Kiskoromban bélyegeket gyűjtöttem. Emlékszem anyukám a munkahelyén a bejövő levelekről levagdosta őket, hazahozta, én meg leáztattam és a nagy konyhaasztalon szárítgattam őket. Persze volt, hogy oda is ragadt pár darab, aztán azt próbáltam "leoperálni" több-kevesebb sikerrel. Aztán gyűjtöttem még matricákat, könyveket (delfin, búvár stb. sorozatok), képregényeket, szalvétákat, aztán egy kis szünet, és jött a rajongói korszak, amikor is a poszterek, képek, újságcikkek voltak a kincsek az adott együttesről. Utána telefonkártya őrület volt hatalmas cserékkel (ez még mindig megvan valahol két teljes dobozban meg egy két irattartóban), most pedig a könyveké, fonalaké, kreatív dolgoké a jövő, csak valahogy idő nincs rá elég, főleg egy eleven gyerkőc mellett.