Minden ami a szívednek kedves

csak úgy

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Május 7

• #941

A folyóparton állva a vizet néztem
Épp téged vártalak
Egy kicsit előrébb léptem
Csobbant a víz -csak a halak
Hirtelen villant belém a gondolat
Vajon most lépsz elém
Vagy csak várok itt s az idő halad​

Sok összeillő pillanat mi elkísért ide
Szikrázó éjszakák édes varázsa
S most minden virág és a víz illattól üde
A folyó fodrán a nap kacsintása
Csillan a víztükör könnyet csal szemembe
Erős a fénye
Csak az lehet ,nem de?​

Egy nagyobb köre ülve
Kavicsot dobálok
Vízbe cuppan, majd elmerül
Hívtál édes, és én bízva várok
Megremeg a vállam - nem is értem miért
Valami itt bent szorít
A hold is tegnap este szép holnapot ígért
De lám a nappal, fátylat borít​

 

szavak

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Május 8

• #942

Nikolaus Lenau
- Tavaszi pillantás

Sűrű erdőn tavaszi
hajnalóra fénye lobban,
s száll az égből valami
halk szerelmi hír titokban.

Figyel a fa, csupa láz,
szétfeszíti minden ágát,
úgy issza föl e varázs
és az élet áradását.

Virág nyílik valahol,
tiszta harmat tölti kelyhét;
örömében meghajol,
úgy áldja az ég kegyelmét.

Lombok éjén hirtelen
szíve dobban a madárnak,
elönti a szerelem,
s vágya zengő dalba árad.

S ez a boldog kikelet
nem támadt az ég szavára,
csak egy néma és meleg
sugarától gyúlt ki lángja;

mint szívemben, amelyet
bús tél tartott leigázva,
tavasz támadt a szemed
egyetlenegy sugarára.

(Rónay György fordítása)​

 

Ircsi60

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Május 8

• #943

[FONT=arial,helvetica,sans-serif]

Te már ezentúl mindig harmadik vagy.
Te már ezentúl mindig hátul ülsz.
Te már nem látod kettesben a tengert.

Nem fáj, hogy az élet így félretolt?


B. Radó Lili[/FONT]​

 

Ircsi60

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Május 8

• #944

​

[FONT=arial,helvetica,sans-serif]
Te érdekelsz csak: járásod, kisujjad;
nézésed kék halai bennem úsznak;
megérezlek, ha még a sarkon túl vagy.

Te vagy a tükör, hol magamra látok;
az ablak: abból nézem a világot,
s a labirintus: mindig benned járok.


Faludy György


[/FONT]​

 

Ircsi60

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Május 8

• #945

​

[FONT=arial,helvetica,sans-serif]Mucsi Sándor

Búcsú

Utolsó könnycsepp arcomon,
Utolsó csókom az ajkadon,
Utolsó szavam: búcsúzom...


[/FONT]​

 

csak úgy

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Május 9

• #946

szívem egy kotta füzet
s benne sok-sok dal van
mint kandallóban a tüzet
úgy szít most egy dallam
billentyűm nem vért pumpál
az éltető taktust veri
a pitvarok adják a csodálatos hangzást neki
De ez nem csak úgy születik
édes szavak élesztgetik
egy száj szólítja a verőt
csókokkal ad neki erőt
a vér rezeg s az ideg szálak
szonáták és duettek szállnak
az égbolt is bele remeg
ha Te pengeted ezt a szívet

 

csak úgy

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Május 9

• #947

magányomban, míg itt vártalak
csendben átkarolt a nap
sugarával simogatva
a tavasz ízét visszaadta
előhúztam emlékeim
s lám, itt ültünk ketten, megint
szemeimmel láttam újra
aj! de... hogy voltunk mi összebújva!
csendes zápor mosta vállunk
alkonyatban- holdra vártunk
sirattuk a harmatot
mit reggel a nap felkapott
néha pedig úsztunk éppen
a boldogság kék vizében
nem törte meg soha semmi
hogy nekünk, mily jó egybe lenni
hiába ha nem is látlak e-napon
nyelved szőtte szavaid, nem hallhatom
meg értettem akkor ott
mindig itt bent hordozok
egy apró kis darabot
mi szívedből nekem jutott
velem marad, itt bent hordom
lelkemben, a legszebb polcon

 

Manuta

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Május 9

• #948

Ellen Nitt: Azt hittem

Én azt hittem, hogy mindig kék,
ragyogó tükör a tenger,
s hogy rejtett aranyszemecskék
kincsével tele az ember.

Hogy járva a tengert, szembe kell
szállni merészen a széllel,
s akkor a hajós csodákra lel,
az idő nagy titkokat érlel.

Szálltam hát, Végtelen, feléd:
hullámok pörölye paskolt.
Ég s víz határa s a tengerfenék
derengett: messzi, deres folt.

S akkor megtudtam, hogy csak néha,
nagyritkán kék a tenger,
és hogy üres és szürke, még ha
csillog is sokszor, az ember.

Láttam földet, hol nincs tó, se folyó-
por és rög, semmi más:
nincs aranyszem a porban, melyből ott
gyúrják az ember fiát.

De tudtam: Nincs szebb feladat,
mint vágyva előre törni:
keresni, kutatni, hol rejlik a mag,
s szeretni, és gyűlölni.

És látni, hogy néha szürke homályon,
átragyog kéken a tenger,
s tudni: tisztább öröm nincs a világon
mint az, ha ember az ember.

 

csak úgy

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Május 10

• #949

csendesen, ha a ma virágjából álmot szövök
nem sok idő, s beborítják rongyos szélű szürke ködök
nem csüggedek, új erővel újra kezdem
s lám fekete, bolyhos felhő gomolyog felettem
Ó csak egyszer volna végre, hogy nevetnék a napos égre!

 

csak úgy

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Május 10

• #950

szemem keres, a szívem kutat
a magány erdejéből vágtam az utat
láttam a fényt, csak léptem,
töviseken bokrokon át, lábam nem kiméltem

hol hát a fény, hol a hang, mi idáig vezetett?
a hívó szó mely hozzám nőt - mint levélen az erezet,
keresem, kutatom, mely kőben, fában lakik?
csendül-e zengő érce,
mely álmomból is felver,
ha szava hallatik

 

csak úgy

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Május 10

• #951

Édes jó istenem de jó lenne,
olykor-olykor,egy-egy percre
nem gondolni a végtelenre,
nem kalkulálni a holnapot,
elemezni a tegnapot,
csak sóhajtani boldogan egy nagyot,
és sok szépre találni abban, mit a MA adott!

 

Ircsi60

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Május 10

• #952

Karafiáth Orsolya:

Vigyázz, csalok



Merész húzásnak tűnt lecsapni, így hát
megtette más. Kanaszta, strip-póker -
itt nincs helye hosszas fontolgatásnak.
Nekem römi és színre-szín való.
Ha fontos még, neked kell visszavágni,
nálam csak ismeretlen lap maradt.
Nemlétező formák, király, királynő -
ez is mind benne volt a pakliban.



Keressek új szabályokat, találjak
kockázatot a hallgatás mögött.
A reggel váljon néma pasziánsszá,
és teljen tét nélkül a délután.



Most már nyugodtan lapjaimba láthatsz:
eztán nem osztok és nem osztozom. ​

 

Ircsi60

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Május 10

• #953

A német költő, Rilke egy időben Párizsban élt. Naponta bejárt az egyetemre egy francia barátnője kíséretében. Útja egy nagyon forgalmas útvonalon vezetett át. A kereszteződésnél állandóan egy koldusasszony tartózkodott. Alamizsnát kéregetett a járókelőktől. Mindig ugyanazon a helyen üldögélt. Mozdulatlan volt, akár egy szobor. Kezét előre nyújtotta, szemét a földre szegezte.
Rilke soha nem adott neki egy fillért sem. Barátnője ellenben gyakran belecsúsztatott a koldus kezébe egy-egy pénzdarabot. Egyszer a fiatal francia nő csodálkozva meg is kérdezte a költőt:
- Te miért nem adsz soha semmit ennek a szegénynek?
- Olyasvalamit kellene adnunk neki, amit nem a kezének, hanem a szívének szánunk - válaszolta a költő.
Másnap Rilke egy rózsabimbóval érkezett. Egyenesen a koldusasszonyhoz ment. A rózsát belehelyezte a kezébe és tovább akart menni. Ekkor azonban váratlan dolog történt: a koldusasszony felemelte a tekintetét, ránézett a költőre, nagy nehezen felkelt a földről, megragadta a férfi kezét és megcsókolta. Majd, a rózsát erősen a szívére szorítva, eltávozott.
Egy héten át nem látta. A másik héten ismét ott ült az utcasarkon, a szokott módon: szótlanul, mozdulatlanul, mint korábban.
- Miből élhetett egész héten át, mikor semmit se kapott? - kérdezte a francia barátnő.
- A rózsából - válaszolta a költő.

/Bruno Ferrero: A rózsa/ ​

 

szavak

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Május 12

• #954

Alexandrosz: Szél dala

Este a szél dala
dúdol a tájon
zöld levelek közt
zizzen az ágon.

Átsuhan lágyan
az alkonyi réten
ködszerű fátylat
ringat az égen.

Messzire lebben
az esteli dallam
köd-puha szárnyon
száll a magasban.

De elpihen lassan
az esti szél
ha csillagok gyúlnak
a fák hegyén. ​

 

szavak

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Május 12

• #955

Szerelem... Francesco Petrarca

Nincs békém, s nem szitok háboruságot,
félek s remélek, fázom és megégtem,
az égbe szállok s nyugszom lenn a mélyben,
semmi se kell s ölelném a világot.

Őröm nem nyit kaput, nem zár le rácsot,
nem tart meg és nem oldja kötelékem,
Ámor nem öl meg s nem lazítja fékem,
de élve sem hagy, s menekvést se látok.

Nézek vakon és nyelv nélkül beszélek,
s veszni szeretnék s szabadulni vágyom,
és gyűlölöm magam, másért meg égek,

nevetve könnyezem, bánatból élek,
egyformán fáj életem és halálom.
Ide jutottam, drága Hölgyem, érted. ​

 

szavak

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Május 12

• #956

Darcsi Ingrid Imola : Ha tudod...

Ha tudod, mi a büszkeség,
de lelked helyes időben megalázkodni kész,
Ha tudod, mikor elég,
és bár szorongat, legyőzöd a félszt,
Ha tudod, ki barát, vagy ellenség,
s nem fogadod hízelgését,
Ha tudod, hogy mit akarsz,
S nem néz veled farkasszemet a kard,
Ha tudod, hogy ki vagy,
S nem csalódsz magadban,
Ha hiszed, hogy tiéd az élet,
nem lesz mitől félned. ​

 

csak úgy

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Május 12

• #957

Felszálló hajnali köd, zöld hegyek
Lent, az ösvényen megyek
Veled
Köröttünk virágok, megállok
Fogom kezed szemedre találok
Szeret
Nem szólunk, torkunk hangtalan
Mégis hallom, minduntalan
Szavad
Becéz, és csengve körül ölel
Szád már számhoz közel
Csókod
Tovább lépünk, húz kezed
Megyek, mögötted , szíved
Vezet
A fűszálak összesúgnak
A virágok egymásra borulnak
Szerelem
Mosolyognak a vén hegyek
Ahogy taposom, itt veled
Utunk
Csak két lélek, ki itt halad
Leltek itt egy közös utat
Hegyre fel
Haladunk, két ember egy érzés
Nincs kétség ,nincs kérdés
Tudod-tudom
Fent megállunk, leülünk, fogom kezed
Fejem a válladon, s már értem, (lettem én -Veled
"Megérkezett" )

 

szavak

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Május 14

• #958

Kormányos Sándor Furcsa ember

Furcsa ember
Ki verset farag, furcsa ember,
folyton keresi szárnyait
de nem találja, hát bánatában
versbe faragja álmait.

Ki verset farag, furcsa ember
csak pengeti lelke húrjait,
s ha nevetnek rajta körbenéz,
és nem érti ő sem, mért van itt.

Ki verset farag, furcsa ember
folyton mondandója van
szívét, lelkét eléd önti,
mégis mindig szótalan.

Ki verset farag, furcsa ember
néha verset írni sem mer. ​

 

szavak

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Május 14

• #959

Bella István: És szólt a szó

És szólt a hegy:
- Ha alvó kő leszek,
hogy felébredjek,
kezedbe veszel-e?

És szólt a Nap:
- Ha már nappal leszek,
hogy megvirradjak, szemed
fölnyitod-e?

S a csillag szólt:
- Ha már csak fény leszek,
szemhéjad alá, látni
elrejtesz-e?

És szólt a tó:
- Ha tűz gyöngye leszek,
egy fűszál sóhajában
meghallasz-e?

És szólt a szó:
- Ha kucorgó fény leszek,
a szájad szélén, hogy megláss,
egyetlenegyszer kimondasz-e?! ​

 

S

Sz.Miklós

Új tag

• 2009 Május 14

• #960

muallim

Nevetés

Ne ne siess, vannak még
tudod, vannak napok meg éj
elmúlnak sorra, sietni kár
megoldja óra, perc, pillanat
jönnek, mennek, ismeretlen
hagyd el magad, dőlj hanyatt
nézz ma a semmibe, tedd
lesz egy hívás, szó, egy jel
te tudod mert majd érzed
ha te nem, én már igen....

én pedig köztük élek
két pillanat, két perc,
árnyak és fények közt

vannak pillanatok
napokig
és vannak napok
pillanatig
így szép és jó
mindíg van a jóban
és van a rosszban

vedd föl mit levettél
mondd ki mit feledtél
írd le mit töröltél
tedd vissza mit elvettél
fogd meg mit engedtél
szólj ha kerestél
nézz ha nem látsz
jőjj ha mennél
legyél te mint tegnap
szoríts ha mennél
csókolj ha nem szeretsz
az nem lehet, hogy nem vagy

mire rádhajol
a hajnal
éjjel csókol
álmot hint rád
lazán érzed száll
megkarol és belédölel
tiltakozz és megszeret
szép az éjjel
fürödni abban
s kél a habban
kecsesen okos nevetés...