Méra

Keresem a szót

Keresem a szót mely őt kifejezi.
Keresem a hangot, mely létét zengi.
Keresem, kutatom, de megfogni mégsem tudom
Ez érzést, mely lelekembe költözött.

Új ez a világ, s mégis oly ismerős.
Színei ragyogók, mind szívembe költözött.
Rügye és virága egyszerre bomlanak,
Bepillantva, látásomban majd megzavarnak.

S itt áll előttem ragyogó fényben,
Megjelent előttem lélek testvérem.
Karját kitárva felém közelít,
S a lábam már magától odavisz...

Találkozás!

Keresem a szót mely őt kifejezi,
Keresem a hangot, mely létét zengi.
Keresem, kutatom, de megfogni mégsem tudom...
Inkább hagyom.
Hagyom, hogy minden sejtemet áthasson
Az érzés, mit szavak ki nem fejezenek,
Melyet hangok el nem dalolnak,
Melyet végre megtaláltam...

Hagyom. Áradjon szét az egész világban.




Neked

Neked szól e-bús éji dal,
Mit szívem őre állandón hall.

Neked súgnak szélben a fák,
Ha léptem melletük vezet át.

Neked dalol a pacsirta fönn,
Ha kel a nap, s gomolyg a köd.

Neked üzen a napsugár,
Ha nappal a felhőn tör át.

Hozzád visz minden gondolat folyó,
Melynek tanuja a fehérlő hold.

Ez a dal is tehozzád száll,
Hisz lelekemnek része vagy már.



Férjemnek

Lelkem lelekednek parttalanján,
Vígaszt talált és hű nyugalamat.

Lelkem madara most magasba száll,
Tudva, hogy lesz hely hova visszatalál.

Szívem nyila mindig visszahull terád,
Lelkem óceánja miattad nem apad.
Szerelemem tűzét te táplálod,
S te tanítasz mindig, és újra alázatot.
Hited, s hűséged példaként ragyog,
Akkor is ha félhomály körülvesz... tudod,
Hogy mindig hozzád találok,
Ha lelkem már épp eleget futott...

Mert te vagy itt mindig itt velem,
Hisz te vagy: az én másik felem!