Nevessünk...Írj egy viccet!
- Téma inditó Szonja
- Kezdés dátuma
- Státusza
A háború vége felé, 1945 tavaszán, a nagy sorban állások idején Tasziló, a volt gróf is türelmesen várakozik egy élelmiszerbolt előtt. A sor egyre csak nő, egyre több ember jön, mindenki türelmetlen. Egyszer Tasziló véletlenül hatalmasat szellent.
Teljesen megszégyenülve érzi magát, azonnal kilép a sorból és elindul. Néhány lépés után észreveszi, hogy követik. Hátrafordul és döbbenten látja, hogy a sor egy része elindult utána. Kétségbeesetten futásnak ered, de nem bírja sokáig, a harmadik utcasarkon összeesik. Ekkor utolérik a többiek és lihegve mondják:
- Az Istenért, uram! Nem akarjuk bántani, csak azt mondja meg, hol vette a babot!
Teljesen megszégyenülve érzi magát, azonnal kilép a sorból és elindul. Néhány lépés után észreveszi, hogy követik. Hátrafordul és döbbenten látja, hogy a sor egy része elindult utána. Kétségbeesetten futásnak ered, de nem bírja sokáig, a harmadik utcasarkon összeesik. Ekkor utolérik a többiek és lihegve mondják:
- Az Istenért, uram! Nem akarjuk bántani, csak azt mondja meg, hol vette a babot!
Házaspár vásárol a szupermarketben. A férj beletesz a kocsiba egy
huszonnégyes karton Heinekent. Az asszony döbbenten nézi. A férj
mentegetődzni kezd.
- Most akciós, csak 3000 Ft.
- Ezt nem engedhetjük meg magunknak. - mondja szigorúan az asszony és
visszateszi a sört.
Vásárolnak tovább, majd a feleség betesz egy 6000 Ft-os tégely krémet
a kocsiba. A férj rákérdez.
- Ez mi?
- Az arckrémem. Gyönyörűnek fogok kinézni tőle.
- Ezt a Heineken féláron tudja...
huszonnégyes karton Heinekent. Az asszony döbbenten nézi. A férj
mentegetődzni kezd.
- Most akciós, csak 3000 Ft.
- Ezt nem engedhetjük meg magunknak. - mondja szigorúan az asszony és
visszateszi a sört.
Vásárolnak tovább, majd a feleség betesz egy 6000 Ft-os tégely krémet
a kocsiba. A férj rákérdez.
- Ez mi?
- Az arckrémem. Gyönyörűnek fogok kinézni tőle.
- Ezt a Heineken féláron tudja...
Szőkenő ül a kocsiban, megáll egy lámpánál, ahol behajol egy csöves:
-Hölgyem van egy cigije?
-Igen. Feleli a szöszi és átnyújtja a bagót.
Megytovább majd megint megáll egy lámpánál.
Ugyanaz a csövi behajol: -Tüze isvan? -kérdi a csöves.
-Igen. Feleli a szöszi és átnyújtja az öngyújtót.
Megytovább majd megint megáll egy lámpánál.
Ugyanaz a csövi behajol: -Egyszázasért megmondom-mondja a csöves-, hogy kell kimenni a körforgalomból!
-Hölgyem van egy cigije?
-Igen. Feleli a szöszi és átnyújtja a bagót.
Megytovább majd megint megáll egy lámpánál.
Ugyanaz a csövi behajol: -Tüze isvan? -kérdi a csöves.
-Igen. Feleli a szöszi és átnyújtja az öngyújtót.
Megytovább majd megint megáll egy lámpánál.
Ugyanaz a csövi behajol: -Egyszázasért megmondom-mondja a csöves-, hogy kell kimenni a körforgalomból!
A macsó és a szöszi megházasodnak. A pasas, hogy bebizonyítsa, ki az úr a házban, rögtön közli is a szabályokat.
- Akkor megyek bárhová, amikor akarok. Az asztalon mindig legyen friss vacsora, kivéve, ha azt mondom, hogy a haverokkal megyek horgászni.
- Minden rendben. Én pedig közlöm, hogy itt minden este 7.40-kor szex lesz, akár itthon vagy, akár nem...
- Akkor megyek bárhová, amikor akarok. Az asztalon mindig legyen friss vacsora, kivéve, ha azt mondom, hogy a haverokkal megyek horgászni.
- Minden rendben. Én pedig közlöm, hogy itt minden este 7.40-kor szex lesz, akár itthon vagy, akár nem...
A hatéves Pistike már az iskolakezdés előtt megtanult az ujjain számolni. A bácsikája leckézteti:
- Mondd csak, mennyi három meg négy?
Pistike sorra nyitogatja az ujjait, végül rávágja:
- Hét!
- Jó, jó, okos vagy. - mondja rá a nagybácsi. - De az iskolában már nem szabad a kezeden számolni, hanem csak fejben. Próbáld csak meg, tedd zsebre mindkét kezed!
Pistike engedelmesen a nadrágja zsebébe süllyeszti a kezét.
- Na, most mondd meg, mennyi öt meg öt!
A nadrágzsebben mocorognak a kisfiú ujjai, aztán így felel:
- Tizenegy!
- Mondd csak, mennyi három meg négy?
Pistike sorra nyitogatja az ujjait, végül rávágja:
- Hét!
- Jó, jó, okos vagy. - mondja rá a nagybácsi. - De az iskolában már nem szabad a kezeden számolni, hanem csak fejben. Próbáld csak meg, tedd zsebre mindkét kezed!
Pistike engedelmesen a nadrágja zsebébe süllyeszti a kezét.
- Na, most mondd meg, mennyi öt meg öt!
A nadrágzsebben mocorognak a kisfiú ujjai, aztán így felel:
- Tizenegy!
Az egyetemen a hallgatók írásbeli vizsgán vesznek részt. Amikor lejár az idő, a professzor kéri, hogy adják be a dolgozatokat. Egy diák továbbra is ül a padban és írja a feladatait. A tanár figyelmezteti, hogy ha nem adja be azonnal, akkor érvénytelen lesz a vizsgája. A fiú még további 10 perc elteltével adja be a papírját. A professzor ráripakodik:
- Ezt már ne is adja ide, nem fogadom el.
- Professzor úr, tudja a nevemet? - kérdezi szemtelenül a diák.
- Nem, és nem is érdekel!
- Akkor jó! - feleli a fiú és gyorsan beteszi a dolgozatát a paksaméta közepébe.
Másnap megtudta, hogy átment a vizsgán.
- Ezt már ne is adja ide, nem fogadom el.
- Professzor úr, tudja a nevemet? - kérdezi szemtelenül a diák.
- Nem, és nem is érdekel!
- Akkor jó! - feleli a fiú és gyorsan beteszi a dolgozatát a paksaméta közepébe.
Másnap megtudta, hogy átment a vizsgán.
Egy férfi a bíróságon...
- Az ön tette minden kritikán aluli. Ahhoz, hogy az esküdtszék ne életfogytiglanit adjon önnek, nagyon meggyőző magyarázatot kell adnia.
- Tisztelt bíró úr, az én feleségem olyan buta volt, hogy egyszerűen nem tudtam magamat kontrollálni és kidobtam az ablakon.
- Az ön magyarázata nem elég, és ha azt szeretné, hogy még azelőtt elítélnék az esküdtek, hogy befejezi a mondanivalóját, hát jobban teszi, ha hihetőbb magyarázatot ad.
- Akkor elmesélem... Egy tízemeletes házban lakunk az utolsó emeleten. A földszinten egy törpe család lakik. A szülők kb. egyméteresek, a gyerekek 12 és 14 évesek, 70, ill. 90 centi magasak. Azon a napon azt mondtam a feleségemnek:
"Borzalmas lehet törpének lenni. Szegény család, mind ilyen kicsik."
"Igen," mondja a feleségem, "igazi pireneusiak."
"Pigmeusokat akartál mondani..."
"Nem, pigmeus az, ami az ember bőre alatt van, amitől szeplős leszel."
"Az pigment..."
"Hagyjál már... A pigmentre a rómaiak írtak."
"Drágám, az pergamen."
"Hogy lehetsz ilyen kulturálatlan? Pergamen, amikor egy író publikálja írása egy részét."
Bíró úr, elképzelheti, hogy itt nyeltem egyet, hogy ne folytassam a beszélgetést, fogtam egy újságot és elkezdtem olvasni. Alig helyezkedtem el a kedvenc fotelomban, mikor a feleségem mellém állt egy könyvvel a kezében és azt mondja:
"Nézd, ez az amit egy író ír és könyv a neve, ha nem ismernéd még. Vedd és olvasd a "Pompadúri márkízát"!" Kezembe vettem a könyvet és mondtam:
"Drágám, ez egy francia nyelvű könyv "Marquise de Pompadour", ne próbáld lefordítani a címét."
"Ez szép... Te adsz nekem francia leckéket, mikor engem egy egyetemi vektor tanított!"
"Annak nem vektor a neve, hanem lektor!"
"Nem vagy normális, Lektor egy ókori görög hős volt."
"Az Hector volt és trójai..."
"Hector egy területi mértékegység, te idióta!"
"Az hektár, drágám."
"Nagyon meglep a kulturálatlanságod. Hektár az istenek itala."
"Az nektár - mondom én nagyot sóhajtva."
"Fogalmad sincs neked, én tudom biztosan, még egy dal is volt amit két barátnő duóban énekelt."
"Nem duónak mondják, hanem duettnek."
"Már kezdesz idegesíteni, hogy vagy ennyire begyepesedett?"
Bíró úr, itt elfeketedett minden előttem, nem tudtam uralkodni magamon és kidobtam az asszonyt az ablakon.
A teremben csend... a bíró nagyot csap a kalapáccsal és azt mondja:
- Ön szabad, önvédelem volt. Én már Hektornál kidobtam volna.
- Az ön tette minden kritikán aluli. Ahhoz, hogy az esküdtszék ne életfogytiglanit adjon önnek, nagyon meggyőző magyarázatot kell adnia.
- Tisztelt bíró úr, az én feleségem olyan buta volt, hogy egyszerűen nem tudtam magamat kontrollálni és kidobtam az ablakon.
- Az ön magyarázata nem elég, és ha azt szeretné, hogy még azelőtt elítélnék az esküdtek, hogy befejezi a mondanivalóját, hát jobban teszi, ha hihetőbb magyarázatot ad.
- Akkor elmesélem... Egy tízemeletes házban lakunk az utolsó emeleten. A földszinten egy törpe család lakik. A szülők kb. egyméteresek, a gyerekek 12 és 14 évesek, 70, ill. 90 centi magasak. Azon a napon azt mondtam a feleségemnek:
"Borzalmas lehet törpének lenni. Szegény család, mind ilyen kicsik."
"Igen," mondja a feleségem, "igazi pireneusiak."
"Pigmeusokat akartál mondani..."
"Nem, pigmeus az, ami az ember bőre alatt van, amitől szeplős leszel."
"Az pigment..."
"Hagyjál már... A pigmentre a rómaiak írtak."
"Drágám, az pergamen."
"Hogy lehetsz ilyen kulturálatlan? Pergamen, amikor egy író publikálja írása egy részét."
Bíró úr, elképzelheti, hogy itt nyeltem egyet, hogy ne folytassam a beszélgetést, fogtam egy újságot és elkezdtem olvasni. Alig helyezkedtem el a kedvenc fotelomban, mikor a feleségem mellém állt egy könyvvel a kezében és azt mondja:
"Nézd, ez az amit egy író ír és könyv a neve, ha nem ismernéd még. Vedd és olvasd a "Pompadúri márkízát"!" Kezembe vettem a könyvet és mondtam:
"Drágám, ez egy francia nyelvű könyv "Marquise de Pompadour", ne próbáld lefordítani a címét."
"Ez szép... Te adsz nekem francia leckéket, mikor engem egy egyetemi vektor tanított!"
"Annak nem vektor a neve, hanem lektor!"
"Nem vagy normális, Lektor egy ókori görög hős volt."
"Az Hector volt és trójai..."
"Hector egy területi mértékegység, te idióta!"
"Az hektár, drágám."
"Nagyon meglep a kulturálatlanságod. Hektár az istenek itala."
"Az nektár - mondom én nagyot sóhajtva."
"Fogalmad sincs neked, én tudom biztosan, még egy dal is volt amit két barátnő duóban énekelt."
"Nem duónak mondják, hanem duettnek."
"Már kezdesz idegesíteni, hogy vagy ennyire begyepesedett?"
Bíró úr, itt elfeketedett minden előttem, nem tudtam uralkodni magamon és kidobtam az asszonyt az ablakon.
A teremben csend... a bíró nagyot csap a kalapáccsal és azt mondja:
- Ön szabad, önvédelem volt. Én már Hektornál kidobtam volna.
Toronyház építkezésen délben, fenn, leül egymás mellé ebédelni a barna hajú, a fekete hajú és a szőke férfi. A barna kinyitja az ételesdobozát:
- Hát nem igaz! Már megint sonkás zsemle! Ha mégegyszer sonkás zsemlét találok délben a dobozban, leugrom, öngyilkos leszek! A fekete hajú is kinyitja az ételes dobozát:
- Hát nem igaz! Már megint szalámis zsemle! Ha mégegyszer szalámis zsemlét találok délben a dobozban, leugrom, öngyilkos leszek! A szőke férfi is kinyitja az ételes dobozát:
- Hát nem igaz! Már megint fasirtos zsemle! Ha mégegyszer fasirtos zsemlét találok délben a dobozban, leugrom, öngyilkos leszek!
Másnap délben a barna férfi ismét sonkás zsemlét talál a dobozában. Feláll, leugrik a magasból, és szörnyethal. A fekete is szalámis zsemlét talál a dobozában. Feláll, leugrik, szörnyethal. Hasonlóan jár a szőke férfi is.
A temetésen sírva borulnak egymás vállára az özvegyek:
-Ó, ha tudtam volna, hogy ennyire utálja a sonkás zsömlét, mást csomagolok neki!- mondja a barna felesége.
-Ó, ha tudtam volna, hogy ennyire utálja a szalámis zsömlét, mást csomagolok neki!- mondja a fekete felesége. A szőke felesége szótlanul bandukol tovább.
-Te nem mondasz semmit?-kérdik tőle a többiek.
- Mit is mondhatnék? Az én drágám mindig maga csomagolta az ebédjét...
- Hát nem igaz! Már megint sonkás zsemle! Ha mégegyszer sonkás zsemlét találok délben a dobozban, leugrom, öngyilkos leszek! A fekete hajú is kinyitja az ételes dobozát:
- Hát nem igaz! Már megint szalámis zsemle! Ha mégegyszer szalámis zsemlét találok délben a dobozban, leugrom, öngyilkos leszek! A szőke férfi is kinyitja az ételes dobozát:
- Hát nem igaz! Már megint fasirtos zsemle! Ha mégegyszer fasirtos zsemlét találok délben a dobozban, leugrom, öngyilkos leszek!
Másnap délben a barna férfi ismét sonkás zsemlét talál a dobozában. Feláll, leugrik a magasból, és szörnyethal. A fekete is szalámis zsemlét talál a dobozában. Feláll, leugrik, szörnyethal. Hasonlóan jár a szőke férfi is.
A temetésen sírva borulnak egymás vállára az özvegyek:
-Ó, ha tudtam volna, hogy ennyire utálja a sonkás zsömlét, mást csomagolok neki!- mondja a barna felesége.
-Ó, ha tudtam volna, hogy ennyire utálja a szalámis zsömlét, mást csomagolok neki!- mondja a fekete felesége. A szőke felesége szótlanul bandukol tovább.
-Te nem mondasz semmit?-kérdik tőle a többiek.
- Mit is mondhatnék? Az én drágám mindig maga csomagolta az ebédjét...
Egy asszony a vádlottak padján ül gyilkosság miatt. Az ügyész azt kérdezi tőle:
- Tehát, amikor a férje a reggeli mellett ült, és maga észrevétlenül beletette a mérget a kávéjába, majd odaadta neki, egyáltalán nem érzett semmit? Nem volt bűntudata? Nem érzett sajnálatot, amiért hamarosan meg fog halni, és nem sejt semmit?
- Hadd próbáljak visszaemlékezni... De, tulajdonképpen volt egy pillanat, amikor tényleg sajnálatot éreztem.
- Mikor?
- Amikor rám nézett, és azt mondta, hogy kér még egy csészével.
- Tehát, amikor a férje a reggeli mellett ült, és maga észrevétlenül beletette a mérget a kávéjába, majd odaadta neki, egyáltalán nem érzett semmit? Nem volt bűntudata? Nem érzett sajnálatot, amiért hamarosan meg fog halni, és nem sejt semmit?
- Hadd próbáljak visszaemlékezni... De, tulajdonképpen volt egy pillanat, amikor tényleg sajnálatot éreztem.
- Mikor?
- Amikor rám nézett, és azt mondta, hogy kér még egy csészével.
A negyvenedik házassági évfordulón így szól az asszony a férjéhez:
- Drágám, olyan régóta élünk már együtt, jó lenne, ha semmit sem rejtegetnénk egymás előtt. Van-e valami, amit tudni szeretnél rólam, de még sosem merted megkérdezni?
- Nos, igen. Éveken át töprengtem rajta, hogy míg a hat gyerekünk közül öt annyira hasonlít egymásra, a hatodik miért egészen más, mint a testvérei. Mondd csak, neki talán más volt az apja?
- Be kell vallanom, hogy igen. - feleli szemlesütve a feleség.
- Na és, ki az apja?
- Te.
- Drágám, olyan régóta élünk már együtt, jó lenne, ha semmit sem rejtegetnénk egymás előtt. Van-e valami, amit tudni szeretnél rólam, de még sosem merted megkérdezni?
- Nos, igen. Éveken át töprengtem rajta, hogy míg a hat gyerekünk közül öt annyira hasonlít egymásra, a hatodik miért egészen más, mint a testvérei. Mondd csak, neki talán más volt az apja?
- Be kell vallanom, hogy igen. - feleli szemlesütve a feleség.
- Na és, ki az apja?
- Te.
- Státusza
Hasonló témák
