Gondolkodtató
"....Egyszer egy szufi misztikust hoztak hozzám. 30 éve folyamatosan a ZIRK szufi módszert használta és nagyszerű tapasztalatokra tett szert. Bárki láthatta, még egy hétköznapi ember is észrevette, hogy ő egy teljesen más világban él. Látszott a szemében, ragyogtak a boldogságtól. Az egész létezését áthatotta a kívülállóság.
A tanítványai hozták el hozzám, és azt mondták: „A mesterünk egy megtestesült lélek. Mit mondasz róla?”.
Azt mondtam: Hagyjátok itt a mestereteket három napra velem, utána gyertek vissza.
A mester velem maradt három napig. A harmadik napon nagyon dühös volt és azt mondta: Tönkre tetted 30 évi munkámat.
Én egy egyszerű dolgot mondtam neki – csak Atishanak ez a szutráját: Engedd a gyógyírt szabadon, a maga útján.
Azt mondtam: „Harminc évig ugyan arra a dologra emlékeztél, arra, hogy minden isteni. A fa isten, a kő isten, az ember isten, a kutya, minden isten – harminc évig folyamatosan erre emlékeztél.”.
Mire ő tényleg tett egy őszinte próbálkozást és azt válaszolta: „Igen.”.
Erre én: „Most ne emlékezz tovább! Meddig akarsz még emlékezni? Ha már eddig ez volt, legalább most ne emlékezz tovább, lássuk, mi történik. Ha minden megtörtént, akkor is meg fog maradni, ha abbahagyod az emlékezést.”.
Ez olyan logikus volt, hogy egyetértett: „Megtörtént”.
Ekkor azt mondtam: „Akkor próbáld meg, és három napig felejtsd el az emlékezést, ne emlékezz!”.
Azt felelte: „Nem tudom abbahagyni, automatikussá vált.”.
Válaszom: „Csak várj, és próbáld ki!”.
Legalább két napig, 48 óráig tartott, míg elérte, hogy ne emlékezzen. Nehezére esett nem emlékezni, mert automatikussá vált számára. Nem volt szükség a szándékos emlékezésre, mert harminc évig emlékezett, egyszerűen olyan volt, mint egy felszín alatti áramlat. De 48 óra alatt sikerült elérnie, hogy ne gondolkodjon.
A harmadik nap reggelén nagyon dühös volt és azt mondta: „Mit tettél? Minden gyönyör eltűnt. Nagyon közönségesen érzem magam. Pont úgy érzem magam, ahogy harminc évvel ezelőtt, amikor elkezdtem a gyakorlást!”. Elkezdett sírni a dühtől és a szomorúságtól, folytak a könnyei, és folytatta: „Add vissza a módszeremet – kérlek, ne vedd el!”.
Azt válaszoltam: „Figyelj! Ha mindez ennyire módszerfüggő, akkor semmi sem történt, csak egy illúzió, amelyet a folyamatos emlékezéssel hoztál létre. Ez semmi egyéb, mint önhipnózis...."
Paradox mi? Mint az Univerzum 14,5 miliárd éves de a kiterjedése 3 szorosa fényévben.???