Time: About 1½ hours plus 14 to 20 hours’ rising
3 cups all-purpose or bread flour, more for dusting
¼ teaspoon instant yeast
1¼ teaspoons salt
Cornmeal or wheat bran as needed.
1. In a large bowl combine flour, yeast and salt. Add 1 5/8 cups water, and stir until blended; dough will be shaggy and sticky. Cover bowl with plastic wrap. Let dough rest at least 12 hours, preferably about 18, at warm room temperature, about 70 degrees.
2. Dough is ready when its surface is dotted with bubbles. Lightly flour a work surface and place dough on it; sprinkle it with a little more flour and fold it over on itself once or twice. Cover loosely with plastic wrap and let rest about 15 minutes.
3. Using just enough flour to keep dough from sticking to work surface or to your fingers, gently and quickly shape dough into a ball. Generously coat a cotton towel (not terry cloth) with flour, wheat bran or cornmeal; put dough seam side down on towel and dust with more flour, bran or cornmeal. Cover with another cotton towel and let rise for about 2 hours. When it is ready, dough will be more than double in size and will not readily spring back when poked with a finger.
4. At least a half-hour before dough is ready, heat oven to 450 degrees. Put a 6- to 8-quart heavy covered pot (cast iron, enamel, Pyrex or ceramic) in oven as it heats. When dough is ready, carefully remove pot from oven. Slide your hand under towel and turn dough over into pot, seam side up; it may look like a mess, but that is O.K. Shake pan once or twice if dough is unevenly distributed; it will straighten out as it bakes. Cover with lid and bake 30 minutes, then remove lid and bake another 15 to 30 minutes, until loaf is beautifully browned. Cool on a rack.
Szerencsere valaki mar leforditotta magyarra.
Kenyér, amit nem kell dagasztani
Komoly kajablogfüggők valószínűleg nem nálam találkoznak először ezzel a recepttel
. A többieknek kifejtem: az úgy volt, hogy pár hete a New York Times-ban Mark Bittman (a kajaszekció egyik rovatvezetője) leközölt egy kenyérreceptet, amit eredetileg Jim Lahey a 47. utcai Sullivan pékségből jegyez. No-knead bread, avagy dagasztás nélküli kenyér volt a cikk címe, és elsöprő sikert aratott. Az elkövetkező napokban-hetekben kb. 200 blogban szerepelt, ki tudja hány nyelvre lefordították és a világ hány pontján próbálták ki. Én is több helyen belefutottam szörfözés közben, Mindenki áradozik, úgyhogy kíváncsi lettem. A recept kissé időigényes ugyan, de munka nemigen van vele. Magyarul még nem találkoztam vele, úgyhogy íme a recept és az én tapasztalataim.
Egy kb. 3/4 kilós kenyérhez
3 cup (33 dkg) liszt, plusz még egy kicsi
1/4 tk instant élesztő
1 1/4 tk só
1 5/8 cup (kb 3.8 deci) víz
1. Egy nagy tálban összekeverjük a lisztet, a sót és az élesztőt. Hozzáadjuk a vizet, jól elkeverjük. A tészta egyenetlen és ragacsos lesz, nem baj. Fedjük le folpackkal és meleg helyen pihentessük 12 órát, de inkább 18-at.
2. A tészta akkor van kész, ha kis buborékok keletkeznek a tetején (ld. kép). Most belisztezünk egy deszkát és ráborítjuk a tésztát. A tetejére is hintünk egy kis lisztet, csak hogy ne ragadjon a kezünkhöz, és kétszer félbehajtjuk. Megint letakarjuk és 15 percig állni hagyjuk.
3. Ezután szintén csak annyi liszt segítségével, hogy ne ragadjon, gyors mozdulatokkal egy gömböt formálunk belőle. A nagy tálunkba, amit közbe elmostunk, beleterítünk egy tiszta konyharuhát amit alaposan belisztezünk, ráhelyezzük a tésztát és letakarjuk egy másik konyharuhával. Még két órát kell így pihennie.
4. Ezalatt az idő alatt elvileg kétszeresére kel (nekem kicsit kisebb volt), és ha benyomjuk az ujjunkkal, nem ugrik vissza (az enyém visszaugrott egy kicsit). Melegítsük elő a sütőt 220 fokra az edénnyel együtt, amiben a kenyeret sütni fogjuk. Ez lehet fazék, jénai- vagy kerámiatál, csak legyen fedele. Én az egyik lábosomban csináltam. Vegyük ki óvatosan a sütőből és csúsztassuk bele a tésztát (én azért sütőpapírt is használtam, biztos ami biztos). Kicsit rázogassuk meg hogy egyenletesen eloszoljon a tészta. A külseje nem lesz túl bíztató, de ne törődjünk ezzel.
5. Lefedve süssük fél órát, majd fedő nélkül még 15-30 (szerintem inkább 30) percet, amíg szép barna nem lesz a teteje.
És a végeredmény? Csatlakozom az áradozók táborához: csak szuperlatívuszokban tudok róla nyilatkozni. Mint azt mások is megjegyezték, kicsit olyan, mint a franciák pain á l'ancienne-je. A héja tökéletes, ropogós, a tészta levegős, jó nagy lyukakkal (sokszor a házi kenyereket túl tömörnek találom, főleg a géppel készítetteket. Na, ez nem az.) Lehet, hogy még a végén rendszeres kenyérsütő lesz belőlem ennek a receptnek köszönhetően.
I
Koszonet Zsofinak a forditasert.
Itt meg is lehet nezni hogy keszul.
http://www.youtube.com/watch?v=13Ah9ES2yTU
ffice
