Pedagógusnap - évnyitó - évzáró - ballagás

ildikóapr1

Állandó Tag
Állandó Tag
Kovács Barbara: Nem tudom mit mondjak én most neked,

Kovács Barbara

[FONT=&quot]Nem tudom mit mondjak én most neked,[/FONT]
[FONT=&quot]Hadd fogjam meg gyorsan a két kezed,[/FONT]
[FONT=&quot]Mondani nem tudok semmit neked,[/FONT]
[FONT=&quot]Hadd fogjam sokáig a két kezed.[/FONT]
 

ildikóapr1

Állandó Tag
Állandó Tag
Kovács Barbara: Most valami…

[FONT=&quot]

Kovács Barbara: Most valami…….[/FONT]

[FONT=&quot]Most valami olyat kéne mondanom,[/FONT]
[FONT=&quot]Amit még soha sem mondtam:[/FONT]
[FONT=&quot]Hiszen eddig mindig csak óvodás voltam.[/FONT]
[FONT=&quot]Ősztől pedig már iskolás leszek,[/FONT]
[FONT=&quot]Illene, hogy ettől okosabb is legyek.[/FONT]
[FONT=&quot]Mégsem jut eszembe semmi bölcs dolog,[/FONT]
[FONT=&quot]Csak az: de jó, hogy még óvodás vagyok! [/FONT]
 

juna

Állandó Tag
Állandó Tag
Tóth Juli: óvodások búcsúzója

Óvodások búcsúzója
Tóth Juli

Énekszótól hangos
a mi, kedves óvodánk.
Kis polcokról minden játék,
kíváncsian néz le ránk.

Növekedtünk, okosodtunk,
s ez a pár év elszaladt.
Tarka csokorral kezünkben:
már csak a búcsúzás maradt.

Mese, játék nem jön velünk,
itt hagyjuk az óvodát,
De elvisszük a szívünkben,
Óvó néni mosolyát.
 

ildikóapr1

Állandó Tag
Állandó Tag
Gyermeklakodalmas

Gyermeklakodalmas
Itt van a friss újság, tessék kérem venni,
Mi a legújabb hír, mindjárt elmesélem.
Hallja meg mindenki, évzáró lesz nálunk,
Minden vendégünket szeretettel várunk!
Figyelem, figyelem, közhírré tétetik,
A gyermeklakodalmas ezennel megkezdődik.
Idejöjjön apraja és nagyja,
Ki a menyasszonyt látni akarja.
Ének: / lányok/ Lánc,lánc hosszú lánc
Ének: / fiúk/ Gyí paci paripa
Ének:
Pajtika gyere velem táncolni, táncolni, táncolni
Biztosan nem fogod megbánni, mert vélem is jó járni.
Pajtika megyek veled táncolni, táncolni, táncolni.
Biztosan nem fogod megbánni, mert vélem is jó járni.
Járjuk a táncot és dobbantsunk jobb lábbal, bal lábbal.
Most pedig búcsúzzunk egymástól és járjuk egy új párral.

Pisti: Erzsi ! Legyél a menyasszonyom!?
Erzsi: Mit? Hogy én legyek a te menyasszonyod? Azt már nem!
Édesanyám megtiltotta nékem, hogy legény a szemembe nézzen,
koszorút se tegyek a fejemre, majd eljön még annak az ideje.
Pisti: Erzsi ! Legyél a menyasszonyom! Én is csak miattad lettem vőlegény.
Erzsi: Nem érted, hogy nem kellesz te trücske!
Pisti: Hinnye azt a nemjóját, de megjártam véle!
Azt hiszi, hogy ő legszebb! Figyeljétek meg , ezek után olyan viccet teszek!:
Ha megnövök, feleségnek csak menyecskét veszek!
Nini, itt a Marcsa, ez kicsi, takaros, jó lesz ez énnékem.
Marcsa, Marcsika! Leszel a menyasszonyom? Ígérd meg nékem ?
Marcsa. Hát, leszek.
Ének: Erzsébet asszony.
Apa: Kézfogó lesz ma nálunk, férjhez megy a Marcsa lányunk.
Anya: Takarítsunk, söprögessünk, mire jönnek készen legyünk.
1. lány: a lábunkat majd lejárjuk, a kérőket nagyon várjuk.
2. lány: kilenc libát megsütöttem, három tyúkból levest főztem.
A tűzhelyen forr a gulyás, meg a finom halpaprikás.
3. lány. Tíz kenyeret szakasztottam, jó kalácsot dagasztottam,
Nagy tálban a friss pogácsa a sok éhes kérőt várja.
4. lány: Én a fánkot készítettem, cukrot, diót, mákot törtem.
Levestésztát magam gyúrtam, még a tüzet is én fújtam.
Ének:
Hopp ide tisztán, szép palútt deszkán / Öltöztetik a menyasszonyt/
Nem leszek többé nyoszolyóleány,
Ha leszek, leszek, menyasszony leszek,
Annak is pedig legszebbje leszek.

1.lány: jönnek már a vendégek, kézfogóra a legények.
Kurjongatók:
-Azért jöttem kék lajbiba, hogy jöjjetek a lagziba.
-Kanalat, villát hozzanak, hogy éhen ne haljanak.
Mindenki: Elmegyünk, ott leszünk, ahogy mondta, úgy teszünk!
-Aki miránk bámészkodik, az mi közénk kívánkozik.
-Aki minket kicsúfol, a pokolba lecsússzon.
-Aki minket kinevet, egye meg az egeret.
1. fiú: Sárga rigó kalitkába, itt a kérő az utcában.
Be is jönne, hogyha lehet, hogyha adnak egy kis helyet.
Vőfély: Az én kis seregem, mely odakünn vagyon, a hosszú út alatt
elfáradt nagyon.
Lennének szívesek tehát őket befogadni, mi sem fogunk érte adósak maradni.
Anya: Tessék csak beljebb jönni.
1.lány: Réz tepsibe sül a rántás, a vőlegény jaj de csámpás!
Vőfély: Csitt! Most én beszélek!
Eljöttünk e tisztes házhoz, azzal a kéréssel, hogy van-e férjhez menő lánya!
Adják nekünk, had vigyük a vőlegényhez a párját.
Sárga csikó, arany nyereg, a vőlegény derék gyerek.
Szorgalmas és nagyon okos, ügyes, vidám, takarékos.
Fiúk: Három tepsi túrós lepény, a vőlegény derék legény.
Vőfély: Száz szónak is egy a vége! Csapjon bele itt a kezünk és a lányát adja
Nekünk.
Apa: Ne is mondja sógor tovább, itt a kezem nem disznóláb.
Tetszik nekem a vőlegény, a faluban első legény.
Hogy így történt nem is bánom, odaadom Marcsa lányom.
Mind: Szép menyasszony gyere ki, vár a párod ide ki.
Vőlegény: Marikám, angyalom, drága kicsi galambom, jössz-e hozzám ízibe.
Ének:
Kis kece lányom..
1.lány: Piros rózsa, bazsalikom megérkezett a menyasszony,
Fehér gyöngy van a nyakában, piros szalag a hajában.
2. lány: Kék nefelejcs, piros szegfű, a menyasszony de gyönyörű.
Tiszta, rendes, dolgos nagyon, nem nézeget az ablakon.
3. lány: Gazdasszony a javából, ki nem jön a konyhából,
A befőttre van már gondja, nem romlik-e, megkóstolja .
4. lány: A mi lányunk úgy tud fonni, hogy az ura nem megy inni.
5. lány: Pendelyt, gatyát jól tud mosni, a legényre kacsintani.
6. lány: A ház földjét kimázolja, hogy az ura megbámulja.
Vőlegény: Éppen ilyen lányt kerestem, a menyasszony tetszik nekem.
Anya: Hát neked Marika lányom,tetszik- e a vőlegény?
Menyasszony: Nekem nem kell édesanyám, mert kinevet minden leány.
Nem való még vőlegény, nincs bajusza szegénynek!
Ének:
A kapuba a szekér, itt a legény leányt kér
De a leány azt mondja, nem megyek férjhez soha,
De a leány azt mondja, nem megyek férjhez soha.
Vőfély: Ezen könnyen segíthetünk, bajusz mindig van velünk.
Tessék itt van, felragasztjuk, és a kézfogót megtartjuk.
Menyasszony: Körül csipkés a kötényem, tetszik már a vőlegényem.
Karalábé, túrós csusza, a harcsának sincs szebb bajusza.
Vőfély: Tisztelt násznép sereg! Induljunk békével, hisz a vőlegény urunk
Megtalálta a párját e háznak legislegszebb rózsaszálát.
Ti meg lányok ne sírjatok, rátok is sor kerül, meglátjátok.
Fiúk: Arany alma gurulóba, most vagyunk az indulóba.
Ének:
Hej szénája, szénája.
- Arany bárány, arany kos, esküvőre megyünk most.
Pap: Térdeljetek elibém. Pistike szereted Marikát?
Vőlegény: Szeretem hát.
Pap: Nem vered meg őt?
Vőlegény: Ha jó lesz akkor nem.
Pap: Adsz neki sóra pénzt?
Vőlegény: Adok hát.
Pap: Marika szereted Pistikét?
Marika: Szeretem hát.
Pap: Főzöl neki jó ebédet?
Marika: Főzök hát.
Pap: Teszel a levesibe egy kanál sót?
Marika: Teszek, bíz én hattal is.
Pap: Akkor én, megáldalak benneteket. Legyetek boldogok.
Fiúk: Sárgarépa, petrezselyem a menyasszony végig selyem.
Kurjongatók:
-De szép ez a lakodalom, magam is megházasodom.
-Akinek ma kedve nincs, annak egy csöpp esze sincs.
-A lábamon sárga csizma, úgy mulatok a lagziba.
-Ide lábam ne oda, hátra van még a java.
-Aki nem jön táncolni, menjen haza aludni.
-Kicsi nekem ez a ház kirúgom az oldalát.
-Uccu lábam jól vigyázz a táncomba ne hibázz.
Vőfély: Ím itt áll mellettem az ékes menyasszony,
Hogy menyecske fejjek először táncoljon.
Minden vendégnek egy nótát juttasson,
Az ajándékból pedig új cipőt varrasson.
Mindenki táncolhat vele egy kurtát,
Csak arra vigyázzon, le ne tapossák cipője sarkát.
Én kezdem a táncot, a többi meg ráér4
Eladó a menyasszony!
Zene:
 

N.R.Gia

Állandó Tag
Állandó Tag
Tóth Anna: Köszöntő

Tóth Anna: Köszöntő

Köszönöm a fáradozást,
sok törődést, gondoskodást.
Amíg élek hálás leszek
tanáromnak, ahogy nevelt.

Elsőben még csacska voltam.
Olvasásnál szótagoltam.
Ő volt, aki figyelt engem,
biztatott nagy türelemmel.

Számolni csak tízig tudtam.
Nyitogattam kicsi ujjam.
Izgultam, és arra vágytam,
láthassam az anyukámat.

Azóta már felsős vagyok.
Lassan kinövöm a padot.
Búcsút intek iskolámnak,
tanáromnak, cimborámnak.

Mert ahogy az évek teltek,
átvettük a történelmet.
Földrajzból az országokat,
számtanból a törtszámokat.

Köszönöm a tanáromnak,
nevelőmnek, oktatómnak,
azt, ahogyan bízott bennem,
s drágakőként csiszolt engem.

:), szép estét kívánok!
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Kányádi Sándor: Kicsi legény, nagy tarisznya

Horgasinamat verdeső
tarisznyámban palavessző,
palavessző s palatábla...
Így indultam valamikor
legelőször iskolába.


Le az utcán, büszkén, bátran
lépdeltem a tarisznyámmal.
-Hova viszed, ugyanbiza',
azt a legényt, te tarisznya?-
Tréfálkoztak a felnőttek,
akik velem szembejöttek.


Máskor pedig ilyenformán
mosolyogták a tarisznyám:
-Éhes lehet a tudásra
az, kinek ilyen hosszú,
ilyen nagy a tarisznyája.


De csak mentem, még büszkébben,
míg az iskoláig értem.
Az iskola kapujában
gyökeret vert a két lábam.


S álltam, míg csak bátorító
szóval nem jött a tanító.

Rám mosolygott: -Ej, kis legény,
gyere, fiam, bátran, ne félj!


Kézen fogott, bevezetett.
Emlékszem, be melegem lett...
Évek teltek, múltak, de még
most is érzem olykor-olykor
jó tanítóm meleg kezét.




24.gif
spacer.gif

 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Tersánszky Józsi Jenõ: Ákombák tanár úr

Igaz, hogy fura figura volt. Csupa gubanc az egész feje, bozontos haja, bozontos szakálla, vastag, göbös orra, cvikkerrel nyergelve, s egy pepita nadrágja, melyet apám is látott rajta gimnazista korában. És igaz az is, hogy a matematikának volt tanára, s ilyenformán kész ellenség. Valamint az se hazugság, hogy aki egyszer nála elégséges tanuló hírébe keveredett, az fújhatta a leckét, mint a miatyánkot, s bebiflázhatta a példát az utolsó tizedestörtig, mégse kapott jobbat, mint elégségest, míg akit kedvelt... Mindegy! mégse kellett volna annyi csúfot ûznünk belõle.
Képzeljék csak el. Az volt a szokása, hogy mindenkinek, aki köszönt neki, a legutolsó fényesorrú diáknak is, leemelte a kalapját:
- Áászógáá! - mondta furcsán, és sohase nézett rá, akinek köszönt, hanem valahogy ájtatosan elõre a földre.
Hát mi úgy tettünk, hogy a legcsikorgóbb reggel nyolcórai hidegekben megvártuk õt az utca elején, s úgy álltunk sorba kis közökben egymástól, s folyvást köszöntünk, hogy szegény öreg vissza nem tudta tenni kalapját fejére a gimnáziumig. Akik már köszöntünk, elõre szaladtunk és újra köszöntünk.
- Áászogáá, áászogáá, áászogáá! - mondta szegény fáradhatatlan.
Bennünket négyünket: engem, meg a szomszédomat, Méder Károlyt s hátunk megett az utolsó padban Filipánt, egy nagy lomha oláh fiút, meg Kelemen Pistit, úgy is hívott Ákombák elég találóan: "a rothadt almák családja". Mivelhogy általunk romlandó a többi.
Ha egyébbel nem macerálhattuk szegényt, hát mozdulatlan, figyelõ képpel ültünk a padban, szemtõl szembe nézve Ákombákkal, s anélkül, hogy szájunkat mozgatnánk, valahogy mint a macska, torkunkból doromboltunk. Tûrte mindig sokáig. Ha megállt magyarázat közben s felfülelt: elhallgattunk. Ha felpattant egyszerre türelmét vesztve, s veszettül villogó szemmel tátogott s ordította: - Ki dirimbál folyton!? - és csapkodott, dühösködött, lármázott, akkor mi is hatványozottabban dajnáltunk. Ha hirtelen elhallgatott: mi is. Ha megint csendesebben beszélt: mi is úgy. - Fújjad! - lökött oldalba szomszédom: - Hej, Bözsi, Bözsi, Bözsi, hej Bözsi a kapuba-umá-umá-umá-umá-umá...! Így folyt egész órán.
Sok volna elsorolni leleményes gazságainkat. Hogy ágyúztunk ki füstöt a kályhából. Hogy pockoltuk fel a katedra dobogóját, hogy ledobbanjon, s porfelleg kavarogjon. Szörnyû kényszer volt rajtam kezdettõl fogva az iskola, de szavamra! Ákombák óráira úgy mentem mindig, mint a színházba. Kivált pénteken délután 3-4-ig, télen, amikor már setétül ilyenkor, s mi még hozzá mindenféle ürüggyel: hogy huzat van, meg mittudomén, az ablakokat felraktuk nagykabátokkal, amennyire csak lehetett, s a homályban egész hangversenyeket rendeztünk, hajigálóztunk, verekedtünk s pukkadoztunk. Szinte sajnáltuk, mikor csengettek.......


folyt. a csatolásban
 

Csatolások

  • Tersánszky Józsi Jenő Ákombák tanár úr.doc
    44 KB · Olvasás: 166

erzsó6

Állandó Tag
Állandó Tag
Szalai Borbála:
Legyen öröm a tanulás!



Hangosabbak ma az utcák,
Gyerekektől népesek,
Valahogyan még a nap is
Szebben ragyog, fényesebb.
Izgatottan várt e napra
Minden kezdő kisdiák:
Az iskola előttük is
Kitárja ma kapuját.
Megtanulnak betűt vetni
A tétova kis kezek:
Csengő-bongó szép szavakkal
Telnek majd a füzetek…
Ma, amikor útnak indul
A sok kicsi iskolás,
Kívánjuk, hogy öröm legyen
Számukra a tanulás!
 

kinga33

Új tag
Zelk Zoltán: Vakáció

Hova menjünk,
milyen tájra?
Hegyre talán
vagy pusztára?
Folyópartra
vagy erdőre?
Faluszéli
zöld mezőre?
Lepkét fogjunk
vagy horgásszunk?
Vagy mégiscsak
hegyet másszunk?
Akár erdő,
akár folyó:
gyönyörű a
vakáció
 

N.R.Gia

Állandó Tag
Állandó Tag
Nekem általános iskolai ballagásra kellenének versek?
Tudna valaki segíteni?

Keszthelyi Mangó Gabriella: Csengő búcsú

zárul a csengő
kattan az óra
súly nehezedik
a kismutatóra
lélegzet bujdos a
csokrok felett
mosolyogj szemembe
a sírás helyett

hisz ami történt
elkísér mindig
az első kézfogás
megmarad végig
s az első csók is
a tél elején
fázik a szám még
a csókod helyén

megnőttünk kissé
ki már a padból!
most elmaradunk
az iskolazajból

vállunk még e sorban
együtt mozog
de másfelé visznek
a feladatok

más úton visz majd
az őszi cipő
nyolc évnek vége van
itt az idő
 

hundido

Állandó Tag
Állandó Tag
Régi emlék

Mondd!
Emlékszel a régi tanítódra?
Ki egykor a kezedet fogta?
Ki tanított a szépra, jóra?
Ki tarisznyádba az útravalót rakta?

Ki megtanított a betűvetésre,
A számok rejtelmére,
Az olvasás szépségére,
A természet megbecsülésére?

Gondolsz-e még rá?

A tőle kapott kincseket
kivel osztod meg?
Gyermekednek átadod
a megimert titkokat?

Ne feledd, a tőle kapott intelmeket,
s ha meglátod, mikor feléd közeleg
soha ne fordítsd el a fejedet!
 

N.R.Gia

Állandó Tag
Állandó Tag
Ismeretlen szerző:Búcsúzó

Óvodai búcsúztatóra

Búcsúzó

Ezer színben száz virág,
Összekötik pántlikák,
Olyan most az óvoda,
Mint egy csodás palota!

Ballagás az ünnepünk.
Iskolába mehetünk.
Óvó nénink, dadusunk,
Ősztől mi már tanulunk!

Jön helyettünk sok gyerek.
Kicsik lesznek, kedvesek.
Egy kérésünk van csupán:
Gondoljatok néha ránk!
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Osváth Erzsébet: Igazi ünnep ez a nap!

Ünneplõben van ma az osztály:
a tanterem, a gyerekek.
Jókedvû fák játékos lombja
az ablakokba integet.

A lárma, a zaj elhal lassan,
pisszenés sincs, oly nagy a csend.
Oly nagy a csend és oly szokatlan,
mintha nem lenne senki bent.

Egyszerre csak nyílik az ajtó,
tanítónk arca felderül.
Tarka, mosolygós csokrok várják
szótlan, meleg üdvözletül.

Karmester nélkül zeng az ének.
Sok gyermekhang szárnyra kap.
Madárdal kíséri a kertbõl...
Igazi ünnep ez a nap!


1134584898.gif


 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Kiss Kálmán: Tanítónk

Betűket adott nékünk s számokat,
s mi úgy éreztük: gazdagok vagyunk.
Micsoda öröm volt, hogy olvasunk!
És olvastunk és olvastunk sokat.

Adott, adott ő szép mámorokat.
Büszkén éreztük: lázas az agyunk,
minden dologra van pontos szavunk,
s a legfőbb kincsünk lett a gondolat.

A katedrán állt ő, és csak adott.
Hogy is feledhetnénk a mosolyát?
Tőlünk gyakran csak csínytevést kapott,

bolondokháza lármás iskolát.
Előtte most horgasztott fővel állunk,
zavartan nézve néhány szál virágunk.



1134582055.gif
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Tasnádi Varga Éva: Tanítómnak

Szép virágcsokromnak
köszönt minden szála,
nem fáradtál annyit
év közben hiába!



Könyveim, térképem
becsukódnak rendben,
s megtelt füzeteim
beszélnek helyettem.



Hófehér lapjukon
betűk sokasodnak,
mit nem tudtam tegnap,
megtanulom holnap.



Oktattál, neveltél,
oly türelmes voltál,
s velem együtt köszönt
lásd az egész osztály!





1134584907.gif
 

N.R.Gia

Állandó Tag
Állandó Tag
Andók Veronika: Vakáció

Andók Veronika: Vakáció

Láttam a napot, súgta a szélnek:
Várnak a tavak, csónakok, stégek.
És tényleg a táblán virul egy szó,
Csupaszín betűkkel: VAKÁCIÓ!

Két hónap napfény vár ránk a nyárban,
Kószálunk vígan viruló tájban,
Hűsítő tavakra, strandokra járunk,
Nincs is ilyenkor boldogabb nálunk.

Tekergünk sokat, nem riaszt felhő,
Csalogat mező, hívogat erdő.
Aranykalász közt pipacsok égnek,
Kék búzavirág suttog a szélnek.

Távol a gyorsvonat füttye után
Kaláccsal, cukorral nagymama vár.
Játszani, nyaralni, élni de jó!
Szeretünk, szeretünk, VAKÁCIÓ!
 

N.R.Gia

Állandó Tag
Állandó Tag
Bujáki Lívia: A pad álma

Ha itt a Nyár
a labda száll
és elmereng a pad,
arra fülel
mikor ül el
a zaj a fák alatt.

Nem volt az rég
amikor még
hátára könyv simult
Friss krétapor
-ebcsont beforr-
szemekből könny lehullt.

Ha itt a Nyár
és labda száll
azon busong a pad,
Csak jönne már
-hisz arra vár-
megint a kis csapat.

De tudja azt,
csengő riaszt,
és szól a nagy napon,
mikor az ősz
a barna csősz
kopog az ablakon.
 

N.R.Gia

Állandó Tag
Állandó Tag
Veres Csilla: Kezdődik a vakáció

Veres Csilla: Kezdődik a vakáció

Kezdődik a vakáció
szőhetsz bátran terveket,
iskolánkban nyár kisasszony
bezárta a termeket.

Pihenhet a leckefüzet,
nem köt már a tanulás,
felelések izgalmával
vekker se kelt hat után.

Száll a labda, vár a tábor,
hűs vizével hív a tó,
habjaiban megfürödni,
versenyt úszni, jajj, de jó!

Elköszön a pad, a kréta:
jó nyaralást gyerekek!
Szeptemberben kipihenten
találkozunk veletek!
 
Oldal tetejére