Jo tudni Canadarol, Informacio utazasrol orszagunkrol
- Téma inditó Melitta
- Kezdés dátuma
Továbbra is konzervatív kormányzás várható Albertában
A legutóbbi közvélemény kutatások arra mutatnak, hogy Ralph Klein albertai miniszterelnök immár negyedik ciklusást nyerheti meg a november 22-én megtartandó tartományi választásokon. Az Ipsos-Reid-CTV felmérés szerint a lakosság 50 százaléka a konzervatívokra szavazna, míg az ellenzéki liberálisok 26 százalékon állnak és a New Democratic Party pedig csak 10 százalékot tughat magáénak. A nemrégiben megalakult Alberta Alliance—mely a konzervatívoktól jobbra áll—9 pontot ért el a leujabb felmérésben. De a tartományi miniszterelnöknek nehéz hete volt. Mr Klein mindeddig nem kivánja részletesen beszélni tervezett egészségügyi reformjáról a választások alatt, (amely valószinü kontraverziális lesz) mondván, hogy ez „annyira komplikált.”
Később megsértett több ezer polgárt amikor elmondta, hogy el kéne vonni az állami segélyt azoktól a fogyatékosaktól akik ezt „nem érdemlik meg.” Amikor azt újságirók azt kérték a miniszterelnöktől, hogy tisztázza kijelentését, azt találta mondani, hogy „súlyosan normális emberek” nem akarnak többet hallani erről az esetről.
Magyar Kronika
A legutóbbi közvélemény kutatások arra mutatnak, hogy Ralph Klein albertai miniszterelnök immár negyedik ciklusást nyerheti meg a november 22-én megtartandó tartományi választásokon. Az Ipsos-Reid-CTV felmérés szerint a lakosság 50 százaléka a konzervatívokra szavazna, míg az ellenzéki liberálisok 26 százalékon állnak és a New Democratic Party pedig csak 10 százalékot tughat magáénak. A nemrégiben megalakult Alberta Alliance—mely a konzervatívoktól jobbra áll—9 pontot ért el a leujabb felmérésben. De a tartományi miniszterelnöknek nehéz hete volt. Mr Klein mindeddig nem kivánja részletesen beszélni tervezett egészségügyi reformjáról a választások alatt, (amely valószinü kontraverziális lesz) mondván, hogy ez „annyira komplikált.”
Később megsértett több ezer polgárt amikor elmondta, hogy el kéne vonni az állami segélyt azoktól a fogyatékosaktól akik ezt „nem érdemlik meg.” Amikor azt újságirók azt kérték a miniszterelnöktől, hogy tisztázza kijelentését, azt találta mondani, hogy „súlyosan normális emberek” nem akarnak többet hallani erről az esetről.
Magyar Kronika
Viszontlátásra Mirabel!
A montreáli repülötér véglegesen bezárja kapuit
Amikor 29 éve, 1975 októberében kinyitotta kapuit a Montreáltól több mint egy órás útra északra fekvő Mirabel nemzetközi repülőtér, akkor csodát vártak Kanada legujabb, óriási repülőtérétől, mely kapuként szolgált volna valamennyi tengerentúli járatnak. Több mint 10,000 farmert telepítettek ki akaratuk ellenére farmjaikról, illetve házaikból mivel ezt a területet használták fel a „csoda” repülőtér felépítésére. A föderális kormány többszáz éves házakat és tanyákat bontott le a „fehér elefántnak” becézett repülőtér építésében.
De már megnyitása után a Mirabel évente vesztességes volt és igy is maradt 30 éven keresztül. Ez részben azért is történt, mert egyre több nemzetközi járat a torontói Pearson repülőtérre érkezett és a Montreáltól messze fekvő Mirabel pedig nem bizosított könnyű közlekedési lehetőséget a városba. Sohasem épült ki a tervezett vonat összeköttetés Montreál és Mirabel között és, ahogy múltak az évek, egyre több járat kikerülte Montreált és inkább Torontóba költöztette székhelyét. Akik átszálltak, vagy megérkeztek a Mirabelhez, megismerhették a széles, végtelenül hosszúnak tünő és gyakran kihalt folyosókat. Sohasem volt elég utas, hogy a repülőtér teljes kapacításában működhessen.
1997-ben jelentősen lecsökkentették a Mirabelhez érkező járatokat és ezeket átirányították a régibb, jóval kisebb de a belvárostól 15 percre fekvö Dorval (késöbb Pierre Elliott Trudeau) repülőtérre. Ekkor már főleg nemzetközi charter járatokra és fapados utakra használták a sokkal fontosabb és méltóságosabb szerepre megtervezett repülőteret. Montreálba érkező utazókat egy szinte teljesen kihalt, sötét óriásrepülőtér fogadta. Ez év november 1-től pedig befejeződik a repülőtér leépítése és véglegesen bezárják Mirabel kapúit. A Mirabel megmaradt dolgozóit pedig áthelyezik a Trudeau repülőtérre és csaknem 200-an pedig munkanélküliek lesznek. A volt munkások és a kitelepített családok és leszármazottak keserűséggel emlékeznek vissza a Mirabellel kapcsolatos irreális reményekre, melynek szomorú története a napokban ér véget.
Kanadai Magyar Hirlap
A montreáli repülötér véglegesen bezárja kapuit
Amikor 29 éve, 1975 októberében kinyitotta kapuit a Montreáltól több mint egy órás útra északra fekvő Mirabel nemzetközi repülőtér, akkor csodát vártak Kanada legujabb, óriási repülőtérétől, mely kapuként szolgált volna valamennyi tengerentúli járatnak. Több mint 10,000 farmert telepítettek ki akaratuk ellenére farmjaikról, illetve házaikból mivel ezt a területet használták fel a „csoda” repülőtér felépítésére. A föderális kormány többszáz éves házakat és tanyákat bontott le a „fehér elefántnak” becézett repülőtér építésében.
De már megnyitása után a Mirabel évente vesztességes volt és igy is maradt 30 éven keresztül. Ez részben azért is történt, mert egyre több nemzetközi járat a torontói Pearson repülőtérre érkezett és a Montreáltól messze fekvő Mirabel pedig nem bizosított könnyű közlekedési lehetőséget a városba. Sohasem épült ki a tervezett vonat összeköttetés Montreál és Mirabel között és, ahogy múltak az évek, egyre több járat kikerülte Montreált és inkább Torontóba költöztette székhelyét. Akik átszálltak, vagy megérkeztek a Mirabelhez, megismerhették a széles, végtelenül hosszúnak tünő és gyakran kihalt folyosókat. Sohasem volt elég utas, hogy a repülőtér teljes kapacításában működhessen.
1997-ben jelentősen lecsökkentették a Mirabelhez érkező járatokat és ezeket átirányították a régibb, jóval kisebb de a belvárostól 15 percre fekvö Dorval (késöbb Pierre Elliott Trudeau) repülőtérre. Ekkor már főleg nemzetközi charter járatokra és fapados utakra használták a sokkal fontosabb és méltóságosabb szerepre megtervezett repülőteret. Montreálba érkező utazókat egy szinte teljesen kihalt, sötét óriásrepülőtér fogadta. Ez év november 1-től pedig befejeződik a repülőtér leépítése és véglegesen bezárják Mirabel kapúit. A Mirabel megmaradt dolgozóit pedig áthelyezik a Trudeau repülőtérre és csaknem 200-an pedig munkanélküliek lesznek. A volt munkások és a kitelepített családok és leszármazottak keserűséggel emlékeznek vissza a Mirabellel kapcsolatos irreális reményekre, melynek szomorú története a napokban ér véget.
Kanadai Magyar Hirlap
Jó tudni Canadáról
ÚJ-BRUNSWICK-"a festői tartomány"
Új-Brunswick a köztudatban sokáig csak úgy szerepelt, mint összekötő kapocs vagy híd a tőle keletre és nyugatra fekvő kanadai területek között. Pár évtizede fedezték fel benne azokat a szépségeket, amelyek jelentős turisztikai lehetőségeket rejtenek. Azóta gyors fejlődésnek indult. Gyönyörű rétekkel teli dombjai, erdőkkel borított alacsony hegyei, 2400 km hosszú tengerpartja, mindez rengeteg kirándulót vonz.
Földrajza
Új-Brunswick Kanada úgynevezett atlanti tartományai közül a legnagyobb, területe 73 437 km2, 760 ezer lakosa van. Északon Québec és a Chaleurs-öböl, nyugaton az USA, délen a Fundy-öböl, északkeleten a Szent Lőrinc-öböl határolja. Keleten a Northumberland-szoros választja el a Prince Edward-szigettől, délkeleten a Chignecto-földszorossal kapcsolódik Új-Skóciához.
Fővárosa 1784 óta Fredericton.
Hoszú tengerpartja mentén számos természetes kikötője van. A Fundy-öbölben az árapály az egyik legnagyobb a világon: Passamaquoddy-öbölben a vízszint ingadozás átlagosan 8 m naponta, de a Chigneto-öbölben és a Minas-medencében a 16 m-t is elérheti.
A legnagyobb és leghosszabb folyója a Saint John, amely Québecben ered és Saint John városánál ömlik a Fundy-öbölbe. Fantasztikus jelenség, hogy a nagymértékű árapály miatt naponta kétszer az öbölből visszafelé folyik a folyó vize.
Az északon és északnyugaton húzodó erdős hegyek az észak-amerikai Appalache-hegyvonulat részei. Legmagasabb csúcsa a Mount Carleton. Északkeleten fennsík, délen pedig tavakkal teli terület található. A legnagyobb kanadai tavak közé sorolható a Grand, Oromocto, Magaguadavic és a Chiputneticook.
Történelme
Az algonkin nyelvet beszélő maleszit és mikmak indián nemzetek már valószínűleg több ezer éve éltek a tartomány területén. Sőt, talán a vikingek is kikötöttek a Fundy-szigetek partjain. Az utóbbiról nincs biztos tudomás, így azt kell mondani, hogy bizonyíthatóan Jacques Cartier volt az első európai, aki meglátta a partokat 1534-ben. A vidék tényleges felderítése azonban csak 1604-ben kezdődött, amikor Samuel de Champlain felfedezte a St. John-folyót, melyet odaérkezése napjáról nevezett el. A folyó torkolatánál az az idős indián főnök, Membertou köszöntötte, aki 70 évvel korábban Cartier-vel is találkozott. Champlain a St. Croix-folyó torkolatánál alapított is egy francia települést. A telepesek azonban nem számítottak a rendkívüli hideg télre, ezért sokan közülük fagyhalált szenvedtek már az első fagy idején. Ennek ellenére a 17. században Akádia Területén - így nevezték akkor a mai Új-Skócia, Új-Brunswick és Prince Edward-sziget térségét- több francia település is alapult, melyek jó viszonyban álltak a bennszülött indiánokkal. Idő közben angol telepesek is érkeztek: közöttük és a franciák között viszont állandó volt a nézeteltérés.
1713-ban az utrechti szerződés értelmében Anglia kapta meg Akádiát. 1755-ben még mindig mintegy tízezer akádiai, vagyis francia élt a területen, akikkel az angolok valóságos háborút vívtak. A britek kiűzték azokat a franciákat, akik nem tettek hűségesküt a brit koronának. Sokan Québecbe és Lousianaba (USA) menekültek. Később közülük sokan visszatértek, így a tartomány lakóinak harmada ma is az akádiai franciák leszármazottai.
A hétéves háború és a párizsi szerződés (1763) után az Egyesült Államokból már érkeztek telepesek Új-Skócia területére. Az amerikai függetlenségi háború miatt már annyian voltak a menekültek, a brit koronához hű lojalisták, hogy Nova Skotiát kettéosztották, és 1784-ben megalakult New Brunswick (Új-Brunswick) tartomány.
Eleinte fakitermelés volt a lakosság legfőbb megélhetési forrása. Emiatt tört ki az ún. Aroostook háború 1838-ban a tartomány és szomszédos Main (USA) között, mely „csata” azonban puskalövés nélkül ért véget: 1842-ben szerződés rögzítette a határt a két fél között.
1867-ben Új-Brunswick, Ontarióval, Québeckel és Új-Skóciával együtt a kanadai domínium alapító tartománya lett. 1876-ban megérkezett a vasút, ami mint annyi más helyen is ez az esemény, elősegítette, megindította a gazdasági fejlődést. Elsősorban a halászat, fakitermelés, és a bányászat virágzott. A 19. századra erdeit azonban kimerítették, így az életszinvonal gyorsan csökkenni kezdett. Sokan el is költöztek az Egyesült Államokba, illetve az ún. préritartományokba. A talpra állás lassú volt, csak a második világháború utáni időkben sikerült. Ekkor kormányzati segítséggel indult fejlődésnek a gazdaság.
Gazdasága
1970-ben Saint John közelében megnyílt Észak-Amerika első mélyvízi kikötője, ezzel egyidőben megindult a hajóépítő és olajfinomító iparág. 1982-ben kálisólelőhelyeket fedeztek fel.
Új-Brunswick mintegy 90 százalékát erdő borítja, nyersanyagot szolgáltatva a fafeldolgozó iparágnak és a papíriparnak. Továbbra is lényeges a halászat. Legfőbb exportcikke a vetőburgonya.
A legfőbb bányászati cikkei: a cink, ólom, ezüst, szén, kálisó és a különböző drágakövek. Mindezek mellett jelentős bevételi forrás az idegenforgalom.
Fredericton
Új-Brunswick fővárosa, a St. John-folyó partján fekszik, lakosainak száma 46 500 körül van. Észak-Amerika egyik legrégibb települése. Környékén évezredek óta a maliszit indiánok éltek. Az első európai települést természetesen itt is szőrmekereskedők (franciák) alapították St-Anne néven 1642-ben, ott, ahol a Nashwaak folyó a St. Johnba ömlik. A kis falut 1760-ban felégették a britek, de szintén britek voltak, akik 1783-ban, az amerikai függetlenségi háború elöl menekülve, benépesítették a helyet. Nevét -Frederick's Town- III. György angol király második fiáról kapta.
1784-ben önálló lett a tartomány, és Thomas Carleton kormányzó Frederictont választotta fővárosául. Ma a város szépségeiről, történelmi örökségéről és kultúrájáról ismert: színháza és egyeteme is van.
1825-ben katonai helyőrséget kapott, melynek épületei a Queen Streeten állnak, és különböző intézmények (pl.: New Brunswick Craft School, azaz a város kézműipari központját jelentő szakiskola) működnek benne. A várost gyakran Kanada "ón fővárosának" nevezik, mert sok ónműves dolgozik itt a keramikusok, paplankészítők és szövők mellett.
Különlegessége két történelmi temetője. A Loyalist Cemetery (Lojalista temető) a St. John-folyó mellett, a Waterloo Row közelében található, érdekesek régi sírkövei. Az Old Burial Ground (Régi temető, a York St. És Regent St között) szintén sok régi lojalista nyughelye.
A város látnivalói.
A St. John-folyó melleti füves sétányon (The Geen) áll Robert Burns híres skót költő szobra.
A York-Sunbury Historical Society Musem (Y-S Történelmi Társaság Múzeuma) helytörténeti múzeum, mely a város egykori katonai épületeiben kapott helyet. A város történetét az indián nemzetektől napjainkig követi. Itt látható a híres Coleman-béka: 19 kg-t nyomó állat, állítólag a közeli Killarney-tóban élt, és Fred Coleman fogadós fedezte fel, miután a béka elpusztult, kitömette. A néhai állat 40 éveg díszítette a szálloda előcsarnokát.
A Beaverbrook Art Gallery (Képzőművészeti Galéria). A kanadai születésű Lord Beaverbrook angol főnemes és sokszoros milliomos (eredeti neve: Max Aitken) sajtómágnásnak Fredericton sok szép épületet és múzeumoknak gazdag gyűjteményét köszönheti. A galéria állandó kiállításán neves új-brunswicki és kanadai képzőművészek alkotásai, közöttük a Hetek csoportja tagjainak, valamint a 19. századi festőművész, Cornelius Krieghoffnak képei láthatók.
Provincial Legislative Building (A tartományi törvényhozás épülete) a galériával szemben áll. 1880-ban emelték. Itt láthatók a híres Waterford kristálycsillárok, valamint a III. György királyról és Charlotte királynéról Joshua Reynold által festett portrék másolatai. A Legislative Library (A Törvényhozási Könyvtár) ritkaságokat őriz. Többek között John J. Audubon madarakról készült négy könyvét 1834-ből, amelyek mindegyike több mint egy méter magas, és összesen 435 színes, kézzel festett madárképet tartalmaz.
A Christ Church Cathedral 1853-ban befejezett anglikán katedrális Snettisham (Norfolk Anglia) Szűz-Mária templomának másolata. Az egyik legszebb neogótikus templom, melyet az észak-amerikai kontinensen emeltek. Belsejében érdekes a "Big Ben kisöccse" elnevezésű óra, melyet Lord Grimthorpe tervezett, és amely valószínűleg a londoni híres időmérő kísérleti előzménye. Legenda fűződik a templomhoz, mely szerint az első püspök, John Medley feleségének a kísértetét már többször is látták, amint átsétál a gyepen és belép a székesegyház nyugati kapuján.
University of New Brunswivk a város fölött magasodó dombon áll, 1785-ben alapított egyetem. Itt van az ország első csillagászati obszervatóriuma. Az Arts Building (Művészati Épület) az egyik legrégebbi, ma is használatban lévő egyetemi épület Észak-Amerikában. Itt indult először felsőfokú műszaki képzés. Könyvtára, levéltára sok értéket őriz.
Az Old Park and Arboretum több mint 157 hektáron Új-Brunswick őshonos fafajtáit gyűjti össze. A helyi vadvilág védett.
Frederictontól északra
Nyugat felé a St. John parján halad a Trans-Canada Highway (2-es út). A jobb parton halad egy másik (105-ös) út. A két utat a Mactaquacnál gát köti össze, amely üdülőkörzet. Frederictontól 29 km-re egy szép park, a Woolastock Park, attól nem messze, pedig múzeumfalú, a Kings Landing Historical Settlemen található, mely az 1820-1890-es évekből való eredeti állapotot mutatja be.
Woodstock
A St. John folyó jobb partján 5100 lakosú város, melyet az USA-ból menekült lojalisták alapítottak. Fontos határátkelő ma is.
Nevezetessége az Old Carleton County Court House, az 1830-as években épület régi bírósági épület, mely restaurálva látható.
Hartland
Mindössze 900 lakosa van. Itt található a világ leghosszabb (391 m) fedett hídja. A fedél a híd faszerkezetét és padozatát védte. A fedetlen fahíd 10 évig, míg a fedett 80 évig tart ki. A jelenlegi 1921-ben épült.
Grand Falls
Franciák által alapított, 6100 lakosú város, szintén a St. John partján. 1790-ben brit katonai állomás volt. A patkó alakú település nevét a közeli nagy vízesésről (Grand Falls) kapta. A város kikötőjébe hajozzák be a tartomány vetőburgonya-termésének jelentős részét. A vízesés villamos energiát termel.
Nevezetességei:
Grand Falls and Gorge Park (Nagy vízesés és szurdok), mely 23 m magas, és amely legjobban a szurdok felett emelt hídról látható. A híd két oldalán látogatóközpontok vannak. A hídtól ösvények vezetnek a vízeséshez. Az egyik ösvénytől lépcsőn lehet feljutni a Well-in-Rockhoz (Lyukas szikla). E katlanszerű lyuk 9 m mély üreg a szurdok lentebbi részén. A Grand Falls Musem helytörténeti anyaggal rendelkezik.
A Grand Fallstól a 2-es úton a St. John jobb partján haladva egy darabig a folyó Kanada és az USA határát képezi. St Leonardnál határátkelő van. Tovább haladva a 2-es úton megtalálható az ún. Madawaska Köztársaság. Ez a tartomány északkeleti csücske. Az 1800-as években Új-Brunswick és Québec vitatkoztak a hovatartozásán, végül megegyeztek. Állítólag Új-B. kockadobással nyert. Saját zászlójuk, címerük, nyelvjárásuk van.
Edmundston
A 11 000 lakosú, kétnyelvű város a Madawaska Köztársaság tiszteletbeli fővárosa. Élénk, hangulatos város, általában mindenki tud angolul és franciául. Jelentős papíripari központ a tartományban, de kézi-szőtteseiről és faszobrairól, valamint a nyári Foire Brayonne (B. vásár) fesztiválról is nevezetes.
Helytörténeti múzeuma van. Innen kicsit tovább haladva a 2-es úton a Les Jardins de la République (a Köztársaság Kertje) tartományi park található. Itt egy 1905-1930 korabeli autókat bemutató (Automobile Museum) az érdekesség. Nem messze a parktól, St-Jacques településen egy gyönyörű botakinus kert (New Brunswick Botanical Garden) látható.
Campbellton
A 8400 lakosú város a Restigouche folyó partján fekszik, Québec határán. Skót telepesek alapították, akik jövedelmező lazachalászatból éltek, majd mezőgazdaságra, és fakitermelésre tértek át. 1990 táján fontos vasúti csomópont lett.
Nevezetessége a Restogouche Gallery, mely képzőművészeti, helytörténeti és természetrajzi anyagot mutat be. A Restigouche Theatre Új-Brunswick egyik legjobb színháza, mely nyáron különböző fesztiváloknak ad helyet. A városban híres még a júliusi lazacfesztivál.
A város mellett van a 142 hektáros Sugarloauf Provincial Park (Cukorsüveg Tartományi Park), mely népszerű üdülő- és kirándulóhely. Itt emelkedik a tényleg cukorsüveg formájú 304 m magas Sugarlouf-hegy.
Dalhouse
A 4500 lakosú település a Rastigouche folyó torkolatánál, a Chaleurs-öböl mellett fekszik. Kikötőjében nagy óceánjárók fordulnak meg. A védett öböl fürdésre, és mélytengeri halászatra is alkalmas. A tartomány egyik legnagyobb üzeme, a Bowater papírgyár is itt található.
Városi nevezetesség a július végén tartott, 10 napos Bon Ami Festival (Jóbarát Fesztival). Felvonulás, tűzijáték, sportesemény, képműipari kiállítás tarkítják programjait.
A várostól nem messze, délre, Petit-Rocher városkában van a New Brunswick Mining and Interpretation Centre (Bányászati Bemutatóközpont.
Bathurst
Környékét Jacques Cartier fedezte fel 1534-ben, aki már akkor kereskedni kezdett az itt élő mikmak indiánokkal. Majd 100 év múlva, a Nepisiguit folyó torkolatánál letelepedett a szintén francia Nocholas Denys, ahol hal- és szőrmekereskedésből élt, malmot létesített. Később ő lett Akádia part menti területeinek kormányzója. Ő írta az első helytörténeti munkát. Az így kialakult hely 1826-ban kapott városi rangot és kapta mai nevét Earl of Bathurst gyarmatügyi miniszterről.
A város ma turistaközpont, de jelentős a papír- és bányaipara. Lakosainak száma 13 800 körül van, melynek nagyjából fele angol, fele francia. A közeli Younghall Beach Park területén horgászni, csónakázn, a Nepisiguit-öbölben úszni lehet. Tiszta nyári estén a partról látható a "kísértethajó", akár egy égő vitorlás, amelyen mintha még tengerészek is mozognának, s amely eltűnni látszik a chaleurs-öböl hullámaiban. A kísértetben hívők azt mondják, hogy a Restigouche melletti csatában elveszett hajó szellemét látják, mások szerint a meleg hullámokról visszaverődő fény bizarr játékáról van szó.
A város nevezetességei:
A Royal Canadian Legion Branch 18 Memorial Museum (Királyi Kanadai Légió 18. Fegyvernem Emlékmúzeum), mely a két világháborúban résztvevő ezredek tárgyait, fegyvereit, egyenruháit, valamint a búr, a koreai és az öbölháború emlékeit mutatja be.
A várostól délre található az Acadian Historical Village (Akádiai skanzen), egy francia telepes falut mutat be a 18. század elejéről.
Caraquet
A 4700 lakosú város a tartomány északi részének egyik legrégebbi francia települése. Az első telepeseket 1755-ben elűzték a britek, aztán 1758-tól egy ideig Akádia fővárosa is volt. Festői, élénk kisváros, melynek ma nagy halászhajóflottája van. Augusztus elején, a népszerű Acadian Festival alkalmával megáldják a flottát. Múzeuma a félsziget történetét mutatja be.
Shippagan
Az előbbi várostól délre, majd északkeletre haladva, az Acadia-félsziget csúcsán találhat a 2900 lakosú helység. Neve mikmak indián szóból ered, jelentése "vadkacsák átvonulása". 1634-1662 között jezsuita település volt, ekkor alapították a szomszédos Nicholas Denys kereskedelmi állomást, mely sok halászt vonzott ide. Még ma is halászat a legfőbb megélhetési forrásuk.
Itt található az Aquarium and Marine Centre (Akvárium és Tengeri Központ), melynek modern épülete a Chaleurs-öbölre néz, és tágas térségen áll. Kiállításain egészen 1500-tól nyomon követhetők a tartomány északkeleti partjain lakók tengeri életének emlékei.
A várossal szemben van a Laméque-sziget, valamint a Miscou-sziget. Utóbbi kiváló pihenőhely, ahol tengeri sirályokat, és különböző madarakat lehet megfigyelni. A sziget csúcsán a Miscou Point tetején áll 1856 óta a tartomány legrégebbi világítótornya, melynek ma is van kezelőszemélyzete.
Miramichi
A Miramichi folyó torkolatánál fekvő, 19 000 lakosú város neve 1995 előtt Chatham volt. A hely története a Cunard testvérek vállalkozásaival függ össze, akik 1820-ban alapítottak itt fafeldolgozó, halászati és hajóépítő birodalmat. Hajóépítő műhelyeikből kerültek ki Kanada legjobb keresztvitorlás hajói. A város lakója volt Joseph Cunard, aki a Cunard Line nevű társaságával tengeri körutazásokat szervezett. Az ő hajói birtokolták a legtöbb "Kék szalagot", mely olyan hajónak jár, mely a leggyorsabban tette meg az utat az Atlanti-óceánon keresztül. Vállalkozása a gőzgép elterjedéskor csődbe jutott, és csak hosszú idő után tudott újra felvirágozni.
A város népszerű eseménye a júliusban tartott Kanadai ír fesztival és a Miramichi kiállítás.
A Miramichi Natural History Museum természetrajzi múzeum, mely tengeri és szárazföldi állatok modelljeit, helytörténeti anyagot, a Cunard család dokumentumait mutatja be.
A St. Michael's Museum and Genealogy Centre (Múzeum és Geológiai Központ) a Szent Mihály-bazilika Szűz Mária-kápolnájában található, vallási és történelmi iratokat, dokumentumokat mutat be. A szonszédságában álló Old. St. Michael Rectory, a régi Szent Mihály-plébánia fa épületében gazdag geológiai gyűjteménye van.
E várostól visszafordulva Fredericton felé, az úton található Doaktown városka, ahol az Atlantic Salmon Museumot (lazacmúzeum) érdemes megnézni. A halfajta történetével, védelmével, tartósításával kapcsolatos ismereteket népszerűsít.
Ezen az útvonalon található Boiestown falucska, amely mellett van 20 hektáron a Central New Brunswick Woodmen's Museum (Erdészmúzeum), faipari és helytörténeti kiállítást mutat be.
Frederictontól délre
A fővárostól délre indulva, a St. John folyó nagy kanyarulatát átvágó úton haladva, a folyó déli partján fekszik:
Oromocto
A 9200 lakosú város neve indián eredetű. Maliszit nyelven "mély víz", vagy "jó folyó a kenuk számára". A város mellett van a Cadadian Forces Base Gatetown (kanadai haderőbázis), a Brit Nemzetközösség egyik legnagyobb katonai kiképzőterülete.
A C.F.B. Gatetown Military Museum a haderőbázis egyik épületében található, ahol a dél-afrikai háboruból, az I. és II. világháborúból, valamint a koreai rendőri akcióból és az ENSZ katonai misszióból származó egyenruhák, fegyverek, egyéb tárgyak láthatók.
Saint John
A 72 500 lakosú város az azonos nevű folyó torkolatánál, a Fundy-öböl mellett fekszik. Az egyik legforgalmasabb, egész évben használható kikötő az Atlanti-óceán partján. Mélyvizú kikötő, így a világ legnagyobb kőolajszállító hajóit is fogadni tudja.
Amuel de Champlain a St. John folyó partját 1604. június 24-én érte el, és azért adta a folyónak a mai nevét, mert ez a nap Keresztelő Szent János ünnepe. A településre az amerikai függetlenségi háború idején több ezer lojalista menekült érkezett. 1785-ben nyerte el Kanadában a városi rangot.
A vízparti városrész helyreállításakor a történelmi környezetbe modern építészeti megoldások kerültek, így itt található az üzleti központot a vízparttal összekötő klimatizált folyosó (Skywalk), a kongresszusi és a kereskedelmi központ, bevásárlóközpontok, a Mercantile Centre és a Halbour Station (Kikötő).
Augusztusban két hétig tart a nemzeti-előadóművészeti "Tengerparti fesztivál", a hónap utolsó hetében pedig a Grand Ole Atlantic National Exhibition, a mutatványosokat is felvonultató kertészeti és haszonállat kiállítás- és vásár.
A város látnivalói: Old Courthouse (Régi bíróság), amely szabadonálló kőből készült csigalépcsőjéről nevezetes.
A St.John Firefighters Museum (Tűzoltómúzeum.), mely 1840-ből származó kiállítást mutat be.
Trinity Church (Szentháromság templom) 1791-ben épült, 1877-ben tűzvész áldozata lett, 1880-ban újjáépítették. Belsejében látható III. György király különleges ereklyének számító címere.
Babour's General Store and Little Red Schoolhouse (Barbour áruháza és a Kis Pisros Iskola, Loyalist Plaza), mely 1860-as évek áruházát reprezentálja. Mellette egy 1850-ből származó iskola hasonmása.
Aitken Bicentennial Exhibition Centre (Bicentenáriumi Kiállításközpont), mely hét galériából áll. Különlegessége a színes üvegű felülvilágító, a tölgyfa-burkolat, és az előcsarnok mozaikpadlója. Termeiben képzőművészeti, tudományos és technikai kiállítások láthatók.
Loyalist House (Lojalista ház), melyet 1810 és 1817 között építette Daniel David Merritt gazdag lojalista kereskedő. A Merritt család öt generációja élt e házban, mely a város szinte legrégebbi, változatlan állapotban megőrzött épülete. Túlélte az 1877 évi nagy tűzvészt is.
Old City Market Kanada egyik legrégebbi vásárcsarnoka. 1876-ban épült, belseje egy átfordított hajóderék mintáját formálja.
Saint John Jewish Historical Museum (Zsidó Történeti Múzeum). St. Johnban 1850-ben jött létre zsidó közösség, melyet az USA-ból érkezett Salamon Hart alapított.
A Lojalist Burial Ground, lojalista temető. A Horticultural Gardens park a Rockwood Park-tól északra fekszik, 870 hektáros nagy pihenőpark. Egyike Kanada legnagyobb városi parkjainak. Területén a Cherry Brook Zoo (állatkert). A parktól délre van a Fort Howe Lookouf kilátó, melynek helyén eredetileg erőd volt. A tornyot Halifaxban építették, Új-Skóciában emelték, de 1777-ben lebontották, és hajón átszállították ide, ahol Fort Howe néven felépítették.
A New Brunswick Museum Kanada legrégebbi múzeuma benne érdekes látnivalókkal, pl.: ritka észak-atlanti bálna fajta csontváza, jégkorszaki masztadon-csontváz.
A Reversing Falls (megforduló vízesés) a St. John-folyó összeszűkülő torkolatánál egy szokatlan jelenség. Valójában nem is vízesés. Apálykor a folyó 5 métert esik a 137 m széles szurdok aljára, onnan a tengerbe. Az ár-apály periódus felénél a víz nyugalomban van, azután a dagállyal elkezd a tenger vize felfelé áramlani a folyón, és fokozatosan 4 métert emelkedik a szurdokon keresztül. A szurdok felett vasúti és közúti híd is emelkedik.
A Moosehead Breweries Ltd. Kanada legrégebbi magántulajdonú serfőzdéje.
A Carleton Martello Tower National Historic Site köralakú parti toronyerőd, 1815-ben épült kőböl. Tornyából pompás a kilátás Saint John városára.
St. George
Az előbbi várostól délre fekszik, 1400 lakosú település. 1872 óta arról nevezetes, hogy gránitbányáiból szállították a vörös gránitot olyan jelentős épületek készítéséhez, mint például a Boston székesegyház és Ottawa Parlamentje.
Szarvasvadászati és lazachalászati lehetősége ismert. A Magaguadavic-folyó szurdokában hallépcső segíti a vízesésen felfelé igyekvő lazacokat és más halakat. A közeli Utopia-tó homokos partja sok strandolót vonz.
St. Andrews
Az 1800 lakosú település a Passamaquoddy-öböl mellett, a St. Croix-folyó torkolatánál fekszik. Itt nagy, 8 m-t is elérő dagály tapasztalható. A 18. sz. végén lojalisták alapították.
Az öbölben van a Minister's Island: e szigeten épült fel ugyanis William Van Horn, a Canadian Pacific Railway első elnökének nyári rezidenciája.
A városban nevezetes a Charlotte County Archives (Körzeti levéltár),amely az 1832-ből való, volt börtönben kapott helyet.
A Geenock Presbyterian Church 1824-ben épület, Cristopher Scott kapitány emeltette. A templomtorony csúcsát fából faragott tölgyfa dísziti, zöld lombozattal: ez a skóciai városka jelképe.
A Ross Memorial Museum 1824-ben épült téglaépületben kapott helyet. Amerikából és Új-Brunswickből származó 19. századi berendezési tárgyak láthatók benne, de óragyűjteménye is értékes. Érdekes továbbá az adományozó világkörüli útjairól származó keleti gyűjtemény.
A Fundy Tide Runners Whale Watching (Bálnafigyelő a Fundy-öbölben), de különböző madarak, fókák, barna delfinek is jól megfigyelhetők e helyen, ahová rendszeres hajókirándulásokat szerveznek.
A St. Andrews Blockhouse National Historic Site kiserőd a vízparton, mely egykor a kalózoktól védte a városkát. Eredtileg 1812-ben készült, de nagy tűzvész idején jelentősen károsott, aztán 1994-ben újjáépült.
St. Stephan
Az 5000 lakosú város a St. Croix-folyó partján fekszik. A folyó innentől Amerika és Kanada határvonalát képezi. A Ferry Pint Bridge (Nemzetközi átkelőhíd) vezet a túlparti Maine (USA) városába. A két város évszázadok óta barátságban él, amit kifejez a minden év augusztusában rendezett International Festival. Felvonulások, sportesemények, tűzijáték, egyéb programok szórakoztatják a részvevőket. Ekkor emlékeznek meg arról is, hogy 1906-ban a Ganongs Bros édességgyárban készült az első szívalakú édességdoboz Bálint-(Valentin)napra.
Látnivalói: a Charlotte County Musem, melyet James Murchie gazdag fakereskedő 1864-ben készült egykori palotájában rendeztek be, és amely a környék helytörténeti anyagát mutatja be.
Deer Island
A Deer-sziget a Passamaquoddy-öböl bejáratánál fekszik. Ide autókat is szállító komphajó jár nyáron a St. Georgetól délre lévő Letete kikötőból, illetve Eastportból (Maine, USA). Partjain gyönyörű park és strand húzódik. Júliusban, augusztusban bálnafigyelő hajók indulnak innen a Fundy-öbölbe.
Campobello Island
Több mint egy évszázadig, 1767 és 1881 között, Campobello szigete a William Owen tengernagy családjának tulajdona volt. 1835-ben épült háza ma is áll a Deer Pointnál. A híresztelések szerint annyira szerette a tengert, hogy otthona közelében építetett egy tatfedélzetet és ott járkált fel-alá.
Az East Quoddy Head (Keleti orom) tetején festői kilátást nyújtó világítótorony áll.
James Roosewelt 1883-ban érkezett a szigetre, amikor fia, Franklin Delani Roosewlt, a későbbi elnök, egyéves volt. Ettől kezdve a legtöbb nyarat itt töltötte a családja.
A Campobello Public and Museum (Könyvtár és Múzeum) a Roosewelt családdal kapcsolatos emlékeket is őriz. Nagyon szép az 1134 hektáros Roosewelt Campobello International Park, mely népszerű kirándulóhely.
A szigetet a szárazfölddel, az USA-ban lévő Lubec (Maine) városával, a Franklin D. Roosewelt híd köti össze.
Grand Manan Island
A sziget 15 km-re fekszik Maine állatmtól. 2,5 óra alatt érhető el a Magaguadavic-folyó torkolata mellett lévő Blacks Harbourból. A környező tengerrészben a bálnák különböző fajtái láthatók, ezért nagy a turista forgalom. Több, mint 200 fajta madár él errefelé.
A szigeten, a Red Point mellett érdekes jelenség figyelhető meg. Van egy olyan hely, amelyiknek egyik oldala 16 millió éves vulkáni eredetű, a másik fele még ennél is régebbi üledékes kőzet. A jelenség egy réges-régi földrengés maradványa. A szigeten gyalogtúra lehetőséget nyújt a 181 hektáros Anchorage Tartományi Park.
Frederictontól keletre
Először a fővárostól a St. John folyó partján a 2-es út (Trans Canada Highway) indul keletre, Jemseg településnél a folyó délre fordul a Grand-tó mellett vezet tovább, majd délkeletre fordul. Az 1-es út St. Johnból indul a folyó egyik mellékfolyójának a völgyében, ezt az utat River Valley Scenic Drive (Festői folyóvölgyi autóút) névvel illetik, s Sussex városáig tart. Mielőtt az utóbbi város elérhető lenne, útbaesik a 4100 lakosú Hampton, ahol megnézhető a Kings County Museum (Körzeti Múzeum). Itt kirándulni lehet a környező mocsarak vidékére.
St. Martins
Az 1780-as években keletkezett település. Előbb a Quaco nevet viselte, később kapta jelenlegi nevét. Kanada egyik legvirágzóbb hajóépítő központja. A történelmi örökséget képező házak mellett egy világítótorony és két fedett híd még ma is a 400 lakosú település látnivalója. A város környékén több kilométer érintetlen tengerpart húzódik. Innen indul a festői Findy Trail (F. ösvény), a gyalogtúrázók és kerékpározók paradicsoma. Errefelé a fotózók és festők is népszerűek. A Quaco Museum and Libary (Múzeum és Könyvtár) helytörténeti anyagot tartalmaz. A kiállítások leggyakoribb témája a hajóépítés. Fényképek segítségével követhetők nyomon a térség legérdekesebbe topográfiai és geolóiai alakzatai.
Sussex
A 4300 lakosú település közlekedési csomópontnak számít, amelyet több kisebb-nagyobb út keresztez. A Kings nevű körzet, amelyen ezek az utak keresztül haladnak, több kisebb-nagyobb fedett hídjukról nevezetesek. A körzet 16 fedett hídja 12 km-es körzetben található. "Csókolózó hidak", mivel gyakran keresik fel szerelmes párok. A helyi legenda szerint az autózók kívánsága teljesül, ha a hídon áthaladva felemelik lábukat a pedálokról és visszatartják lélegzetüket.
Findy National Park
A 2-es úton haladva érhető el, 206 km2-es, 1948-ban alakult nemzeti park a Fundy-öböl partján. Ebben az öbölben figyelhető meg a világ legnagyobb ár-apály jelensége. Részben vadrezervátum, és üdülőhely, területén erdős dombok, völgyek, vadvirágos mezők, csendes tavak, dübörgő vízesések váltakoznak. Turistautak, sífutásra alkalmas helyek vannak. Az öböl partján strandolni lehet. Alma, Herring Cove és Poin Wolfe mellett horgászparadicsom van. A part sziklái érdekesek: vörössel csíkozott homokkő, lávafolyások szürkés-zöld maradványai, gránit benyomulásos kőzetek vannak a parton. A park vadvilága rendkívül változatos: amerikai nyest, atlanti lazac, fehérfarkú őz, vándorsolyóm és számos madárfaj él itt. A park központja Alma településen van.
Hopewell Cape
Hopewell Rocks Ocean Tidal Exploration Site (H.-sziklák, óceáni ár-apály megfigyelési terület) a Petitcidiac folyó torkolatánál, különleges sziklaformációkból álló terület. Az ár-apály alakította ki a Flower Pot Rocks (Virágcserép-sziklák) hatalmas, gomba alakú oszlopait puha homokkőből. Tetejüket kanadai balzsamfenyő és törpe feketefenyő növi be. Dagálykor a sziklák közönséges szigeteket alkotnak. A tengerpart 3 órával apály előtt és után a legbiztonságosabb. Máskor nagyon veszélyes a gyorsan mozgó víz. Az ár-apály táblázat olvasható a helyi újságokban.
A helyi Albert County Museum valaha bíróság és börtön volt.
Hillsborough
Az 1300 lakosú települést Pennsylvaniából érkező németek alapítottak 1766-ban itt, a Petitcodiac-folyó nyugati partján. A vízparton sorakozó deszkaburkolatú házak ma is a 19. századot idézik. A település lakói főleg gipszbányászatból és földművelésből élnek.
A Hon. William Henry Steeves House (W.H.S. képviselő háza) 1812-ben épült, rekonstruálva eredeti állapotban látható.
Innen a 2-es úton tovább haladva található Petitcodiac városka, mely 4000 darabos babagyűjteményéről nevezetes.
Moncton
A város 59300 lakosú a Petitcodiac folyó nagy kanyarja mellett. A folyót az erre felé lakó indiánok nevezték el, jelentése "a folyó, amely meghajlik, mint az íj".
Először akádiai farmerek telepedtek ide, 1755-ben azonban Robert Monckton alezredes brit csapatai elfoglalták a Beausejour-erődöt, ekkor innen is kiűzték a franciákat. A később a környékre visszatérő franciákkal együtt már németek, holladok, Amerikából menekült lojalisták, majd skótok, írek is költöztek ide. 1855-ben kapott városi rangot. Nevét a mai írásmódban, de Monckton alezredestől nyerte.
Turisztikai vonzereje két természeti jelenségnek köszönhető.
A dagályhullám (Tidal Bore) naponta kétszer rohan fel a Petitcodiac folyón, nagy hullámokat okozva. A vízfolyással szemben érkező feljövő dagály nagy, folyószélességű hullámokat okoz. A dagályhullám elvonulása után a majdnem üres medrű folyó gyorsan megtelik vízzel, és egy órán belül 7,5 m-re emelkedik a vízszint. A jelenség leginkább a belvárosi Bore Parkból figyelhető meg, ahol a nézelődök számára a parkban külön padok állnak.
A Magnetic Hill (Mágneses domb) tetejéről (egy fehér póznától) autóval megindulva lefelé, a sebességváltót üresbe téve, és felengedve a féket az tapasztalható, hogy az autó visszafelé kezd mozogni, felfelé a dombra. A jelenséget optikai illuziónak tartják, melyet a környező domboldalnak tulajdonítanak. A Magnetic Hill Parkban állatkert van.
A Free Meeting House (Szabad gyülekezeti ház) 1821-ben épült csarnok, mely azért létesült, hogy a város valamennyi, -protestáns, római katolikus, izraelita, egyéb- gyülekezete istentisztelet céljából használni tudja.
A Moncton Museum modern épülete magában foglalja a régi városháza kőmaradványait is. Helytörténetu gyűjteményt mutat be.
A Lutz Mountain Heritage Museum hegyi történelmi örökség múzeum. 1883-ban emelték. Ez volt Moncton második babatista temploma.
A Thomas Williams House (Akádiai múzeum), viktoriánus stílusú, 12 szobás ház 1883-ból.
Az Akadian Museum a Clément Cornier Buildingben működik és az atlanti parti tartományok akádiai emlékeit őrzi.
A Galerie de' Art de I'Université de Moncton (Moncton egyetemének művészeti galériája.
A város nyugati részén, 121 hektáron a Centennial Park népszerű pihenő és szórakozó hely.
Sackville
Az 5400 lakosú város a Chignecto-öböl keleti ága mellet fekszik. A 18. században Tintamarre-nak nevezték a környező mocsarak hangos ludaira utalva. Az akádiai telepesek szelidítették meg a mocsaras vidéket. Nevezetessége, hogy a ma itt működő Mouint Egyetemén szerzett egyetemi fokozatot 1875-ben az első nő a Brit Birodalom területén. E településen épület fel Kanada első babtista temploma: a Sackville United Church fehét sisakos toronnyal, faragott padokkal, festett üvegablakokkal áll ma is.
A Sackville Waterfowl Park 22 hektáros mezőgazdasági park volt. Lecsapolt mocsaraktól hódították el, de 1988-ban újra elárasztották és visszaállították a lápvilágot. Itt vezet el Észak-Amerika egyik legnagyobb költöző madár útvonala. Megfigyelőtornyok állnak a területen.
Fort Brausejour National Historic Site mindösssze 8 km-re van az előbbi várostól, illetve 1,5 km-re Új-Skócia határától.
Az erődöt 1751-ben létesítették a franciák. 1755-ben a brit katonaság azonban két heti ostrom után elfoglalta. Az új nevén Cumberland-erődöt 1776-ban az amerikaiaknak nem sikerült megszerezni. 1812-ben is állomásozott itt katonaság, de harcra nem került. Az erőd katonai szerepe 1833-ban ért véget. Ma is láthatóak a megóvott romjai. Látogatóközpont működik benne.
Barachois
A Northberland-szoros melletti településnek 700 lakosa van. Egyetlen nevezetessége a Historic Church of St. Henri de Barachois (Szt. Henrik töreténeti templom, mely 1824-ben épült. Úgy tartják, ez a legrégebbi akádiai fatemplom Ézsak-Amerikában. Szépen helyreállították, de ma már nem tölti be eredeti funkcióját, hanem múzeumnak ad helyet, és kulturális központ.
Shediac
A 4700 lakosú település remek strandjáról híres. Virginiától északra itt a legmelegebb a tenger vize. Főleg halászatból élnek itt, a "világ homárfővárosának" tartják. Július közepén egy hétig tart a Shediac Lobster Fesztival (Homárfesztívál), amikor homokszobor készítő versenyt is rendeznek.
Bouctouche
A 2500 lakosú település osztrigáiról híres. A Kent Museum (Kent Körzeti Múzeum) abban a helyreállított, viktoriánus stílusú, háromszintes épületben kapott helyet, amely egykor kolostor és nevelési-oktatási központ volt.
Rexton
A Richibucto folyó torkolata mellett fekvő, 900 lakosú település neve 1825-ben még The Yard volt, mivel lakosai leginkább hajóépítésből éltek, egészen addig, míg a vitorlás helyébe nem lépett a gőzhajó. (A "yard" szó hajóépítő műhelyt is jelent.)
Nevezetessége a Bonar Law Historic Site (Történelmi Emlékhely). Andrew Bonar Law antik bútorokkal berendezett szülőháza az egykori farmon volt. Law volt, aki Nagy-Britannia képviseletében 1919-ben a versailles-i békeszerződést aláírta, az egyetlen brit miniszterelnök aki nem a brit szigetek valamelyikén született. A farm területén található a Richibucto Museum.
Kouchibouguac National Park
Az 1979-ben alapított 238 négyzetkilóméteres nemzeti park a Northhumberland-szoros, illetve a Kouchibouguac-öböl mellett terül el. Neve mikmak indián nyelven "a hosszú árapály folyója" szót jelenti.
Sokféle táj váltakozik a területen: a tengerpart remek homokos strand, beljebb homokdűnék, sós mocsarak, lápok, folyók, erdők, mezők váltakoznak, s mindegyiknek jellegzetes állatvilága van.
A tartomány bemutatását természetesen Bojtikám művészi fotóvállogatása fogja kísérni, majd folytatódik a még be nem mutatott tartományok leírása.
ÚJ-BRUNSWICK-"a festői tartomány"
Új-Brunswick a köztudatban sokáig csak úgy szerepelt, mint összekötő kapocs vagy híd a tőle keletre és nyugatra fekvő kanadai területek között. Pár évtizede fedezték fel benne azokat a szépségeket, amelyek jelentős turisztikai lehetőségeket rejtenek. Azóta gyors fejlődésnek indult. Gyönyörű rétekkel teli dombjai, erdőkkel borított alacsony hegyei, 2400 km hosszú tengerpartja, mindez rengeteg kirándulót vonz.
Földrajza
Új-Brunswick Kanada úgynevezett atlanti tartományai közül a legnagyobb, területe 73 437 km2, 760 ezer lakosa van. Északon Québec és a Chaleurs-öböl, nyugaton az USA, délen a Fundy-öböl, északkeleten a Szent Lőrinc-öböl határolja. Keleten a Northumberland-szoros választja el a Prince Edward-szigettől, délkeleten a Chignecto-földszorossal kapcsolódik Új-Skóciához.
Fővárosa 1784 óta Fredericton.
Hoszú tengerpartja mentén számos természetes kikötője van. A Fundy-öbölben az árapály az egyik legnagyobb a világon: Passamaquoddy-öbölben a vízszint ingadozás átlagosan 8 m naponta, de a Chigneto-öbölben és a Minas-medencében a 16 m-t is elérheti.
A legnagyobb és leghosszabb folyója a Saint John, amely Québecben ered és Saint John városánál ömlik a Fundy-öbölbe. Fantasztikus jelenség, hogy a nagymértékű árapály miatt naponta kétszer az öbölből visszafelé folyik a folyó vize.
Az északon és északnyugaton húzodó erdős hegyek az észak-amerikai Appalache-hegyvonulat részei. Legmagasabb csúcsa a Mount Carleton. Északkeleten fennsík, délen pedig tavakkal teli terület található. A legnagyobb kanadai tavak közé sorolható a Grand, Oromocto, Magaguadavic és a Chiputneticook.
Történelme
Az algonkin nyelvet beszélő maleszit és mikmak indián nemzetek már valószínűleg több ezer éve éltek a tartomány területén. Sőt, talán a vikingek is kikötöttek a Fundy-szigetek partjain. Az utóbbiról nincs biztos tudomás, így azt kell mondani, hogy bizonyíthatóan Jacques Cartier volt az első európai, aki meglátta a partokat 1534-ben. A vidék tényleges felderítése azonban csak 1604-ben kezdődött, amikor Samuel de Champlain felfedezte a St. John-folyót, melyet odaérkezése napjáról nevezett el. A folyó torkolatánál az az idős indián főnök, Membertou köszöntötte, aki 70 évvel korábban Cartier-vel is találkozott. Champlain a St. Croix-folyó torkolatánál alapított is egy francia települést. A telepesek azonban nem számítottak a rendkívüli hideg télre, ezért sokan közülük fagyhalált szenvedtek már az első fagy idején. Ennek ellenére a 17. században Akádia Területén - így nevezték akkor a mai Új-Skócia, Új-Brunswick és Prince Edward-sziget térségét- több francia település is alapult, melyek jó viszonyban álltak a bennszülött indiánokkal. Idő közben angol telepesek is érkeztek: közöttük és a franciák között viszont állandó volt a nézeteltérés.
1713-ban az utrechti szerződés értelmében Anglia kapta meg Akádiát. 1755-ben még mindig mintegy tízezer akádiai, vagyis francia élt a területen, akikkel az angolok valóságos háborút vívtak. A britek kiűzték azokat a franciákat, akik nem tettek hűségesküt a brit koronának. Sokan Québecbe és Lousianaba (USA) menekültek. Később közülük sokan visszatértek, így a tartomány lakóinak harmada ma is az akádiai franciák leszármazottai.
A hétéves háború és a párizsi szerződés (1763) után az Egyesült Államokból már érkeztek telepesek Új-Skócia területére. Az amerikai függetlenségi háború miatt már annyian voltak a menekültek, a brit koronához hű lojalisták, hogy Nova Skotiát kettéosztották, és 1784-ben megalakult New Brunswick (Új-Brunswick) tartomány.
Eleinte fakitermelés volt a lakosság legfőbb megélhetési forrása. Emiatt tört ki az ún. Aroostook háború 1838-ban a tartomány és szomszédos Main (USA) között, mely „csata” azonban puskalövés nélkül ért véget: 1842-ben szerződés rögzítette a határt a két fél között.
1867-ben Új-Brunswick, Ontarióval, Québeckel és Új-Skóciával együtt a kanadai domínium alapító tartománya lett. 1876-ban megérkezett a vasút, ami mint annyi más helyen is ez az esemény, elősegítette, megindította a gazdasági fejlődést. Elsősorban a halászat, fakitermelés, és a bányászat virágzott. A 19. századra erdeit azonban kimerítették, így az életszinvonal gyorsan csökkenni kezdett. Sokan el is költöztek az Egyesült Államokba, illetve az ún. préritartományokba. A talpra állás lassú volt, csak a második világháború utáni időkben sikerült. Ekkor kormányzati segítséggel indult fejlődésnek a gazdaság.
Gazdasága
1970-ben Saint John közelében megnyílt Észak-Amerika első mélyvízi kikötője, ezzel egyidőben megindult a hajóépítő és olajfinomító iparág. 1982-ben kálisólelőhelyeket fedeztek fel.
Új-Brunswick mintegy 90 százalékát erdő borítja, nyersanyagot szolgáltatva a fafeldolgozó iparágnak és a papíriparnak. Továbbra is lényeges a halászat. Legfőbb exportcikke a vetőburgonya.
A legfőbb bányászati cikkei: a cink, ólom, ezüst, szén, kálisó és a különböző drágakövek. Mindezek mellett jelentős bevételi forrás az idegenforgalom.
Fredericton
Új-Brunswick fővárosa, a St. John-folyó partján fekszik, lakosainak száma 46 500 körül van. Észak-Amerika egyik legrégibb települése. Környékén évezredek óta a maliszit indiánok éltek. Az első európai települést természetesen itt is szőrmekereskedők (franciák) alapították St-Anne néven 1642-ben, ott, ahol a Nashwaak folyó a St. Johnba ömlik. A kis falut 1760-ban felégették a britek, de szintén britek voltak, akik 1783-ban, az amerikai függetlenségi háború elöl menekülve, benépesítették a helyet. Nevét -Frederick's Town- III. György angol király második fiáról kapta.
1784-ben önálló lett a tartomány, és Thomas Carleton kormányzó Frederictont választotta fővárosául. Ma a város szépségeiről, történelmi örökségéről és kultúrájáról ismert: színháza és egyeteme is van.
1825-ben katonai helyőrséget kapott, melynek épületei a Queen Streeten állnak, és különböző intézmények (pl.: New Brunswick Craft School, azaz a város kézműipari központját jelentő szakiskola) működnek benne. A várost gyakran Kanada "ón fővárosának" nevezik, mert sok ónműves dolgozik itt a keramikusok, paplankészítők és szövők mellett.
Különlegessége két történelmi temetője. A Loyalist Cemetery (Lojalista temető) a St. John-folyó mellett, a Waterloo Row közelében található, érdekesek régi sírkövei. Az Old Burial Ground (Régi temető, a York St. És Regent St között) szintén sok régi lojalista nyughelye.
A város látnivalói.
A St. John-folyó melleti füves sétányon (The Geen) áll Robert Burns híres skót költő szobra.
A York-Sunbury Historical Society Musem (Y-S Történelmi Társaság Múzeuma) helytörténeti múzeum, mely a város egykori katonai épületeiben kapott helyet. A város történetét az indián nemzetektől napjainkig követi. Itt látható a híres Coleman-béka: 19 kg-t nyomó állat, állítólag a közeli Killarney-tóban élt, és Fred Coleman fogadós fedezte fel, miután a béka elpusztult, kitömette. A néhai állat 40 éveg díszítette a szálloda előcsarnokát.
A Beaverbrook Art Gallery (Képzőművészeti Galéria). A kanadai születésű Lord Beaverbrook angol főnemes és sokszoros milliomos (eredeti neve: Max Aitken) sajtómágnásnak Fredericton sok szép épületet és múzeumoknak gazdag gyűjteményét köszönheti. A galéria állandó kiállításán neves új-brunswicki és kanadai képzőművészek alkotásai, közöttük a Hetek csoportja tagjainak, valamint a 19. századi festőművész, Cornelius Krieghoffnak képei láthatók.
Provincial Legislative Building (A tartományi törvényhozás épülete) a galériával szemben áll. 1880-ban emelték. Itt láthatók a híres Waterford kristálycsillárok, valamint a III. György királyról és Charlotte királynéról Joshua Reynold által festett portrék másolatai. A Legislative Library (A Törvényhozási Könyvtár) ritkaságokat őriz. Többek között John J. Audubon madarakról készült négy könyvét 1834-ből, amelyek mindegyike több mint egy méter magas, és összesen 435 színes, kézzel festett madárképet tartalmaz.
A Christ Church Cathedral 1853-ban befejezett anglikán katedrális Snettisham (Norfolk Anglia) Szűz-Mária templomának másolata. Az egyik legszebb neogótikus templom, melyet az észak-amerikai kontinensen emeltek. Belsejében érdekes a "Big Ben kisöccse" elnevezésű óra, melyet Lord Grimthorpe tervezett, és amely valószínűleg a londoni híres időmérő kísérleti előzménye. Legenda fűződik a templomhoz, mely szerint az első püspök, John Medley feleségének a kísértetét már többször is látták, amint átsétál a gyepen és belép a székesegyház nyugati kapuján.
University of New Brunswivk a város fölött magasodó dombon áll, 1785-ben alapított egyetem. Itt van az ország első csillagászati obszervatóriuma. Az Arts Building (Művészati Épület) az egyik legrégebbi, ma is használatban lévő egyetemi épület Észak-Amerikában. Itt indult először felsőfokú műszaki képzés. Könyvtára, levéltára sok értéket őriz.
Az Old Park and Arboretum több mint 157 hektáron Új-Brunswick őshonos fafajtáit gyűjti össze. A helyi vadvilág védett.
Frederictontól északra
Nyugat felé a St. John parján halad a Trans-Canada Highway (2-es út). A jobb parton halad egy másik (105-ös) út. A két utat a Mactaquacnál gát köti össze, amely üdülőkörzet. Frederictontól 29 km-re egy szép park, a Woolastock Park, attól nem messze, pedig múzeumfalú, a Kings Landing Historical Settlemen található, mely az 1820-1890-es évekből való eredeti állapotot mutatja be.
Woodstock
A St. John folyó jobb partján 5100 lakosú város, melyet az USA-ból menekült lojalisták alapítottak. Fontos határátkelő ma is.
Nevezetessége az Old Carleton County Court House, az 1830-as években épület régi bírósági épület, mely restaurálva látható.
Hartland
Mindössze 900 lakosa van. Itt található a világ leghosszabb (391 m) fedett hídja. A fedél a híd faszerkezetét és padozatát védte. A fedetlen fahíd 10 évig, míg a fedett 80 évig tart ki. A jelenlegi 1921-ben épült.
Grand Falls
Franciák által alapított, 6100 lakosú város, szintén a St. John partján. 1790-ben brit katonai állomás volt. A patkó alakú település nevét a közeli nagy vízesésről (Grand Falls) kapta. A város kikötőjébe hajozzák be a tartomány vetőburgonya-termésének jelentős részét. A vízesés villamos energiát termel.
Nevezetességei:
Grand Falls and Gorge Park (Nagy vízesés és szurdok), mely 23 m magas, és amely legjobban a szurdok felett emelt hídról látható. A híd két oldalán látogatóközpontok vannak. A hídtól ösvények vezetnek a vízeséshez. Az egyik ösvénytől lépcsőn lehet feljutni a Well-in-Rockhoz (Lyukas szikla). E katlanszerű lyuk 9 m mély üreg a szurdok lentebbi részén. A Grand Falls Musem helytörténeti anyaggal rendelkezik.
A Grand Fallstól a 2-es úton a St. John jobb partján haladva egy darabig a folyó Kanada és az USA határát képezi. St Leonardnál határátkelő van. Tovább haladva a 2-es úton megtalálható az ún. Madawaska Köztársaság. Ez a tartomány északkeleti csücske. Az 1800-as években Új-Brunswick és Québec vitatkoztak a hovatartozásán, végül megegyeztek. Állítólag Új-B. kockadobással nyert. Saját zászlójuk, címerük, nyelvjárásuk van.
Edmundston
A 11 000 lakosú, kétnyelvű város a Madawaska Köztársaság tiszteletbeli fővárosa. Élénk, hangulatos város, általában mindenki tud angolul és franciául. Jelentős papíripari központ a tartományban, de kézi-szőtteseiről és faszobrairól, valamint a nyári Foire Brayonne (B. vásár) fesztiválról is nevezetes.
Helytörténeti múzeuma van. Innen kicsit tovább haladva a 2-es úton a Les Jardins de la République (a Köztársaság Kertje) tartományi park található. Itt egy 1905-1930 korabeli autókat bemutató (Automobile Museum) az érdekesség. Nem messze a parktól, St-Jacques településen egy gyönyörű botakinus kert (New Brunswick Botanical Garden) látható.
Campbellton
A 8400 lakosú város a Restigouche folyó partján fekszik, Québec határán. Skót telepesek alapították, akik jövedelmező lazachalászatból éltek, majd mezőgazdaságra, és fakitermelésre tértek át. 1990 táján fontos vasúti csomópont lett.
Nevezetessége a Restogouche Gallery, mely képzőművészeti, helytörténeti és természetrajzi anyagot mutat be. A Restigouche Theatre Új-Brunswick egyik legjobb színháza, mely nyáron különböző fesztiváloknak ad helyet. A városban híres még a júliusi lazacfesztivál.
A város mellett van a 142 hektáros Sugarloauf Provincial Park (Cukorsüveg Tartományi Park), mely népszerű üdülő- és kirándulóhely. Itt emelkedik a tényleg cukorsüveg formájú 304 m magas Sugarlouf-hegy.
Dalhouse
A 4500 lakosú település a Rastigouche folyó torkolatánál, a Chaleurs-öböl mellett fekszik. Kikötőjében nagy óceánjárók fordulnak meg. A védett öböl fürdésre, és mélytengeri halászatra is alkalmas. A tartomány egyik legnagyobb üzeme, a Bowater papírgyár is itt található.
Városi nevezetesség a július végén tartott, 10 napos Bon Ami Festival (Jóbarát Fesztival). Felvonulás, tűzijáték, sportesemény, képműipari kiállítás tarkítják programjait.
A várostól nem messze, délre, Petit-Rocher városkában van a New Brunswick Mining and Interpretation Centre (Bányászati Bemutatóközpont.
Bathurst
Környékét Jacques Cartier fedezte fel 1534-ben, aki már akkor kereskedni kezdett az itt élő mikmak indiánokkal. Majd 100 év múlva, a Nepisiguit folyó torkolatánál letelepedett a szintén francia Nocholas Denys, ahol hal- és szőrmekereskedésből élt, malmot létesített. Később ő lett Akádia part menti területeinek kormányzója. Ő írta az első helytörténeti munkát. Az így kialakult hely 1826-ban kapott városi rangot és kapta mai nevét Earl of Bathurst gyarmatügyi miniszterről.
A város ma turistaközpont, de jelentős a papír- és bányaipara. Lakosainak száma 13 800 körül van, melynek nagyjából fele angol, fele francia. A közeli Younghall Beach Park területén horgászni, csónakázn, a Nepisiguit-öbölben úszni lehet. Tiszta nyári estén a partról látható a "kísértethajó", akár egy égő vitorlás, amelyen mintha még tengerészek is mozognának, s amely eltűnni látszik a chaleurs-öböl hullámaiban. A kísértetben hívők azt mondják, hogy a Restigouche melletti csatában elveszett hajó szellemét látják, mások szerint a meleg hullámokról visszaverődő fény bizarr játékáról van szó.
A város nevezetességei:
A Royal Canadian Legion Branch 18 Memorial Museum (Királyi Kanadai Légió 18. Fegyvernem Emlékmúzeum), mely a két világháborúban résztvevő ezredek tárgyait, fegyvereit, egyenruháit, valamint a búr, a koreai és az öbölháború emlékeit mutatja be.
A várostól délre található az Acadian Historical Village (Akádiai skanzen), egy francia telepes falut mutat be a 18. század elejéről.
Caraquet
A 4700 lakosú város a tartomány északi részének egyik legrégebbi francia települése. Az első telepeseket 1755-ben elűzték a britek, aztán 1758-tól egy ideig Akádia fővárosa is volt. Festői, élénk kisváros, melynek ma nagy halászhajóflottája van. Augusztus elején, a népszerű Acadian Festival alkalmával megáldják a flottát. Múzeuma a félsziget történetét mutatja be.
Shippagan
Az előbbi várostól délre, majd északkeletre haladva, az Acadia-félsziget csúcsán találhat a 2900 lakosú helység. Neve mikmak indián szóból ered, jelentése "vadkacsák átvonulása". 1634-1662 között jezsuita település volt, ekkor alapították a szomszédos Nicholas Denys kereskedelmi állomást, mely sok halászt vonzott ide. Még ma is halászat a legfőbb megélhetési forrásuk.
Itt található az Aquarium and Marine Centre (Akvárium és Tengeri Központ), melynek modern épülete a Chaleurs-öbölre néz, és tágas térségen áll. Kiállításain egészen 1500-tól nyomon követhetők a tartomány északkeleti partjain lakók tengeri életének emlékei.
A várossal szemben van a Laméque-sziget, valamint a Miscou-sziget. Utóbbi kiváló pihenőhely, ahol tengeri sirályokat, és különböző madarakat lehet megfigyelni. A sziget csúcsán a Miscou Point tetején áll 1856 óta a tartomány legrégebbi világítótornya, melynek ma is van kezelőszemélyzete.
Miramichi
A Miramichi folyó torkolatánál fekvő, 19 000 lakosú város neve 1995 előtt Chatham volt. A hely története a Cunard testvérek vállalkozásaival függ össze, akik 1820-ban alapítottak itt fafeldolgozó, halászati és hajóépítő birodalmat. Hajóépítő műhelyeikből kerültek ki Kanada legjobb keresztvitorlás hajói. A város lakója volt Joseph Cunard, aki a Cunard Line nevű társaságával tengeri körutazásokat szervezett. Az ő hajói birtokolták a legtöbb "Kék szalagot", mely olyan hajónak jár, mely a leggyorsabban tette meg az utat az Atlanti-óceánon keresztül. Vállalkozása a gőzgép elterjedéskor csődbe jutott, és csak hosszú idő után tudott újra felvirágozni.
A város népszerű eseménye a júliusban tartott Kanadai ír fesztival és a Miramichi kiállítás.
A Miramichi Natural History Museum természetrajzi múzeum, mely tengeri és szárazföldi állatok modelljeit, helytörténeti anyagot, a Cunard család dokumentumait mutatja be.
A St. Michael's Museum and Genealogy Centre (Múzeum és Geológiai Központ) a Szent Mihály-bazilika Szűz Mária-kápolnájában található, vallási és történelmi iratokat, dokumentumokat mutat be. A szonszédságában álló Old. St. Michael Rectory, a régi Szent Mihály-plébánia fa épületében gazdag geológiai gyűjteménye van.
E várostól visszafordulva Fredericton felé, az úton található Doaktown városka, ahol az Atlantic Salmon Museumot (lazacmúzeum) érdemes megnézni. A halfajta történetével, védelmével, tartósításával kapcsolatos ismereteket népszerűsít.
Ezen az útvonalon található Boiestown falucska, amely mellett van 20 hektáron a Central New Brunswick Woodmen's Museum (Erdészmúzeum), faipari és helytörténeti kiállítást mutat be.
Frederictontól délre
A fővárostól délre indulva, a St. John folyó nagy kanyarulatát átvágó úton haladva, a folyó déli partján fekszik:
Oromocto
A 9200 lakosú város neve indián eredetű. Maliszit nyelven "mély víz", vagy "jó folyó a kenuk számára". A város mellett van a Cadadian Forces Base Gatetown (kanadai haderőbázis), a Brit Nemzetközösség egyik legnagyobb katonai kiképzőterülete.
A C.F.B. Gatetown Military Museum a haderőbázis egyik épületében található, ahol a dél-afrikai háboruból, az I. és II. világháborúból, valamint a koreai rendőri akcióból és az ENSZ katonai misszióból származó egyenruhák, fegyverek, egyéb tárgyak láthatók.
Saint John
A 72 500 lakosú város az azonos nevű folyó torkolatánál, a Fundy-öböl mellett fekszik. Az egyik legforgalmasabb, egész évben használható kikötő az Atlanti-óceán partján. Mélyvizú kikötő, így a világ legnagyobb kőolajszállító hajóit is fogadni tudja.
Amuel de Champlain a St. John folyó partját 1604. június 24-én érte el, és azért adta a folyónak a mai nevét, mert ez a nap Keresztelő Szent János ünnepe. A településre az amerikai függetlenségi háború idején több ezer lojalista menekült érkezett. 1785-ben nyerte el Kanadában a városi rangot.
A vízparti városrész helyreállításakor a történelmi környezetbe modern építészeti megoldások kerültek, így itt található az üzleti központot a vízparttal összekötő klimatizált folyosó (Skywalk), a kongresszusi és a kereskedelmi központ, bevásárlóközpontok, a Mercantile Centre és a Halbour Station (Kikötő).
Augusztusban két hétig tart a nemzeti-előadóművészeti "Tengerparti fesztivál", a hónap utolsó hetében pedig a Grand Ole Atlantic National Exhibition, a mutatványosokat is felvonultató kertészeti és haszonállat kiállítás- és vásár.
A város látnivalói: Old Courthouse (Régi bíróság), amely szabadonálló kőből készült csigalépcsőjéről nevezetes.
A St.John Firefighters Museum (Tűzoltómúzeum.), mely 1840-ből származó kiállítást mutat be.
Trinity Church (Szentháromság templom) 1791-ben épült, 1877-ben tűzvész áldozata lett, 1880-ban újjáépítették. Belsejében látható III. György király különleges ereklyének számító címere.
Babour's General Store and Little Red Schoolhouse (Barbour áruháza és a Kis Pisros Iskola, Loyalist Plaza), mely 1860-as évek áruházát reprezentálja. Mellette egy 1850-ből származó iskola hasonmása.
Aitken Bicentennial Exhibition Centre (Bicentenáriumi Kiállításközpont), mely hét galériából áll. Különlegessége a színes üvegű felülvilágító, a tölgyfa-burkolat, és az előcsarnok mozaikpadlója. Termeiben képzőművészeti, tudományos és technikai kiállítások láthatók.
Loyalist House (Lojalista ház), melyet 1810 és 1817 között építette Daniel David Merritt gazdag lojalista kereskedő. A Merritt család öt generációja élt e házban, mely a város szinte legrégebbi, változatlan állapotban megőrzött épülete. Túlélte az 1877 évi nagy tűzvészt is.
Old City Market Kanada egyik legrégebbi vásárcsarnoka. 1876-ban épült, belseje egy átfordított hajóderék mintáját formálja.
Saint John Jewish Historical Museum (Zsidó Történeti Múzeum). St. Johnban 1850-ben jött létre zsidó közösség, melyet az USA-ból érkezett Salamon Hart alapított.
A Lojalist Burial Ground, lojalista temető. A Horticultural Gardens park a Rockwood Park-tól északra fekszik, 870 hektáros nagy pihenőpark. Egyike Kanada legnagyobb városi parkjainak. Területén a Cherry Brook Zoo (állatkert). A parktól délre van a Fort Howe Lookouf kilátó, melynek helyén eredetileg erőd volt. A tornyot Halifaxban építették, Új-Skóciában emelték, de 1777-ben lebontották, és hajón átszállították ide, ahol Fort Howe néven felépítették.
A New Brunswick Museum Kanada legrégebbi múzeuma benne érdekes látnivalókkal, pl.: ritka észak-atlanti bálna fajta csontváza, jégkorszaki masztadon-csontváz.
A Reversing Falls (megforduló vízesés) a St. John-folyó összeszűkülő torkolatánál egy szokatlan jelenség. Valójában nem is vízesés. Apálykor a folyó 5 métert esik a 137 m széles szurdok aljára, onnan a tengerbe. Az ár-apály periódus felénél a víz nyugalomban van, azután a dagállyal elkezd a tenger vize felfelé áramlani a folyón, és fokozatosan 4 métert emelkedik a szurdokon keresztül. A szurdok felett vasúti és közúti híd is emelkedik.
A Moosehead Breweries Ltd. Kanada legrégebbi magántulajdonú serfőzdéje.
A Carleton Martello Tower National Historic Site köralakú parti toronyerőd, 1815-ben épült kőböl. Tornyából pompás a kilátás Saint John városára.
St. George
Az előbbi várostól délre fekszik, 1400 lakosú település. 1872 óta arról nevezetes, hogy gránitbányáiból szállították a vörös gránitot olyan jelentős épületek készítéséhez, mint például a Boston székesegyház és Ottawa Parlamentje.
Szarvasvadászati és lazachalászati lehetősége ismert. A Magaguadavic-folyó szurdokában hallépcső segíti a vízesésen felfelé igyekvő lazacokat és más halakat. A közeli Utopia-tó homokos partja sok strandolót vonz.
St. Andrews
Az 1800 lakosú település a Passamaquoddy-öböl mellett, a St. Croix-folyó torkolatánál fekszik. Itt nagy, 8 m-t is elérő dagály tapasztalható. A 18. sz. végén lojalisták alapították.
Az öbölben van a Minister's Island: e szigeten épült fel ugyanis William Van Horn, a Canadian Pacific Railway első elnökének nyári rezidenciája.
A városban nevezetes a Charlotte County Archives (Körzeti levéltár),amely az 1832-ből való, volt börtönben kapott helyet.
A Geenock Presbyterian Church 1824-ben épület, Cristopher Scott kapitány emeltette. A templomtorony csúcsát fából faragott tölgyfa dísziti, zöld lombozattal: ez a skóciai városka jelképe.
A Ross Memorial Museum 1824-ben épült téglaépületben kapott helyet. Amerikából és Új-Brunswickből származó 19. századi berendezési tárgyak láthatók benne, de óragyűjteménye is értékes. Érdekes továbbá az adományozó világkörüli útjairól származó keleti gyűjtemény.
A Fundy Tide Runners Whale Watching (Bálnafigyelő a Fundy-öbölben), de különböző madarak, fókák, barna delfinek is jól megfigyelhetők e helyen, ahová rendszeres hajókirándulásokat szerveznek.
A St. Andrews Blockhouse National Historic Site kiserőd a vízparton, mely egykor a kalózoktól védte a városkát. Eredtileg 1812-ben készült, de nagy tűzvész idején jelentősen károsott, aztán 1994-ben újjáépült.
St. Stephan
Az 5000 lakosú város a St. Croix-folyó partján fekszik. A folyó innentől Amerika és Kanada határvonalát képezi. A Ferry Pint Bridge (Nemzetközi átkelőhíd) vezet a túlparti Maine (USA) városába. A két város évszázadok óta barátságban él, amit kifejez a minden év augusztusában rendezett International Festival. Felvonulások, sportesemények, tűzijáték, egyéb programok szórakoztatják a részvevőket. Ekkor emlékeznek meg arról is, hogy 1906-ban a Ganongs Bros édességgyárban készült az első szívalakú édességdoboz Bálint-(Valentin)napra.
Látnivalói: a Charlotte County Musem, melyet James Murchie gazdag fakereskedő 1864-ben készült egykori palotájában rendeztek be, és amely a környék helytörténeti anyagát mutatja be.
Deer Island
A Deer-sziget a Passamaquoddy-öböl bejáratánál fekszik. Ide autókat is szállító komphajó jár nyáron a St. Georgetól délre lévő Letete kikötőból, illetve Eastportból (Maine, USA). Partjain gyönyörű park és strand húzódik. Júliusban, augusztusban bálnafigyelő hajók indulnak innen a Fundy-öbölbe.
Campobello Island
Több mint egy évszázadig, 1767 és 1881 között, Campobello szigete a William Owen tengernagy családjának tulajdona volt. 1835-ben épült háza ma is áll a Deer Pointnál. A híresztelések szerint annyira szerette a tengert, hogy otthona közelében építetett egy tatfedélzetet és ott járkált fel-alá.
Az East Quoddy Head (Keleti orom) tetején festői kilátást nyújtó világítótorony áll.
James Roosewelt 1883-ban érkezett a szigetre, amikor fia, Franklin Delani Roosewlt, a későbbi elnök, egyéves volt. Ettől kezdve a legtöbb nyarat itt töltötte a családja.
A Campobello Public and Museum (Könyvtár és Múzeum) a Roosewelt családdal kapcsolatos emlékeket is őriz. Nagyon szép az 1134 hektáros Roosewelt Campobello International Park, mely népszerű kirándulóhely.
A szigetet a szárazfölddel, az USA-ban lévő Lubec (Maine) városával, a Franklin D. Roosewelt híd köti össze.
Grand Manan Island
A sziget 15 km-re fekszik Maine állatmtól. 2,5 óra alatt érhető el a Magaguadavic-folyó torkolata mellett lévő Blacks Harbourból. A környező tengerrészben a bálnák különböző fajtái láthatók, ezért nagy a turista forgalom. Több, mint 200 fajta madár él errefelé.
A szigeten, a Red Point mellett érdekes jelenség figyelhető meg. Van egy olyan hely, amelyiknek egyik oldala 16 millió éves vulkáni eredetű, a másik fele még ennél is régebbi üledékes kőzet. A jelenség egy réges-régi földrengés maradványa. A szigeten gyalogtúra lehetőséget nyújt a 181 hektáros Anchorage Tartományi Park.
Frederictontól keletre
Először a fővárostól a St. John folyó partján a 2-es út (Trans Canada Highway) indul keletre, Jemseg településnél a folyó délre fordul a Grand-tó mellett vezet tovább, majd délkeletre fordul. Az 1-es út St. Johnból indul a folyó egyik mellékfolyójának a völgyében, ezt az utat River Valley Scenic Drive (Festői folyóvölgyi autóút) névvel illetik, s Sussex városáig tart. Mielőtt az utóbbi város elérhető lenne, útbaesik a 4100 lakosú Hampton, ahol megnézhető a Kings County Museum (Körzeti Múzeum). Itt kirándulni lehet a környező mocsarak vidékére.
St. Martins
Az 1780-as években keletkezett település. Előbb a Quaco nevet viselte, később kapta jelenlegi nevét. Kanada egyik legvirágzóbb hajóépítő központja. A történelmi örökséget képező házak mellett egy világítótorony és két fedett híd még ma is a 400 lakosú település látnivalója. A város környékén több kilométer érintetlen tengerpart húzódik. Innen indul a festői Findy Trail (F. ösvény), a gyalogtúrázók és kerékpározók paradicsoma. Errefelé a fotózók és festők is népszerűek. A Quaco Museum and Libary (Múzeum és Könyvtár) helytörténeti anyagot tartalmaz. A kiállítások leggyakoribb témája a hajóépítés. Fényképek segítségével követhetők nyomon a térség legérdekesebbe topográfiai és geolóiai alakzatai.
Sussex
A 4300 lakosú település közlekedési csomópontnak számít, amelyet több kisebb-nagyobb út keresztez. A Kings nevű körzet, amelyen ezek az utak keresztül haladnak, több kisebb-nagyobb fedett hídjukról nevezetesek. A körzet 16 fedett hídja 12 km-es körzetben található. "Csókolózó hidak", mivel gyakran keresik fel szerelmes párok. A helyi legenda szerint az autózók kívánsága teljesül, ha a hídon áthaladva felemelik lábukat a pedálokról és visszatartják lélegzetüket.
Findy National Park
A 2-es úton haladva érhető el, 206 km2-es, 1948-ban alakult nemzeti park a Fundy-öböl partján. Ebben az öbölben figyelhető meg a világ legnagyobb ár-apály jelensége. Részben vadrezervátum, és üdülőhely, területén erdős dombok, völgyek, vadvirágos mezők, csendes tavak, dübörgő vízesések váltakoznak. Turistautak, sífutásra alkalmas helyek vannak. Az öböl partján strandolni lehet. Alma, Herring Cove és Poin Wolfe mellett horgászparadicsom van. A part sziklái érdekesek: vörössel csíkozott homokkő, lávafolyások szürkés-zöld maradványai, gránit benyomulásos kőzetek vannak a parton. A park vadvilága rendkívül változatos: amerikai nyest, atlanti lazac, fehérfarkú őz, vándorsolyóm és számos madárfaj él itt. A park központja Alma településen van.
Hopewell Cape
Hopewell Rocks Ocean Tidal Exploration Site (H.-sziklák, óceáni ár-apály megfigyelési terület) a Petitcidiac folyó torkolatánál, különleges sziklaformációkból álló terület. Az ár-apály alakította ki a Flower Pot Rocks (Virágcserép-sziklák) hatalmas, gomba alakú oszlopait puha homokkőből. Tetejüket kanadai balzsamfenyő és törpe feketefenyő növi be. Dagálykor a sziklák közönséges szigeteket alkotnak. A tengerpart 3 órával apály előtt és után a legbiztonságosabb. Máskor nagyon veszélyes a gyorsan mozgó víz. Az ár-apály táblázat olvasható a helyi újságokban.
A helyi Albert County Museum valaha bíróság és börtön volt.
Hillsborough
Az 1300 lakosú települést Pennsylvaniából érkező németek alapítottak 1766-ban itt, a Petitcodiac-folyó nyugati partján. A vízparton sorakozó deszkaburkolatú házak ma is a 19. századot idézik. A település lakói főleg gipszbányászatból és földművelésből élnek.
A Hon. William Henry Steeves House (W.H.S. képviselő háza) 1812-ben épült, rekonstruálva eredeti állapotban látható.
Innen a 2-es úton tovább haladva található Petitcodiac városka, mely 4000 darabos babagyűjteményéről nevezetes.
Moncton
A város 59300 lakosú a Petitcodiac folyó nagy kanyarja mellett. A folyót az erre felé lakó indiánok nevezték el, jelentése "a folyó, amely meghajlik, mint az íj".
Először akádiai farmerek telepedtek ide, 1755-ben azonban Robert Monckton alezredes brit csapatai elfoglalták a Beausejour-erődöt, ekkor innen is kiűzték a franciákat. A később a környékre visszatérő franciákkal együtt már németek, holladok, Amerikából menekült lojalisták, majd skótok, írek is költöztek ide. 1855-ben kapott városi rangot. Nevét a mai írásmódban, de Monckton alezredestől nyerte.
Turisztikai vonzereje két természeti jelenségnek köszönhető.
A dagályhullám (Tidal Bore) naponta kétszer rohan fel a Petitcodiac folyón, nagy hullámokat okozva. A vízfolyással szemben érkező feljövő dagály nagy, folyószélességű hullámokat okoz. A dagályhullám elvonulása után a majdnem üres medrű folyó gyorsan megtelik vízzel, és egy órán belül 7,5 m-re emelkedik a vízszint. A jelenség leginkább a belvárosi Bore Parkból figyelhető meg, ahol a nézelődök számára a parkban külön padok állnak.
A Magnetic Hill (Mágneses domb) tetejéről (egy fehér póznától) autóval megindulva lefelé, a sebességváltót üresbe téve, és felengedve a féket az tapasztalható, hogy az autó visszafelé kezd mozogni, felfelé a dombra. A jelenséget optikai illuziónak tartják, melyet a környező domboldalnak tulajdonítanak. A Magnetic Hill Parkban állatkert van.
A Free Meeting House (Szabad gyülekezeti ház) 1821-ben épült csarnok, mely azért létesült, hogy a város valamennyi, -protestáns, római katolikus, izraelita, egyéb- gyülekezete istentisztelet céljából használni tudja.
A Moncton Museum modern épülete magában foglalja a régi városháza kőmaradványait is. Helytörténetu gyűjteményt mutat be.
A Lutz Mountain Heritage Museum hegyi történelmi örökség múzeum. 1883-ban emelték. Ez volt Moncton második babatista temploma.
A Thomas Williams House (Akádiai múzeum), viktoriánus stílusú, 12 szobás ház 1883-ból.
Az Akadian Museum a Clément Cornier Buildingben működik és az atlanti parti tartományok akádiai emlékeit őrzi.
A Galerie de' Art de I'Université de Moncton (Moncton egyetemének művészeti galériája.
A város nyugati részén, 121 hektáron a Centennial Park népszerű pihenő és szórakozó hely.
Sackville
Az 5400 lakosú város a Chignecto-öböl keleti ága mellet fekszik. A 18. században Tintamarre-nak nevezték a környező mocsarak hangos ludaira utalva. Az akádiai telepesek szelidítették meg a mocsaras vidéket. Nevezetessége, hogy a ma itt működő Mouint Egyetemén szerzett egyetemi fokozatot 1875-ben az első nő a Brit Birodalom területén. E településen épület fel Kanada első babtista temploma: a Sackville United Church fehét sisakos toronnyal, faragott padokkal, festett üvegablakokkal áll ma is.
A Sackville Waterfowl Park 22 hektáros mezőgazdasági park volt. Lecsapolt mocsaraktól hódították el, de 1988-ban újra elárasztották és visszaállították a lápvilágot. Itt vezet el Észak-Amerika egyik legnagyobb költöző madár útvonala. Megfigyelőtornyok állnak a területen.
Fort Brausejour National Historic Site mindösssze 8 km-re van az előbbi várostól, illetve 1,5 km-re Új-Skócia határától.
Az erődöt 1751-ben létesítették a franciák. 1755-ben a brit katonaság azonban két heti ostrom után elfoglalta. Az új nevén Cumberland-erődöt 1776-ban az amerikaiaknak nem sikerült megszerezni. 1812-ben is állomásozott itt katonaság, de harcra nem került. Az erőd katonai szerepe 1833-ban ért véget. Ma is láthatóak a megóvott romjai. Látogatóközpont működik benne.
Barachois
A Northberland-szoros melletti településnek 700 lakosa van. Egyetlen nevezetessége a Historic Church of St. Henri de Barachois (Szt. Henrik töreténeti templom, mely 1824-ben épült. Úgy tartják, ez a legrégebbi akádiai fatemplom Ézsak-Amerikában. Szépen helyreállították, de ma már nem tölti be eredeti funkcióját, hanem múzeumnak ad helyet, és kulturális központ.
Shediac
A 4700 lakosú település remek strandjáról híres. Virginiától északra itt a legmelegebb a tenger vize. Főleg halászatból élnek itt, a "világ homárfővárosának" tartják. Július közepén egy hétig tart a Shediac Lobster Fesztival (Homárfesztívál), amikor homokszobor készítő versenyt is rendeznek.
Bouctouche
A 2500 lakosú település osztrigáiról híres. A Kent Museum (Kent Körzeti Múzeum) abban a helyreállított, viktoriánus stílusú, háromszintes épületben kapott helyet, amely egykor kolostor és nevelési-oktatási központ volt.
Rexton
A Richibucto folyó torkolata mellett fekvő, 900 lakosú település neve 1825-ben még The Yard volt, mivel lakosai leginkább hajóépítésből éltek, egészen addig, míg a vitorlás helyébe nem lépett a gőzhajó. (A "yard" szó hajóépítő műhelyt is jelent.)
Nevezetessége a Bonar Law Historic Site (Történelmi Emlékhely). Andrew Bonar Law antik bútorokkal berendezett szülőháza az egykori farmon volt. Law volt, aki Nagy-Britannia képviseletében 1919-ben a versailles-i békeszerződést aláírta, az egyetlen brit miniszterelnök aki nem a brit szigetek valamelyikén született. A farm területén található a Richibucto Museum.
Kouchibouguac National Park
Az 1979-ben alapított 238 négyzetkilóméteres nemzeti park a Northhumberland-szoros, illetve a Kouchibouguac-öböl mellett terül el. Neve mikmak indián nyelven "a hosszú árapály folyója" szót jelenti.
Sokféle táj váltakozik a területen: a tengerpart remek homokos strand, beljebb homokdűnék, sós mocsarak, lápok, folyók, erdők, mezők váltakoznak, s mindegyiknek jellegzetes állatvilága van.
A tartomány bemutatását természetesen Bojtikám művészi fotóvállogatása fogja kísérni, majd folytatódik a még be nem mutatott tartományok leírása.
Jó tudni Canadarol
Bojtikám: :23:
Canada kifogyhatatlan kincsestár csodás képek tekintetében! Na, meg találni is tudni kell!
Nem régen vettem fel videora egy filmet a National Geographic csatornáról, New-Brunswick-ról szól. Sok szó esik benne a nevezetes fedett fahídakról, amelyek nagyon jellegzetesek, hangulatosak. Kár, hogy a film részleteit nem tudom ide továbbítani.
Bojtikám: :23:
Canada kifogyhatatlan kincsestár csodás képek tekintetében! Na, meg találni is tudni kell!
Nem régen vettem fel videora egy filmet a National Geographic csatornáról, New-Brunswick-ról szól. Sok szó esik benne a nevezetes fedett fahídakról, amelyek nagyon jellegzetesek, hangulatosak. Kár, hogy a film részleteit nem tudom ide továbbítani.
Jó tudni Canadarol
Szia Efikém!
Köszi a segítséget, bíz Isten tanulok belöle. Arra a kazira azonban a kanadai után felvettem egy dél-nyugat Kaliforniáról készült filmet, amelynek visszajátszása közben egyszerűen "kiköpte" a videóm a kazettát. Döbbenten láttam, hogy az egész kazi a belül ragadt szalagon lóg. Alig bírtam kirángatni a gépből az összecsavarodott szalagot, és visszatuszkolni az egészet. Azóta nem mertem hozzányúlni.
Szóval ez egy sebesült kazi. Ha lesz valami másom, mert mániákusan veszek fel kanadai és USA beli természeti-, úti-, stb. filmeket, egyszer kitróbálom, amit javasoltál. Most sorry! :cry:
Szia Efikém!
Köszi a segítséget, bíz Isten tanulok belöle. Arra a kazira azonban a kanadai után felvettem egy dél-nyugat Kaliforniáról készült filmet, amelynek visszajátszása közben egyszerűen "kiköpte" a videóm a kazettát. Döbbenten láttam, hogy az egész kazi a belül ragadt szalagon lóg. Alig bírtam kirángatni a gépből az összecsavarodott szalagot, és visszatuszkolni az egészet. Azóta nem mertem hozzányúlni.
Szóval ez egy sebesült kazi. Ha lesz valami másom, mert mániákusan veszek fel kanadai és USA beli természeti-, úti-, stb. filmeket, egyszer kitróbálom, amit javasoltál. Most sorry! :cry:
