Hazaköltözöm – Egy kivándorolt őszinte vallomása

Olvasgatom a cikkeket és rá kellett jönnöm, az élete mindenkinek egyfelé tart. Mindenki ugyanazt akarja, és mindenki ugyan azt csinálja.

Mindenki létbiztonságot akar, ezért mindenki keményen dolgozik – utcát söpör, takarít, mérnök, stb. – , és mindenki ezt tanítja a gyermekének, gyermekeinek is.

Látod fiam, én minden reggel munkába megyek, keményen dolgozom a megélhetésért, mindenünk megvan – kocsi, ház, pénz, nyaralás, stb.-, ha majd Te is elég sokat tanulsz és dolgozol Te is meg tudsz majd mindent VENNI. Milyen érdekes, ugye? Venni és nem teremteni!

Elhagyjuk az országunkat, egy másik nemzet pénzén élünk, egy másik nemzet erkölcsei szerint, és a gyermekeinket is így neveljük. Hova vezet mindez? Talán oda, hogy a gyerekem sose fogja megtudni, milyen magyar földön élni, hogy milyen magyarnak lenni, hogy mit jelent a hazaszeretet!

Ahol most élsz, sosem lesz a hazád

Joggal merül fel mindenkiben a gondolat, hogy Magyarország mit adott nekem, hiszen csak nyomorogtunk, nem tudtunk megélni egyik hónapról a másikra sem. Hát igen, vannak rossz oldalai a dolgoknak, de felmerül bárkiben is, hogy Ő mit adott a földjének, mely születésétől a haláláig az övé lesz?

Ahol most élsz, mint határátkelő, sose lesz a hazád, sose fog befogadni, még ha TE most azt is hiszed. Mindig idegen leszel, de a szülőföldeden történjen bármi is, Te mindig Otthon vagy.

Odáig jutottam, hogy nap mint nap teszem fel akár többször is a kérdést magamnak, MIT KERESEK ÉN ITT? Van otthon házam, földem, barátaim, rokonaim, családom, mit csinálok még itt? Aztán jön a hirtelen felismerés, hogy az ég egy világon semmit.

A család hiánya

Keresem a pénzt, hogy haza tudjak látogatni a családomhoz, hogy segíthessem őket, hogy segíthessek magamon a gyerekemen, a szomszédon, stb. De valóban segítek nekik? Hisz nem vagyok velük, nem beszélek velük, nem találkozom velük, csak küldöm a pénzt, hogy vegyétek meg, amire csak szükségetek van.

Nem baj hogy én már fél éve vagy talán egy éve se beszéltem és láttam az anyámat, a mamámat, a gyerekemet is csak félévente. Meghalnak a rokonaim, a szüleim, a barátaim, és én hazaugrok a szertartásra, ha van rá lehetőségem.

Ha nincs rá mód, azt mindenki értse meg, mert nekem dolgoznom kell, hogy a temetési költségeket ki tudjátok fizetni. De egy szót nem váltottam velük az elmúlt időbe, nem simogattam anyám arcát, nem búcsúztam el a nagyitól és a legjobb barátom is úgy ment el, hogy nem tudtam vele beszélni.

Mindez MIÉRT? A pénzért, hogy a családom jól éljen. És valóban jól él? Van pénzük, kocsijuk, házuk, nincs adósságuk és jól élnek. Csak egy valamit nem tudnak megvenni, engem, az együttlétet, a családot, a szeretetet.


Rájövök arra, hogy én tettem ezt velük, az én hibám, hogy anyámtól nem tudtam elbúcsúzni, hogy nem tudom a nagyinak megköszönni a finom sütiket és az én hibám, hogy a fiam 18 évesen teng-leng a világban, mert fogalma nincs, mit csináljon, hisz én küldöm a pénzt, hogy vegye meg ezt is azt is.

Ha én otthon maradok, együtt nyomorgunk, akkor a fiam most tudná, hogy hogyan kell az állatokkal bánni, növényt termeszteni, az édesanyám tudná, hogy mennyire hálás vagyok neki, stb.

Hát igen, kell a pénz, de mire?

Gondoljuk csak végig! A gyerekemet ugyanerre nevelem, ugyan abba az életbe kényszerítem bele, amiben én élek jelenleg, és Ő is megtapasztalja majd, milyen sok pénzzel, de család nélkül, igazi szeretet nélkül élni.

Hány határátkelő élte már át azt, amikor az otthon maradt testvérének gyermeke született, vagy a barátja megnősült? Nagyon sokan ismerjük ezt az érzést és mindig elmondjuk, de kár, hogy nem tudtam ott lenni.

A pénz utáni hajsza, a jobblét elvesz tőlünk mindent, ami igazán fontos. Az lenne a fontos, hogy együtt legyünk jóban-rosszban, hogy egymást támogassuk, segítsük, oltalmazzuk.

Ne azt tanítsuk már a gyermekinknek, hogy milyen fontos pénzt keresned, mert ha apád beteg lesz, akkor tudod majd gyógykezeltetni, hanem azt, hogy apád előbb meggyógyul, ha Te vele vagy és szereted.

Ne menthetsz meg mindenkit, de ott vagy

Most jöhet az a rész, amikor azt mondjuk, hogy a családomat magammal viszem, stb., de mindig lesz valaki, aki ott marad, és mindig lesz valaki, akit sajnálni fogsz, és mindig lesz valaki, aki majd hazavár, és mindig lesz valaki, akinek nem az lesz a fontos, hogy Te pénzt keress, csak az, hogy vele légy.

Nem menthetsz meg mindenkit akkor sem, ha otthon vagy, nem segíthetsz mindenkinek, de ott vagy. A hiányérzeted megmarad, mindig hiányozni fog valaki vagy valami.

Hazalátogatsz, amilyen sűrűn csak tudsz, de ott lesz az a bizonyos érzés, hogy mennem kell, mert még be csekkolnom és a gép nem vár meg.

Én most hazaköltözöm, növényeket termesztek, állatokat tartok, kenyeret sütök, sajtot készítek, ellátom önmagam és a családomat egészséges friss finom ételekkel, érzésekkel szeretettel.

Storyvilag.

Hazakoltozom-Egy-kivandorolt-oszinte-vallomasa-669x445.jpg
 
GYere haza fiatal, van aki erre var.....hogy hivjak, hogy erezze szuksege van a hazanak orea.
A kint elok 99.99% nem ul fel ennek,hisz a kinti penzbol lehet segiteni az otthoniakat, de nincs az a penz ami el ne fogyna ha a kinti munkahelyet elhagyjak.
Sok magyar szenved a honvagytol, foleg akiknek nem jott be igazabol,, es csak az emlekekbol el, minden megszepul idovel.
Sokan azert a realitast is figyelebe veszik, akinek nincs hova mennie, sajat lakas az bizony nem megy haza.
Az eu ban elok jobb helyzetbe vannak mert egy hosszu hetvegen haza tudnak rucani, a nagy pocsojan tul ez mar nem olyan egyszeru es olcso.
 
A cikket és gumelig "Süket dumáját" is like-oltam. Miért?
-
A "jobb belátásra jutott" évekig külföldön dolgozo ember egy egészen más positiobol beszél évek után mind amikor elszánta magát, hogy külföldröl fogja eltartani a családját.
-
Tegyük fel, hogy a döntése helyes, nem kelett volna kivándorolnia. Felteszem a kérdést: Ez lenne a meggyözödése ha nem probálta volna meg? Valoszinü nem. :)
 
"A pénz utáni hajsza, a jobblét elvesz tőlünk mindent, ami igazán fontos. Az lenne a fontos, hogy együtt legyünk jóban-rosszban, hogy egymást támogassuk, segítsük, oltalmazzuk."
- - - Ez a bekezdés univerzálisan igaz! Nem is érdemes vitatnunk.
Ha az emberek ismernék és elfogadnák a mértékletesség elvét, akkor nem lenne az életük ennyire az anyagiak körül forgó és bolyongó - tévelygő valami; hanem sokal jobban megbecsülnék azokat a pillanatokat, amelyek nem vásárolhatóak meg! Az élet ugyanis sajnos kegyetlenül rövid!
Ezért nem szabad olyan dolgok és tárgyak megszerzésére pazarolni az időnket, amelyek végül ígyis-úgyis a szemétdombon végzik.

Tehát:
"Ne azt tanítsuk már a gyermekinknek, hogy milyen fontos pénzt keresned, mert ha apád beteg lesz, akkor tudod majd gyógykezeltetni, hanem azt, hogy apád előbb meggyógyul, ha Te vele vagy és szereted."
- - - Ráadásul nincsen az a pénz, ami kárpótolhatna bennünket azokért a pillanatokért, amelyeket elvesztegetünk a szeretteinkkel tölthető időnkből! Ha valaki esetleg meghal közülük, akkor soha, de soha nem fogjuk tudni bepótolni a mulasztásainkat. Nincs az a pénz, ami bánatunkban kárpótolna bennünket.

Szóval propaganda szöveg ide, vagy oda; ne gondoljátok, hogy a 'pénzkeresés' tiszteletre méltó tevékenység, se azt, hogy végső soron megéri. Mert végsősoron sajnos mindannyian halottak vagyunk, ezért addig amíg élünk, addig éljünk; legyünk minél többet azokkal, akik fontosak a számunkra, és akiknek mi is fontosak vagyunk.
 
A penz egy fontos kellek az elethez, Nem hiszem hogy itt valamelyikuk is milliaros es felveti a penz.
Ahoz hogy az apadat apoljad ott ahol a paraszolvencia az egeket veri, ott ahol a gyogyszer arak ha beteg valaki tizezrekbe kerul, ott nem eleg a szeretet mert az is szeretet ha biztositod a gyogyzer arat, es a gyogykezeleset.
Nem bun a penz hasznalata es elvezete se.
NAgyon sokan szukseget szenvedik, nincs tuzelojuk nem tudnak normalsian vitamin dusan etkezni, stb.
A gyerekeknek se luxus ma a szamitogep hisz a vilag fejlodik es olyan informacio halmaz van fent hogy akinek nincs az behozhatatlan hatranyba kerul.
 
Én most hazaköltözöm, növényeket termesztek, állatokat tartok, kenyeret sütök, sajtot készítek, ellátom önmagam és a családomat egészséges friss finom ételekkel

Hú, hogy mennyire irigyellek, hogy az ennek az álomnak a beindításához szükséges néhány tízmillió ott van a bankszámládon. És akkor még csak a küzdés szintjére sikerült eljutni, mert a mezőgazdaság ott kezd rentábilissá válni, ha a gépeket, földeket, épületeket saját magad birtoklod és nem bérmunkában dolgoznak neked vagy bérbe veszed.
 
A cikket és gumelig "Süket dumáját" is like-oltam. Miért?
-
A "jobb belátásra jutott" évekig külföldön dolgozo ember egy egészen más positiobol beszél évek után mind amikor elszánta magát, hogy külföldröl fogja eltartani a családját.
-
Tegyük fel, hogy a döntése helyes, nem kelett volna kivándorolnia. Felteszem a kérdést: Ez lenne a meggyözödése ha nem probálta volna meg? Valoszinü nem. :)

Mint ahogy nyilván egészen máshogy látná a szitut, ha legalább a magához legközelebb állókat magával vitte volna. Az sem mindegy, hogy a "Hazalátogatsz, amilyen sűrűn csak tudsz" pontosan mit jelent. Mert a legtöbb ilyen külföldre kijáró munkás nem az, aki orvosként elmegy Londonba egy hétvégi ügyeletet adni annyiért, amennyit itt egy hónap alatt keres(hivatalosan), hanem az, aki örül, hogy néhány havonta hazakeveredik autóval. Nagyon nem mindegy.
 
Az élet televan kompromiszumokkal, nem kell külföldre menni dolgozni ahoz, hogy egy normális dolgozo 10-12 orára elhagyja a családját, pont abban az idöben amikor a gyerekek felkelnek és mielött az ágyba teszi öket a mama.
-
Vannak nagyobb országok is mind Mo., nyugaton sokan csak a hétvégén tudnak haza utazni, vagy naponta 50 km-ert utaznak a munkahelyükig. Az igazság, hogy ezek nélkül a pendlizök és a külföldröl jött munkaerök nélkül nem lenne a világ gazdasági élet ott ahol ma van.
-
Nem hallom szivesen ha ezeket az embereket pénzéhesnek nevezitek. Gondoljatok bele milyen lenne a mi életünk ha ezek az emberek nem hoznának álldozatot, hogy mások egész életükre ugyanazon a helyen tudjanak élni?
-
Nem megvalosithato, hogy minden cég ott üsse fel a produktioshelyét ahol egy szakmunkás él mind ahogy ez korábban volt. A földhözkötöttség megszünése teremtette meg nekünk, hogy a tömegek is emberi modon tudjanak élni.
-
Menyi ideig tartott korábban egy háziasszonynak amig egy csirkét a kertböl az ebédlö-asztalra tett, a munkaruhát kézzel kimosta.., amig a férfiak a terményt betakaritották?
-
En optimista vagyok, az 50-es években hetente 50 orát dolgoztak az emberek, ma maximum 38 orát. Menyi évi szabadsága volt korábban egy embernek, milyen lehetösége egy betegséget kikurálni...? Az emberek még soha nem rendelkeztek anyi szabadidövel mind a napjainkban.
-
A cikkböl feltünik, hogy napjainkban sok embernek megvan a lehetösége alternativák között választani: külföldön dolgozni több pénzért vagy tapasztalat szerzés érdekében, vagy redukáljuk a vágyainkat, lemondunk a lehetöségekröl más, a kényelem érdekében.
 
Utoljára módosítva:
Már megbocsájtsatok , de kicsit levagyok most döbbenve ! mi abban a rossz , ha valaki nemtud a családja nélkül élni és nem a mamon ami neki szükséges !? Miért kell mindjárt rámászni ? Mert van vér a pucájában és megmeri mondani hangosan , hogy HONVÁGYA van , hogy neki bármennyire carul is fog otthon mennie , de a család a rokonság , barátok többet érnek mint az anyagiak ?! Tehát szerintettek akkor mind lenézni , megvettni való ember aki otthon marad és nem kujtorog szerte a világba szerencsétprobálni ? Miért csak az van itt tisztelve aki elmegy ? Vagy már azt akarjátok elhitetni velem , hogy minden olyan ragyogó volt a Kádár rendszerben ? Lehet , nem akarom vitatni egyeseknek igen , akik dözsöltek a jóban és ma szabadságharcosoknak adják ki magukat , van belöllük elég . Partizánok ,ellenállok .
 
Akárhonnan lett ez a "vallomás" összeszedve, az én számomra átlátszó hazacsalogató propaganda.
A pénz és konzum lemondására szugerál, (mert az otthon nem nagyon lessz) és nem is
olyan rossz az otthoni nyomor mert azt a haza adja.
Utána meg szentimentális lessz, ami mindig hatásos.
Csak valami muskátlis ablakos vagy délibábos nóta hiányzik a végéröl.
 
Utoljára módosítva:
"A pénz utáni hajsza, a jobblét elvesz tőlünk mindent, ami igazán fontos. Az lenne a fontos, hogy együtt legyünk jóban-rosszban, hogy egymást támogassuk, segítsük, oltalmazzuk."
- - - Ez a bekezdés univerzálisan igaz! Nem is érdemes vitatnunk.
Ha az emberek ismernék és elfogadnák a mértékletesség elvét, akkor nem lenne az életük ennyire az anyagiak körül forgó és bolyongó - tévelygő valami; hanem sokal jobban megbecsülnék azokat a pillanatokat, amelyek nem vásárolhatóak meg! Az élet ugyanis sajnos kegyetlenül rövid!
Ezért nem szabad olyan dolgok és tárgyak megszerzésére pazarolni az időnket, amelyek végül ígyis-úgyis a szemétdombon végzik.

Tehát:
"Ne azt tanítsuk már a gyermekinknek, hogy milyen fontos pénzt keresned, mert ha apád beteg lesz, akkor tudod majd gyógykezeltetni, hanem azt, hogy apád előbb meggyógyul, ha Te vele vagy és szereted."
- - - Ráadásul nincsen az a pénz, ami kárpótolhatna bennünket azokért a pillanatokért, amelyeket elvesztegetünk a szeretteinkkel tölthető időnkből! Ha valaki esetleg meghal közülük, akkor soha, de soha nem fogjuk tudni bepótolni a mulasztásainkat. Nincs az a pénz, ami bánatunkban kárpótolna bennünket.

Szóval propaganda szöveg ide, vagy oda; ne gondoljátok, hogy a 'pénzkeresés' tiszteletre méltó tevékenység, se azt, hogy végső soron megéri. Mert végsősoron sajnos mindannyian halottak vagyunk, ezért addig amíg élünk, addig éljünk; legyünk minél többet azokkal, akik fontosak a számunkra, és akiknek mi is fontosak vagyunk.

Ez igaz is lehetne akkor, ha a dolgozni kivándorlók zöme csupán a nagyobb házért, a luxusabb kocsiért, nyaralóért és nem a napi betevőért, a hitele kifizethetőségéért menne ki.
Ennek a bús magyarnak volt háza, földje, kérdem én akkor miért ment ki, hazavágyni ?

És ez végképp kinyitja az ember zsebében a bicskát:
"...de felmerül bárkiben is, hogy Ő mit adott a földjének, mely születésétől a haláláig az övé lesz?..."
Milliók élnek ebben az országban, akik letették a magukét a haza asztalára és most a hálás haza hagyja őket nélkülözésben, nyomorban vegetálni.

Elértem az undorküszöbömet, azt hiszem most egy ideig negligálom posztolást.
 
Te mammonrol beszélsz kedves Gyula, sok külföldön dolgozo a megélhetés, tulélés miatt volt kénytelen a szülöhazáját elhagyni. Nem mindenki falurol jön és örökölt földet, házat.
-
Ausztriában az az érzésem, hogy minden pincér magyar és biztos vagyok benne, hogy nem hagytak hátra telket, házat. Az ördög tudja milyen körülmények között élnek itt és hogy élne a családjuk otthon ha ök nem itt dolgoznának?
-
A 600.000 külföldön dolgozo az ország 6%-a, a munkaválalok több mind 10%-a. Gondolj bele mi lenne ha a munkanélküliség még 10%-kal növekedne Mo.-on? Mindenki hazamenne?
-
Itt sajnos nem romantikázásrol van szo, senki sem olyan hülye, hogy külföldre menne dolgozni ha otthon is megtudná teremteni a betevöt. A kalandot keresök kisebbségben vannak.
-
Mindig a Kádár-rendszerrel jösz. En többször láttam Major Tamást "nyaralni" Dömösön, egy használt frottier-törölközön üllt a kavicsos Dunaparton. Nyugaton kisebb tehetségü szinészek mind ö egy összehasonlithatatlanul nagyobb luxusban töltötték a nyaraikat. ;)
 
"A pénz utáni hajsza, a jobblét elvesz tőlünk mindent, ami igazán fontos. Az lenne a fontos, hogy együtt legyünk jóban-rosszban, hogy egymást támogassuk, segítsük, oltalmazzuk."
- - - Ez a bekezdés univerzálisan igaz! Nem is érdemes vitatnunk.
Ha az emberek ismernék és elfogadnák a mértékletesség elvét, akkor nem lenne az életük ennyire az anyagiak körül forgó és bolyongó - tévelygő valami; hanem sokal jobban megbecsülnék azokat a pillanatokat, amelyek nem vásárolhatóak meg! Az élet ugyanis sajnos kegyetlenül rövid!
Ezért nem szabad olyan dolgok és tárgyak megszerzésére pazarolni az időnket, amelyek végül ígyis-úgyis a szemétdombon végzik.

Tehát:
"Ne azt tanítsuk már a gyermekinknek, hogy milyen fontos pénzt keresned, mert ha apád beteg lesz, akkor tudod majd gyógykezeltetni, hanem azt, hogy apád előbb meggyógyul, ha Te vele vagy és szereted."
- - - Ráadásul nincsen az a pénz, ami kárpótolhatna bennünket azokért a pillanatokért, amelyeket elvesztegetünk a szeretteinkkel tölthető időnkből! Ha valaki esetleg meghal közülük, akkor soha, de soha nem fogjuk tudni bepótolni a mulasztásainkat. Nincs az a pénz, ami bánatunkban kárpótolna bennünket.

Szóval propaganda szöveg ide, vagy oda; ne gondoljátok, hogy a 'pénzkeresés' tiszteletre méltó tevékenység, se azt, hogy végső soron megéri. Mert végsősoron sajnos mindannyian halottak vagyunk, ezért addig amíg élünk, addig éljünk; legyünk minél többet azokkal, akik fontosak a számunkra, és akiknek mi is fontosak vagyunk.

Nagyon igazad van, Veled értek egyet!
Én is ezért jöttem inkább haza annak idején Kanadából, és nem bántam meg!
Hazajövetelem után 10 évvel haltak meg a nagyszüleim, akik felneveltek. Így addig még velük lehettem. 5 év múlva ment férjhez a húgom. Addig még együtt lehettünk.
Szabadabbnak és a gondtalanabbnak éreztem magam itthon, hisz itt volt a családom, a barátaim, akikre számíthattam. Itthon voltam, és a honvágy megtapasztalása után ez nagyon jó érzés volt. Én megértem a cikk íróját. Akkor megfogadtam, hogy én többet nem akarok más országában, más otthonában élni!

De ami a legfontosabb: 3 évvel hazajövetelem után találkoztam a világ legcsodálatosabb férfijával, életem szerelmével, akihez feleségül mentem és ma is a férjem. Igen, nekem mindenképpen megérte hazajönni :)
 
Utoljára módosítva:
Haza-kötözés/-látogatás
-
Miért nosztalgiázunk ha szomoruak leszünk tölle?
A nosztalgia nyilvánvaloan az önéletrajzunkra valo emlékezés egy formája.
-
Ki ne ismert volna a saját Jozsef-városában egy cukrázdát ami a gyerekkorában a luxus non plus ultráját jelentette, az állmokat amik elérhetetlennek tüntek.
-
A legtöbb emléket a pozitiv kimenetele miatt idézzük fel. A Kárpátiék lányának sikerült amit a gyerekkori vágy csak sohajtott.
Amerikábol visszalátogatva megtudott rendelni 33 stefániát a saját pénzéböl. :)
-
-
Gyere Gyulám, sirjunk egyet együtt! :) :)
 
Nem szeretnék senkivel sem e cikk miatt vitattkozni , veszekedni hiszen mindenkinek más a fontosabb , van akinek a pénz a vagyon másnak esetleg a család . Ismerek egy pár ifju családot igaz csak orvosok és nem a legjobban megfizetettek közé tartoznak , mégis pár éves külföldi tartozkodás után haza jöttek Kölnböl ahol nagyon is jó fizetö helyen dolgoztak . A barátom fia ugyszintén most költözik vissza Dániából , nem a propaganda miatt , csak valami hiányzott nekik és annyi .
 
Ez hogy mi mit adtunk a hazának, egy nagyon szép eszme. Én adtam rengetegsokat, nagyon sokáig: gyakorlatilag mindent amit csak lehetséges, egyszerűen mert ilyen-olyan címen mindent elvettek tőlem. Egy darabig épp ez tartotta bennem a „lelket”, hogy ez bár kellemetlen, de a "hazának" van adva, a "haza érdekében", s így apránként mindenkinek jobb lesz.

Aztán rájöttem hogy semmit se adtam a hazának. Mert amit tőlem elszedtek (illetve nagynéha, ha tehettem, amiről önként mondtam le) nem a "hazának" megy, hanem néhány kiválasztott kevesek zsebébe. Mostanában OV és bandája zsebébe, de nem akarom őket ezzel nagyon szídni, mert a korábbi kormányok se voltak nagyon másabbak, legfeljebb jobban álcázták magukat. De már nekem Antall idejében nagyon gyanús kezdett lenni, hogy erre megy ki a játék, mert szemmel láthatóan a 2 világháború közti vallásos/nemzeti lózungot kezdték nyomni, azt meg tudtam a történelemből, hogy akkor a "haza" a nemesek, kiváltságosak kis csoportját jelentette.

Minthogy beláttam, a "hazának" semmit se adhatok, mások zsebét tömni meg nem volt kedvem, szomorú szívvel de úgy döntöttem, lelépek. Inkább tömöm a magam zsebét...

Kétségtelen tény, ez nem ideális megoldás. De ki meri állítani, hogy ideális világban élünk?!

Ez egyszerűen a legjobb volt amit tehettem. Ha valaki úgy érzi, ő tehet ennél jobbat, akkor szerencsés ember, és okos is ha azt teszi! Én csak azt nem hiszem, sokan vannak olyan helyzetben...
 
Oldal tetejére