Minden ami a szívednek kedves

Feltámadás

Hogyan mondjam el neked
az éj ahogy a nappalba vág
csillag hajnalra halvány árny
nincsenek álmaim, mondanám

Hogyan rajzoljam le neked
felhők fodrát éles kékben
esőre vár arcom, izzadást
nincsenek vágyaim, késő már

Hogyan képzeljem el neked
homokviharban szembe szél
betemet minden, föld-oceán
ha sosem késő a feltámadás.

Muallim
 
Barátaimnak

Szárnyakon szálljatok
álmotokban,
sohase mondjátok
bánatokban
hogy élni oly szörnyű!
Hisz a lét gyönyörű!

Végső úton járok
valójában,
nézem a pillangót
pompájában,
hisz mily csodás világ!
Alatta szép virág.


Barátok !

Őrizzétek a derűt szívetekben !
Tartsátok a mosolyt lelketekben !
Szemetekkel a szépet meglássátok !
Fületekkel a hangot meghalljátok:

Az élet szép, ha fájdalom mardos is!
A lepke száll, ha arcod most könnyes is !
Szomorú vagy, de kinyílik egy virág !
Ezernyi arcával rád vár a világ !


Áné Ági
 
Sárhelyi Erika: Elrabol a tavasz

Mint kit szíven szúrt az első tavaszi napsugár,
támolygok, ahogy rám zuhan az ég kéklő vére,
s míg szokja szemem az
arany kikelet-lobogást,
lelkemhez bújik a fény egy hosszú ölelésre.

Májusok emlékét viszi a vérem robogva,
s bolonddá tesz jó előre a kócos április,
ahogy Napot a tél orvul az égről lelopja,
a tavasz újra és újra elrabol engem is.


 
<table class="art" cellspacing="0" width="100%"><tbody><tr class="art_b"><tr class="art_b"><td colspan="3"> Oravecz Imre
Eototo és Aholi a szeretetről

a szeretet a Teremtő szándékának megértése,

a szeretet színhelye a földtest,
a szeretet kezdete a világosság,
a szeretet módja az odaadás,
a szeretet eszköze az alázat,
a szeretet utja a követés,
a szeretet iránya a közeledés,
a szeretet jelentése a bizonyosság,
a szeretet célja a tökéletesedés,

a szeretet minden ember kötelessége

</td></tr></tr></tbody></table>
 
CSORBA JÁNOS

BÁR EMLÉKEZETE
MARADJON MEG...


Májusi köszöntő

Az akkoriak is, mint manapság, a megújulás napját tartották május elsejében. Ekkor már zöld volt a határ. Zöldültek a fák, a legények éjszaka zöld májusfát aggattak a leányok kapuira. És még volt egy nagyon szép hagyomány, amit kár, hogy elhagytak: a májusi köszöntő. A népi szokás legszebbjei közé lehetett volna sorolni. Május hajnalán a cigány muzsikások hát nem éppen mindenkit, de rendszerint a gazdákat köszöntötték. Kora hajnalban arra ébredtek, hogy a cigányok muzsikáltak az ajtóban. Szép csöndben húzták:
<table class="MsoNormalTable" style="" border="0" cellpadding="0"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0.75pt; width: 100%;" width="100%"> <table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" width="100%" border="0" cellpadding="0"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm;"> <table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" width="100%" border="0" cellpadding="0"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm; width: 100%;" width="100%" nowrap="nowrap"> Jólesik a bús szívnek, hogyha panaszolhat,
</td> </tr> </tbody></table> <o></o>
<table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" width="100%" border="0" cellpadding="0"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm; width: 100%;" width="100%" nowrap="nowrap"> Ha a maga bujából másnak is adhat.
</td> </tr> </tbody></table> <o></o>
<table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" width="100%" border="0" cellpadding="0"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm; width: 100%;" width="100%" nowrap="nowrap"> Ó én édes galambom, ó mily szeretlek,
</td> </tr> </tbody></table> <o></o>
<table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" width="100%" border="0" cellpadding="0"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm; width: 100%;" width="100%" nowrap="nowrap"> Még éjszaka álmomba téged ölellek.
</td> </tr> </tbody></table> <o></o>
<table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" width="100%" border="0" cellpadding="0"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm; width: 100%;" width="100%" nowrap="nowrap"> És mikor felébredek sehol sem lellek.
</td> </tr> </tbody></table> <o></o>
</td> </tr> </tbody></table> <o></o>
</td> </tr> </tbody></table>​
A másik májusról szóló nótát így hallottam:
<table class="MsoNormalTable" style="" border="0" cellpadding="0"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0.75pt; width: 100%;" width="100%"> <table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" width="100%" border="0" cellpadding="0"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm;"> <table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" width="100%" border="0" cellpadding="0"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm; width: 100%;" width="100%" nowrap="nowrap"> Behintem utadat orgonavirággal,
</td> </tr> </tbody></table> <o></o>
<table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" width="100%" border="0" cellpadding="0"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm; width: 100%;" width="100%" nowrap="nowrap"> Hogy május éjszakán azon menjél által.
</td> </tr> </tbody></table> <o></o>
<table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" width="100%" border="0" cellpadding="0"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm; width: 100%;" width="100%" nowrap="nowrap"> Ne kössél koszorút gyönge ibolyából,
</td> </tr> </tbody></table> <o></o>
<table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" width="100%" border="0" cellpadding="0"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm; width: 100%;" width="100%" nowrap="nowrap"> Jó lesz a síromra fehér orgonából.
</td> </tr> </tbody></table> <o></o>
</td> </tr> </tbody></table> <o></o>
<table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" width="100%" border="0" cellpadding="0"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm;"> <table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" width="100%" border="0" cellpadding="0"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm; width: 100%;" width="100%" nowrap="nowrap"> Szeresd az ibolyát, ne bántsd a virágot,
</td> </tr> </tbody></table> <o></o>
<table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" width="100%" border="0" cellpadding="0"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm; width: 100%;" width="100%" nowrap="nowrap"> Aki a májusról oly sok szépet álmod,
</td> </tr> </tbody></table> <o></o>
<table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" width="100%" border="0" cellpadding="0"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm; width: 100%;" width="100%" nowrap="nowrap"> Valamikor én is májusról álmodtam,
</td> </tr> </tbody></table> <o></o>
<table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" width="100%" border="0" cellpadding="0"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm; width: 100%;" width="100%" nowrap="nowrap"> Egy borongós őszi nap jött a valóságban.
</td> </tr> </tbody></table> <o></o>
</td> </tr> </tbody></table> <o></o>
<table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" width="100%" border="0" cellpadding="0"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm;"> <table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" width="100%" border="0" cellpadding="0"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm; width: 100%;" width="100%" nowrap="nowrap"> Nyíló kis ibolyák, Istenem, de szépek,
</td> </tr> </tbody></table> <o></o>
<table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" width="100%" border="0" cellpadding="0"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm; width: 100%;" width="100%" nowrap="nowrap"> Reszketős ajakkal májusról beszélnek.
</td> </tr> </tbody></table> <o></o>
<table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" width="100%" border="0" cellpadding="0"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm; width: 100%;" width="100%" nowrap="nowrap"> Valamikor én is májusról beszéltem,
</td> </tr> </tbody></table> <o></o>
<table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" width="100%" border="0" cellpadding="0"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm; width: 100%;" width="100%" nowrap="nowrap"> Tele volt a pohár, mégis hullt a könnyem.
</td> </tr> </tbody></table> <o></o>
</td> </tr> </tbody></table> <o></o>
</td> </tr> </tbody></table>​
Nem olyan sokból álló, de szép szokásai voltak őseinknek. És ha az ember összeszedi a sok aprólékot egy csomóba, akkor látja csak, hogy annak mindegyike valamiről beszél. A legtöbbje a tisztességről, becsületről és az illemről. Noha az csak szórakozás volt az akkori időben is.
 
Pákolitz István: Anyámnak

Hogyha virág lennék,
ölelnék jó illattal;
Hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengõ dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüstholddal,
beragyognám életedet csillagokkal.
Virág vagyok: ékes
piros szirmú, gyönge rózsaág;
madár vagyok: fényes
dalt fütyülõ csöpp rigócskád;
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,
beragyogom életedet csillagokkal.
 

Csatolások

  • 2008-05-17F1_042_small.jpg
    2008-05-17F1_042_small.jpg
    51.6 KB · Olvasás: 4
Károlyi Amy: Nagyon kis fiúk dala

Anya kezét fogni jó,
száraz és meleg.
Kerül árok és gödör,
ha vele megyek.
Anya kezét fogni jó,
hogyha kutya jön,
anya kicsit mosolyog,
a kutya köszön.
Anya kezét fogni jó,
hogyha hull a hó.
Egy szavára elkerül
minden hógolyó.
Kék köténye az öböl,
én meg a hajó.
Hajózik a képzelet,
alszik a hajó.​
 
Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél

Velem voltál örömömben,
velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.
Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.
Mit adtam én cserébe?
Te azt sose kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked.

 
Kinézek az ablakon
-Köszöntelek szép napom!
-Ha volna rám egy pillanat,
megsúgnám a titkomat.
-Érzem, nálad jó helyen,
nem száll tovább, megpihen.
-Rabja vagyok, jól tudom,
mégis szárnyam szabadon.
-Ha kibontom minden éjjel,
repülök az éji széllel,
s lecsüccsenünk Ő meg én
a Szaturnusz gyűrűjén.
-Ott mesélünk sok csodát,
lopva vívunk csók csatát,
kergetőzve, egybe fonva,soha el nem engedve
mint a kalács, mit most süt a kemence
csillag poros utakon, ha sétálunk
szorosan fog, össze ér a vállunk
ha rám néz- két szemében ott vagyok,
nevetve kínálja a holnapot.
Hát így vagyok én édes rab,
ki csak így lehet szabad.
...-És most... Kedves Szép Napom ,
ez apró titkom rád bízom,
süss le rá ha látod Őt,
kitől -egy apró szívnek szárnya nőtt.
<!-- / message --><!-- sig -->
 
Hol kezdődik és hol végződik a valóság?
Varázslat, a végtelen tér bennünk.
Csak így érdemes, - így lélegzünk együtt.
Lelkeink érintése dallamok sokasága
Izzunk, ragyogunk, szárnyalunk és lélegzünk.
Betöltöd szívemet mindenben és mindenhol
Dallamok kúsznak csendesen
Sugárzó érzéssel szívemben

Szomorúfűz
 
Könny csordul arcomon
lelkem sajog nagyon
nélküled magányos vagyok
mindig téged kereslek
halkan suttogom a neved
szívembe csendül a szíved
a távolság oly kegyetlen
fájsz Kedves, fájsz nekem
az emlékek mélyülnek énemben
Cseppé válsz a véremben
s csillaggá a végtelenben

Szomorúfűz
 
Én csak csendben rímelek
Ha elragad a képzelet
Megérint egy gondolat
És bejárom a Tejutat
Álmok szárnyán útra kelek
Mindig veled, mindig veled
Nem nagy dolog-jól tudom
Mégis nelkem jó-nagyon
Egy édes szóba kapaszkodni
Hátán, az égi tengert végig úszni
Röpülni egy üstökössel
S földre szállni veled reggel
 
Szeretlek én, Magasságos ismerem parancsaid,
s a mi telik megteszem!
Engedd hát hogy szóljak hozzád, nem kenyerem a gonoszság
szavam ne véld, hogy szemtelen!
Gondosan formáltad és tudom okkal tetted,
hogy az ember fiát ily szívvel teremtetted!
Egyet kapott csak magában ,
hogy párját lelje a nagy világban
Szeressen és adjon sokat
gyűjtse be a szép dolgokat.
Sokan vagyunk mindenki más
nem akad sok egyforma társ,
így hát meg kell becsülni
ha hallod a szót repülni !
Hibázhatunk nagyot sokat
kapjuk is a pofonokat
Ettől leszünk mindig többek !
Mert erősít mi nem öl meg !
Én is csak egy lélek vagyok,
Nagy csodákról mit sem tudok
Nem váltok meg egy világot
egy kis ajtó mit kitárok.
Szemem nem kukkol, csak halkan figyel!
gondolatom a semmi nyeli el.
Csak kérdezlek " mindent tudó" !
Ugye nincs hiába való,
van-e hát csodák világa
hol a szív a szívnek párja?
Hol szikrából tüzek gyúlnak
lelkek egymásba borulnak
Boldogság a virág neve,
szerelem a nyíló helye.
Nem kell vigasz nincs is bú ,
ott senki sem szomorú.
Boldogan él mind valahány,
azt sem tudják mi a magány.
Nem vívom ki haragod
Inkább akkor hallgatok!
A hangom rejtve,már szólni nem mer
Én vagyok csak, " a másik ember" !
Bocsásd meg ha kérdezek!
Hisz Te adtál szívet!
A Te két kezed!
 

[FONT=arial,helvetica,sans-serif]Nikolaus Lenau[/FONT]

[FONT=arial,helvetica,sans-serif]Pillantás a folyóba[/FONT]


[FONT=arial,helvetica,sans-serif]" A szív sebét a feledés[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]majd behegeszti lágyan;[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]s tovasuhan a kínod és[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]a lelked is az árban." [/FONT]
 
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]Boda Magdolna:[/FONT]

[FONT=arial,helvetica,sans-serif](esetlen esetlegességeink)[/FONT]

[FONT=arial,helvetica,sans-serif]lehet talán,[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]bizonyára,[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]biztosan,[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]ismerlek,[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]vagy talán csak ismerősnek tűnsz,[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]bizonyára,[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]hasonlítunk:[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]én rád vagy[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]te rám.[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]Most már ne csukd rám az ajtót,[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]most már én sem csukom rád[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]az ajtód,[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]betoppanhatsz,[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]betoppanhatok,[/FONT]

[FONT=arial,helvetica,sans-serif]megoszthatjuk vacsoránk,[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]ihatunk egy pohár bort is rá,[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]ágyba bújhatunk,[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]szerelmeskedhetünk,[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]párban lehetünk[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]egy elképzelt örök nyárban[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]Most már ugye...[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]ugye minden rendben?[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]Csak feltételes módokkal van még egy[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]kis baj.[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]Ki tudja,[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]most már ne csukd rám az ajtót. [/FONT]
 
PH0292%7ENew-York-Bliss-Posters.jpg
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]

Hervay Gizella:

Két vers



l.

Annyira kellesz, hogy - látod -
megtanultam hallgatni érted,
annyira kellesz, hogy
álmaimból könnyedén kilépek,
annyira kellesz,
hogy téged kereslek, nem a szerelmet,
gondolataidba vegyültem,
mint anyja könnyeibe a gyermek.

II.

Fáradt szemünkön összefogódzva guggol a szorongás.
El ne menekülj, mert most kezdjük csak látni egymást.
A mámor - rikító selyem volt csak - elszakadt -
téged szeretlek immár, nemcsak magamat.


[/FONT]​
 

[FONT=arial,helvetica,sans-serif] Fodor Ákos

Magadnak felelj

Az megrontás, ha
gyönyörre tanítasz, vagy
ha bűntudatra?
[/FONT]​

 
loveletter-main_Full.jpg
[FONT=arial,helvetica,sans-serif][/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]Várnai Zseni[/FONT]​
[FONT=arial,helvetica,sans-serif][/FONT]​
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]GÁBOR[/FONT]​
[FONT=arial,helvetica,sans-serif] [/FONT]​
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]Ma éjjel álmomban levelet álmodtam
néked.
Különös levél volt, papírja, betűje
fénylett.
Csak írtam, csak írtam, már volt a levél vagy
száz sor,
de bármit akartam, mindig csak azt írtam:
Gábor!

Ó, mi mindent írtam, a szívem a papíron
vérzett.
- Mielőtt meghalnék, ugye hogy látlak még
Téged?!
De köztünk a távol, a szörnyű, a kegyetlen
távol,
és írtam és írtam, már több volt a levél, mint
száz sor.

Csak írtam, csak írtam, a levélből hosszú
regény lett,
már pirkadt a hajnal, míg végre a levelem
kész lett,
és olvasni kezdtem, és olvastam, olvastam
százszor,
de nem volt más írva a sok, sok papírra, csak:
Gábor!

Ó, Gábor, ó, Gábor! Így sikoltott benne a
lelkem,
csak ezt tudtam írni, a tollamat bármint
vezettem,
és szememből akkor, jaj, hullani kezdett a
zápor,
a levélre hullott, és mind elmosódott a
a száz sor...

Csupán egy szó fénylett, de Te az egészet
megérted, megérted,
GÁBOR!
[/FONT]


[FONT=arial,helvetica,sans-serif]
[/FONT]​
 
raysfrominnermindnr0.jpg
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]

Paudits Zoltán


Küldetés


Rám dőlnek a napok,

álmaim romok alatt,

ordítanám, hogy fáj,

de tudom, nem szabad,

mert mennem kell tovább,

osztani a reményt,

másoknak adni, adni

magamból halálig a fényt...

[/FONT]​
 
300_82452.jpg
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]
Paudits Zoltán

Mondd el nekem...



Mondd el nekem

bánatod,

az a dolgom,

hogy meghallgassalak,

betűkbe véssem,

versekbe írjam

minden szavad.


Mondd el nekem

bánatod,

én fájdalmad

szívemmel fedem,

reményt adok,

szerelmet,

s az életem.

[/FONT]​
 
Oldal tetejére