Rátkai, a kisstílű kanadai valutázós csaló, aki Budapesten tanult, haragudott Kanadára, mert megbukott a fizikai teszteken, nem lehetett kommandós. Magyarországra jött, itthon könnyű volt beszervezni. Katonai kiképzést is kapott, majd az argentin partoknál lévő amerikai tengerészeti bázis tengeralatti hangfelderítő rendszerének, az úgynevezett D-Csapdának a tervrajzait kellett volna megszereznie.
Felszívódott, mintha soha nem is létezett volna, a Kádár rendszer őt is kitagadta, nem vállalta érte a felelősséget. „Michael" fedőnéven dolgozott az egykori magyar és szovjet hírszerzésnek, egészen a lebukásáig.
Rátkai István több mint egy évtizedet töltött egy kanadai börtönben, miután kémkedés vádjával elítélték. A szakácsból lett titkos ügynököt szabadulása után kiutasították az országból, azóta nyoma veszett.
Stephen Joseph Ratkai 1963-ban született Kanadában, egy Antigonish nevű városkában. Nem volt egyszerű az élete. 1968-ban édesanyja, egy másik házasságból származó kislányát - Rátkai féltestvérét - megölte, majd öngyilkosságot követett el. Ekkor apja úgy döntött, hogy az ötéves gyereket Magyarországra küldi nagyanyjához, hogy ő gondoskodjon róla. Rátkai István 1976-ban tért vissza Kanadába, szülővárosában járt középiskolába. Utána munkanélküli segélyen élt, katona akart lenni, de elutasították. Miután apja 1982-ben rákban meghalt, az árván maradt 20 éves fiatalember Magyarországra utazott, és 1983-ban beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára.
Az egyetemi élethez pénz kellett, Rátkai valutázott, az illegális dollárbiznisz viszont szemet szúrt a rendőrségnek. Ám nem ők kapták el, hanem a hírszerzés, az őrszoba és a fogda helyett a kémelhárítás egy titkos lakásába vitték, ahol megmondták neki, vagy a börtön, vagy lesz pénz, de azért dolgozni, kémkedni kell.
Bár a magyarok szervezték be, a szovjet hírszerzésnek vitte az infókat. Visszaküldték a tengerentúlra, tengerészeti bázisokat kellett megfigyelnie. 1988-ban kapta meg a legnagyobb megbízását, egy új fejlesztésű hangcsapda tervrajzainak megszerzését. Csakhogy, ekkor az amerikai tengerészet már sejtette, valaki kémkedik, csak nem tudták, ki az.
Rátkai éppen Argentínában volt, fedősztorija szerint kanadai-magyar tudósként dolgozott az ottani amerikai tengeralattjáró bázis közelében horgonyzó szovjet kutatóhajón. Az amerikaiak úgy gondolták, a férfi lehet a kém, ezért egy női csalit dobtak be, egy fiatal tengerésztisztet, Donna Geigert. A nő előadta az oroszoknak, kiábrándult a rendszerből, hogy nem érvényesülhet az amerikai hadseregben. Titkosított dokumentumokat adott át a szovjet hajó kapitányának, az "ellenség" pedig bekapta a horgot.
Találkoznia kellett “Michaellel”, az árulót játszó amerikai kémnő egy héten belül szemtől szemben találta magát a magyar kémmel. Randiztak, folyamatosan csepegtette Rátkainak az adatokat, vacsoráztak, hotelekben aludtak, s szép lassan elcsábította a botcsinálta magyar kémet. 1988 júniusában Geiger, a Hotel Newfoundlandban egy olyan szobába vezette Rátkait, amelyet az amerikai titkosszolgálat lehallgatott és megfigyelt. Ebben a szobában még több pénz és még több információ cserélt gazdát. Amikor azonban Rátkai elhagyta a szobát, nyomban őrizetbe vették.
A lebukott kém 1989. február 6-án a bíróságon bűnösnek vallotta magát és elismerte, hogy 1987 májusától 1988 júniusáig a Szovjetuniónak kémkedett. A beszervezési kísérletet is elismerte, ebben a vádpontban is bűnösnek vallotta magát. Az újfundlandi legfelsőbb bíróság 1989. március 9-én kilenc év börtönbüntetésre ítélte.
