Nem tudom, de nekem ez a szél-magyarázat sem áll össze. A szél nem okoz rádióaktivitást ráadásul nem is az összes emberen... A szél miatt nem vágták volna fel a sátrat belülről(!). A lábnyomok sem támasztják alá ezt a teóriát és fára sem másztak volna a szélvihar miatt. A kilencből csak 5-en voltak egy helyen, a másik 4 egy vízmosásban bevackolva. A szélvihar nem okozta volna azt a különös, narancsszínű bőrt, ami még a temetésük idején is megmaradt. A sátort miért nem kapta és vitte el a szél? Az összes felszerelést megtalálták a sátorban, baltákkal, cipőkkel, ruhákkal, élelmiszerrel együtt, vagyis a túrázók ezek nélkül távoztak, miután kivágták a sátrat.
Ha nem vitte el a szél, akkor mi a fenének kellett a sátorból kimenekülni?
Nehogy azt higgyétek, hogy kardoskodni szeretnék a szél-elmélet mellett, tudom, hogy az sem feltétlenül 100 %-os magyarázat, nekem mégis a legvalószínűbbnek tűnik. Egy konteós blogon olvastam többféle elméletet, köztük ezt is, nekem ez volt a legmeggyőzőbb. Ezen az oldalon, a háromszázakárhányadik kommentek között jelenik meg Sztalkeré, és eléggé meggyőző magyarázatokat ad a fenti kérdésekre:
http://konteo.blogrepublik.eu/2011/11/12/a-djatlov-incidens-ujratoltve/
Én is innen olvastam.
Összefoglalom, ha nem akarjátok a kommenteket átböngészni, bocsi, ha egy kicsit hosszú lesz:
Szóval Sztalker szerint a balesetet egy EXTRA ALACSONY NYOMÁSÚ FRONT (leáramlás), okozta, ami miatt a légnyomáskülönbséget észlelték a sátorban pl. megemelkedtek a tárgyak, a víz túl hamar forrt fel a tűzön, és balesetet okozhatott, innen vannak a korom nélküli égési sérülések. Állítólag az ilyen légköri jelenség tud különböző fény és hang jelenségeket produkálni, ez ijeszthette meg a sátorban lévőket, és késztette menekülésre, mivel lavinára gyanakodhattak.
Ám amikor kimenekültek a sátorból, észlelték, hogy nincs lavina vagy ilyesmi, de a biztonság kedvéért le akartak menni a fákig, és ott kivárni, mi lesz. Tudjátok, hogy bár a sátorból gyorsan kimenekültek, hisz belülről vágták ki a ponyvát, ezután a nyomok szerint nem futottak, hanem csak gyalogoltak.
Sztalker szerint:
"Azt viszont sejthették — mert a szél azért kezdett erősödni, és igen furán meg-megemelni köröttük dolgokat (Értsd: Gizi nénink KIPRÓBÁLJA a porszívó erejét alacsony fokozaton, de még nem kezd hozzá azonnal)– hogy ennek nem lesz valami jó vége, és biztonságosabb lenne lemenni a fák felé. Ha tényleg lesz lavina, akkor ÚGYIS le kell menni, jobb most indulni, Ha nem lesz, hát majd ÚTKÖZBEN úgyis látják, és visszafordulnak a meleg sátorhoz. Ezért nem siettek hát, hanem kicsit bizonytalankodtak, viccelődtek, hogy egy-két(könnyebb) csajt hogy meg-megpördít ez a fura szél, pedig gyönyörű csillagos ég van, igazi tiszta égbolt.
Aztán valaki talán elkezdett légszomjat érezni és ettől kezdve már nem nagyon virgonckodtak tovább, sietősre fogták.
De akkor már késő volt"
Tehát jobban tették volna, ha a sátorban maradnak, mert a légörvény azon a helyen, ahová elcsatangoltak felerősödött, és a levegőbe kapta őket. Nem egyszerre, hanem egymás után, attól függően, éppen hol álltak. "Arról van szó, hogy a szokásosnál erősebb leáramló szél ÁTUGROTT egy völgyön (elég gyors és erős volt ehhez (lásd tömeg + sebesség = lendület erejét, mint mikor te nekifutásból már át tudsz ugrani egy szélesebb árkot, patakot, itt völgyet), és éppen a FIÚK, LÁNYOK FEJE FELETT HÚZOTT EL, MINT EGY EXPRESSZVONAT. Ez nagyon-nagyon erős szívóhatást okoz, és megpörget. (Még a Metróban is van hasonló dolog, csak ez itt erősebb ám.)"
Tehát a nagy sebességgel, és nagy erővel érkező légörvény felkapta és durván megforgatta őket (lerepültek róluk kesztyűk, sapkák, cipők, stb, majd a lejtőn lefelé egy magas fenyő a légáramlatot megtörte vagy mi (mint egy felhőkarcoló), és ezért pottyantak le mind a fenyő mögé. A fára nem felmásztak, hanem fentről lefelé zuhantak róla, és így törték le a gallyakat. Erre utalnak a sérüléseik, és a faforgácsok a ruhájukon. (Nehéz elképzelni, minek és hogyan másztak volna fel a fára, aminek a legalsó gallyai 2,5-3 méter magasan voltak, és egy völgyben áll, tehát még kilátást sem biztosít.)
A többiek pedig azért kerültek a vízmosásba, mert ez a talajmélyedés is olyan leáramlást eredményezett, hogy lepottyant a másik csapat is. Tehát nem pont egy mélyedésbe estek, hanem azért estek oda, mert ott volt egy mélyedés.
Na most a sátrat azért nem kapta fel a szél, mert az örvény felette száguldott át, amint a rajz is mutatja, és ki is volt pányvázva. Sztalker szerint:
"Szerintem a sátor felett MÉG NEM alakult ki annyi légritka tér, hogy ez bekövetkezzen. Pont az volt a pechük, hogy NEM kellett volna lemenniük 400 métert az erdő felé. (Ha ott maradnak, talán megússzák…) Mert a lejtőn már semmibe sem tudnak kapaszkodni. A sérülések végül is (ahogy a boncolóorvosok helyesen megállapították)igazi „baleseti” sérülések, mert sokukat befújt a szél az erdőbe, ahol a jeges ágak okozta ütődésektől összezúzódtak. (lágy rész — szemek, orr — kinyomódtak.)
De sokan tényleg repülhettek és eszméletüket vesztve estek le.
Egyéb súlyosbító tényező:
Ha ez estefelé (lásd az ÜTŐDÉSTÓL megállt órák idejét: 8:15, 8:45) történt (és nem hajnalban), akkor sajnos egy TELJES ÉJSZAKÁT kellett a túlélőknek kibírniuk a hidegben és reggelre már csak azok maradhattak életben — pl. ZINA — aki jól volt öltözve. Ő talán még megpróbált felmenni a sátorhoz (a biztonsághoz, lásd kötszer, meleg ruhák, de leginkább rádió kellett volna!) és ezért találták meg az ő holttestét a legközelebb ettől. Persze másnapra mindenki belehalt a sérüléseibe.
Az égési sebekhez:
Talán este éppen teát főztek, sütöttek. Szép idő volt, veszélytelen állapot. Az első széllökéseknél — felemelkedésnél irtelen rájuk ömlött a forró ital, de az életük fontosabb volt, minthogy azonnal ellássák a sebeikat, hát kirohantak.
De lehet, hogy még ekkor is lett volna esélyük!
Ha nem SÉTÁLNAK, HANEM FUTNAK lefelé, elérhették volna az erdőt és nem a lejtő közepén szippantja fel őket a szél. De ők kicsit megnyugodhattak, hogy látták, hogy nincs lavinaveszély, sőt még viccelődhettek is, hogy milyen majom volt, aki ettől berezelt. Talán Djatlov mondta, hogy biztos, ami biztos, menjenek azért le az erdőbe, mert ez a szél nem csitul. Mások talán a felszerelést féltették volna egyedül hagyni (hátha MÉGIS lesz lavina, és betakarja cuccokat), ott maradnak egyedül a hóban."
Tehát miért maradt a sátor a helyén?
"Ők egy szűk völgyben voltak, aminek volt egy komoly „LÉPCSŐJE”, ezt láthatod is a képeken és a rajzokon is. Tehát nem egy egyenletesen megdöntött sima asztallapon” mentek le, hanem 2 db, eltérő szögű lejtőn.
A lényeg most nem a szél sebességében van, hanem amikor az áram eléri azt a bizonyos meredek „döccenőt”, nos ez után következik be egy légáram-szűkület (Bernoulli-papa jön, tadáám!), ami az eddigi gyors, de nem halálosan veszélyes áramlást piszkosul felgyorsítja, az felugrik (végül is nekiütküzött a lejtő dombocskájának), de alatta már ez a lejtő sokkal MEREDEKEBB, és ITT (már a fejük felett van ez a huzat, mert akkor épp ott voltak, lefelé ereszkedtek tán este negyed kilenckor) alakulnak ki azok az örvények, légritkulások, amik szerintem felkapták, csavarták őket, és szétdobálták a testüket. A dombocskák a lejtőn, afféle kis „gyorsító”-ként működhettek. A sátor felett nem volt még ilyen örvénylés (A szél erős volt, ez igaz –- ezért féltek is a sátorban, amikor érezték! – de nem örvénylő erőhatás, hanem egy lineáris vektorú, amolyan „megdobós” szél.) Az örvények még nem alakultak ki, de odébb, alant már igen. Ismétlem, itt nem a magasság, hanem a terep kialakítása (alakja, morfológiája) lehet a a kulcs.
Tehát:
1, Bernoulli felgyorsítja nekünk a szokásosnál nagyobb szelet (hegyi leáramlás indul) a lépcsőnél.
2. Az örvény meg felpörget – akár a fákig.
Én – a sátor – hánykolódom, de ki vagyok pényvázva, és csak 1 (azaz egy) irányó erővektorral szemben kell állnom a sarat.
Az emberek: lefelé botorkálnak és egyszerre egy ún. örvénygenerátorba kerülnek – ez a rotor—ami aztán elintézi őket.
Egy ember pl. mennyire ellenálló a nagy CSAVARÓERŐKKEL szemben? Szerintem nemcsak az erők nagysága a holttestekre, de az erőhatás (speciális) jellege sem lett meghatározva teljesen a boncolási vizsgálat során."
A narancsszínű bőr állítólag normális fagyhalál esetén. Ezt nem tudom, nem néztem utána.
A radioaktivitásról azt olvastam, hogy nem mindegyik ember ruháján észlelték, csak kettőén, (más források szerint haton) azokén is csak elenyésző mértékben, de ha jól emlékszem, ők viszont mindketten valami katonai bázison vagy min dolgoztak, ahol érintkezhettek radioaktív anyagokkal, tehát nem biztos, hogy ez egyáltalán összefügg a balesettel. Mondjuk az tényleg érdekes kérdés, hogy miért jutott valakinek eszébe megmérni, radioaktívak-e.
Sztalker szerint: "Nincs lényeges szerepe az ügyben, a mértéke sem volt komoly (tehát nem érte őket, együttesen sem nagy dózis), a ruházatukat (pontosabban 2 ember ruházatán mutatták ki ). Nagy általánosságban az egész SZU területén, és az Ural azon régiójában a felszíni atomrobbantások (a hatvanas évek elejéig) amúgy is szennyezettek voltak."
Na szóval visszatérve Sztalker elméletére, ő a fizika eszközeivel igyekszik bizonyítani az elméletét. Egy ilyen légörvény haladási útja, sebessége és ereje megmagyarázza a testek elhelyezkedését, és a sérüléseket is. Pl. azt, hogy miért szenvedtek ketten is bordatöréseket úgy, hogy nincs rajtuk külsérelmi nyom. "Később egy repülőorvos azt a hasonlatot találta mondani, hogy olyan volt, mintha Ljudmilla legalább 100 km/órás sebességgel repült volna, majd felsőteste hirtelen egy sűrített levegőből álló, kicsit rugalmas falba ütközött volna."
A légörvény és a zuhanás következtében valszeg a legtöbben nem voltak öntudatuknál, erre utal az, hogy úgy tűnik, némelyikük nem védte a sérülések elől a kezével az arcát: "Egy a lényeg: mikor ezeket a sebeket szerezték, akkor legtöbbjük már nem volt öntudatánál. Talán páran „védekeztek” még közülük, ahogy tudtak (FIGYELEM: FIÚK ELŐNYBEN! Mivel ők többet verekszenek a lányoknál, talán jobban is használták itt most ezeket a fogásokat, ezt is ki lehet olvasni a boncolási papírokból, nézzétek meg Ljudmilla fejsebeit), de alapjában véve nem voltak képesek az elemi koordinációra sem, ezt a véleményemet fenntartom."
Valamint felfedezi, hogy "ezek a sebek bizony KIEGÉSZÍTIK egymást, létezik egy FORDÍTOTT arányosság az öltözöttség és a sebesülések közt, vagyis ami az egyik alaknál a felsőtest gazdagon beburkolt ruhával, addig ugyanennek a halottnak az alsóteste tele lesz sérülésjelölésekkel. Ebből én azt az egyszerű következtetést vontam le, hogy nem lehettek TÁMADÁS áldozatai, mert akkor a támadó nem aszerint fog pl fejre csapást mérni, hogy mennyire fedett, védett ez a testrész, hanem, hogy harcképtelenné tegyen, és ilyenkor a ruházatnak nincs releváns szerepe, kivéve persze, ha valami katonai védőpáncélozásról van szó. (De itt nem, csak síruhák voltak)."
Majd ezek után egy felsorolásban a boncolási jegyzőkönyv alapján összeveti az áldozatok felöltözöttségét és sérüléseit, és az eredmény kétségkívül meggyőző.
"Például:
– DOROSENKO:
Ruha: végtagok fedetlenek —- Boncolás: végtagon súlyos sérulések
Ruha: fejet nem védte semmi—-Boncolás: súlyos sebek
– KRIVONISCSENKO:
Ruha: nincs sapka —- Boncolás: súlyos fejsebek
– ZINA
Ruha: NAGYON JÓL FELÖLTÖZÖTT— Boncolás: SZINTE SEMMI sérülés, csak deréktájon bőrleválás (?)
Ruha: fején 2 sapka is volt — Boncolás: Nincs seb
(Megjegyzés: hiába, a nők mindig gondosan és alaposan tudnak öltözni, példát lehetne róluk venni.)
– DJATLOV:
Ruha: jól bebugyolált FELSŐTEST — Boncolás: ÉP FELSŐTEST
Ruha: cipő nincs — Boncolás: lábsérülések
Ruha: sapka nincs — Boncolás: horzsolások, foltok, bevérzések (?) az arcon
– SZLOBOGYIN:
Ruha: jól felöltözött (felsőtest) — Boncolás: Sérülései inkább a végtagjain, nem fedett kezén, öklén vannak
– LUDMILLA:
Ruha:jobban felöltözve, és a sérülései is súlyosak, különösen az arcon (ami jórészt szétroncsolódott), de szerintem ő azonnal elájult, és nem tudott védekezni az erők ellen talán úgy, mint egy izmosabb férfi.
Ide tartozik tehát, hogy NŐ volt, és ez azért lehet fontos, mert az ő ruházata volt az egyik hivatalosan is radioaktínak feltüntetett anyag a jegyzőlönyvek szerint. Lehet, hogy nemrég elcserélte a ruháját egy ismerősével (aki tudtán kívül persze, ilyen szennyezett holmit viselt) csak azért, mert mondjuk az jól állt neki, csinosabb volt benne v. puhább, kényelmesebb kabát volt.? Én akár ezt is el tudom képzelni.
–THIBAULT-BRIGNOLLE:
Ruha: nagyon-nagyon kibélelt, jól védett, több rétegű ruházat alul, felül egyaránt — Boncolás: Jobb felkarján volt csak zúzódás
Ruha: fejen kötött sapka — Boncolás: koponyaalapi törés – valószínüleg egy sapka — nem sapka, legalábbis egy faággal való találkozás, vagy egy FEJJEL LEFELÉ történő leérkezés esetében."
(Ez megmagyarázza, hogyan tört be úgy a feje, hogy semmilyen kemény tárgy vagy kő nem volt a közelében.)
Továbbá kifejti:
"Ha magasról leesnek (leejtik, lelökik őket pl. egy helikopterről), rengeteg alsó végtag-törés, medencecsont, gerinc-, és bordatörésük, agyrázkódásuk lesz, súlyos nyílt csonttörés is, ahol a véráramba kerülő velő is trombózist (majd halált) okozhat. A testek esésének „kipárnázásáért” tehát elsősorban a levegő áramlatai a felelősek, amelyek pörögve, forogva hánykódták őket a magasban, de sok ember úgy MEGCSAVARTAK még a levegőben, hogy agyrázkódást és sokkot is kapott. A becsapódás (ami ezeket a furcsa felszíni sebeket, és könnyebb, NEM életveszélyes sérüléseket okozta) után sokan kábán (mint amikor nagyon-nagyon részeg vagy egy buliban, de próbálsz józannak mutatkozni) kezdtek el maguk körül vegetálni, ki hogy tudott, hullákról téptek le ruhát kötésnek, szörnyű szomjúság gyötörte őket, a kihűlés miatt hallucináltak még hosszú órákig, tüzet gyújtottak (?), amig másnap estére mindannyian meghaltak és a hó lassan kezdte betemetni a maradványaikat. A hiányzó holttestek messzebb estek le, tehát nem a sátor körüli koncentrikus, vagy a fő tetem-csoport közelében zuhantak le, hanem túl, vhol az erdő fái közé akadva, majd lassan leesve, ahol később az állatok elhordták azokat. Mivel emberi nyomok nem voltak, a helyszínelők nem is érezték fontosságát, hogy mélyen, be az erdőség belsejébe is indítsanak kutatást. Sajnálatos, hogy akkor még nem volt divat a rikító színű ruházat v mentőmellény, mert ezek élénk színe segíthette volna a helikopteres keresőket, ha néhány darab még a fák tetején marad. Valószínűleg vízmosásokban összegyűlhetett annyi maradvány, amit észrevettek volna, ha nem tél van, és mindig újabb és újabb rétegekben behavazza a vidéket.
Akik nem voltak maguknál a leérkezéskor, azoknál a talaj, vagy a fagyos faágak ütései gyakran a lágy részeiket érte (szem, orr, ajkak, lényegében a fej részei),és azoknál „hiányoznak” is ezek. A férfiak általánosabban erősebbek voltak, nagyobb erővel tudtak talán ellentartani („szkanderozni”) ezekkel a forgásokkal, az arcukat is ösztönösebben (ökölvívó) hatékonyabban védhettek tán. Ljudmilla arcsebei önmagukért beszélnek, a lány (én ezt remélem) azonnal elkábult és már sohasem tért magához."
Ez az elmélet magyarázatot ad a lábnyomok hiányára, vagy hogy miért nem vezettek lábnyomok a vízmosásban lévőkhöz, ami miatt csak hónapokkal később találtak rájuk.
Ezen kívül még sok kérdésre felel a levegő aerodinamikai törvényszerűségeit és a fizikát figyelembe véve, ha van valakinek türelme végigböngészni az oldal kommentjeit, ott még sok kérdés felmerül, és válasz is van rá, pl. hogy mért nem hordta el a havat is a szél a nyomokkal együtt, vagy miért nem csavart ki fákat is, stb. Persze ez csak egy elmélet a sok közül, de szerintem még mindig elfogadhatóbb, mint a titkos fegyverkísérletek, a KGB-és összeesküvés, az amerikai vagy kínai kémek teóriája, vagy az UFÓ-k.
Az idézőjelbe tett részeket a Sztalker nevű kommentelőtől idéztem a megadott oldalról.
Talán még az alábbi szibériai incidensre is, amire eddig még senki sem talált magyarázatot.
Miért?