Legyen itt is Kanada!

Szervusztok ,

• gondolom lehetne kiegésziteni , mondjuk Péter Gáboral a Szeretett szolgálat vezéreként , meg hozzá tehetjük mondjuk Vas Zoltánt-Gerö Ernöt a Magyarországi médiák vezetöiért ! Rákosi Mátyást az Oroszországi kapcsolatok erösitésért , Bajnai Gordont estleg a Hortobágy jobb kihasználásáért aztán lehetne még sorolni esetleg tovább mint Apró Antal a Magyar - Finn testvéri kapcsolatáért felelös Miniszter leánykája mellé pézügyi tanácsadónak , utoljára Weiss Petit nehézipari miniszternek . Ja még hozzátenném id. Antal Józsefet aki sikeresen megszervezte a több tizezer németajkú Magyarlakoság újmunkahelyeik és lakókörülményük megszervezését is .

A liberális demokrácia óhajtása egy gyilkos arcképével összeollózva!
Sokatmondó...

Hangosan nevettem a névsor (és a posztok) olvasása közben.

Érdekes, ez a Kanadaizálás most minden blogon, vagy újságon nagy divat? Épp most olvastam a "Tutiblogon" egy másikat is.

Megkanadázott magyari kormány

Belügyminiszter: Rendszeres ittasan gyorshajtó, kínai piacon biztonsági őr és kidobóember. Naphosszat olcsó kocsmákban issza a kimért alkoholt, amit csak akkor szakít félbe, ha barátnője unszolására márkásnak tűnő holmikat lehet megvásárolni egy pláza parkolójában a “leesett a kamionról” autóból. Csempészett cigit szív, kétszer jelentették fel családon belüli erőszakért és kerítésért.

Kulturális miniszter: Vidéki zsákfaluban élő időszaki zöld- és közmunkás. Megfelelő bér és elérhető tömegközlekedés hiányában múzeumban, színházban, Budapesten még sosem járt. Egyszer szeretne elutazni Görögországba, de csak a tengerpartra. Általános ismereteit az RTL Klub híradójából szerzi be.

Egészségügyi miniszter: Elfekvőben dolgozó hatvan éves szakápoló, kilenvcenhatezrerháromszáztizenkét és fél forintos fizetéssel, saját bevallása szerint sosem volt nyaralni, és nem látta még a Balatont sem. Már nem is tervezi. Szabadidejében takarítást vállal multiknál.

Munkaügyi-miniszter: Dohányos, rákbeteg, szív- és érrendszeri panaszokkal küzdő ötvenes férfi. Munkájából kifolyólag gerincbeteg, és súlyos idegrendszeri panaszokkal is küzd. Helyettese egy több évtizede munkanélküli segélyen élő, újabban napi négy órában közfoglakoztatott segédmunkás.

Oktatásügyi miniszter: A magyar felsőoktatásban majd 10 évet lehúzott, de abból a munkája során szinte semmit nem profitál. Nyelveket nem beszél, részben diszlexiás, sorozat- és facebookfüggő. Könyvespolcot nem tart a lakásában, viszont fejből tudja a NótaTV előadóinak biográfiáját. Rendszeresen betelefonál délelőttönként a Telejósdába tanácsért, elméleti-tudományos alapon lottózik.

Földművelésügyi miniszter: Uniós támogatásból élő volt párttitkár, TSZ-elnök, vagy hozzátartozója. Alapvetően vállalkozó, de a folytonos forráshiányra hivatkozva sosem jelenteti be munkásait. Földjeit szántóföldnek használja, kizárólag az EU területalapú támogatása motiválja. Esténként panaszkodik, hogy a mezőgazdaságból nem lehet megélni, és csalással vádol mindenki mást, aki hozzáadott értékkel, minőséget termel, amiből később traktort vesz és házat épít.

Gazdasági miniszter: Piti adócsaló, aki havonként szünteti meg cégeit, érdekelt a fekete munkaerő-kölcsönzésben, a termékutaztatásban és az áfa-visszaigénylésben. Cégeit felszámolás helyett az idült alkoholista szomszédra íratja ügyvéd barátja segítségével.

Kormányzati kommunikációért felelős biztos: Hollandiából áttelepült leszázalékolt nyugdíjas. Az otthonról kapott nyugdíjából Magyarországon a felső-középosztálybeliek vidám és gondtalan életét éli, még arra is van lehetősége, hogy megtakarítson, valamint minden nap meghívja a falu teljes férfilakosságát fél liter vodkára. Könnyedén beilleszkedik, hamar megtalálja a közös hangot, kiválóan tud mutogatással kommunikálni. Felesége elől 40 éve sikeresen titkolja az alkoholizmusát.

Külügyminiszter: Ötvenes újpesti proli, aki a rendszerváltás előtt többször megfordult Jugóban és Cseszkóban, ahol kitűnő borotvapengét vásárolt, illetve csapolt sört ivott. Mindent megszerzett, ami idehaza elérhetetlen volt. Háztartási eszközeit Bécsből hozta be, ahonnan márkás szappant és kétrétegű wc-papírt is importált anyósának. A rendszerváltás után többet nem utazott, NY-feliratú baseball sapkája sejteti Amerika-barátságát, de titkon romantikával fordul Szovjetúnió felé. A határontúli magyarokat csak románokként emlegeti, akik elveszik a munkát. Helyettese fia, aki Londonba indult megcsinálni a szerencséjét, tányérokat mosogat és málnát szed vidéken, megkeresett pénzét lakbérre költi és gyűlöli a hazáját, amely elüldözte.

Környezetvédelmi miniszter: Teherfuvarozó vállalkozó, telephelyén még az olajszőkítés idejében leásott tartályokkal. Újabban a mátrai erőműbe szállíttat fát biomasszaként. Állítja, hogy az erdők tarvágása elengedhetetlen, mert az aljnövényzet rothadása üvegház-hatású gázokat bocsát ki. Egyszer látta, az RTL Klubban, hogy összeöntik a szelektált szemetet, azóta nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Tárgyalna Bős-Nagymarosról, hiszen a Dunakanyar szarrá betonozása nem lehet akadálya egy csodálatos mérnöki teljesítmény kivitelezésének.

Közlekedési-infrastrukturális miniszter: Vasutas-felmenőkkel rendelkező taxis. Kisebb kedvezményekért reptéri fuvarokról jelentett, később a belvárosi alvilág környékén mozgott. Az ingatlanbizniszbe a banki ingatlanaukciók kapcsán keveredik, amelynek lényege, senkit nem engednek a haveri körön kívül licitálni. Lakásfelújításban is érdekelt, illetve állami beruházások fővállalkozójaként osztja lejjebb a munkát, de pénz nem kerül ki a kezei közül.

Hadügyminiszter: Kissé elhízott akciófilm-rajongó. Az RTL2 miatta ismétli a Van Damme-filmeket, minden egyes percét valóságnak tartja. Military shopból öltözködik, imádja a késeket és a túlélő felszereléseket, de az erdőt, a természetet gyűlöli. Részegen rasszista kijelentéseket tesz, főleg a határon túli magyarok és a zsidók ellen. Mindkettő elveszi a munkát. A chemtrail ellen úszósapkát visel és szerinte vissza kellene hívni az oroszokat, mert akkor rend volt.

Miniszterelnök: Magyariföldnek nem egy, hanem 9 millió 897 ezer miniszterelnöke van, itt ugyanis, akárcsak a foci esetében, mindenki jobban tudja a másiknál, mi kell ennek az országnak.

És mi lesz Che Guevara?

Melitta írta:

Íme a kanadaizált magyar kormány.

Elhatároztam, hogy a kanadai példán felbuzdulva összeállítom a magyar álomkormányt. A 30 tagból 15 nő, van benne kisebbségi, űrhajós stb. A doktorok és a doktorságuktól megfosztottak kisebbsége egyaránt kissé túl van reprezentálva, de minden finom árnyalatra mi sem lehetünk tekintettel. Belecsempésztem három kompetens személyt is, történetesen mindhárman nők, ez állítólag szintén megfelel a kanadai aránynak. Néhány poént, személyes adat lévén, mellőztem.

1. Miniszterelnök: evidens.

2. Anyanyelv-fejlesztési miniszter: dr. Deutsch Tamás (végül is diplomás, fiatalos).

3. Belügyminiszter: dr. Pintér Sándor (speciális szakértelem, hatalmas tapasztalat, bajusz).

4.Demokratikus intézményekért felelős miniszter (Kanadában ilyen is van!): Kubatov Gábor (apja azeri, azaz muszlim származású bevándorló).

5. Egészségügyi miniszter: dr. Mikola István (valódi orvos).

6. Energiaügyi miniszter: dr. Szemerkényi Réka (nő, magasan képzett, nemzetközi tapasztalat, miért is nem?).

7. Építésügyi és ingatlanfejlesztési miniszter: Rogán Antal (© Gomperz Tamás).

8. Etnikai kisebbségek minisztere: Bayer Zsolt.

9. Gazdaság-, pénz-, műgyűjtés- és pirospöttyügyi miniszter: Matolcsy György.

10. Határ- és katasztrófavédelmi miniszter: dr. Bakondi György (Speciális szakértelem, hatalmas tapasztalat).

11. Indexenolvasottdolgokonfelháborodás-ügyi miniszter: Szabó Tímea (nő, Harvard Law School, nemzetközi tapasztalat).

12. Igazságügy-miniszter: dr. Morvai Krisztina (nő, egyetemi oktató, nemzetközi szervezetekben szerzett széleskörű tapasztalattal).

13. Költségvetési és Amerika-ügyi miniszter: Vida Ildikó (nő, képzett, tapasztalt, kreatív).

14. Közlekedési miniszter: természetesen Farkas Bertalan.

15. Közpénzügyi miniszter: Farkas Flórián (roma, jelentős jellem).

16. Kulturális miniszter: Mága Zoltán (roma, jelentős zeneművész).

17. Külhoni magyarok minisztere: dr. Gál Kinga (nő, magasan képzett, nemzetközileg tapasztalt, ő végül is nyugodtan lehetne).

18. Külügyminiszter: Győri Enikő (nő; végül is miért nem?)

19. Magyardinnye-védelmi és plakátonlátszási miniszter: Pelczné dr. Gáll Ildikó (nő).

20. Mezőgazdasági, gyurcsányozási és nemeztvártamafidesztől-ügyi miniszter: Ács Sándorné (nő).

21. Nemzetbiztonságért felelős miniszter: Kovács Béla (orosz állampolgár, japánul is tud, képzettségével, tapasztalatával semmi hiba).

22. Nőügyi miniszter (ilyen feltétlenül kell): Dúró Dóra (nő, képzett politológus).

23. Oktatásügyi miniszter: Cunyiné dr. Bertalan Judit vagy dr. Hoffmann Rózsa (mindketten nők, bármelyikük ugyanúgy alkalmas a posztra).

24. Sajtóügyi és píárminiszter: Kaminski Fanny (nő, képzett, tapasztalt).

25. Szívjóságügyi miniszter: Jókai Anna (nő, tetemes nőmozgalmi tapasztalat az Országos Nőtanácsból, Kossuth-nagydíjas és Prima Primissima-díjas író).

26. Társadalombiztosítási, nyugdíjvédelmi és vadászgép-behozatali miniszter: Selmeczi Gabriella (nő, két Orbán-kormányban is felelős megbízatást töltött be).

27. Terrorelhárítási és bevándorlásügyi miniszter: László Petra (nő, médiatapasztalat, nemzetközi kapcsolatok).

28. Történelemügyi és kommunistázási miniszter: Schmidt Mária habilitált doktor (nő, képzettségével semmi hiba).

29. Tudományos és sportügyi miniszter: Schmitt Pál (olimpiai bajnok, nemzetközi tapasztalat, doktorandusz).

30. Vadászati, halászati, környezetvédelmi és vasárnapügyi miniszter: Semjén Zsolt (végül is lehetne doktor).



Köztársasági elnöknek dr. Szili Katalint javaslom.


Tokfalvi Elek

Csatolás megtekintése 1400268

Kattints a kibontásához...

Elolvasva a hozzászólásokat hiányérzetem támadt. A "kanadaizált" államból hiányzik az uralkodó, a király. Márpedig Kanada alkotmányos monarchia és ettől ilyenformán nem szabadna eltérni. Javaslom tehát királynak Pozsgai Imrét.
Miért? Hát, azért mert tapasztalt széles látókörű és szinte minden szervezetet már kipróbált. Igazi hétpróbás. Íme:

1. Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke,
2. MSZMP tag,
3. MSZP Frakcióvezető,
4. MDF tag,
5. NDSZ (Nemzeti Demokrata Szövetség) alapítója
6. Nemzeti Konzultációs Testület tagja
7. A Magyar Alaptörvény egyik kidolgozója.

Hát, kell jobb, tapasztaltabb király?

Azert nagyon orulok ertitek a humort.

Verbovszki Sándor írta:

Elolvasva a hozzászólásokat hiányérzetem támadt. A "kanadaizált" államból hiányzik az uralkodó, a király. Márpedig Kanada alkotmányos monarchia és ettől ilyenformán nem szabadna eltérni. Javaslom tehát királynak Pozsgai Imrét.
Miért? Hát, azért mert tapasztalt széles látókörű és szinte minden szervezetet már kipróbált. Igazi hétpróbás. Íme:

1. 
   Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke,
   MSZMP tag,
   MSZP Frakcióvezető,
   MDF tag,
   NDSZ (Nemzeti Demokrata Szövetség) alapítója
   Nemzeti Konzultációs Testület tagja
   A Magyar Alaptörvény egyik kidolgozója.

Hát, kell jobb, tapasztaltabb király?

Kattints a kibontásához...

Még egy információ azért nem ártana: álamfő, vagy államfő lenne?

TGM: Az a nevetséges kanadai kormány

HVG 2015. november 12.

Ki lehet őket röhögni, hogyne. De senkinek sem válik dicsőségére.

Mint ismeretes, a Justin Trudeau vezette Liberális Párt megnyerte a kanadai választásokat. Az új miniszterelnök olyan kormányt alakított, amelyben föltűnően sok helyet kaptak hátrányos helyzetű kisebbségek tagjai, amely felerészben nőkből áll, s amelyben vannak mindenféle hírességek – űrhajós, Nobel-díjas tudós, és így tovább (ez utóbbiak megfelelnek a szó jó értelmében vett populista közhangulat óhajainak).

Nem lett volna meglepő, hogy a minden ocsmányságra kapható magyarországi jobboldal – a maga rasszista, szexista és homofób beállítottságával, a nép iránti mély gyűlöletével – gyalázkodási kampányba kezd, ám itt most az ennél paraszthajszállal korszerűbb neokon publicisták rúgtattak az élre, akiket nálunk valaminő rejtelmes okból „liberálisnak” (?) szoktak nevezni, de akik persze a szabadelvűség ádáz ellenségei. És pont itt, a hvg.hu-n.

Az egyik ilyen cikketGomperz Tamás írta, amásikat pedig Tokfalvi Elek.

Tokfalvi Elek (1805–1859) csak csúfondároskodik, és állítólag kanadai mintára javasol magyar kormánylistát, ám teljesen idegenül Trudeau kiválasztási szempontjaitól, tehát a tréfák – azon túl, hogy jól odasóz néhány amúgy is agyonmángorolt magyarországi közéleti személyiségnek – az égvilágon semmire se vonatkoznak. Az ellenszenv azért világos.

Gomperz Tamás (?–?) ennél többet állít, csak nem tudni, miről. A szakértői kormány, illetve az érdekcsoportokat képviselő miniszterek gondolata ellen hadakozik, amiben többé-kevésbé igaza is van, de a kanadai kormány összeállításának mindehhez semmi köze. Ezt írja:

„…A politikai értékrend és identitás elméletileg sem kapcsolható ki a kormányzásból, márpedig a politikai értékrend alapvetően morális és nem szakmai mérlegelésből származik.”

Gomperz nem képes ésszel fölérni, hogy a kormány a Liberális Párt kormánya, és az másodlagos – de nem harmadlagos – , hogy kik a miniszterei, akik elsősorban a liberális programnak elkötelezett személyek (evvel a programmal megválasztott képviselők mind). Ezért már nem kell mérlegelniük, hogy az egykulcsos vagy a progresszív adó hívei-e. Az utóbbié.

A kanadai Liberális Párt kormánylistája éppen hogy a modern liberális „értékrend és identitás” (ezek túl puha fogalmak, de jó, jó, értem) szimbolikus kifejezése. Kisebbségi politikája nem annak függvényében fog alakulni, hogy van inuit (eszkimó), szíkh, muzulmán, meleg, mozgássérült és rákbeteg minisztere, hanem megfordítva: már elhatározott kisebbségi politikáját fejezi ki szimbolikusan az, hogy vannak korábban kirekesztett és megvetett kisebbségekhez tartozó kormánytagjai. Nem attól lesz (lehet) humánus kormány, mert a miniszterek ötven százaléka nő, hanem a nők magas részaránya fejezi ki szimbolikusan azt, hogy ez humánus kormány szeretne lenni, a szabadság és egyenlőség – páldául a genderegyenlőség – kormánya. „Értékrendje és identitása” miatt. Mivel kétlem, hogy trendi (mármint az 1980-as évek szellemében trendi; it’s so eighties!) neokon honfitársaim, szoros versenyben a troglodita etnokonzervatív (it’s so thirties!) konkurenciával, nyíltan bevallanák, hogy helyeslik a kirekesztés, elnyomás, megalázás politikáját a bennszülöttekkel, a nemzeti-etnikai kisebbségekkel, a bennszülöttekkel (First Nations), a nőkkel, a melegekkel, a betegekkel szemben, ezért tételezzük föl – kissé képmutatóan – , hogy az egyenlőség (minimum: a jogegyenlőség) eszménye, úgymond, közös. Tételezzük föl, hogy a nálunk „szociáldemokratának” nevezett liberális álláspont még belefér abba, amit neokon honfitársaink tárgyalóképesnek tekintenek. (Nálunk minden politikai álláspont megnevezését eggyel jobbra kell helyesbíteni. Itt a konzervatívot „liberálisnak”, a liberálist „szociáldemokratának”, a csak nyomokban létező szociáldemokrata álláspontot alighanem „kommunistának” hívják – ahogyan a fasisztát „nacionalistának” stb. Az eufemizmusnak ez a nagyon kártékony kultusza valószínűleg rossz lelkiismeretre utal.) Bár az én látószögen NEM liberális, mivel most nem rólam van szó, hanem a kanadai liberális kormányról, ezért az én személyes véleményemet most mellőzzük. Mi a baj tehát valamely – elvileg tehát nem föltétlenül elvetendő – politikai állásfoglalás, magatartás, program szimbolikus reprezentációjával? Semmilyen kormányzás nem áll pusztán közjogi és közigazgatási döntésekből és rendszabályokból. Ha már képviseleti (azaz reprezentatív) rendszer van – amelyben a honpolgárok megbízzák képviselőiket, s közvetve kormányukat valamiféle politika vitelével, tehát megbíznak, mert meg kell bízniuk bennük – , akkor lényeges, hogy képviselőik és kormányzóik bizonyos mértékig hitelesek legyenek. Az MSZDP annak idején joggal kifogásolta, hogy a két Tisza korszakának parlamentjében javarészt nagybirtokosok, arisztokraták, dzsentrik ültek és a nagytőkés képviseletek (többnyire ügyvéd) megbízottai, összhangban a képtelenségig korlátozott választójoggal és az egész oligarchikus rendszerrel. (Az MSZDP-t és a többi szocdem pártot többnyire – effektív! konkrét! – munkások vezették.)

A mai magyarországi rezsim élén (a korábbiaknál is jellegzetesebben) milliárdos és multimilliomos oligarchák, vidéki rablólovagok, dzsentroid vadásztársasági tótumfaktumok állnak.

Ez is nagyon kifejező.

A kanadai kormány összetétele azt sugallja, hogy Justin Trudeau (maga is részben kanadai francia eredetű, a felesége québec-i francia) kabinetje – a miniszterek személyes elkötelezettsége révén is – szakítani óhajt az egykori „fehér brit domínium” etnikai-biopolitikai dominanciaszerkezetével, és (bizony) multikulturális, toleráns, politikailag korrekt és a pozitív diszkrimináció (affirmative action) szilárd híve. Olyan politikai nemzetet irányít, amely egykori bevándorlókból és leszármazottaikból áll össze, s amely – a lehetőségek arányában – a korábbiaknál inkább nyitva áll az új bevándorlók előtt. (Reméljük, hogy a kelet-európai roma utasokat nem szedik le többé a Torontóba tartó röpülőgépekről a bőrszínük és egyéb rasszjegyeik alapján, ahogyan azt érvényes vízummal rendelkezőkkel is sűrűn megtették a konzervatív Harper-kormány idején.)

Itt van az eb elvermelve.

Akkor is, ha én magam kissé szkeptikus vagyok – öregebb vagyok annál, mintsem hogy burzsoá liberális kormányoknak szíre-szóra mindent elhiggyek – , el kell ismernem: ha az új Trudeau-kormány azt akarja, amit nyilatkozatai szerint akar, akkor nagyon jól teszi, hogy ezt aszimbolikus reprezentációeszközeivel nyomatékosítja és illusztrálja. Megmutatja, hogy a korábban háttérbe szorított populációk (nők és mindenféle kisebbségek) magasra juthatnak, részesülhetnek a hatalomból és tiszteletet érdemelnek. Akinek evvel szemben kifogása van, az – elnézést – nyomorult reakciós, a nép ellensége. (Mielőtt a nyájas olvasó őrjöngeni kezdene, leszögezem: a nyomorult reakciós álláspontot is megilleti a szólásszabadság; a politikai korrektség – szemben a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap és a Magyar Idők sok-sok vezércikkének téves vagy hamis állításával – önkéntes.) A liberális kanadai kormány természetesen csak biopolitikai szemszögből nézi az egyenlőséget (vö. írásommal). Elvégre polgári kormány. A kabinetben sokféle ember van, de tudtommal munkás nincs.

(Munkások a kanadai szociáldemokrácia, a most ellenzékbe szorult balközép NDP soraiban találhatók.)

Itt csak az egyenlőségi probléma egyik feléről van szó, ami persze – baloldaliaknak – nem kielégítő.

Ami föltűnő, az az, hogy a mérsékelten haladó liberális kormány ilyen eszelős gúnygejzírt vált ki a távoli Kelet-Európa egyik kis szögletében, s ott is a (bármennyire alaptalanul) liberálisnak tartott publicisztika homokozójában. A menekültválság (lásdittésitt) kibontakozása messze jobbra taszította a teljes magyarországi (továbbá kelet-európai, továbbá összeurópai) politikai spektrumot, s olyan szövegek íródnak és jelennek meg, amelyeket korábban a politikai centrumhoz közel álló „médiafölületek” és „tartalomszolgáltatók” (vulgo: újságok) undorral vágtak volna a papírkosárba (töröltek volna az e-mailjeik közül). És itt nemcsak magáról a menekültkérdésről van szó. Az általános jobbra csúszás lehetővé tette az antifeminizmus-szexizmus, homofóbia, faj- és idegengyűlölet legitimálását is. A szociális segélyezés de factomegszüntetése – amelynek az elfogadottsága mögött a romaellenes rasszizmus és a jövedelem nélkül maradt underclass iránti, nyíltan bevallott undor húzódik meg – az előbbiekkel együtt úgyszintén legitimálta a munkás- és szegényellenes, brutális osztálypolitikát. (S ezen nem segít a szerény, védekező, karitatív retorika és érzelgősség. A semminél ez is jobb, de hát édeskevés.) A mérsékelt, tétova, talán olykor naiv egyenlőségi politika durva, zsíros röhögést vált ki a hivatásos véleményiparból. Lehet – sőt: mi tagadás, valószínű – , hogy a Trudeau-kormány csalódást fog okozni. De ez utólag se fogja igazolni a vulgáris, emberellenes humort. Igen, a középpárti és baloldali áramlatokban akad bőven szentimentalizmus, amolyan érzelmes emberbarátság, szociális részvét. Ezen kacaghat nyugodtan a mindig a hatalmat szolgáló cinizmus. A filantrópok könnyei mindig is vonzották a képmutatás vádját, és jó alkalmat nyújtottak a szatírának. A megbukott eszményeket megvetés illeti. Bezzeg az illúziótlan zsarnok kitűnő témája az életrajzi regényeknek és filmeknek. A Város Mindenkié, a TASZ, a Helsinki Bizottság, az Amnesty International, a Greenpeace marginális téma. De az ilyen Rogánok, Habonyok, Vajnák, Lázárok közérdeklődésre tarthatnak számot. Kádár János temetésén többen voltak, mint a Göncz Árpádén.

Orbánról sok tízezer cikk szól, sok tízezer videó: a gátlástalan, energikus, aktív és kezdeményező hatalom még az ellenségeit is elkápráztatja.

De nem mindenkit. És nem örökre.

+ http://hvg.hu/velemeny/20151111_Kanadai_kormany_messze_meg_a_politika_veg

cdurmol írta:

Még egy információ azért nem ártana: álamfő, vagy államfő lenne?

Kattints a kibontásához...

Csak nem a vivo urtol varod , hogy eldontse?

Melitta írta:

Csak nem a vivo urtol varod , hogy eldontse?

Kattints a kibontásához...

Hááát...

Jaszladany írta:

És mi lesz Che Guevara?

Kattints a kibontásához...

Ö lesz a Carlos fönöke!

Farkas Berci,mint közlekedési miniszter!!!Óriási,nagyon jó! A többi is,GRATULA!!!!!!!!!!!

Ez is megér egy miniszteri posztot!

Nincs időm utánabogarászni az archívumban, hogy a Gyurcsány-kormány alatt is született-e hasonló írás, de a cikk egyoldalúságából kiindulva úgy sejtem, hogy nem. Olyan hatalmas boldogságban és demokráciában éltünk azalatt a nyolc év alatt, egy olyan, az országot a csőd szélére vívő szakértő kormánnyal, hogy akkor biztosan nem volt rá szükség...
Ugye, nem baj, ha én megmaradok konzervatív demokratának? ) Vagy a "demokrata" jelző csak a liberálisokat illeti meg?

Hogy konzervativ kormany van az igaz de hogy demokrata az azert igen megkerdojelezheto.

Melitta írta:

Hogy konzervativ kormany van az igaz de hogy demokrata az azert igen megkerdojelezheto.

Kattints a kibontásához...

Én magamról beszéltem, mint konzervatív demokratáról, nem a kormányról. Amúgy számomra akkor volt megkérdőjelezhető, hogy demokrata-e a magyar kormány, amikor 2006. október 23-án válogatatlanul verték az (azonosító szám nélküli) rendőrök a kormány utasítására a Deák tér környékén, békés '56-os megemlékezésről hazatérő férfiakat, nőket, időseket, a szomszédos közértbe otthonról leszaladó, vagy presszókban békésen iszogató embereket. E nap kapcsán nem érdekelnek a liberális kimagyarázások, mert nem az újságokból tudom a tényeket, hanem ott voltam. Hat éve nem félek kimenni az utcára március 15-én és október 23-án leróni a tiszteletemet a márciusi ifjak és a pesti fiúk előtt.

Ez a propaganda duma,es erre nem vagyunk kivancsiak. Olvastuk lattuk ,sot meg a birosagi ugyeket is vegig kisertuk.
Nem a kozertbe leugro asszonyok gyutogattak...ha ott voltal ....akkor a valosagot lattad es nem az volt mint amit ide irtal, ill ha aktiv reszes voltal a balhenak azzal meg nem kene dicsekedni.