A magyar szürkemarha
Mint tudjuk, hazánk nemzeti állata a szürkemarha. De tudja-e a kedves Olvasó,hogy szürkemarha és szürkemarha között jelentős különbségek mutatkoznak?Legfontosabbak az alábbi fajták:
Vörös szürkemarha:
A vörös szürkemarha egyedeire jellemző, hogy tönkreteszik a Legelőt, elesziktársaik elől a takarmányt és fölisszák az összes vizet. Viselkedésük mintha aztsugallná, hogy csak ők számítanak. A közös Legelőre általában igen nagyokatszarnak. De a legszebb szénabálák valahogyan mindig nekik jutnak. Vezéregyedeikpofáján nincsen bőr, és a gerincük is sokszor hiányzik. Régebbencsordatársaikat tömegével szorították ki különféle mészárszékekre. A szenvedőegyedek közül azonban még mindig sokan vakon bíznak a vörös szürkemarhákban.Ebből is látszik, mekkora barmok. Szerencsére populációjuk az utóbbi időben megfeleződött.
Narancssárga szürkemarha:
A narancssárga szürkemarhák szinte istenként tekintenek vezérbikájukra, aki alegdúsabb legelő ígéretével ámítja őket. A vezérbika bődülésein hetekigkérődznek. Úgy tűnik, hogy sokszor nekiiramodnának egy alapos legelőrendszer-váltásnak,de amikor erre ténylegesen lehetőségük lenne, mindig megfutamodnak ésvisszafekszenek a trágyába dagonyázni és kérődzni. Egyre többen vannak. Ésegyre nagyobb marhák.
Zöld szürkemarha:
A zöld szürkemarhák régebben igen jelentős szerepet játszottak az újállattartási rendszer kialakításában, ám populációjuk annyira megritkult, hogyszinte a kihalás fenyegeti. Ennek sajátos oka van: egy mezei virág legelésemérgezte meg a gulya ezen részét. A virágot Ibolyának hívják, melynek szirmokhelyett - a gombákhoz hasonlóan - kalapja van. A zöld szürkemarhaújratelepítése vajmi kevés reménnyel kecsegtet.
Liberális szürkemarha:
A liberális szürkemarha közel-keleti fajtákkal áll viselkedési és/vagy genetikairokonságban. Egyedeire jellemző, hogy az egész Legelőt uralmuk alá próbáljákhajtani. A többi fajtával sosem működnek együtt, kizárólag a saját érdekeikethajszolják. Szombatonként kiválnak a gulyából és külön itatóhelyhez járulnak.Szénából emlékműszerű rakásokat szórnak össze úton-útfélen. Etológusok szerintennek az oka - valós alapok híján - nem lehet más, mint valamifélekergemarha-kór, amely nagyon sok másik fajtára is veszedelmes mértékbenátterjedt. Rögeszméjük, hogy tehén nélkül, két bika társulásával is egészséges borjú nevelhető fel. Nem élhetnek fű nélkül.
Sávos szürkemarha:
A sávos szürkemarhák megvédik a Legelőt, melynek többnyire jobb széléntartózkodnak. Akár békében is élnének indiai, mostanság teljesen szentnektekintett fajtákkal, ám azok randalírozását keményen megtorolják ősi, szilajtülkeikkel. Jellemző rájuk a fegyelem. Immunisak a liberális szürkemarhákfentebb leírt kergemarha-kórjára. Etológusok szerint a sávos szürkemarhák nemtartják kizártnak, hogy a Legelőt kijelölő villanypásztor akár minden iránybankijjebb tolható. Mindenesetre testvériesen próbálják védeni a szomszédoslegelőkön sanyargatott társaikat. Mezőgazdasági szakértők szerint, aholelegendő létszámban tűnnek föl, ott marha nagy rend lesz - talán a fentebbbemutatottak közül néhány fajta nélkül.