ilona55
Szia,
nagyon örülök, hogy ezzel a témával foglalkozol. Engem is régóta ez foglalkoztat. Azt hiszem az a legfontosabb kérdés, hogy ki is vagyok, mit keresek itt, mi az értelme ennek a földi életemnek?
Az első legfontosabb tisztáznivaló, hogy ki is az ÉN. Azt már megtapasztaltam, hogy nem vagyok azonos a testemmel, nem vagyok azonos az elmémmel, de a tulajdonom, a lelkem megalkotta, mert ebben a földi világban képtelen volnék - annak törvényszerűségei -miatt enélkül megnyilvánulni.
Ez a mi világunk, a polaritás törvényszerűségei szerint működik, aminek minden alá van rendelve. Az igazi tudást szerintem, csak úgy érhetjük el, ha mind a két pólust megtapasztaljuk.
pl. nevezzük a TUDÁST elektromosságnak - ez a példa a legszemléletesebb. Két pólusa van, a pozitiv és negativ. Ezek együtthatása az ami létrehozza az elektromosságot. Bármely pólust megszüntetjük, a maga (az elektromosság) valósága is megszünik.
Tehát ha van evilági élet, amelyt az ÉN érzékel, negél, törvényszerően kell legyen túlvilági is. Hogy, az milyen törvényszerüségek, dimenzionalitások szerint működik, azt innen nem tudhatjuk. A testem, az elmém, mind anyagi természetű amely, meghal, eltünik, de a lelkem, az ÉN-em fölötte ál ennel, az ,,itt és most,, örök észlelésében ugyanúgy megélis majd a másik világot is. Szerintem, nincs halála, csak átlépés egyi ,,életformából a másikba. A halálfélelem, az egós-elme terméke, ami anyag, és mulandó.