Mit álmodtál? - Gyere meséld el!

mirjam77 írta:

én ma éjjel betonoztam
egy szép nagy betontömböt csináltam kb.50X30X30-ast...de hogy minek???
a célja akkor sem volt világos álmomban, közben azon gondolkodtam, mire lesz ez jó?
aztán azt találtam ki, hogy majd ráülünk a teraszon....
semmi másra nem emlékszem, csak erre a szürke betontéglatestre, amit egy rabicháló segítségével csináltam...először még képlékeny volt, aztán megdermedt...
éppen tegnap írtam, hogy alig szoktam emlékezni az álmaimra, erre tessék, itt van...reggel simán eszembe jutott, még most is emlékszem élénken...

Kattints a kibontásához...

Szia. Nekem azt mondja az álmod, hogy elfelejtesz rugalmasnak lenni. Vannak talán elveid, amikhez ragaszkodsz, amiket bebetonozol magadba. Nem vagy elég nyitott, illetve talán kezdesz bezárulni. Biztos azt mondod ezekre, hogy nem, dehogyis, mert ha rólad van szó, én is ezt mondanám rólad. De valami elkezdődött benned, aminek nem biztos, hogy örlünél is, ha kifejlődne. Figyelj magadra, változtass időnként. Tudod, az élet = változás.

dreamaya írta:

Szia Cathy222
Annyira kedvesen tudsz írni: köszönöm szépen kiss
Ki fogom próbálni.
Szeretettel dreamaya

Kattints a kibontásához...

Köszönöm, aranyos vagy! kiss

Sziasztok!

Nekem van egy olyan álmom, ami már többször visszatért az életem során. Épp a napokban jutott eszembe, hogy az utóbbi években nem jöttek a repülők. Nevezzük repülőknek, mert nem tudom, hogy igazából mik is azok a szerkezetek, melyek az égbolton jelennek meg, és ereszkednek lefelé. Na, a gondolatnak teremtő ereje van, mert tegnep éjjel megjelntek a repülők. Ami furcsa az egészben, hogy olyan érzés társul hozzájuk, mint amikor napfogyatkozáskor megállt az egész világ. És valamilyen repülő szerkezetek, ereszkednek lefelé az égből, lassan, én meg nézem az ablakból, a gyerekkori házunk ablakából, és az érzés ami társul hozzá, az a meneküléssel hozható kapcsolatba. Félelmet keltenek, de igazából sose bántanak, a lövedék, az mindig a ház mellé repül. És mindig más az alakzatuk is. Legutóbb volt két rakétaszerű, ami piros fehér csíkos volt, és egy téglatest alakú, amelynek a jobb felső sarkából egy magához képest vékony vízszintes végződés nyúlt el. És a a lövedék, ami ismételten elment a ház mellett, olyan jellegű volt, mint a tüzijátékok alkalmával a görögtűz.
De van amikor hosszúkásak ezek a repcsik ablakkal ellátva, és olyan, mintha belül égnének a villanyok.
Igazából, utálom ezeket a repcsiket.

cathy222 írta:

Nem tudom. Te mit szólsz?

Kattints a kibontásához...

Azt reméltem Ti tudtok segíteni ezt értelmezni, mert én még kezdő vagyok e téren.

cathy222 írta:

Szia. Nekem azt mondja az álmod, hogy elfelejtesz rugalmasnak lenni. Vannak talán elveid, amikhez ragaszkodsz, amiket bebetonozol magadba. Nem vagy elég nyitott, illetve talán kezdesz bezárulni. Biztos azt mondod ezekre, hogy nem, dehogyis, mert ha rólad van szó, én is ezt mondanám rólad. De valami elkezdődött benned, aminek nem biztos, hogy örlünél is, ha kifejlődne. Figyelj magadra, változtass időnként. Tudod, az élet = változás.

Kattints a kibontásához...

nagyon szépen köszönöm a válaszod
nem, nem mondom, hogy nem zárok magamba sokmindent, hiszen sokmindenről beszélgetni sem tudok senkivel, mert sokan "elrugaszkodottnak" meg "elvontnak" tekintenek, ha elmondom amiket tapasztalok...
igen, igazad lehet, ez a baj....de nagyon nehéz lesz ezen változtatnom, mert épp a napokban döntöttem ugy, hogy nem fogok mesélni egyenlőre semmit...

Kicsi Fecske írta:

2008.04.01.
Ma reggelre ezt álmodtam:
Három jelenetben is azt álmodtam, hogy vártuk a miniszter elnököt. Rendbe raktuk a nappalit, (nem azt amelyik nappal van). Két szárnyas üveges ajtó volt, és nagy, nehéz, fekete bútor. Egyik sincs a család nappalijában. Férjem még verset is tanult. Nagy ebédlő asztal is volt álmomban, és fehér abrosszal volt megterítve, sok fából készült támlás szék volt körülötte. Felöltöztünk ünneplőben, kitártuk az ajtót. A három testőrét láttam is, akik fekete öltönyben voltak, fekete napszemüvegben, de a miniszter elnököt nem, de a hangját hallottam.

Kattints a kibontásához...

Sziasztok
Nagyon el voltam havazva és nem tudtam eddig jönni.
Ez az álom felkeltette valami miatt az érdeklődésemet és visszatérek az üzenetére.

Ezt olvastam ki belőle:
Állandó változások közepette próbálod fenntartani az egyensúlyt.
Hol jön, hol megy a pénz.
Amikor úgy véled, megoldottad az anyagi problémákat, megint ínségesebb idők következhetnek, de 1 váratlan fordulat révén megint kedvezőbb körülmények közé kerülhetsz.
Legjobb bizakodással és némi tartalékkal tekinteni a jövő felé.

Szeretettel dreamaya

tirave írta:

Azt reméltem Ti tudtok segíteni ezt értelmezni, mert én még kezdő vagyok e téren.

Kattints a kibontásához...

Ehhez jobban kellene, hogy ismerjünk. Voltak-e nehézségeid, amiket sikerült megoldanod? Van-e valami, esetleg valaki, aki fontos lenne számodra? Az, hogy az egykori szülői házba álmodtad magad, jelezheti, hogy nem vagy boldog mostanában.

cathy222 írta:

Szia. Nekem azt mondja az álmod, hogy elfelejtesz rugalmasnak lenni. Vannak talán elveid, amikhez ragaszkodsz, amiket bebetonozol magadba. Nem vagy elég nyitott, illetve talán kezdesz bezárulni. Biztos azt mondod ezekre, hogy nem, dehogyis, mert ha rólad van szó, én is ezt mondanám rólad. De valami elkezdődött benned, aminek nem biztos, hogy örlünél is, ha kifejlődne. Figyelj magadra, változtass időnként. Tudod, az élet = változás.

Kattints a kibontásához...

Mivel Mirjam 1 mondata szíven ütött, ezért leírom, hogy lényegében ugyanezt az üzenetet kaptam ezzel az álommal kapcsolatban.

Úgy vélekedsz: ha elijeszted az embereket, akkor elkerülheted a további sérüléseket.
De ennek éppen az ellenkezője valósul meg.
Ha a sebeidet páncéllal veszed körül, azok még nehezebben gyógyulnak.
Vedd észre, hogy rengeteg szeretet vesz körül, csak be kell engedned magadba.
Legelőször önmagadnak bocsáss meg: megérdemled.

Találtam 1 hangos megbocsátás meditációt ezen az oldalon:
(sajnos maga az mp3-as link nem bemásolható)
http://www.harmonikuselet.hu/kiadvanyok/index.php

És ennek meghallgatása mellett - valami azt súgja - érdemes volna elolvasni Mirjamnak, amit Bert Hellinger a megbocsátásról ír "Felismerni ami van" c. könyvében.
Szeretettel dreamaya

Köszönöm Dreamaya! Eről nekem beugrot Feldmár András a következő idézetekkel:

Bárkit, aki tényleg szívből beszél, azt általában a fele hallgatóság utálni fogja. Mert az emberek legalább fele bezárta a szívét. Ilyenkor nagyon félelmetes olyan valakit hallgatni, aki még ezt nem tette meg.

Kattints a kibontásához...

... az, aki képes mélyen közelíteni, nagyon sebezhetővé válik.
De ha meg nem vagyok sebezhető, azaz senki nem bánthat, akkor nem is szerethet senki.
Ha egyszer felveszem a páncélt, nem tudnak megérinteni.

Kattints a kibontásához...

cathy222 írta:

Köszönöm Dreamaya! Eről nekem beugrot Feldmár András a következő idézetekkel:

Kattints a kibontásához...

Nagyon szeretem Feldmár Andrást
És értettem, amit üzentél
A Barátjának teljesen nyitva volt

MINDEN KEDVES ÁLMODÓNAK:

"Valahol, távol a való világon,
Messzi túl a Képzelet-Határon,
Van egy egészen piciny ország.
Az a hely, ahol az álmokat írják.
A szép álmokat zsákokba varrják,
S aztán kis manók mind széjjelhordják.
Viszik a világ minden részére,
S belehintik az élők szemébe.
Egy álommanó hozzád is elért.
Leteszi zsákját, bedugja kezét
És belemarkol a tündérporba,
Hogy a csillámot szemedbe szórja.
Csipetnyi manó, vajon hol lehet?
Nem látod őt, de hallod, hogy nevet.
Óvatosan homlokodra lépked,
S arcod simogatja. Ugye érzed?
Kicsiny manó, tenyerét kinyitja,
S az álomport szemeidbe szórja.
Mosolyogva nézi, amint lehunyod őket,
És füledbe súgja: Álmodj szépeket ...."

(Thalis Silvenier)

Izisz03 írta:

Sziasztok!

Nekem van egy olyan álmom, ami már többször visszatért az életem során. Épp a napokban jutott eszembe, hogy az utóbbi években nem jöttek a repülők. Nevezzük repülőknek, mert nem tudom, hogy igazából mik is azok a szerkezetek, melyek az égbolton jelennek meg, és ereszkednek lefelé. Na, a gondolatnak teremtő ereje van, mert tegnep éjjel megjelntek a repülők. Ami furcsa az egészben, hogy olyan érzés társul hozzájuk, mint amikor napfogyatkozáskor megállt az egész világ. És valamilyen repülő szerkezetek, ereszkednek lefelé az égből, lassan, én meg nézem az ablakból, a gyerekkori házunk ablakából, és az érzés ami társul hozzá, az a meneküléssel hozható kapcsolatba. Félelmet keltenek, de igazából sose bántanak, a lövedék, az mindig a ház mellé repül. És mindig más az alakzatuk is. Legutóbb volt két rakétaszerű, ami piros fehér csíkos volt, és egy téglatest alakú, amelynek a jobb felső sarkából egy magához képest vékony vízszintes végződés nyúlt el. És a a lövedék, ami ismételten elment a ház mellett, olyan jellegű volt, mint a tüzijátékok alkalmával a görögtűz.
De van amikor hosszúkásak ezek a repcsik ablakkal ellátva, és olyan, mintha belül égnének a villanyok.
Igazából, utálom ezeket a repcsiket.

Kattints a kibontásához...

Ez 1 drágakő álom: a fény felé fordítva sziporkázva, szivárványszínben tündököl.

Rendelkezel 1 különleges ragyogású képességgel, amit foglalatba kellene tenned, hogy elárasszon a fény tengere.
Az már 1 nehezebbik kérdés, hogy miképpen végezd ezt el.
Elképzelhető az is, hogy a Gyémánt Útra lépés a megoldás és ezt meditációval elősegítheted
(itt érdemes utána nézned, hogy a gyémántnak, mint drágakőnek mi a spirituális üzenete).

Mindazonáltal tudati szinten barátságot köthetsz 1 érdekes könyv elolvasásával a 'repülőkkel', de hangsúlyoznám,
hogy az álmodban azok más valamit jelképeznek.
Carl Gustav Jung: TITOKZATOS JELEK AZ ÉGEN (Kossuth Kiadó 2000)

Ahogy haladsz látszólag összefüggéstelenül, mégis szinkronban a tudattalanodban és a tudatos tudatodban: elkövetkezhet 1 pillanat, amikor 1 kapu kinyílik és kezet fog a 2 világ lényege.
És megfejted a végső kódot

Szeretettel dreamaya

cathy222 írta:

Az, hogy az egykori szülői házba álmodtad magad, jelezheti, hogy nem vagy boldog mostanában.

Kattints a kibontásához...

Szia Cathy!

Ez a mondatod megragadta a figyelmemet.
Én ha az otthonomról álmodom, akkor mindig a szülői házban élek.
Már 14 éve a mi házunkba lakunk, de álmaimban az otthon mindig a szüleim háza.
Ez azt jelentené, hogy nem vagyok boldog?
A gyerekkorom, nem volt boldog, az anyukám nem igazán tudta, tudja kimutatni a szeretetet.
Ő nem ismeri a simogatást, ha szetetet akar kifelyezni, akkor jól odapaskol, úgy ,hogy fáj.
Van eg kiskutyájuk, azt is megszetertgeti időnként, de a kutyus az nyüszít.
Félre ne értsd, ő tényleg nem bántja, de a lágy kellemes testi érintést nem ismeri.
Szóval én úgy érzem ebben az otthonomban vagyok boldog, de még soha nem álmodtam evvel a házzal.

Szamira írta:

Szia Cathy!

Ez a mondatod megragadta a figyelmemet.
Én ha az otthonomról álmodom, akkor mindig a szülői házban élek.
Már 14 éve a mi házunkba lakunk, de álmaimban az otthon mindig a szüleim háza.
Ez azt jelentené, hogy nem vagyok boldog?
A gyerekkorom, nem volt boldog, az anyukám nem igazán tudta, tudja kimutatni a szeretetet.
Ő nem ismeri a simogatást, ha szetetet akar kifelyezni, akkor jól odapaskol, úgy ,hogy fáj.
Van eg kiskutyájuk, azt is megszetertgeti időnként, de a kutyus az nyüszít.
Félre ne értsd, ő tényleg nem bántja, de a lágy kellemes testi érintést nem ismeri.
Szóval én úgy érzem ebben az otthonomban vagyok boldog, de még soha nem álmodtam evvel a házzal.

Kattints a kibontásához...

Azt írtam: "jelezheti", vagyis fenn áll a lehetősége annak, hogy mégis egyes esetekben ez mást jelent. Éppen, mert a "belső álomszótárak" alapvetően egyénre szabottak.
Viszont elmesélek egy története, velem esett meg. Nekem is hasonló "nem igazán boldog" gyerekorom volt, anyukám is nehezen tudta kimutatni a szeretetét. Vagy majom szeretetet adott, amitől kirázott a hideg (nem tudom, miért) vagy szigorú volt, amit estenként igazságtalannak tartottam. Sokáig azért ellenkeztem pl. a renkarnáció gondolatával, mert nem akartam egy ilyen gyerekkort újra végigélni. Ámde agykontrollal való ismerkedésem során egyszer kiadtam a célt magamnak: menjek vissza oda, ahol életemben a legboldogabb voltam. És amikor bejöttek a képek, a gyerekkorom udvarát, a homokozót, az apró magoncokat a földön, a kapu erezetét, szóval ezeket láttam - egy meleg nyári napon. Attól, hogy az emlékezetemben minden rossz is megmaradt, sőt inkább a rossz, attól mégiscsak ez a felősség nélküli, gondtalan kor volt a legboldogabb. Nekem.

Későbbi tanulság volt már, hogy legkevésbé a szüleinkkel szemben lehetnek elvárásaink. Jók voltak, vagy rosszak, ezt az én gyerekfejjel meghozott ítéleteim szabták meg. Nagyanyóként látom már, hogy az éremnek több oldala is van, annak is, hogy mlyen egy szülő.
Az is lecke volt, hogy megtanuljak hálás lenni anyámnak, azért, hogy így, vagy úgy, de felnevelt, és az, hogy én olyan felnőtt lettem, amilyen, abban az ő hatása is erőteljesen benne van. Sokszor róttam fel gondolatban anyámnak a pofonokat, amiket kaptam tőle, és közben elfelejtettem, ahogy ölbe kapott, 8 évesen egy lábsérülésem miatt, és úgy rohant velem az orvoshoz. Haragudtam rá a veszekedései miatt, és közben elfelejtettem, hogy milyen szép ruhákat varrogatott nekem. Te tudod már, hogy a szüleinket mi választottuk. Tudtuk, kihez születünk. Mi választottuk őket. Naná, hogy boldog volt a gyerekkorunk. Éppen annyira, amennyire beterveztük odaát. Csak rég volt, elfelejtettük.

De mondom, ez az én tanulságom. A tapasztalatom pedig az, hogy amikor az ember kicsit reménytelen helyeztbe kerül, vagy csak elfáradt, akkor töltekezni bizony-bizony a gyerekkori házba megyünk vissza. Ott még kaptuk az energiát, nem adtuk.

dreamaya írta:

Mivel Mirjam 1 mondata szíven ütött, ezért leírom, hogy lényegében ugyanezt az üzenetet kaptam ezzel az álommal kapcsolatban.

Úgy vélekedsz: ha elijeszted az embereket, akkor elkerülheted a további sérüléseket.
De ennek éppen az ellenkezője valósul meg.
Ha a sebeidet páncéllal veszed körül, azok még nehezebben gyógyulnak.
Vedd észre, hogy rengeteg szeretet vesz körül, csak be kell engedned magadba.
Legelőször önmagadnak bocsáss meg: megérdemled.

Találtam 1 hangos megbocsátás meditációt ezen az oldalon:
(sajnos maga az mp3-as link nem bemásolható)
http://www.harmonikuselet.hu/kiadvanyok/index.php

És ennek meghallgatása mellett - valami azt súgja - érdemes volna elolvasni Mirjamnak, amit Bert Hellinger a megbocsátásról ír "Felismerni ami van" c. könyvében.
Szeretettel dreamaya

Kattints a kibontásához...

köszönöm a segítségedet, Neked is és Cathy-nek is...
érdekes módon Feldmár András A valóság c. hanganyagát éppen most töltöm, de olvastam már tőle előadásokat, nekem is nagyon tetszett...
a megbocsájtással nincs problémám, legalábbis azt hiszem, el tudok én mindenkit fogadni olyannak, amilyen, csak nem fogok nekik mondani önmagamból, önmagamról, a megéléseimről és tapasztalataimról semmit, mert elég volt abból, hogy elrugaszkodottnak néznek...
nem fogok szerepet játszani, csak egyszerűen megtartom magamnak azokat a dolgokat, amiket szívesen megosztottam volna velük és eddig meg is osztottam...
vigyázni fogok, hogy ne záruljak be ettől és ne is váljak rugalmatlanná...egyébként én azt hiszem, pont azok rugalmatlanok, akik engem elrugaszkodottnak tartanak
én beengedek, elfogadok minden ujat, amit a sors nekem ad...
ugy érzem éppen ők nem szárnyalnak az uj energiákkal...

apropó szárnyalás....

nagyon érdekes volt a mai álmom, szerintem most "direkt" akarják az égiek, hogy emlékezzek az álmokra, mert Ti segítetek nekem a megfejtésükben...szóval azt álmodtam, hogy egy léghajóba kellett volna beülnöm a párommal, de nagyon féltem, mert az előttünk felszállókat erősen cibálta a szél és látszott innen lentről, hogy irányíthatatlanná vált a léghajó...
mire el kellett volna döntenem, hogy beszállok-e vagy sem, felébredtem...(hála Istennek

cathy222 írta:

Azt írtam: "jelezheti", vagyis fenn áll a lehetősége annak, hogy mégis egyes esetekben ez mást jelent.

Kattints a kibontásához...

Persze tudom én, hogy mindenkinek egyéni az álomszótára

cathy222 írta:

A tapasztalatom pedig az, hogy amikor az ember kicsit reménytelen helyeztbe kerül, vagy csak elfáradt, akkor töltekezni bizony-bizony a gyerekkori házba megyünk vissza. Ott még kaptuk az energiát, nem adtuk.

Kattints a kibontásához...

Ez is érdekes mondat, gondolkodni fogok rajta.
Az első reakcióm az volt, rá, hogy dehogyis!!!!
Amit ennyire kapásból hárít az ember annak bizony mondanivalója van.
Köszönöm a választ.
Egyébként felnőttként, már tudom a szüleimet másként, nézni.
Már látom, hogy mennyire igyekeztek többet adni, mint amit ők kaptak.

Egyébként épp ma jutott eszembe, hogy anyukám családjában elég gyakori a cukorbetegség, ami ugye a szeretettel van összefüggésben....

Szamira írta:

Ez is érdekes mondat, gondolkodni fogok rajta.
Az első reakcióm az volt, rá, hogy dehogyis!!!!
Amit ennyire kapásból hárít az ember annak bizony mondanivalója van.
Köszönöm a választ.
Egyébként felnőttként, már tudom a szüleimet másként, nézni.
Már látom, hogy mennyire igyekeztek többet adni, mint amit ők kaptak.

Egyébként épp ma jutott eszembe, hogy anyukám családjában elég gyakori a cukorbetegség, ami ugye a szeretettel van összefüggésben....

Kattints a kibontásához...

Kedves Szamira! Mindíg elbűvölt a bölcsességed! Ez most sincs másként!
Ráadásul éppen most cukorbetegezünk a Szkeptikus topikban. Véletlen?

mirjam77 írta:

köszönöm a segítségedet, Neked is és Cathy-nek is...
érdekes módon Feldmár András A valóság c. hanganyagát éppen most töltöm, de olvastam már tőle előadásokat, nekem is nagyon tetszett...
a megbocsájtással nincs problémám, legalábbis azt hiszem, el tudok én mindenkit fogadni olyannak, amilyen, csak nem fogok nekik mondani önmagamból, önmagamról, a megéléseimről és tapasztalataimról semmit, mert elég volt abból, hogy elrugaszkodottnak néznek...
nem fogok szerepet játszani, csak egyszerűen megtartom magamnak azokat a dolgokat, amiket szívesen megosztottam volna velük és eddig meg is osztottam...
vigyázni fogok, hogy ne záruljak be ettől és ne is váljak rugalmatlanná...egyébként én azt hiszem, pont azok rugalmatlanok, akik engem elrugaszkodottnak tartanak
én beengedek, elfogadok minden ujat, amit a sors nekem ad...
ugy érzem éppen ők nem szárnyalnak az uj energiákkal...

apropó szárnyalás....

nagyon érdekes volt a mai álmom, szerintem most "direkt" akarják az égiek, hogy emlékezzek az álmokra, mert Ti segítetek nekem a megfejtésükben...szóval azt álmodtam, hogy egy léghajóba kellett volna beülnöm a párommal, de nagyon féltem, mert az előttünk felszállókat erősen cibálta a szél és látszott innen lentről, hogy irányíthatatlanná vált a léghajó...
mire el kellett volna döntenem, hogy beszállok-e vagy sem, felébredtem...(hála Istennek

Kattints a kibontásához...

A szibériai sámánok után kutattam és így sikerült eljutnom 1 hmmmhogyismondjam módosított tudatállapotú oldalra.
És itt akadtam rá Felmár András letölthető könyveire!
A Tudatállapotok szivárványa címűt és még 1 másikat le is töltöttem, kinyomtattam és spiráloztattam: nagyon sokszor előveszem.
A neten minden fellelhetőt elolvastam akkor róla / tőle, de én Szentgyörgyi Albert híve vagyok: adatokat nem tárolok a fejemben.
Viszont egyet bevéstem: A LÁTÁSMÓDJÁT !
A klisék nélküli gondolkodása, az öntömjénezés nélküli segítése stb.roppant módon tetszett.
A csakra - elmélete pl. szenzációs!
Mindig találok olyan mondatát, ami telibe talál és éppen véresen aktuálisnak érzem.

Pl. most ezt e kettőt:
"Ha én valakit szeretek, akkor biztos, hogy nem fogom őt megszégyeníteni.
Mert a szeretet egyik alapvetése az, hogy tudnálak bántani, de nem foglak."

„Hogy valaki szeret-e engem vagy nem, azt csak én tudom megmondani.
Mert a másik mondhatná, hogy nagyon szeret engem, de ha nekem teher, akkor nem szeret.
Vagy ha engem úgy szeret, ahogy ő gondolja, hogy engem szeretni kell, és nem úgy szeret, ahogy én szeretném, hogy engem szeressenek, akkor nem szeretnek.
Tehát engem meg kell ismernie annak, aki engem szeretni akar. És nekem meg kell ismernem azt, akit én szeretni akarok.”

Az álomelemzésben nem az a legfontosabb, hogy aki reagál: az telibe találjon.
Ha katarziszként átéled a felfedezést, hogy igen: ez az! Ez a megfejtés! Akkor könnyebben tovább lépsz anélkül, hogy az eredményt igazán beledolgoznád a személyiségedbe.

De ha 1 sugallatot, 1 kristálygócot kapsz, amin tovább asszociálva TE MAGAD fejted meg a kódot: az már valódi önismerethez vezethet.

Mégis nagyon jó, hogy beszélhetünk erről, mert pl. már amikor megfogalmazzuk az álmunkat, az maga elindíthat új gondolatsorokat bennünk.
Az agyunk is hat a kezünkre, de a kézmozgás maga is visszahathat az elménkre.
Nem beszélve a Társaink reagálásáról, gondolatairól

Létezik lappangó neheztelés is és akkor nem is tudsz róla, hogy meg kell bocsátani!
Cathy gyönyörűen fogalmazta meg a megbocsátásról a lényeget Szamirának szóló üzenetében: ezt érdemes elolvasni és megfogadni is

Akkor fogadok el valóban valamit, ha az a dolog nem zavar sem önmagamban, sem másokban...
Bár 1 másik topikban már bemásoltam a Tükör Törvényét:
itt is megteszem.


1. Minden, ami másokban dühössé tesz, zavar, "én jobban csinálnám", megváltoztatnám stb. AZ ÖNMAGAMBAN VAN. Minden tehát, amit én kritizálok a másikban, ami ellen harcolok - bennem van.
2. Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál, harcol ellene, meg akar változtatni -, és ha ez engem sért, bánt, érint stb. - AZ NINCS FELDOLGOZVA BENNEM, NINCS MEGOLDVA BENNEM. Ilyenkor az EGO sérül, mert az EGO-m erős.
3. Minden, amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni, de ha ez engem nem érint, AKKOR AZ AZ Ő PROBLÉMÁJUK, FELDOLGOZATLANSÁGUK, tökéletlenségük, melyet kivetítenek rám, mert önmaguk nem tudnak, nem mernek szembenézni vele.
4. Minden, amit én a másikban szeretek, MAGAMBAN VAN MEG, magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az egylényegűségünk mutatkozik meg.

Szeretettel dreamaya

el tudok én mindenkit fogadni olyannak, amilyen, csak nem fogok nekik mondani önmagamból, önmagamról, a megéléseimről és tapasztalataimról semmit, mert elég volt abból, hogy elrugaszkodottnak néznek...
nem fogok szerepet játszani, csak egyszerűen megtartom magamnak azokat a dolgokat, amiket szívesen megosztottam volna velük és eddig meg is osztottam...
vigyázni fogok, hogy ne záruljak be ettől és ne is váljak rugalmatlanná...egyébként én azt hiszem, pont azok rugalmatlanok, akik engem elrugaszkodottnak tartanak:razz:

Kattints a kibontásához...

Megbántottak, gondolom, legalább is ez érezhető abból, amit mondasz. Illetve inkább megbántódtál. Biztos okod volt rá. Akartam volna mondani, hogy ezen hogyan tudod túlteni magad, anélkül, hogy bezárulnál, de mégsem teszem. Semmi baj a bezárkózással, ha közben azon elmélkedik az ember, hogy ő maga mit tehetne, hogy ne történjen az, ami történt, és ne bántsa az, ami bántja. Hogyan nyerheti vissza a lelki rugalmaságát.
Nekem nem voltak ilyen élményeim, így most nem tudok példálózni. Olyan közegben nőttem fel, ahol "mindenki tudott mindent", de akárkinek nem volt szabad elmondani. Megtanultam, hogy kinek mennyit, és azt is hogyan lehet tovább adni. Egy elsősnek hiába mesélsz az integrálszámítás szépségeiről, vagy éppen a klb. dimenziók matematikai képletéről, neki éppen elég, hogy 2 + 2 az 4, és nem 5. Még nem érett rá. Ebből a szempontból kétféle ember létezik: akit már megérintett az ezoteria, és akit még nem. Ráadásul még ezoterikusok között is lehetnek nézetkülönbségek. Sokféle út van, kinek kinek a sajtját kell járni.

Namost az álmodról: A repülés, különösen repülőalkalmatosságon - távlati terveket jelent. Ez általában repülőgépként jelenik meg az álomban. A léghajóban megjelenik a "hajó", és ebből az "egy hajóban evezünk". Innentől ha végigondolod az álmot, a hezitálásodat, talán magadtól is beugrik, hogy mit üzen az álmod. Lényeges, hogy mivel döntés nélkül ébredtél fel álmodban, az álom azt mondja: neked kell döntened, de így a felelőség is a tiéd.

Kedves dreamaya!

Meglehetősen felkavart és összezavart amit írtál. Ne, értsd félre, mind ezt jó értelembe vedd. Az az igazság, hogy én egy teljesen ateista környezetben és szellemben nevelkedtem. Valahol legbelül mindig is érdekeltek az ezoterikus dolgok, de ez csak a kislányom születése óta (2003.dec.24.) kezdett tudatos odafigyeléssé fejlődni bennem. Általa tapasztaltam meg olyan dolgokat, ami megerősítette bennem azt az érzést, hogy igen, ez a világ akárki akármit mondd, jóval több, mint amennyit látunk belőle. De a helyem ebben az érzelmi zűrzavarban még mindig nem találom, és igazából azt sem tudom, merre induljak el, hol kezdjem a megfogalmazódott kérdéseimre a válaszkeresést. Úgyhogy a válaszod is azt hiszem, hogy többszöri átolvasást igényel, hogy valamilyen értelmet tudjak adni a drágakő, különleges képesség, gyémánt út stb. kifejezéseknek. Minden esetre nem hagyom ki, hogy ne nézzek utána az általad ajánlottaknak. Nagyon köszönöm kedves szavaid! )))

Szamira

A repcsiket én is a gyerekkori háunkból látom. De nekem boldog és felhőtlen gyerekkorom volt. Nem éltünk nagylábon, a szüleim egyszerű emberek voltak, de annyi szeretetet felhánytorgatás nélküli áldozatot, annyi pozitív megerősítést és törődést soha senkitől nem kaptam, mint attól a két embertől aki felnevelt. Nekem olyan a gyerekkorom, mint egy valóságos kincsesdoboz.