Jo tudni Canadarol, Informacio utazasrol orszagunkrol
- Téma inditó Melitta
- Kezdés dátuma
Gyonyoru kepek ! Koszonjuk Bojtika
Itt pedig egy hires kanadai :lol:
Celine Dion, a kanadai popzene egykor csak franciául éneklő csillaga, a 90-es években kiadott angol nyelvű lemezeivel már az egész világot meghódította: több mint 175 millió albumot vettek meg tőle a földkerekségen, ezzel ő minden idők "legjobban eladható" énekesnője.
Ebből az alkalomból szerdán Las Vegasban a World Music Awards "Gyémánt-díjjal" tüntetik ki, amelyet Michael Douglas, a népszerű amerikai filmsztár ad majd át. Az énekesnőnek Las Vegas egyébként is szerencsét hozott, mert az A New Day... című show-jára, amely teltházzal megy a Caesars Palace hotel Coliseum termében az egymilliomodik nézőt várják szeptember végén.
A 36 éves, 14 gyermekes családból származó québeci énekesnőt hároméves szerződés köti a Las Vegas-i mulatóhoz, s ez alatt 600 koncerten kell elvarázsolnia a közönséget. Sokan attól tartottak, hogy ez a busásan megfizetett "röghöz kötöttség" akadályozza majd az ötszörös Grammy-díjas énekesnő további zenei pályafutását. Hiányoznak majd a turnék és az új lemezek, de a közönség úgy látszik ezek nélkül is viszi a régi korongjait. Egyébként Celine rajongóinak már csak október 12-éig kell kibírnia új dalok nélkül, ugyanis ekkor kerül az üzletekbe Miracle címmel az új CD-je.
Itt pedig egy hires kanadai :lol:
Celine Dion, a kanadai popzene egykor csak franciául éneklő csillaga, a 90-es években kiadott angol nyelvű lemezeivel már az egész világot meghódította: több mint 175 millió albumot vettek meg tőle a földkerekségen, ezzel ő minden idők "legjobban eladható" énekesnője.
Ebből az alkalomból szerdán Las Vegasban a World Music Awards "Gyémánt-díjjal" tüntetik ki, amelyet Michael Douglas, a népszerű amerikai filmsztár ad majd át. Az énekesnőnek Las Vegas egyébként is szerencsét hozott, mert az A New Day... című show-jára, amely teltházzal megy a Caesars Palace hotel Coliseum termében az egymilliomodik nézőt várják szeptember végén.
A 36 éves, 14 gyermekes családból származó québeci énekesnőt hároméves szerződés köti a Las Vegas-i mulatóhoz, s ez alatt 600 koncerten kell elvarázsolnia a közönséget. Sokan attól tartottak, hogy ez a busásan megfizetett "röghöz kötöttség" akadályozza majd az ötszörös Grammy-díjas énekesnő további zenei pályafutását. Hiányoznak majd a turnék és az új lemezek, de a közönség úgy látszik ezek nélkül is viszi a régi korongjait. Egyébként Celine rajongóinak már csak október 12-éig kell kibírnia új dalok nélkül, ugyanis ekkor kerül az üzletekbe Miracle címmel az új CD-je.
Jó tudni Canadarol
GRIZZLYK -a hegyek magányos vándorai
Valamikor a grizzly (Ursus arctos horribilis) Észak-Amerika egész nyugati részén őshonos volt. Száz évvel ezelőtt még lehetett vele a nyílt prérin találkozni de fokozott vadászásukkal és területük elfoglalásával az utolsó példányok élettere a járhatatlan hegyrészekre szűkült. 1975-ben a grizzlyt fel kellett venni a veszélyeztetett állatfajok vörös listájára. Az akár több mint 350 kg-os mindenevők előfordulása mára már csak a Sziklás-hegység egyes részeire, azon belül is főként a nemzeti parkokra -mint Yellowstone vagy a kanadai Sziklás-hegység Park- korlátozódik. Már csak Alaszkában és Yukon tartományban vannak kiterjedt területek, ahol nagyobb számban és szinte háborítatlanul élnek.
A bundájuk színe alapján elnevezett grizzly vagy szürke medve a barnamedve (Ursus arctos) alfaja, azonban eltérő mérete és színe valószínűleg csak a táplálék és az életkörülmények következménye. Bár az állatok felágaskodva akár 2-3 méter magasak is lehetnek, az elterjedt tévhittel szemben nem a legnagyobbak a létező medvék között. Ez a cím az alaszkai vagy kodiak medvét (Ursus arctos middendorffi) illeti.
A grizzly fő tápláléka kisebb gerincesekből, gyümölcsökből és bogyókból áll, de a kiásott gumókat és gyökereket is megeszi. A felnőtt állatok a fekete medvével ellentétben nem tudnak fára mászni. Nagyon gyorsak, sík terepen, rövid időn belül akár az 50 km/h sebességet is elérik. A grizzly az emberre veszélyes lehet, ilyen incidensek azonban csak ritkán fordulnak elő, mert ezek az állatok többnyire rendkívül félénkek.
Tehát nem kell félni tőlük, de nem árt, ha 50 km/h sebességnél nagyobb futás teljesítményre edzzük magunkat, ha ismerkedni akarunk a környezetükkel! :wink:
GRIZZLYK -a hegyek magányos vándorai
Valamikor a grizzly (Ursus arctos horribilis) Észak-Amerika egész nyugati részén őshonos volt. Száz évvel ezelőtt még lehetett vele a nyílt prérin találkozni de fokozott vadászásukkal és területük elfoglalásával az utolsó példányok élettere a járhatatlan hegyrészekre szűkült. 1975-ben a grizzlyt fel kellett venni a veszélyeztetett állatfajok vörös listájára. Az akár több mint 350 kg-os mindenevők előfordulása mára már csak a Sziklás-hegység egyes részeire, azon belül is főként a nemzeti parkokra -mint Yellowstone vagy a kanadai Sziklás-hegység Park- korlátozódik. Már csak Alaszkában és Yukon tartományban vannak kiterjedt területek, ahol nagyobb számban és szinte háborítatlanul élnek.
A bundájuk színe alapján elnevezett grizzly vagy szürke medve a barnamedve (Ursus arctos) alfaja, azonban eltérő mérete és színe valószínűleg csak a táplálék és az életkörülmények következménye. Bár az állatok felágaskodva akár 2-3 méter magasak is lehetnek, az elterjedt tévhittel szemben nem a legnagyobbak a létező medvék között. Ez a cím az alaszkai vagy kodiak medvét (Ursus arctos middendorffi) illeti.
A grizzly fő tápláléka kisebb gerincesekből, gyümölcsökből és bogyókból áll, de a kiásott gumókat és gyökereket is megeszi. A felnőtt állatok a fekete medvével ellentétben nem tudnak fára mászni. Nagyon gyorsak, sík terepen, rövid időn belül akár az 50 km/h sebességet is elérik. A grizzly az emberre veszélyes lehet, ilyen incidensek azonban csak ritkán fordulnak elő, mert ezek az állatok többnyire rendkívül félénkek.
Tehát nem kell félni tőlük, de nem árt, ha 50 km/h sebességnél nagyobb futás teljesítményre edzzük magunkat, ha ismerkedni akarunk a környezetükkel! :wink:
Jó tudni Canadarol
Északnyugati területek
Az Északnyugati területek térsége kb. 1 380 000 km2, lakóinak száma kb 41 ezer. A tőle nyugatra fekvő Yukonhoz és főleg a keleten lévő Nunavuthoz hasonlóan, ez a vidék is, talán a legdélibb része kivételével, az örök fagy (permafrost) hazája. A nyár rövidsége miatt a jég nem tud elolvadni, sőt évről évre több lesz. Ma már a permafrost vastagságát (mélységét) egyes területeken 500 m-re becsülik.
Az első európai telepesek azt tapasztalták, hogy a jeges, fagyos talaj felső rétege építményeik melegétől megolvadt és a szerkezetek összedőltek. Yukonban pedig az aranybányászoknak el kellett távolítani a fagyott földet, mielőtt az alatta lévő aranyat kiemelték.
A 20. században a kanadaiak már megtanulták, hogyan dolgozzanak a permafrosttal. Szigetelő kavicsréteg kerül a kisebb épületek alá, a nagyobb építményeket pedig cölöpökre emelik.
Földrajz
Az Északnyugati területeket keletről Nunavut, délről Saskatchewan, Alberta és Brit Columbia, nyugatról Yukon, északról a Jeges-tennger határolja. Északkeleti határvonala majdnem egybeesik az erdőhatárral. Ennek északi és keleti oldalán alpesi növényzet van, amely az Észak-Amerika délebbi részein lévő magas hegységekre jellemző. A rövid vegetációs időszak látványos virágpompába öltözteti a térséget, amely máskor sziklás sivatag. Az erdőhatár átmeneti zóna az északi erdőségek és a tundra között. A legutóbbi évtizedek szárazabb, melegebb nyarai és a gyakori erdőtüzek miatt az erdőhatár Inuvik mellett kb 10 km-t eltolódott észak felé. Ezt többek között a globális felmelegedés bizonyítékának tekintik.
Nyugaton, Yukon határvidékén, a Sziklás-hegység északi nyúlványai húzódnak: a Mackenzie-, a Franklin- és a Richardson-hegységek. Csúcsaik átlagos magassága 1600 m. A Mackenzie- és a Franklin-hegység között fut északnyugat felé Kanada leghosszabb folyója, a 4200 km Mackenzie. Ennek 1600 km-es szakasza hajózható. A terület legnagyobb és legforgalmasabb közlekedési útvonalának számít.
E területtől keletre tavakkal teli, kisebb folyókkal szabdalt alföld található. Két nagy tó, a Nagy-Medve-tó és a Nagy-Rabszolga-tó van itt. A tavaktól keletre kezdődik a Kanadai-pajzs sziklás területe, melynek nagyobb része Nunavut területére esik.
Az Északnyugati területekhez tartozik néhány sziget a Jeges-tengerben, így többek között a Victoria- és a Melvill-sziget nyugati része, és a Banks-sziget.
Több nemzeti park van a tartományban: a Wood Buffaló (Albertával közösen), a Nahanni, a Tuktuk Nogait és az Aulavik National Park.
Történelem
Samuel Hearne volt az első európai, aki a mai terület földjére lépett. 1770-1772 között a Hudson-öböltől indulva jutott a Coppermint folyó torkolátáig. Majd a délibb vidékeket is felderítette egészen a Nagy-Rabszolga-tóig. 1789-ben Alexander Mackenzie áthajózott a tavon, folytatta útját a róla elnevezett folyón egészen a sarkkörön túl lévő torkolatig, ahol kereskedelmi állomást létesített. Ezután hamarosan megjelentek a szőrmekereskedők, jöttek az egyházak és a bányakutatók. A Nagy-Rabszolga-tó mellett ólmot, cinket, a Mackenzie folyó mellett, Norman Wellsben olajat, 1930-ban pedig a tó közelében rádiumot találtak. 1934-ben a Yellowknife-öbölben aranyat fedeztek fel.
1870 előtt az akkoriban Ruppert's Land elnevezésű területet a Hudson's Bay Co kormányozta. 1868-ban a briteknek adták át a földet, amely akkor sokkal nagyobb terület volt, mert magába foglalta Labrador, Québec, Ontario és Manitoba egy részét, Saskatchewan, Alberta és Yukon egészét is. Az 1999-ig érvényes határokat 1912-ben rögzítették, 1999-ben Nunavut önállósult.
A terület majdnem minden települése elérhető repülővel, de a déli részeken országúton is sokfelé el lehet jutni.
Enterprice
Mindössze 100 lakosú település, mely első állomása az Alberta felöl autóval érkezőknek. Érdekessége a Hay folyó látványos szurdoka. Ettől 9 km-re van a Twin Falls Gorge Territorial Park (íkervízesés). Az Alexandra Falls 33, a Louise Falls 15 m magas.
A település után a Trans Canada Highway (1-es út) északnyugat felé fordul, a 2-es út a Nagy-Rabszolga úthoz visz.
Hay Rive
A 3600 lakosú város mellett ömlik a Hay folyó a Nagy-Rabszolga-tóba. A környék több ezer éve a Slavey Dene indián nemzet területe volt. A Hudson's Bay 1868-ban létesített egy kereskedelmi állomást a tó partján. A várost "észak közepének" is nevezik.
A városka a Mackenzie folyó vízrendszerének legdélebbi kikötője. Öt hónapig tart a hajózási szezon rajta, ilyenkor uszályok, halászhajók, és a parti őrség vízi járművei nyüzsögnek itt. A Nagy-Rabszolga-tó halászati iparának központja. A közelében van a Hay River Dene Reserve (indián rezervátum).
Fort Smith
A település 2400 lakosú, Alberta határán fekszik. Jelentős szerepe volt a Mackenzie árufuvarozási útvonal kereskedelmi láncolatában. 1966-ban kapott önálló városi rangot, azóta az Északnyugati területek kormányzatának regionális központja. Nevezetessége a Northern Life Museum (Az északi élet múzeuma.)
Wood Buffalo National Park (Erdei Bölény Nemzeti Park). Kb. 45e km2 terület, nagyobb része Albertába esik, de csak az Északnyugati területek felöl közelíthető meg. 1922-ben alapították a világ legnagyobb szabadon élő erdeibölény-csordájának védelmére. Ma több mint 2500 bölény él ott. Ezen kívűl jellegzetes állatai a rénszarvas, feketemedve, jávorszarvas, hód. Ahol a parkon keresztülfolyó Peace és a délről északra tartó Athabasca folyó az Athabasca-tóba ömlik, Észak-Amerika egyik nagyobb vándormadár-útvonalának vízimadár pihenőhelye van. Vízimadarakon kívül pelikánok, sólymok, sasok is megfigyelhetők.
Hóborította északi erdőben, homokdűnékben, tavakban, szép mezőkben lehet gyönyörködni. A parkból el lehet jutni Fort Smith-be, a Nagy-Rabszolga-tó északi partjaihoz, a Mackenzie Bison Sanctuary-hoz (bölénymenedék). A keletre forduló tóparti úton pedig Yellowknife-ba érni.
Yellowknife
A 17 300 lakosú város 1967-ben lett fővárosa a tartománynak. A Nagy-Rabszolga-tó északi partján fekvő "észak metropolisza" kevesebb mint 500 km-re van az északi sarkkörtől. Szállítási, szolgáltatási központ. A hosszú, hideg telek tiszta éjjelein -decembertől májusig- az északi fény vörös, zöld, rózsaszín, és bíbor ragyogása kápráztatja el a látogatókat.
Nevezetessége a Prince of Wales Northern Heritage Centre (Welsi herceg északi örökségi központ). Helytörténeti, indián kulturális, geológiai, régészeti, szőrmekereskedelemmel és közlekedéssel kapcsolatos, művészeti és kézműipari gyűjteménye van. A városból a kelet felé tartó, egész évben járható, festői Ingaham Trail vezet a közeli tavak és folyócskák láncolatához. A város repülőteréhez közel van a Fred Henne Park.
Fort Simpson
A Mackenzie és a Liard folyók találkozásánál 1804-ben alapították kereskedelmi állomásként, ma 1300 lakosa van. Ez a legrégebbi folyamatosan lakott hely a Mackenzie folyó völgyében. A város ma erdőgazdasági, olaj- és egyéb bányászati központ. Kiindulópontja a Nahanni Nemzeti Parkba vezető kirándulásoknak.
Nahanni National Park Reserve
Védett, 4784 km2 vadon terület, mely csak repülővel közelíthető meg. A Liard Trail 30-km-re közelíti meg a Nahanni Butte helyiséget, ahonnan elérhető a Blackstone Territorial Park.
A Nahanni Parkot 1974-ben alapították, négy év múlva a világörökségi listára került. Állatai között előfordul a kanadai rénszarvas, jávorszarvas, vadjuh, hegyi kecske, feketemedve, a grizzly medve és a hód.
Fort Liard
Az 500 lakosú település a Liard folyó mellett fekszik, közel Albertához. Régészeti feltárások szerint a terület már 9000 évvel ezelőtt is lakott volt. Európaiak azonban csak a 19. század elején telepedtek ide.
A Liard Highway megnyítása az 1980-as években megváltoztatta a csendes kis helyiség életét. Északi fekvése ellenére viszonylag enyhe az éghajlata, így a közeli Ficherman-tó mellett kellemes a nyaralás. A környéken sok az énekesmadár.
Tulita
Utak hiánya miatt a távoli területeken a legtöbb település folyók mentén épült. Tulitát 1810-ben alapították, kereskedelmi állomás volt Fort Norman néven, a Greater Bear (Nagy-Medve) és a Mackenzie folyók összefolyásánál. A 400 lakosú városka neve azt jelenti, hogy "ahol a vízek találkoznak". 1920-ban szurokércet találtak itt, ezért a lakók fő foglalkozása bányászat.
Tulita elsősorban repülővel érhető el, mert télen-nyáron használható út nincs itt.
Inuvik
Lakosainak száma 3000, nevének jelentése "az ember helye". 1958-ban építették fel. Az 1970-es években -amikor a Beaufort-tengerben olajat találtak- hirtelen fejlődésnek indult, mint olajbányászati központ. A település hírközlési és kereskedelmi centrum. Mivel az északi sarkkörön fekszik, júniusban és júliusban soha sem megy le a nap a városban.
Köúton is megközelíthető hely, mégpedig Yukonból, a Dawson City közeléből indul a Dempster Highway (5-ös út), mely az északi sarkkör és a Richardson-hegység átszelése után lép az Északnyugati Területekre. Ez az út átvezet a Peel River Reserve (Peel folyó természetvédelmi terület) északi részén.
Aklavik
A település ma mindössze 700 lakosú. 1912-ben alapították, mint a Hudson's Bay Co előretolt állását a Mackenzie deltájában. A társaság bázisa hamarosan virágzó kereskedelmi és prémvadászcentrum lett, valamint a sarkkörön túli nyugati régió közigazgatási központja.
E település Kanada legnagyobb folyódeltájának a közepén feküdt, ezért állandó változásoknak volt kitéve. A folyó új szigeteket épített, a régi földeket víz lepte el, így nem lehetett nagyobb utakat és repülőteret létesíteni. Országúton csak télen közelíthető meg, egyébként csak repülővel érhető el. Az újabb város, az előbb ismertetett Inuvit lassan átvette Aklavik szerepét.
A város lakóinak egy része nem költözött át az új településre, hanem a Beaufort-tengerben lévő olajkutaknál dolgoznak vagy pézsmapatkányokra vadásznak.
A városban áll egy fatuskó, amelybe Albert Johnson -akiről azt gyanították, hogy ő volt a "Rat folyó őrült prémvadásza"- véste be kezdőbetűit. Sírja is a városban van. Johson állítólag bányászokat és prémvadászokat ölt meg az aranyfogaikért. Őutána folyt Kanada történetének legintenzívebb embervadászata 1932-ben. Végül is lelőtték. A történetet több könyvben és filmen megörökítették.
Paulatuk település mellett -amely az Amundsen-öböl partján fekszik-, Nunavut határán, közel a tengerhez Tuktut Nogait National Park.
A Banks-sziget északi oldalán van az Aulavik National Park, melynek érdekessége, hogy itt található Észak-Amerika legészakibb (persze csak csónakkal) hajózható folyója, a Thomson. Két madárrezervátum is van a szigeten, melynek repülőtere Sachs Harbourben található.
Északnyugati területek
Az Északnyugati területek térsége kb. 1 380 000 km2, lakóinak száma kb 41 ezer. A tőle nyugatra fekvő Yukonhoz és főleg a keleten lévő Nunavuthoz hasonlóan, ez a vidék is, talán a legdélibb része kivételével, az örök fagy (permafrost) hazája. A nyár rövidsége miatt a jég nem tud elolvadni, sőt évről évre több lesz. Ma már a permafrost vastagságát (mélységét) egyes területeken 500 m-re becsülik.
Az első európai telepesek azt tapasztalták, hogy a jeges, fagyos talaj felső rétege építményeik melegétől megolvadt és a szerkezetek összedőltek. Yukonban pedig az aranybányászoknak el kellett távolítani a fagyott földet, mielőtt az alatta lévő aranyat kiemelték.
A 20. században a kanadaiak már megtanulták, hogyan dolgozzanak a permafrosttal. Szigetelő kavicsréteg kerül a kisebb épületek alá, a nagyobb építményeket pedig cölöpökre emelik.
Földrajz
Az Északnyugati területeket keletről Nunavut, délről Saskatchewan, Alberta és Brit Columbia, nyugatról Yukon, északról a Jeges-tennger határolja. Északkeleti határvonala majdnem egybeesik az erdőhatárral. Ennek északi és keleti oldalán alpesi növényzet van, amely az Észak-Amerika délebbi részein lévő magas hegységekre jellemző. A rövid vegetációs időszak látványos virágpompába öltözteti a térséget, amely máskor sziklás sivatag. Az erdőhatár átmeneti zóna az északi erdőségek és a tundra között. A legutóbbi évtizedek szárazabb, melegebb nyarai és a gyakori erdőtüzek miatt az erdőhatár Inuvik mellett kb 10 km-t eltolódott észak felé. Ezt többek között a globális felmelegedés bizonyítékának tekintik.
Nyugaton, Yukon határvidékén, a Sziklás-hegység északi nyúlványai húzódnak: a Mackenzie-, a Franklin- és a Richardson-hegységek. Csúcsaik átlagos magassága 1600 m. A Mackenzie- és a Franklin-hegység között fut északnyugat felé Kanada leghosszabb folyója, a 4200 km Mackenzie. Ennek 1600 km-es szakasza hajózható. A terület legnagyobb és legforgalmasabb közlekedési útvonalának számít.
E területtől keletre tavakkal teli, kisebb folyókkal szabdalt alföld található. Két nagy tó, a Nagy-Medve-tó és a Nagy-Rabszolga-tó van itt. A tavaktól keletre kezdődik a Kanadai-pajzs sziklás területe, melynek nagyobb része Nunavut területére esik.
Az Északnyugati területekhez tartozik néhány sziget a Jeges-tengerben, így többek között a Victoria- és a Melvill-sziget nyugati része, és a Banks-sziget.
Több nemzeti park van a tartományban: a Wood Buffaló (Albertával közösen), a Nahanni, a Tuktuk Nogait és az Aulavik National Park.
Történelem
Samuel Hearne volt az első európai, aki a mai terület földjére lépett. 1770-1772 között a Hudson-öböltől indulva jutott a Coppermint folyó torkolátáig. Majd a délibb vidékeket is felderítette egészen a Nagy-Rabszolga-tóig. 1789-ben Alexander Mackenzie áthajózott a tavon, folytatta útját a róla elnevezett folyón egészen a sarkkörön túl lévő torkolatig, ahol kereskedelmi állomást létesített. Ezután hamarosan megjelentek a szőrmekereskedők, jöttek az egyházak és a bányakutatók. A Nagy-Rabszolga-tó mellett ólmot, cinket, a Mackenzie folyó mellett, Norman Wellsben olajat, 1930-ban pedig a tó közelében rádiumot találtak. 1934-ben a Yellowknife-öbölben aranyat fedeztek fel.
1870 előtt az akkoriban Ruppert's Land elnevezésű területet a Hudson's Bay Co kormányozta. 1868-ban a briteknek adták át a földet, amely akkor sokkal nagyobb terület volt, mert magába foglalta Labrador, Québec, Ontario és Manitoba egy részét, Saskatchewan, Alberta és Yukon egészét is. Az 1999-ig érvényes határokat 1912-ben rögzítették, 1999-ben Nunavut önállósult.
A terület majdnem minden települése elérhető repülővel, de a déli részeken országúton is sokfelé el lehet jutni.
Enterprice
Mindössze 100 lakosú település, mely első állomása az Alberta felöl autóval érkezőknek. Érdekessége a Hay folyó látványos szurdoka. Ettől 9 km-re van a Twin Falls Gorge Territorial Park (íkervízesés). Az Alexandra Falls 33, a Louise Falls 15 m magas.
A település után a Trans Canada Highway (1-es út) északnyugat felé fordul, a 2-es út a Nagy-Rabszolga úthoz visz.
Hay Rive
A 3600 lakosú város mellett ömlik a Hay folyó a Nagy-Rabszolga-tóba. A környék több ezer éve a Slavey Dene indián nemzet területe volt. A Hudson's Bay 1868-ban létesített egy kereskedelmi állomást a tó partján. A várost "észak közepének" is nevezik.
A városka a Mackenzie folyó vízrendszerének legdélebbi kikötője. Öt hónapig tart a hajózási szezon rajta, ilyenkor uszályok, halászhajók, és a parti őrség vízi járművei nyüzsögnek itt. A Nagy-Rabszolga-tó halászati iparának központja. A közelében van a Hay River Dene Reserve (indián rezervátum).
Fort Smith
A település 2400 lakosú, Alberta határán fekszik. Jelentős szerepe volt a Mackenzie árufuvarozási útvonal kereskedelmi láncolatában. 1966-ban kapott önálló városi rangot, azóta az Északnyugati területek kormányzatának regionális központja. Nevezetessége a Northern Life Museum (Az északi élet múzeuma.)
Wood Buffalo National Park (Erdei Bölény Nemzeti Park). Kb. 45e km2 terület, nagyobb része Albertába esik, de csak az Északnyugati területek felöl közelíthető meg. 1922-ben alapították a világ legnagyobb szabadon élő erdeibölény-csordájának védelmére. Ma több mint 2500 bölény él ott. Ezen kívűl jellegzetes állatai a rénszarvas, feketemedve, jávorszarvas, hód. Ahol a parkon keresztülfolyó Peace és a délről északra tartó Athabasca folyó az Athabasca-tóba ömlik, Észak-Amerika egyik nagyobb vándormadár-útvonalának vízimadár pihenőhelye van. Vízimadarakon kívül pelikánok, sólymok, sasok is megfigyelhetők.
Hóborította északi erdőben, homokdűnékben, tavakban, szép mezőkben lehet gyönyörködni. A parkból el lehet jutni Fort Smith-be, a Nagy-Rabszolga-tó északi partjaihoz, a Mackenzie Bison Sanctuary-hoz (bölénymenedék). A keletre forduló tóparti úton pedig Yellowknife-ba érni.
Yellowknife
A 17 300 lakosú város 1967-ben lett fővárosa a tartománynak. A Nagy-Rabszolga-tó északi partján fekvő "észak metropolisza" kevesebb mint 500 km-re van az északi sarkkörtől. Szállítási, szolgáltatási központ. A hosszú, hideg telek tiszta éjjelein -decembertől májusig- az északi fény vörös, zöld, rózsaszín, és bíbor ragyogása kápráztatja el a látogatókat.
Nevezetessége a Prince of Wales Northern Heritage Centre (Welsi herceg északi örökségi központ). Helytörténeti, indián kulturális, geológiai, régészeti, szőrmekereskedelemmel és közlekedéssel kapcsolatos, művészeti és kézműipari gyűjteménye van. A városból a kelet felé tartó, egész évben járható, festői Ingaham Trail vezet a közeli tavak és folyócskák láncolatához. A város repülőteréhez közel van a Fred Henne Park.
Fort Simpson
A Mackenzie és a Liard folyók találkozásánál 1804-ben alapították kereskedelmi állomásként, ma 1300 lakosa van. Ez a legrégebbi folyamatosan lakott hely a Mackenzie folyó völgyében. A város ma erdőgazdasági, olaj- és egyéb bányászati központ. Kiindulópontja a Nahanni Nemzeti Parkba vezető kirándulásoknak.
Nahanni National Park Reserve
Védett, 4784 km2 vadon terület, mely csak repülővel közelíthető meg. A Liard Trail 30-km-re közelíti meg a Nahanni Butte helyiséget, ahonnan elérhető a Blackstone Territorial Park.
A Nahanni Parkot 1974-ben alapították, négy év múlva a világörökségi listára került. Állatai között előfordul a kanadai rénszarvas, jávorszarvas, vadjuh, hegyi kecske, feketemedve, a grizzly medve és a hód.
Fort Liard
Az 500 lakosú település a Liard folyó mellett fekszik, közel Albertához. Régészeti feltárások szerint a terület már 9000 évvel ezelőtt is lakott volt. Európaiak azonban csak a 19. század elején telepedtek ide.
A Liard Highway megnyítása az 1980-as években megváltoztatta a csendes kis helyiség életét. Északi fekvése ellenére viszonylag enyhe az éghajlata, így a közeli Ficherman-tó mellett kellemes a nyaralás. A környéken sok az énekesmadár.
Tulita
Utak hiánya miatt a távoli területeken a legtöbb település folyók mentén épült. Tulitát 1810-ben alapították, kereskedelmi állomás volt Fort Norman néven, a Greater Bear (Nagy-Medve) és a Mackenzie folyók összefolyásánál. A 400 lakosú városka neve azt jelenti, hogy "ahol a vízek találkoznak". 1920-ban szurokércet találtak itt, ezért a lakók fő foglalkozása bányászat.
Tulita elsősorban repülővel érhető el, mert télen-nyáron használható út nincs itt.
Inuvik
Lakosainak száma 3000, nevének jelentése "az ember helye". 1958-ban építették fel. Az 1970-es években -amikor a Beaufort-tengerben olajat találtak- hirtelen fejlődésnek indult, mint olajbányászati központ. A település hírközlési és kereskedelmi centrum. Mivel az északi sarkkörön fekszik, júniusban és júliusban soha sem megy le a nap a városban.
Köúton is megközelíthető hely, mégpedig Yukonból, a Dawson City közeléből indul a Dempster Highway (5-ös út), mely az északi sarkkör és a Richardson-hegység átszelése után lép az Északnyugati Területekre. Ez az út átvezet a Peel River Reserve (Peel folyó természetvédelmi terület) északi részén.
Aklavik
A település ma mindössze 700 lakosú. 1912-ben alapították, mint a Hudson's Bay Co előretolt állását a Mackenzie deltájában. A társaság bázisa hamarosan virágzó kereskedelmi és prémvadászcentrum lett, valamint a sarkkörön túli nyugati régió közigazgatási központja.
E település Kanada legnagyobb folyódeltájának a közepén feküdt, ezért állandó változásoknak volt kitéve. A folyó új szigeteket épített, a régi földeket víz lepte el, így nem lehetett nagyobb utakat és repülőteret létesíteni. Országúton csak télen közelíthető meg, egyébként csak repülővel érhető el. Az újabb város, az előbb ismertetett Inuvit lassan átvette Aklavik szerepét.
A város lakóinak egy része nem költözött át az új településre, hanem a Beaufort-tengerben lévő olajkutaknál dolgoznak vagy pézsmapatkányokra vadásznak.
A városban áll egy fatuskó, amelybe Albert Johnson -akiről azt gyanították, hogy ő volt a "Rat folyó őrült prémvadásza"- véste be kezdőbetűit. Sírja is a városban van. Johson állítólag bányászokat és prémvadászokat ölt meg az aranyfogaikért. Őutána folyt Kanada történetének legintenzívebb embervadászata 1932-ben. Végül is lelőtték. A történetet több könyvben és filmen megörökítették.
Paulatuk település mellett -amely az Amundsen-öböl partján fekszik-, Nunavut határán, közel a tengerhez Tuktut Nogait National Park.
A Banks-sziget északi oldalán van az Aulavik National Park, melynek érdekessége, hogy itt található Észak-Amerika legészakibb (persze csak csónakkal) hajózható folyója, a Thomson. Két madárrezervátum is van a szigeten, melynek repülőtere Sachs Harbourben található.
Jó tudni Canadarol
Alexander Mackenzie, Kanada északnyugati részének felfedezője
Kanada északnyugati területein az ember újra és újra ugyan azzal a névvel találkozik. Ez a név Alexander Mackenzie-é. A terület nyugati körzete róla kapta nevét. Szintén az ő nevét viseli a Mackenzie-hegység, a Kordillerák északi vége, és a hatalmas Mackenzie- folyó, mely a Nagy-Rabszolga-tótól indulva a Beaufort-tengerig 1903 km-t tesz meg, s ezzel Észak-Amerika második leghosszabb folyója.
A skót származású Alexander Mackenzie szüleivel 1765-ben, tízéves korában érkezett New Yorkba. 1780 körül csatlakozott a skót vállalkozók által Montreálban alapított Északnyugati Kereskedelmi Társasághoz. Mackenzie fő feladata hágók és vízi utak felkutatása volt északnyugat felé, amelyek a prémkereskedelmet jövedelmezőbbé tehették a társaság számára. Első próbálkozása során, 1789-ben, amikor szárazföldön akarta elérni a Csendes-óceánt, Mackenzie felfedezte a később róla elnevezett folyót, mely a fáradhatatalan kutatót nem a nyugati partra, hanem az északi-sarki Beaufort-tenget partjára vezette. Második útja hozta meg a várt sikert: Vancouver szigetétől északra, egy éves utazás után, 1793 júliusában elérte a Csendes-óceán partját. Így elsőként neki sikerült átkelnie Kanadán kelettől nyugatig. Mackenzie Kanada északnyugati részének feltérképezésében is felbecsülhetetlen értékű úttörő munkát végzett.
1821-ben, egy évvel Mackenzie halála után a brit kormány kezdeményezésére a Hudson-öböl Társaság átvette az Északnyugati Kereskedelmi Társaságot. Az Északnyugati területek csak 1869-ben kereültek kanadai közigazgatás alá, miután Kanada a Hudson-l Társaságtól ennek a területnek minden jogát megvásáolta.[/color][/i][/b]
Alexander Mackenzie, Kanada északnyugati részének felfedezője
Kanada északnyugati területein az ember újra és újra ugyan azzal a névvel találkozik. Ez a név Alexander Mackenzie-é. A terület nyugati körzete róla kapta nevét. Szintén az ő nevét viseli a Mackenzie-hegység, a Kordillerák északi vége, és a hatalmas Mackenzie- folyó, mely a Nagy-Rabszolga-tótól indulva a Beaufort-tengerig 1903 km-t tesz meg, s ezzel Észak-Amerika második leghosszabb folyója.
A skót származású Alexander Mackenzie szüleivel 1765-ben, tízéves korában érkezett New Yorkba. 1780 körül csatlakozott a skót vállalkozók által Montreálban alapított Északnyugati Kereskedelmi Társasághoz. Mackenzie fő feladata hágók és vízi utak felkutatása volt északnyugat felé, amelyek a prémkereskedelmet jövedelmezőbbé tehették a társaság számára. Első próbálkozása során, 1789-ben, amikor szárazföldön akarta elérni a Csendes-óceánt, Mackenzie felfedezte a később róla elnevezett folyót, mely a fáradhatatalan kutatót nem a nyugati partra, hanem az északi-sarki Beaufort-tenget partjára vezette. Második útja hozta meg a várt sikert: Vancouver szigetétől északra, egy éves utazás után, 1793 júliusában elérte a Csendes-óceán partját. Így elsőként neki sikerült átkelnie Kanadán kelettől nyugatig. Mackenzie Kanada északnyugati részének feltérképezésében is felbecsülhetetlen értékű úttörő munkát végzett.
1821-ben, egy évvel Mackenzie halála után a brit kormány kezdeményezésére a Hudson-öböl Társaság átvette az Északnyugati Kereskedelmi Társaságot. Az Északnyugati területek csak 1869-ben kereültek kanadai közigazgatás alá, miután Kanada a Hudson-l Társaságtól ennek a területnek minden jogát megvásáolta.[/color][/i][/b]
