Ruggero (Ruggiero) Leoncavallo
(Nápoly, 1857. április 23. – Montecatini Terme, 1919. augusztus 9.) olasz zeneszerző és zongorista, a Pagliacci komponistája.
A zenei világban a Pagliacci (Bajazzók) opera írása után lett ismert. A művet fél év leforgása alatt írta, majd a Sonzogno Kiadóhoz fordult, aki megvette a partitúrát. Az operát 1892. május 17-én, Toscanini vezényletével mutatták be Milánóban a Teatro del Verme színházban. Ezt a sikert későbbi operáival megközelíteni sem tudta.
1897-ben megzenésítette Puccini Bohéméletének librettóját, azonban vetélytársával szemben alulmaradt. 1900-ban elkészült a Zaza operájával és a pagliacci sikerének köszönhetően sikerült színrevinnie a korábbi műveit Chattertont és a Medicieket. Mindkét opera megbukott, azonban II. Vilmos német császár, a Medici darab folytán felfigyelt a tehetséges szerzőre, és anyagilag támogatta A berlini Roland megírásában. Az opera mérsékelt sikert ért el Németországban. Az elkövetkező években írt még vagy tíz művet, azonban egyik sem bizonyult sikeresnek.
Leoncavallo zenéjét Mascagni Parasztbecsülete mellett az úgynevezett verista irányzat, a „verisimo” alapművének tekinti a zenetörténet.
(Nápoly, 1857. április 23. – Montecatini Terme, 1919. augusztus 9.) olasz zeneszerző és zongorista, a Pagliacci komponistája.
A zenei világban a Pagliacci (Bajazzók) opera írása után lett ismert. A művet fél év leforgása alatt írta, majd a Sonzogno Kiadóhoz fordult, aki megvette a partitúrát. Az operát 1892. május 17-én, Toscanini vezényletével mutatták be Milánóban a Teatro del Verme színházban. Ezt a sikert későbbi operáival megközelíteni sem tudta.
1897-ben megzenésítette Puccini Bohéméletének librettóját, azonban vetélytársával szemben alulmaradt. 1900-ban elkészült a Zaza operájával és a pagliacci sikerének köszönhetően sikerült színrevinnie a korábbi műveit Chattertont és a Medicieket. Mindkét opera megbukott, azonban II. Vilmos német császár, a Medici darab folytán felfigyelt a tehetséges szerzőre, és anyagilag támogatta A berlini Roland megírásában. Az opera mérsékelt sikert ért el Németországban. Az elkövetkező években írt még vagy tíz művet, azonban egyik sem bizonyult sikeresnek.
Leoncavallo zenéjét Mascagni Parasztbecsülete mellett az úgynevezett verista irányzat, a „verisimo” alapművének tekinti a zenetörténet.