Az euró bevezetéséről időről időre szó esik, de a döntéshozók hallani sem akarnak róla. Az európai parlamenti választásokon második helyen végzett Tisza Párt vezetője Magyar Péter azonban programja részeként említette az európai közös pénz átvételét kampányzáró nagygyűlésén.
A bő 25 éve indult európai monetáris unióhoz, vagyis az eurózónához immár az Európai Unió jelenlegi 27 tagállama körül 20 csatlakozott, Bulgária pedig már az előszobájában van, így rövidesen 21 lesz a tagok száma.
Ilyen nagy arány már jelez valamit, és valóban, a legtöbb ország sikerként éli meg, most már a mediterrán államok is, akik egy hatalmas sokkon estek át nagyjából 10 éve, mivel a közös pénznem nagy fiskális, költségvetési fegyelmet is megkövetel a tagoktól, és ehhez ők korábban kevésbé voltak hozzászokva. Azóta azonban stabilizálódott helyzetük, sőt, most jellemzően magasabb gazdasági növekedést érnek el, mint a fejlettebb nyugat-európai országok.
Kétségtelen, hogy Csehország, Lengyelország és Románia is jól fejlődtek saját devizáikkal, de hozzá kell tenni, hogy Csehország és Lengyelország fegyelmezett költségvetést folytatott, valutáik az utóbbi években érdemben nem értékelődtek le, szemben a forinttal, és a válságot is átvészelték a magyarországinál lényegesen alacsonyabb inflációval.
Nézzük meg, Magyarország esetében mi lett volna eddig, és mi lenne a jövőben az euró hatása. Azt tudjuk, hogy sem a portfólióbefektetők, sem a működőtőke nem rajong az önálló valutáért, hisz az árfolyamkockázatot jelent nekik. Az exportőrök kedvébe lehet persze járni valutaleértékeléssel, ahogy ez nálunk évekig zajlott, de ez a mi fejlettségi szintünkön indokolatlan, és kifejezetten káros: inflációnövelő hatású, és más országokéhoz képest leértékeli a magyar béreket is.
Gyakran az önálló valuta előnyeként emlegetik az önálló fiskális politika előnyeit, ez azonban eddig Magyarországnak nem előnyére, hanem sokkal inkább hátrányára vált. Lehetővé tett ugyanis olyan indokolatlanul nagy pénzkibocsátást és költségvetési költekezést, amit euróban nem lehetett volna megtenni, és így az infláció, ezen keresztül a szükséges jegybanki alapkamat is alacsonyabb lehetett volna.
A forint árfolyamzuhanása miatt 2022-ben a jegybanknak mentőintézkedéseket kellett hoznia, ami 18 százalékos alapkamathoz és 20 százalék fölötti tényleges jegybanki kamathoz vezetett, miközben az eurózónában a legmagasabb alapkamatszint 4 százalék volt, és már azt is csökkentették múlt héten 3,75 százalékra. Ezek a számok önmagukért beszélnek: az eurózónában ennyivel olcsóbb lett volna a költségvetés finanszírozása, illetve a piaci hitelek kamata.
Ráadásul az inflációkövető lakossági kötvényre sem kellett volna gigantikus összeget fizetnie a költségvetésnek hatalmasra növelve a hiányt, sőt, az eurózónában talán ilyen mennyiségben ilyen laza feltételekkel nem is lehetett volna kibocsátani ilyen kötvényeket. Az államadósság így most kisebb lenne, a költségvetési hiány csak az alacsonyabb kamatfizetési kötelezettség miatt jóval szerényebben állna, vélhetően bőven meglenne a 2,9 százalékos hiánycél.
Az elmúlt évekre vonatkozóan az euró előnyét egyszer-egyszer még a pénzügyminiszter és a jegybank alelnöke is elismerte. Ráadásul a jelenség ráadásul a jövőben is előfordulhat: a költségvetést elengedhetik, a forint árfolyama megbillenhet, és minél kevesebb kis önálló valuta van a kontinensen, ez annál inkább így van. Az euró mindettől megvédene, az önálló monetáris politika elvi lehetőségei pedig elenyészők, hisz az már látszik, hogy az eurózónáénál alacsonyabbra nem lehet engedni a forintkamatot, ha pedig magasabban kell tartani, az eleve többletköltséget okoz.
Hogy miért nem döntöttek mindennek ellenére a bevezetés mellett a politikusok? Egyszerű: a túlköltekezés lehetetlenné tétele által a választási célú költekezés lehetősége is lecsökken. Régóta hatalmon lévő kormány így érthetően nem szívesen látja az eurót, egy új azonban rövidtávon népszerűséget is szerez vele, hisz megszűnik a saját pénz gyengülésétől való félelem, és tartósan alacsonyabbak lesznek a kamatszintek.
A bő 25 éve indult európai monetáris unióhoz, vagyis az eurózónához immár az Európai Unió jelenlegi 27 tagállama körül 20 csatlakozott, Bulgária pedig már az előszobájában van, így rövidesen 21 lesz a tagok száma.
Máshol sikeres
Ilyen nagy arány már jelez valamit, és valóban, a legtöbb ország sikerként éli meg, most már a mediterrán államok is, akik egy hatalmas sokkon estek át nagyjából 10 éve, mivel a közös pénznem nagy fiskális, költségvetési fegyelmet is megkövetel a tagoktól, és ehhez ők korábban kevésbé voltak hozzászokva. Azóta azonban stabilizálódott helyzetük, sőt, most jellemzően magasabb gazdasági növekedést érnek el, mint a fejlettebb nyugat-európai országok.
Régiós összevetés
Különösen érdekes a régiónkbeli, Magyarországéhoz hasonló múlttal rendelkező felzárkózó országok közül azokat megnézni, amelyek bevezették a közös pénznemet. Politikusaink sokszor hivatkoznak arra, hogy Szlovákia nem jutott érdemben előbbre nálunk, csakhogy elfelejtik megemlíteni Szlovéniát, Horvátországot, Észtországot, Lettországot és Litvániát, akik előrébb jutottak, ráadásul a három Balti-állam meglehetősen mélyről indult.Az önálló valutások
Kétségtelen, hogy Csehország, Lengyelország és Románia is jól fejlődtek saját devizáikkal, de hozzá kell tenni, hogy Csehország és Lengyelország fegyelmezett költségvetést folytatott, valutáik az utóbbi években érdemben nem értékelődtek le, szemben a forinttal, és a válságot is átvészelték a magyarországinál lényegesen alacsonyabb inflációval.
Sok baj van a forinttal
Nézzük meg, Magyarország esetében mi lett volna eddig, és mi lenne a jövőben az euró hatása. Azt tudjuk, hogy sem a portfólióbefektetők, sem a működőtőke nem rajong az önálló valutáért, hisz az árfolyamkockázatot jelent nekik. Az exportőrök kedvébe lehet persze járni valutaleértékeléssel, ahogy ez nálunk évekig zajlott, de ez a mi fejlettségi szintünkön indokolatlan, és kifejezetten káros: inflációnövelő hatású, és más országokéhoz képest leértékeli a magyar béreket is.
Gyakran az önálló valuta előnyeként emlegetik az önálló fiskális politika előnyeit, ez azonban eddig Magyarországnak nem előnyére, hanem sokkal inkább hátrányára vált. Lehetővé tett ugyanis olyan indokolatlanul nagy pénzkibocsátást és költségvetési költekezést, amit euróban nem lehetett volna megtenni, és így az infláció, ezen keresztül a szükséges jegybanki alapkamat is alacsonyabb lehetett volna.
Hatalmas kamatköltség
A forint árfolyamzuhanása miatt 2022-ben a jegybanknak mentőintézkedéseket kellett hoznia, ami 18 százalékos alapkamathoz és 20 százalék fölötti tényleges jegybanki kamathoz vezetett, miközben az eurózónában a legmagasabb alapkamatszint 4 százalék volt, és már azt is csökkentették múlt héten 3,75 százalékra. Ezek a számok önmagukért beszélnek: az eurózónában ennyivel olcsóbb lett volna a költségvetés finanszírozása, illetve a piaci hitelek kamata.
Ráadásul az inflációkövető lakossági kötvényre sem kellett volna gigantikus összeget fizetnie a költségvetésnek hatalmasra növelve a hiányt, sőt, az eurózónában talán ilyen mennyiségben ilyen laza feltételekkel nem is lehetett volna kibocsátani ilyen kötvényeket. Az államadósság így most kisebb lenne, a költségvetési hiány csak az alacsonyabb kamatfizetési kötelezettség miatt jóval szerényebben állna, vélhetően bőven meglenne a 2,9 százalékos hiánycél.
Az önállós valuta már elvben sem tart sok előnyt
Az elmúlt évekre vonatkozóan az euró előnyét egyszer-egyszer még a pénzügyminiszter és a jegybank alelnöke is elismerte. Ráadásul a jelenség ráadásul a jövőben is előfordulhat: a költségvetést elengedhetik, a forint árfolyama megbillenhet, és minél kevesebb kis önálló valuta van a kontinensen, ez annál inkább így van. Az euró mindettől megvédene, az önálló monetáris politika elvi lehetőségei pedig elenyészők, hisz az már látszik, hogy az eurózónáénál alacsonyabbra nem lehet engedni a forintkamatot, ha pedig magasabban kell tartani, az eleve többletköltséget okoz.
Kinek fáj és kinek előnyös?
Hogy miért nem döntöttek mindennek ellenére a bevezetés mellett a politikusok? Egyszerű: a túlköltekezés lehetetlenné tétele által a választási célú költekezés lehetősége is lecsökken. Régóta hatalmon lévő kormány így érthetően nem szívesen látja az eurót, egy új azonban rövidtávon népszerűséget is szerez vele, hisz megszűnik a saját pénz gyengülésétől való félelem, és tartósan alacsonyabbak lesznek a kamatszintek.
