Minden ami a szívednek kedves

Harcos Katalin

MÉG

Még számon érzem ajkad melegét,
még bőrömet perzseli forró kezed.
Még nyelvemen élvezem a szád ízét.
Még itt vagy egészen, s én ott vagyok veled.

Még mindig látom szemed sugarát,
hangod fülemben még szerelmes ének.
Még a testemben itt fészkel a vágy...
sóvárgom, hogy ölelj, és ölelnélek.

Még gondolatban lázas csókot adsz,
s már odaadtam önmagam neked.
Még érezlek, vágylak, még velem maradsz.
Már elengednem - félek - nem lehet.​

Némethy Mária: Évszakok



Ha elszelídülnek a vágyak,
s a vörös rózsák fehérre fáznak,
megüzenem az örökkévalóságnak,
hogy egyetlen voltál, s ajándékot hoztál
gyolcs lepel alatt a világnak.
És ezért senki sem jöhet utánad.

Ahogy lebontom a gyolcs leplet,
s kitakarlak a napkeletnek,
én, a hírt-hozó csak belekezdek,
minden kis fűszál,
melyen valaha jártál
örömében belereszket.
A fűfiókák ez örömbe gyökereznek.

Látod, ezért kell, hogy várjak,
míg elszelídülnek a vágyak
s a vörös rózsák fehérre fáznak.
Mert ha most kitakarlak,
napot szikrázna a harmat,
szomjazna szirma a virágnak,
örökzöld vágya hajtana a fűszálnak,
felejtene a tavasz üzenni a nyárnak,
és nem maradna tél sem a világnak.
​

B.Radó Lili:

VÁRNI

Csak ülsz és várod. Olykor kitárod a karod,
szemedből boldog álmok édes derüje árad,
lelkedről lepkeszárnyon peregnek a dalok,
fiatal vagy és remélsz és harmatos a reggel.

Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban
a szíved néha-néha hangosabban dobban,
hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és
ajtód előtt kopog! majd újra halkul a lépés.
Riadt szemedben némán fakúl a ragyogás
s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly.

Még biztatod magad, hogy jönni fog talán,
de két karod ernyedten mégis öledbe csuklik,
szemedből könny után könny törületlen szivárog,
s míg ülsz ajtód előtt és azt hiszed, hogy várod,
szívedről cseppek hullnak, megannyi vérző kláris,
már nem bánod, hogy nem jön, már nem bánod, ha fáj is
és nem bánod, hogy közben lassan leszáll az éj.​