Mit tegyek (?) (!) Gyemek nevelése most és anno. Büszke vagy? Elakadtál?....

Re-Nike

Állandó Tag
Állandó Tag
Ki fogja nőni.Az én lányom is ilyen volt.
Most majdnem mondhatom azt,hogy épp az ellenkezője.
Sok barátja,ismerőse van.Már nem olyan zárkózott.
 

Evito

Új tag
Én egy újonnan regisztrált tag vagyok, és sajnálattal látom, hogy nem túl sok hozzászólás és ötlet, tanácsadás talált gazdára ezen a fórumon, pedig sok kezdő anyukának segítség lenne, egy-egy jó szó, bátorítás, ha elbizonytalanodik. Sajnos én is hasonló cipőben járok, mint Pantuffle, annyi különbséggel, hogy az én kisfiam 3 éves, de a leírás tökéletesen illik rá. Mindig azt nézi, hogy mi lehetne rosszalkodni, és még azt sem mondhatom, hogy a figyelmünket szeretné magára vonni ezáltal, hisz szinte folyamatosan a figyelem középpontjában van, ugyanis még mesét nézni sem hajlandó egyedül, játszani meg főleg nem szeret egyedül, tehát mindig van mellette valaki. Elég nehéz megbírkózni a hisztijeivel is. Szóval tényleg jó lenne látni, hogy mások hogyan kezelik az ilyen dolgokat.
Remélem feléled ez a topik és lesz szerencsém tanulságos eseteket olvasni és tanácsokat gyűjteni. Üdv mindenkinek, és köszönet anyókának a topik ötletért.
 

Pameke

Állandó Tag
Állandó Tag
Nekem van egy 6 éves fiam, aki olyan, mint egy angyal, van egy 3 éves fiam, aki olyan mint egy ördög, és van egy 9 éves lányom, aki hol angyal, hogy ördög.
 

madárberkenye

Állandó Tag
Állandó Tag
Én egy újonnan regisztrált tag vagyok, és sajnálattal látom, hogy nem túl sok hozzászólás és ötlet, tanácsadás talált gazdára ezen a fórumon, pedig sok kezdő anyukának segítség lenne, egy-egy jó szó, bátorítás, ha elbizonytalanodik. Sajnos én is hasonló cipőben járok, mint Pantuffle, annyi különbséggel, hogy az én kisfiam 3 éves, de a leírás tökéletesen illik rá. Mindig azt nézi, hogy mi lehetne rosszalkodni, és még azt sem mondhatom, hogy a figyelmünket szeretné magára vonni ezáltal, hisz szinte folyamatosan a figyelem középpontjában van, ugyanis még mesét nézni sem hajlandó egyedül, játszani meg főleg nem szeret egyedül, tehát mindig van mellette valaki. Elég nehéz megbírkózni a hisztijeivel is. Szóval tényleg jó lenne látni, hogy mások hogyan kezelik az ilyen dolgokat.
Remélem feléled ez a topik és lesz szerencsém tanulságos eseteket olvasni és tanácsokat gyűjteni. Üdv mindenkinek, és köszönet anyókának a topik ötletért.

Szia Evito!
Hasonló cipőben járunk:) Az én fiacskám júniusban múlt két éves, ő is most keresi a határait, ami nagyon édes, de sokszor tényleg kimerítő. Mostanában kezdődött az igazi hisztikorszak, néha nehéz elhinni, hogy mennyire ki tud borulni a mi tündéri gyerekünk:) A hiszti kezelésére valamennyire az vált be nálunk, hogy megpróbálok higgadt maradni és megjegyzem, hogy nagyon szívesen megbeszélem vele a dolgokat, ha normális hangnemre vált. Persze ilyenkor annyira kifordul önmagából, hogy még jobban sikít, csapkod minden megjegyzésre. Ekkor néhány méterrel odébb megyek és valami nagyon fontos munkába kezdek. Általában néhány perc múlva csitul a vihar, ő maga jön oda, és szent a béke. Ma is volt egy jelenetünk, szűnni nem akaró ordítás, fetrengés. Nem mutattam, de már rettenetesen ideges voltam, amikor Lócika hüppögve kikiabált a konyhába: "Anyuci, gyere, vigasztalj meg!" Olyan édes volt. Megbeszéltük, hogy mindig szívesen megvigasztalom, ha szomorú, mert valamit nem tehet/tehetünk meg, de egy sikítozó, rugdosó gyerekkel nem tudok mit kezdeni:)
A másik dolog, hogy nekünk is folyamatosan igényli a jelenlétünket. Nagyon kreatív, de azt szereti, ha van partnere a játékban. Ha nagyon el akarok szabadulni mellőle, mondjuk 3-4 percre:), akkor megpróbálom beindítani a játékot vagy adok neki valami feladatot.
Nagyon szaporítottam a szót, bocs!
 

enlebo

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!

Először írok hsz-t, bízom benne, hogy tudtok nekem segíteni.
2 fiam van, 6 és 4 évesek. A problémám annyi lenne, hogy állandóan marakodnak (kié legyen a játék, ki játszon vele, ki üljön oda stb...), nagyon ritka pillanat, mikor nyugodtan játszanak egymással. Úgy hallottam, hogy az ilyen testvér vitákba nem szabad beleszólni, hagyni kell hagy intézzék el egymás közt. De én nem bírom ki, ugyanis annyira eldurvul ez náluk, hogy ezt nem lehet már figyelmen kívül hagyni.
Már a teljes kétségbe esés kerülget, nem tudom, hogy ennek így kell-e lennie és hogy mit tegyek ez ellen?
 

Ancsapancsa

Állandó Tag
Állandó Tag
hiszti

Sziasztok!

Érdemes hiszti témában utána olvasni. Nincs olyan kisgyermekes család, ahol ne lenne ez téma. Visszaemlékezve a fiamnál is volt ilyen rövid korszak. Azt azért tudnotok kell, hogy a gyereknek is rossz és sokszor ő maga sem tudja abbahagyni... no ilyenkor kell az ölelő kar és nagyon sok szeretet!!!

Nagyon jó cikket találtam hozzá, amelyben értelmes tanácsokat kaphattok:

Mi is az a hiszti?
02.jpg
A hisztit a pszichológiai tankönyvek szerint a rövid távú frusztráció okozza, s a kudarc élményéből fakad. A gyerek (vagy éppen a hisztis felnőtt- de erre a momentumra most nem térek ki külön, mert olvasóim zömét felnőtt nők teszik ki és kényelmesebb, ha nem haragítom őket végleg magamra!) na szóval a gyerek ilyenkor átéli, hogy valamit nem kaphat meg rögvest és azonnal.
Ettől rettenetes belső feszültséget él át, és a feszültség úgy jelentkezik, mintha egy USA szabvány szerinti kézi hajszárítót a trafóházba dugnák be. Először nagy durranást hallanánk, aztán egy nagy villanás jön, végül az egész kiveri a biztosítékot, és arra eszmélünk, hogy egy feketére égett műanyag darabkát tartunk a kezünkben, és égnek áll a hajunk. Na ez a hajszárító a hisztis gyerek, akit elfelejtettek felkészíteni a környezeti hatásokra; a kudarc élménye, amikor bedugjuk a hajszárítót; s a hiszti, amikor megérkezik a villanás. A kivert biztosíték a hiszti utóélete, amikor a hisztis személy lelke egy szénné égett zsebhajszárítóra hajadzik, s már a legnagyobb jóindulattal sem lehet többé rendeltetésszerűen használni. És hogy égnek áll a hajunk? Nos mi a fenét is akartunk tulajdonképpen ezzel a képtelen hajszárítós ötlettel?!
A legegyszerűbb, ha elkerüljük a hisztit ...
Még szerencse, hogy a hajszárítóhoz jár használati utasítás, a gyerekhez azonban csak tapasztalati úton közelíthetünk. A legtöbb esetben a hiszti bekövetkezése - ha józanul végiggondoljuk – kiszámítható. Egyszerűen jobb, ha nem engedjük kibontakozni. A hiszti melegágya lehet a fáradtság – fektessük le a gyermeket időben, ne tervezzünk programokat éppen az alvás idejének közepére. Ugyancsak jellemző lehet, ha a gyermek nagyon kedvel valamilyen szórakozást, s éppen nincs időnk ezt a szórakozási formát igénybe venni.
Például, ha szeret körhintázni, akkor ha valahová rohanunk, ne a városi vidámpark előtt menjünk el, még ha az az út elsőre rövidebbnek is tetszik. Ha a gyerek hisztibe fog, sokkal hosszabb lesz. A gyerekeket amúgy is külön „szülősietés-érzékelő” receptorokkal látják el azon a helyen, ahonnan küldik őket. Ennek köszönhetően azonnal érzik, és rögvest bojkottálják, ha eleik valahová időre mennének. Ettől persze a szülő lehet hisztis, de ez már megint egy másik történet. Ha a gyerek a szülőt cikiző bolti hisztik mestere, akkor egyszerűen hagyjuk odahaza, ha vásárolni megyünk.
... ám a hiszti elkerülése nem mindig sikerül!
Az élet azonban nem mindig olyan egyszerű, hogy meg tudjuk oldani a hisztis helyzetek elkerülését. Néha bizony nagyon sietnünk kell, néha az alvás és a programunk ütközik, néha pedig a gyereket is vinni kell vásárolni, stb.… Ilyenkor a legjobb, ha van a tarsolyunkban legalább 6 ötlet, amit kipróbálhatunk, ahelyett a bizonyos „szülői pofon” helyett. Persze ha a hiszti már kialakult, nem sok mindent tehetünk, mint hagyjuk lecsengeni, ám ha még az elején elkapjuk, van remény. Íme!


1. A figyelem elterelése. Hirtelen találjunk valami érdekes dolgot, és vigyük oda a gyereket, meséljünk neki róla. Még az sem baj ilyenkor, ha nem túl elmés dolog, a lényeg, hogy a figyelme elterelődjék a hiszti tárgyától.

2. Alku, egyesség, kompromisszum. Ha a gyerek hisztijének tárgya nem ütközik valamilyen el nem hárítható akadályba, akkor akár engedhetünk is egy kicsit. Például ha a boltba megyünk, választhat, hogy túrórudit, vagy a kedvenc csokiját kéri, és előre tisztázzuk, hogy más nem megengedett. Ha következetesek vagyunk, akkor néhány alkalom után a gyerek abba fogja hagyni a hisztiket.

3. Értő figyelem; - megértelek, sajnálom! A módszert T. Gordon nevéhez kötik, - a szülői eredményességről írott könyvét érdemes minden gyakorló szülőnek elolvasni! – és igen sikeres. A gyermeknek jogot ad arra, hogy átélje, és kifejezze érzelmeit. A módszer lényege frappánsan egyszerű. Egyszerűen visszatükrözi a gyerek számára azt, hogy értjük a problémáját és így ki sem alakul a hiszti.

4. A meglepetés ereje. Sok könyv ajánlja ezt a módszert, ám az a tapasztalat, hogy csak nagyon ritkán hat, akkor azonban elemi erővel. Ha a gyerek már annyira belelovalta magát a hisztijébe, hogy egyszerűen nem is hallja, ha beszélünk hozzá, hatásos lehet, ha például hirtelen fejjel lefelé fordítjuk, vagy hideg vizet fröccsentünk az arcába. Nem leöntésről, vagy megrázásról van szó, egyszerűen csak annyit kell tennünk, hogy a gyermek tudatát kimozdítsuk a hiszti tudatállapotából, s újra kommunikáció képessé tegyük. Csak az extrém hisztirohamoknál válhat be, ha valamiért igen sürgős a gyermeket lecsillapítani. Egyébként nyugodtan hagyhatjuk, hogy kiengedje a fáradt gőzt, ha ennyire túlhergelte magát.

5. Ölelésterápia. A hiszti másik ellenszere, ha a gyereket a szülő finom erővel szorosan átöleli, és addig tartja ölében, míg a gyermek meg nem nyugszik. A gyermek eleinte kapálódzik, ellenáll, néha még a szülő felé is üt; ám ilyenkor szelíden lefogjuk a csapkodó kezet, és addig öleljük, míg le nem higgad. Lehet hozzá nyugtató szavakat is mondani, de nem lényeges. A gyermek általában könnyen átáll arra, hogy a hiszti helyett ölelést kapjon, és megnyugodhasson.

6. Figyelem megvonás. A szülő ilyenkor egyszerűen nem vesz tudomást arról, hogy a gyermek létezik. Annyit mond neki, hogy szívesen megbeszéli vele, mit szeretne, ha már kisírta magát. Ilyenkor nem vígasztal, nem beszél, egyszerűen csak engedi, hogy a gyerek hisztizzen és kész. Akkor válhat be, ha a hisztivel másokat nem zavar a gyerek és saját épségét nem teszi kockára a hisztijével.
Szép szóval oktasd
01.jpg
A fenti módszerek mindegyike akár kombinálva is működhet. A gyermeket a hisztis állapotában IS tilos megütni – csak még nagyobb dacot, vagy súlyos törést okozunk vele, a meg nem értettség érzetét fokozzuk benne a veréssel – ugyanígy tilos megrázni, leönteni, vagy más módon bántalmazni, megalázni. A gyermek hisztije egy szerinte jogos reagálás valamire, és nincs jobb megoldás a kicsinyünk tarsolyában arra, hogy ezt a helyzetet megoldja, mint a hiszti. A szülő dolga, hogy a gyermek érzelmeit megértse, felmérje és segítsen neki az érzelmek kezelésében, s megtanítsa arra, hogy más megoldási módok is vannak a világon, amikkel többre megy, mint a hisztivel.
Pofon, ordítás, zsarolás - Bocsáss meg magadnak is!
Nincs olyan szülő – hidd el, tényleg nincs! – aki még soha nem lett végtelenül ideges egy masszív hisztirohamtól, aki nem ordított még soha a gyerekére, ha az éppen rosszkor és rossz helyen kezdett raplizni. A szülők többsége – bár ezt félve merik bevallani – néha még meg is legyinti, vagy akár meg is üti a gyereket ilyenkor. A szülő maga is frusztráltnak, tehetetlennek érzi magát ezekben a helyzetetekben, és neki sincs jobb megoldása annál, mint amit ő elszenvedett a szüleitől. Pofon, ordítás vagy zsarolás.
A legtöbb szülő viszont utálja ezt! A lelkiismeret-furdalás azonban csak addig elfogadható, míg meg nem tanulja minden szülő, hogyan kezelje másként a helyzeteket. Ha mégis elszakadnak a szülő kötélidegei, bizony az érzelmek lecsillapodtával bátran bocsánatot kérhet a gyerektől, és elmondhatja neki, hogy saját maga is örülne egy bocsánatkérésnek, és nyugodtan kifejezheti, mi bántja. (Ne haragudj, hogy annyira rád kiabáltam a vidámparknál. Megbocsátasz? Rettentően bántott, hogy az egyességünk ellenére hisztibe kezdtél, és dühös voltam, mert lekéstük a buszt. Utálok kapkodni és szaladni, és az is rossz nekem, hogy nem tehetek a kedvedre. Jól esne, ha bocsánatot kérnél tőlem te is, mert nem tartottad meg az egyességet. Az egyességeket illik megtartani.)
A gyermekbántalmazást a törvény bünteti. Ha olyan szülővel találkozunk, aki bántalmazza gyermekét, próbáljuk őt is megtanítani arra, hogyan tehet másként. Ne feledjük, a legtöbb szülő jót akar a gyermekének, csak nem ismeri a módot, ahogyan megteheti! A legjobb tanítás a jó példa, s ezzel járjunk elöl!
G. K.
 

angyalbori

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!
Nekem is van egy 3 évesem és egy 20 hónaposom. MINDKETTŐ dackorszakban. A 3 évesnél pár hónapja kezdődött. Addig békés, jól kezelhető gyerek volt. Mostanra megőrjít... Állandóan rosszalkodik, meg sem hallja amit mondok. Hogy hogy kezelem!? Amikor én magam is nyugodt vagyok, akkor első lépésben megerősítem az érzéseit : megértelek, hogy miért csinálod, de így akkor sem viselkedünk..., ha nem használ akkor elmegyek onnan, vagy elfordulok. Hamar abbahagyja. Ha én sem vagyok jó passzban, akkor kiabálok, majd szégyenlem magam...
 

2hounds

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok! Az en kisfiam 2.5 eves, masszivan dackorszakol. Ami nalunk nagyon bejott, az tanacskeres bolcsitol (egesz napos bolcsiben van, nagy szerencsenkre szuper oktatokkal, gondozokkal), probaljuk ugy csinalni a fegyelmezest, mint ott, igy nem keveredik ossze a gyerek. Tovabba megkertuk oket, hogy probaljanak bizonyos problemakrol ok is beszelni vele. (Pl. verekedes: nem akar hazajonni a bolcsibol, es behuz nekunk egy nagyot.) Latvanyosan segitett, hogy a szamara kedves es szeretett gondozo nenije szinten elmagyarazta neki, hogy ilyet miert nem szabad csinalni, es azt is, mi a helyes modja a dolgoknak. Tovabba rengeteg otletet kapunk a Supernanny c. sorozatbol, turelmes, kitarto es kovetkezetes munkaval nagyon jol alkalmazhatoak. Es nem utolso sorban az ott bemutatott extrem problemas gyerekek lattan azt is felfogjuk, hogy bizony van rosszabb, mint a sajat orditozos kis akaratbombank, es ez nagy erot ad neha! :)
 

kgabi0507

Állandó Tag
Állandó Tag
A fiammal nagyon nehezen vészeltük át a dackorszakot. Elmagyaráztam, mit és miért nem lehet, ment a hiszti tovább, sokszor annyira beleélte magát, hogy az erek kidagadtak a homlokán az ordítástól. Ami ilyenkor segített, beküldtem a mosdóba vagy a szobájába, és addig nem jöhetett ki, amíg abba nem hagyta a hisztit. Egyszerűen nyugodtan, de határozottan mondtam neki, hogy sajnálom, nem értem, amit mond, ha a sírást befejezi, majd megbeszéljük.
Már nem is emlékszem, mi vetett véget ennek a korszaknak, de egyszer csak elmúlt.
Viszont a lányomnak nem volt egyáltalán dackorszaka.
 

zsupszy

Állandó Tag
Állandó Tag
Mostanában beszélgettem a kollégáimmal a gyereknevelésről... én magamban arra jutottam, hogy jó lenne valami "tanfolyam" ahol minket szülőket folyamatosan segít valaki, hogy jobban tudjunk gyereket nevelni.
A gyerekek összes hibája tkp. a mi hibás nevelésünk következménye.

Nekem egy 9 éves fiam van, és nehezen bírja önmagát elfoglalni, unatkozik egyedül. Azt találtam ki egy hete - eddig működik - hogy kijelöltem neki önállóan töltendő időt, apával töltendő időt, és anyával töltendő időt. Ilyenkor csak vagy önmagára vagy ránk szüleire koncentrál és ő dönti el, hogy mit csináljunk. Eddig is sok időt töltöttünk együtt, de valahogy elmentek a napok mellettünk és folyamatos hiányérzetem volt.

Fontosnak tartom a következetességet valamint, hogy meg kell beszélni a problémákat a gyerekkel. Nem hülye ő, csak kicsi. Akár hiszitek, akár nem, nálunk nem volt dackorszak.
Jön viszont a kamaszkor, aminek már most látom előjelét.... :D
 

2hounds

Állandó Tag
Állandó Tag
@ Zsupszy: Nagyon jo otlet ez az anyaval-apaval-sajat magaval toltendo idobeosztas! Igy lehet elore tervezni, varni a kovetkezo kozos programot, stb. Feljegyeztem a jovore nezve.! :)
 

pityke panna

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!
Sajnos a csúnya beszéd úgy látom mindenhol megtalálható.Sajnos szinte képtelenség védekezni ellene.Erről a szülők tehetnek elsősorban,talán ha minden családban tabu lenne nem is terjedne.
 

Eraanya

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok! Van egy nyolc éves kislányom. Ő a mindenem, rá vágytam, megkaptam így boldog vagyok. Viszont az iskolában nem úgy teljesít, ahogy én elvárnám. Olvastam ez előző hozzászólásokban a rohanó világról... talán ő is ennek az áldozata? Túl nagyon az elvárások, alig van ideje gyereknek lenni... Vagy én csinálok valamit rosszul?
 

kgabi0507

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok! Van egy nyolc éves kislányom. Ő a mindenem, rá vágytam, megkaptam így boldog vagyok. Viszont az iskolában nem úgy teljesít, ahogy én elvárnám. Olvastam ez előző hozzászólásokban a rohanó világról... talán ő is ennek az áldozata? Túl nagyon az elvárások, alig van ideje gyereknek lenni... Vagy én csinálok valamit rosszul?

Harmadikos vagy másodikos?
Mit vársz el tőle? Mi az, ami nem stimmel?
 

Katalin/Anyoka

Kitiltott (BANned)
Sziasztok!

Először írok hsz-t, bízom benne, hogy tudtok nekem segíteni.
2 fiam van, 6 és 4 évesek. A problémám annyi lenne, hogy állandóan marakodnak (kié legyen a játék, ki játszon vele, ki üljön oda stb...), nagyon ritka pillanat, mikor nyugodtan játszanak egymással. Úgy hallottam, hogy az ilyen testvér vitákba nem szabad beleszólni, hagyni kell hagy intézzék el egymás közt. De én nem bírom ki, ugyanis annyira eldurvul ez náluk, hogy ezt nem lehet már figyelmen kívül hagyni.
Már a teljes kétségbe esés kerülget, nem tudom, hogy ennek így kell-e lennie és hogy mit tegyek ez ellen?

Szia!
Nálunk az Aprónépek januárban lesznek 7 ill.3 évesek. A kisebbik a lányzó. Én úgy oldottam ill oldom meg, ha szükséges, hogy sokat krativiskodok az ilyen dili időszakukba. A kedvenc és megunhatatlan, viszont rendkívül sokáig tarthat a felfújt lufi papirfecnikkel csirizzel történő beragasztása.

Már csökkenek a heveskedések a reklámújságok tépkedése után. Menet közben ösztönzöm őket, hogy mutassák meg a másiknak, ill kérjék ki a másik véleményét, hová is ragasszák azt a fecnit.
A jó az, hogy félbe is lehet hagyni, mert nem károsodik a máskori folytatással. Bár erre nálunk még nem volt példa. Érdekessé és a vita helyett gondolkodásra készteti őket, hogy a fecnik színeivel is lehet pluszban játszani.

Ezt a remekművet tutira nemlehet elrontani, mindkettőjüknek van sikerélménye. Nekem annyi a dolgom, hogy fogom a felfújt lufit. Szaporán dicsérem őket és közben gyönyörködök az apró kezecskéikbe és a mindig változó arcoskák kifejezésébe.

A reklámujságok olloval összevagdosása is nagyon kedvel, persze nem össze vissza nyírbálják, hanem körbevágnak azt amit.

De persze számtalan más közös alkotás is létezik, a lényege talán az, ennek az egésznek, hogy nem csak jelen vagyok, hanem velük vagyok. Sosem kell bíráskodnom, mert egyáltalán nincs incidens.

Persze biztos nem ezek az egyetlen üdvözitő megoldások, de ez nálunk működik.

A nagyobbik már túl van a végtelenitett hisztin, most a pindur ért oda. Én úgy szereltem le, hogy egyrész baromi halkan beszélek hozzá amikor már nyugton ül az ölembe. És mindig azt mondom, hogy gyere beszéljük meg. Ami ritkán válik beszélgetéssé, mert csak hüppőg. Én pedig nyomom neki a dumát, " miért csinálod" Igazad van én is ezt csinálnám, de semmi értelme, mert amíg hisztizel nem nem marad idő... (itt mindig előveszek olyat amit korábban megigértem neki, hogy amikor idő van rá foglalkozunkvel- dolgot)

Amikor kezdi nagyon beleélni magát a vonyításba akkor szintén nagyon nyugodtan és halkan mondok neki ilyeneket: hangosabban, mert ezt senki nem hallja, akkor pedig mi értelme, ilyenkor persz vonyit egyet és várja a véleményemet, ekkor válaszolom, hogy ugyan te ennél biztos tudsz nangosabbat..... Kb 10 perc után közli." azért sem csinálom". Ez a nagyobbiknál tökre müködött. A lányzónál annyival könyebb, hogy mikor látom, hogy indul a dilizés, hívom, vagy viszem, hogy most márpedig azonnal krumplit kell pucolnom amibe tudna sokat segíteni. Na mire előkeriti a pucoláshoz való cuccokat, beigazitja megmászandó széket, már azt sem tudja hogy hisztizni akart.

Hát azt nem mondom, hogy nem kell sok önfegyelem mindehhez, de áthidalható, és ami a lényeg nem marad bennük rossz megélése.

Nálunk ez a gyakorlat
 

2hounds

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!

Először írok hsz-t, bízom benne, hogy tudtok nekem segíteni.
2 fiam van, 6 és 4 évesek. A problémám annyi lenne, hogy állandóan marakodnak (kié legyen a játék, ki játszon vele, ki üljön oda stb...), nagyon ritka pillanat, mikor nyugodtan játszanak egymással. Úgy hallottam, hogy az ilyen testvér vitákba nem szabad beleszólni, hagyni kell hagy intézzék el egymás közt. De én nem bírom ki, ugyanis annyira eldurvul ez náluk, hogy ezt nem lehet már figyelmen kívül hagyni.
Már a teljes kétségbe esés kerülget, nem tudom, hogy ennek így kell-e lennie és hogy mit tegyek ez ellen?


Szia!

Nekem ugyan csak 1 gyerekem van, de a kornyezetemben latok sok tobbgyerekes csaladot, es ahogy en latom, a kommunikacio mindig segit. Nem hiszem, hogy ilyen durva veszekedesnel celravezeto a rajuk hagyas, foleg nem ekkora korkulonbsegnel, nem egyenlo ellenfelek egymasnak sem eszben sem eroben. Amit en lattam, hogy a legjobban bejott es segitett: az elso perctol allando verbalizalasa annak, mi is az, hogy testverek, hogy testveri szeretet, stb. Hogy a nagyobb tanulja meg igenis, hogy van, amikor engedni kell a kicsinek "mert o meg kicsi, nem tudja, stb". Ennyi a magyarazat, de en ugy latom (akar a sajat gyerekemnel is baba tarsasagban), hogy ez valamennyire hasznal, hiszen a 6 eves esetleg nem is gondol arra, hogy az a kicsi 2 eves meg nem tud, vagy nem ert valamit. Ugyanakkor bevonni ot a kicsi koruli dolgokba: "segits neki" stb., es utana jol megdicserni, mert o mar milyen nagy. A kicsinek meg hangsulyozni, hogy nezd, milyen szuper nagytestvered van neked, mert ezt es ezt megtette erted. Ugyanigy a kicsinek meg elmagyarazgatni ezerszer is, hogy a nagy az o nagy okos testvere, nem veszekedni kell vele, hanem szeretni ot, stb. Kis szuggeralas mindket gyereknek! Es bizony azt latom baratoknal, bolcsiben, hogy a legjobb, ha a szulo, gondozo neha kozbelep, es igazsagot tesz, es ha vegkepp nincs megegyezes, akkor elveszi a veszekedes targyat. Na, innentol tuti egy huron pendulnek majd es kozosen duzzognak a szulore, amiert elvette! :) De legalabb nem egymast okoljak majd a konfliktusert. Erdemes leulni veluk sokszor es beszelgetni a szeretetrol, egymas iranti erzesekrol, hogy egyaltalan ertsek, mit ereznek, amikor veszekedes van, es megmutatni nekik, hogy lehet am azt maskeppen is.
 

Wednesday75

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!
Én is észrevettem a generációk közötti differenciát, de nem tartom ezt tragédiának, hiszen amióta világ a világ, ez volt, van és lesz.
Én 35 éves vagyok, a Lányom pedig 16 éves . Nagyon sok időt és energiát fektettem a nevelésébe. Olyan gyerek, akire mindenki azt mondja: „Én is ilyet szeretnék!”
Én azzal vagyok elfoglalva, hogy a saját Gyerekem eminens legyen, és nem érdekelnek a külvilág tróger kölykei. Értük nem én, hanem a szülei a felelősek.
Az, hogy egy csecsemőből milyen embert faragunk, az nem pénz, hanem törődés függvénye. Vannak olyan gyerekek, akik megkapják a legdrágább ajándékokat, viszont egész kicsi koruk óta az utcán lógnak a haverjaikkal, mert a szüleiknek így kényelmes, akik közben állandóan azon sopánkodnak, hogy milyen elvetemült kölykük van.
A gyerekek nem jónak, vagy rossznak születnek, mi tesszük őket azzá amilyenek!!!!
Jó lenne, ha ezt minden szülő, nagyszülő és pedagógus szem előtt tartaná!!!!
Bízom benne, hogy a jó szülők vannak többségben, és olyan gyerekeket nevelnek, akikre büszkék lehetünk, és előbbre fogják vinni Magyarországot!!!!
Üdvözlettel:
Wednesday75 ;)<O:p</O:p
 

krild

Új tag
Ez a tíz pontba szedett gondolatsor eredetileg autista gyermeket nevelő szülőknek íródott. De én úgy gondolom, mindannyiunk számára hasznos tanácsokat fogalmaz meg.


1. Koncentrálj mindig a jelenre, tekintsd úgy, hogy minden új nap egy tiszta lap. Ha utánagondolunk, nem vagyunk sem mi, sem mások igazán urai se a jövőnek, se a jelennek. Bár sokan azt hiszik, hogy azok...

2. Soha ne becsüld le a gyereked képességeit. Engedd meg neki, bátorítsd őt, várd el tőle, hogy legmagasabb képességeinek megfelelően fejlődjön.

3. Vedd őt körül pozitívan gondolkodó emberekkel (családtagokkal, szakemberekkel), akik megosztják veled a tapasztalataikat, tanácsaikat, támogatásukat.


4. Találd meg és használd ki a legmegfelelőbb nevelési és tanulási környezeteket minél korábban.

5. Ne feledkezz meg az párod és a többi gyerekeid érzelmi szükségleteiről sem. Emlékeztesd őket gyakran arra, hogy azért, mert több időt töltesz ezzel a gyerekkel, az nem jelenti azt, hogy őt jobban szereted, mint a többieket.

6. Kövesd saját lelkiismereted, igazán csak a gyerekednek tartozol felelősséggel a vele kapcsolatos határozatokban. Nem fontos mindig indokolnod cselekedeteidet a barátoknak, a világnak.

7. Légy őszinte érzelmeiddel kapcsolatban. Elvégre nem lehetsz szuper szülő a nap minden órájában. Engedd meg magadnak, hogy érezz néha kis adagokban haragot, féltékenységet, szánalmat, csalódottságot is, igenis, néha levertséget, depressziót. Nem tesz jót az egészségednek ha letagadod azokat.

8. Légy jóindulatú magaddal szemben. Ne koncentrálj mindig csak a tennivalókra. Tekints vissza néha az elért eredményekre is és gratulálj magadnak.

9. Engedd meg magadnak az élet élvezetét. Elvégre tapasztalataid képessé tettek arra, hogy az átlagembernél jobban tudd értékelni az élet apró csodáit.

10. Soha ne veszítsd el a humorérzékedet. A nevetés a legjobb gyógyszer a stressz ellen.
 

Syszu

Állandó Tag
Állandó Tag
Próbálkozni jó anyának lenni.

Két és fél éves kislányom van.
Hát nem könnyű vele.
Nagyon hisztis és akaratos. Bölcsödébe jár, mert nekem muszáj dolgoznom. Délután 4 óra után szoktam a munkahelyemen végezni. Elég fáradt szoktam már akkor lenni, de még vár itthon is a házi munka. Elég nehéz mindent megcsinálni és még a kicsivel is eleget foglalkozni. Néha kétségbe esem, hogy vajon jól csinálom-e. Igyekszem minden erőmet bele adni, hogy mindenben meg tudjak felelni, de főleg abban, hogy a kislányomnak a legjobbat tudjam adni és jól tudjam nevelni.
 

Angel11

Állandó Tag
Állandó Tag
én félek a gyerekneveléstől! Két gyerekem van és félek, hogy mit hoz a jövő! Sajnos már a mostani gyerekek is rossz irányba tartanak, hiszen ott a sok káros szenvedély és hiába nevelem én a gyereket, ha elmegy itthonról és mást lát!
 
Oldal tetejére