Kedves Antal!
Köszönöm megtisztelő válaszodat.
A gondolkodó ember tiszteletben tarja embertársai emberségét. -- Nagyon igaz, bár így volna, hiszen éppwn ezért vagyunk itt. De vajon mindenki így gondolkodik? Akkor miért ilyen a világ, és miért nem másmilyen?
Azonban nem hiszem, hogy bárki, aki valamely vallást magáénak vallja, a saját szent könyvével egyenrangúnak véli a másikét.
-- Az ember, miközben saját vallása szent könyvével azonosul, hitével azonosul. Amennyiben nem tud elfogadni más szent könyveket, azt sem tudja elfogadni, hogy másoknak igaz hite lehet. Kisajátítja az "igaz hitet".
Mindezt teszi annélkül, hogy megvetné a másként gondolkodó, élő embertársát.
-- Ha nem vetné meg, miért akarja elsöpörni a világról a másik felekezet tagjait, mint írtad: embertársát, aki szintén gondolkodik, mint ő -- csak éppen másként.
Aki nem vallja, hogy a saját meggyőződésének megfelelő hitet birtokolja, az nyílván nem is vallja, hogy az ő vallása az egyedüli üdvözítő vallás.
-- Sokfajta meggyőződés él, némelyik előítéletként gyökerzik a szívbe, és béklyóba veri a gondolatokat.
Ezt el tudod képzelni: tisztelem embertársaimat (Te írtad), tisztelem hitüket, s ezáltal szent könyeiket is?
Miért kéne azt hirdetnem, hogy a hit, amelyben a legmélyebben hiszek, és egy vagyok vele, magasabb rendű bármely hitnél?
Miért kell megkérdeznem magamtól, hogy a "meggyőződésemnek megfelelő hitet birtoklom-e"? -- Ha nem hinnék hitem választásában, magában a hitben nem hinnék, s tovább megyek, ezáltal magamban sem hinnék, hiszen én választottam (miután megtalált). De hiszek abban, hogy hitem erős, s ez megerősít a hitben, végül magamban.
El lehet olvasni bármely kor gondolkodójának írását. Nem fogunk tudni mindegyikkel azonosulni.
-- Bizony így van, de elgondolkodunk rajta.
Mindannyian ugyanarról beszéltek, csak másképpen (a lélek és az ember sokszínűsége) -- más korban, más közegben, más éghajlaton, más környezetben, más erkölcsök, más hagyományok stb. között élve.
Választanod kell, számodra melyik út fogadható el. Nem elég elolvasni ezeket az írásokat, önmagukban még nem adnak hitet. A hit a Lélek ajándéka.
-- A választás nagyon nagy és végtelen munka a földi élet során. Akkor is választanom kellett, mikor elgondolkodtam azon, hogy írok Neked, vagy hallgatok?
Az élet nagy törvénye -- Isten hatalmas ajándéka által -- az egyensúly törvénye, ha nem találjuk meg választásainkban, majd tetteinkben, életbe lép a kiegyenlítés törvénye -- Isten újabb kegyes ajándéka.
A nagy kezdőbetűvel írt lélek alatt a Szentháromság harmadik személyét értem. -- Köszönöm.
Az emberi lélek megfogalmazása nem könnyű feladat. Ugyanakkor vallom, hogy testünk szüleinktől kapott gének szerint növekszik, fejlődik stb., a lélek az élet első pillanatától az emberré-levés elindítója. Az ember míg e földön él elválaszthatatlanul test és lélek. Majd a test egyszer visszatér a porba, melyből vétetett, a lélek számot ad az ember ténykedéséről Isten előtt.
-- Minden szavad igaz.
Következik a feltámadás. Testet kapunk, de már nem halandót, ez a megígért feltámadás, amelyben mindenki részesül.
* Erre később válaszolok.
A lélek az, amely által Isten a saját hasonlatosságára teremtett minket. A lélek halhatatalan, teremtésétől kezdve örök (ebben hasonlítunk Teremtőnkre).
* Nagyon nehéz erről Neked beszélnem, de ki kell ábrándítsalak, Kedves Antal, mindent kiválóan tudsz, ebben és a körök kérdésében tévedsz.
Mi más volna az élet köre, mint a föld forgása, a napok, a hetek, a hónapok, évszakok s az évek szabályos (megközelítően) azonos körforgása, melybe az ember a többi élőlénnyel a rend és harmónia (egyensúly és kiegyenlítődés) törvénye szerint beágyazódik?
Miért történne ez másképp az emberrel?
Kérlek, nézz vissza életedre...
Vizsgáld meg emberi kapcsolataidat.
Vedd szemügyre közelebbről az első pillanatot, amelyben egy embert megismertél.
Milyen belső érzésed támadt az első pillanatában? Rokonszenv? Ellenszenv?
Kérlek, nézd ugyanezt az embert s a vele lévő kapcsolatodat évek távolából.
Megváltozott a véleményed?
Lehet, hogy szeretted volna más embernek hinni, s türelemmel vártál, akár 7 évet, vagy ennek többszörösét, de minden visszatért a kezdőponthoz.
Az Első Pillanat törvénye Isten nagy törvénye, hiszen sorsunk meghatározott. Bármit teszünk ellene, a kijelölt útról senki nem térhez le.
Minden ember egyedi -- igaz, sőt hozzáteszem, minden életében egyszeri, egyedi és megismételhetetlen csoda: azzá lesz, amivé alakítja magát. Nagy feladat... Szerinted ehhez elég egyetlen élet? Az egyensúly törvénye szerint a Szeretet egy nagy kör (a körök képletesen értendők), melyben minden megtalálható. Nekünk kell kiválasztani a Szeretet köréből a megfelelőt: szeretet (elengedés, elfogadás, előítéletnélküliség, kritikátlanság, bizalom, hit, kegyes irgalom, őszinte alázat, valódi tisztaság stb.) és akarat (önzés, hatalomvágy, előítéletek, bárdolatlan cimkézés, kegyetlenség s a gyűlölet megszámlálhatatlan fajtája stb.) között.
Azért kaptuk a lelkiismeretet...
-- Isten lelket adott a földi élethez, nem lelkiismeretet -- bár nevezhetjük így is, ezek pusztán szavak --, melynek tudata van, s ezáltal tudása, melyet tapasztalatai révén szerzett a hosszú út során. Így nem lelkiismeretük által különböznek az emberek egymástól, hanem az út hossza által. Pontosabban: ki-ki mennyi tapasztalatot szerzett már (hány életet élt és miképpen), s azokat hogyan tudta alkotó módon beépíteni saját lényegébe: lelkébe, vagy lelkiismeretébe, ahogy Te nevezed.
Ehhez -- bármilyen fájdalmas -- egyetlen élet kevés.
Lehet, hogy Te nem így gondolod -- tiszteletben tartom.
A Te hited, a Te gondolatod a Tiéd.
Nincs szükség "körök"-re...
Bár így volna, sokan örülnének neki.
A léleknek, mivel a földön él, az ember kis szigetén, itt kell alkotnia, és önmagát megteremtenie, miközben alkotó módon bekapcsolódik a földi teremtés nagy építőmunkájába.
Ez két kör: az egyik az Emberi Kör -- ebben élsz, itt teremted meg magad; a másik a földi világ köre, nevezzük Világi Körnek (szavak, szavak), ebben a körben tevékenykednek a többiek, s Te miként ők, részt veszel a földi teremtés nagy munkájában.
Van még egy harmadik kör is -- Isten jóságos adománya által.
Nevezzük Élet Körnek. Az Élet kapcsolja össze az egyént a többiekkel, a családdal, ismerősökkel, végül a társadalommal és az emberiséggel.
Az Élet Köre egymáshoz fonja a két előbbit -- mindenre és mindenkire ugyanazok az Istentől való törvények állnak (kivétel nélkül).
mert bárhol éled is le az életet, azt a lelkiismereted szerint kell leélned. Nem vigasztalhatod magad, hogy egy másik életedben majd szebben, jobban élsz.
-- Ez nem vigasz, drága Antal, ez fájdalom, hiszen el kell hagyni örökre éppen megmunkált énünket, szeretteinket, minden teremtésünket.
Míg nem tudtam (hiszen nem tudással születünk, Te is írtad), sokszor hangoztattam, jó volna, ha nem lenne reinkarnáció, hiszen nem szeretnék szeretteim nélkül élni...
Az életet tapasztalat nélkül kezded. Azt a tudást, amit megszereztél
most kell hasznosítanod. Isten nem önmagadnak teremtett, hanem a másik emberért...
Szívem szerint szóltál -- szavaid aranyból vannak...
Csakhogy ez túl szép volna, hiszen ember nem létezik hibák, tévedések nélkül, ha hibátlan volna, meg sem kellene születnie.
Mivel mindannyian más közegben (családban, közösségben, országban) nevelődünk, szembesülünk környezetünk erkölcsi törvényeivel, életfelfogásával.
Ismét életbe lép a nagy törvény, a Választás Törvénye -- döntenünk kell, hogyan élünk, s az adott életben, melyik utat választjuk: az igaz utat, vagy a pillanatnyi könmnyebbségért letérünk az igaz útról.
Tévedéseink (téves gondolataink és tetteink) miatt kell újra születnünk, bármennyire fáj.
Van azonban egy megkönnyebbülést hozó oldala is az örök életnek: nem kell meghalni. Ezt a lélek tudja (mélyen őrzi ezt a tudást).
Az ember meghal, a lélek nem -- amikor kilép a testből (mikor a test életképtelenné válik), a lélek elengedi a tested, és rögtön elengedi az azonosulás gondolatát is. Megkönnyebbülve visszatér az ősi tudáshoz -- hogy ő él, vagyis halhatatlan.
Honnan tudom mindezt?
Mert átéltem.
Üdv. és Szeretet:
Athéna