Minden ami a szívednek kedves

Lelkemet apránként versbe szövöm, és ajándékul adom a világnak.






Nem adhatok a világnak mást,



Csak lelkemnek fényét,



Melyet verseimbe ötvözök



Apránként, újra és újra…

Tékozló lélek fénycseppjeit



Nyújtom felétek, kik



Szomjazzátok a tiszta forrást,



S éhetek hajt a szép szóra.

/M. Simon Katalin/​

Apollon Majkov

Álom



Mikor opálosan gomolyognak az árnyak

a sárga földeken, hol boglyasorok állnak,

a kék erdőkben, a rétek nedves füvén;

mikor a tó felett párát tornyoz a fény,

s a ritka nád között, ringatózva szelíden,

a hattyú álmodik, tükröt lelve a vízben, -

belopakodom az öreg szülői ház

zsúpfedele alá, melyet tölgy véd, s akác ;

s ott, ha az óra jön, száját mosolyra húzva,

csillaggal s mély színű pipaccsal koszorúzva

a végtelen felől, légi ösvényeken,

megjelenik a lét istennője nekem,

megöntöz halovány ragyogásával engem,

kezével szememet lezárja néma csendben,

fürtjét hátraveti, hozzám hajtja fejét,

számon és szememen csókja lesz a pecsét.​

​

Heinrich Heine



Holdezüstös hársvirágok





Holdezüstös hársvirágok

részeg illatot lehelnek,

fenn a légben és a lomb közt

fülemülék énekelnek.





Ugye, kedves, milyen jó a

hársak alján ülni, hogyha

lombjukat a telehold-fény

sugarasan átragyogja.





Nézd csak jól meg: szív- alakja

van ennek a hárslevélnek,

hársfa alá a szeretők

oly szívesen azért ülnek.





De mondd, kedves, mért mosolyogsz

messze álmok rabjaképpen,

mint akinek rejtett vágyak

ébredeznek már szívében?





Ó, bevallom neked, édes,

mire vágyom: azt kívánom,

hogy bundába burkolózva

üljünk tarka, könnyű szánon,





szélkavarta hóviharban,

hangos csengők hangja szálljon,

úgy suhanjunk, úgy repüljünk

át a réten, át a tájon. ​

<center></center><center> </center><center>[FONT=arial,helvetica,sans-serif]
Bella István

[/FONT]</center><center></center><center></center><center>[FONT=arial,helvetica,sans-serif]Ó-újévi vers[/FONT]</center>
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]
Mert tudom, hogy tudod, szeretlek,
s tudod, hogy tudom, szeretsz,
már nem a csillagok közt kereslek,
de ott, ahol lehetsz,
konyhában, ágyban – nem holdfényparton
de ott, hol megjöhetsz,
mégis, egyetlen csodámnak tartom,
hogy szeretlek és szeretsz.

[/FONT]​

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->

A fiatalság mércéje nem az életkor, <o></o>
hanem a szellem és a lélek állapota:<o></o>
az akarat és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, <o></o>
a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. <o></o>
Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. <o></o>
Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de <o></o>
ha kialszik benned a lelkesedés, <o></o>
akkor a lelked ráncosodik meg.

Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: <o></o>
mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le <o></o>
a föld porába, hanem a lelket is. Az ember akár <o></o>
tizenhat éves, akár hatvanhat, csodára szomjazik,<o></o>
elámul a csillagok örökkévalóságán,<o></o>
a gondolatok és a dolgok szépségén; <o></o>
nem fél a kockázattól; gyermeki kíváncsisággal <o></o>
várja: mi lesz holnap; szabadon örül mindennek.

Olyan fiatal vagy mint a reményeid, <o></o>
olyan öreg, mint a kétségeid. <o></o>
Olyan fiatal, mint az önbizalmad, <o></o>
olyan öreg, mint a félelmed. <o></o>
Fiatal, mint a hited; öreg, mint a csüggedésed. <o></o>
Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, <o></o>
az öröm, a merészség, a nagyság,<o></o>
az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit.

Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz <o></o>
és hagyod, hogy a pesszimizmus és cinizmus <o></o>
megeméssze a szívedet.

Albert Schweitzer<o></o>
​