is elsötétedett, a varjú egy kis hátsó ajtóhoz vezette a kis Gerdát. Az ajtó nem volt kulcsra zárva, csak betámasztva.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Ó, h[/FONT][FONT=Times New Roman CE, serif]ogy kalimpált a kislány szíve! Hogy dobogtatta a félelem meg a vágy! Úgy érezte, mintha rosszban járna, pedig csak azt akarta megtudni, Kay van-e a palotában. Ő lehet, csakis ő; Gerda olyan tisztán emlékezett Kay okos szemére, szép hosszú hajára; szinte m[/FONT][FONT=Times New Roman, serif]a[/FONT][FONT=Times New Roman CE, serif]ga előtt látta, ahogy mosolyog, mint otthon, amikor a rózsáik alatt üldögéltek.[/FONT]