Idős pedagógus házaspár, nyugdíjba mennek.
Mivel a nyugdíj nem túl sok, megbeszélik, mivel lehetne spórolni.
Többek között megbeszélik azt is, hogy - mivel úgyis falun laknak - nem veszik többé boltban a drága húst. Vesznek egy cocát, az majd fial malacot, azt felnevelik, levágják, lesz hús.
Úgy is történik, vesznek a vásárban egy cocát, az eladó házhoz is viszi. Ezután a két kisöreg feltuszkolja a cocát a talicskára, és eltolják a kanhoz.
Másnap reggel nagy izgalommal mennek megnézni, van-e kismalac. Látják, hogy nincs. No mindegy, valami biztosan nem úgy sikerült, megint csak feltoszogálják a talicskára, megint elviszik a kanhoz
Következő reggel megint nézik: hát megint nincs kismalac. De most már csak nem hagyják annyiban, ha már ennyit küszködtek vele. Megint csak fel a talicskára, újból viszik.
Következő reggel csak a papa megy ki. Mikor bemegy, kérdi tőle a mama:
- No, van-e már kismalac?
- Hát, még kismalac nincs, de a coca már fenn ül a talicskán...