Az én nevem, halál egyszerű, de van hozzá egy történetem is.
A fodrász "pót-apám" és jó barátom adta nekem a Sanc nevet, ami a Sándorból, elég egyszerű és logikus rövidítés.
Németországban dolgozott sokáig, mint nyomdász, de amikor a lányai megszülettek, hazajöttek Magyarországra.
Ez csak azért érdekes, mert még előszeretettel ejtett ki szavakat, németes kiejtéssel.
Nomost ... amikor bent jártam a "fodrászdájukban", Tom és a lánya, unalmukban talán, vagy tudomisén, egymásra kezdtek licitálni, hányszor és hányféle
módon tudják kiejteni a nevemet, míg az egyik vendég egyszer csak felkapta a fejét és ennyit mondott az egyik verzióra, vigyorogva :
Gyerekek! Így kiejtve ez, a német nyelvben, farkat jelent!
Huppsz ... a vendégekkel teli üzletben csak fojtott vihogást lehetett hallani perceken át.
A visszafogottabb vendégek a mosdóba távoztak hirtelen!
Viszont az addig maguknak való vendégek, egyből lázas beszélgetésbe kezdtek az ülőszomszédjukkal és a közvetlen környezetükkel.
Leomlottak a társadalmi és egyéb határok, egyetlen "beszólástól" , egy villanás alatt!
Mondanom sem kell, azóta a fodrászom óvakodik az ilyen kiejtési vetélkedőktől, de gyakran az orra alá dörgölöm ezt a napot és élményt!
http://translate.google.hu/#de/hu/schwanze